2.évad 1.rész

Sziasztok! Itt vagyok a 2.évad 1. fejezetével! Újabb izgalmak várnak Darcyra és a többiekre. Remélem tetszeni fog. Puszi: Szter xx.
Ja, csináltam egy csoportot, szeretném ha minél többen belépnétek:) <3
csoport: 
https://www.facebook.com/groups/241464409375232/



Fél év telt el, amióta itt vagyok. Eddig összesen 8 hónapot töltöttem el ebben a gyógyszerszagú kórteremben. 8 hónapja nem voltam kint a levegőn és nem láttam a napot. Hiányzik már, hogy szabadon mozoghassak és levegőzzek. Már nem kell sokat várnom és szabad lehetek. Két hét az utókezelések ideje. Alig várom már, hogy kijussak innen

Minden daganat eltűnt és a sugárkezelések segítettek. Végre meggyógyultam! Anya, Apa és a többiek mind nagyon büszkék rám és elhalmozzak szeretettel. Legalább a hajhagymáim újra feléledhetnek! Szeretném újra megnöveszteni a hajamat.

Harry és a srácok járják az országokat és még van 5 hónap a turnéból. Mindig telefonál és érdeklődik az állapotom felől. Nagyon hiányzik és kitölthetetlen az űr, amit itt hagyott, de ez a munkája. Soha nem emlegetem a rajongóik előtt. Tudta a világ, hogy beteg vagyok és rengeteg jókívánságot kaptam. Twitteren keresztül. Jól esett, hogy a legjobbakat kívánják. Harry sem bánta, hogy válaszolok nekik, sőt örült neki, ha nem utálatot kaptam.

Az elmúlt hónapok rengeteget változtattak rajtam. Az élet iránti felfogásom megerősödött és komolyabban gondolom a dolgokat. Tanuljátok meg, hogy az élet és az idő nem játék! Bármikor történhet veled akármi rossz vagy jó. Sosem tudhatod mi lesz Az életed meg van írva, de a saját szabályaid szerint élsz.  Hallgass a szívedre és a helyes utat válaszd. Ne hagyd, hogy az ördög jobb keze magával rántson, mert nincs kiút. Gondolkozz okosan és ne hallgass másra. Harcolj az igazadért, mert erősnek kell lenned. Ezeket a dolgokat tanultam meg, de az idő rengeteget változtat.

Miután az utolsó kezelést is megkapom, - ami holnap lesz - már csak pár vizsgálat és azok eredményei. Lehetséges, hogy akár előbb is hazakerülök

   - Kislányom! Figyelsz rám? - Anya rázott ki a gondolkozásomból és visszahozott a Földre.

   - Persze, figyelek csak elgondolkoztam egy kicsit. - mosolyogtam és bólintással jeleztem, hogy itt vagyok és figyelek.

   - Oké, tudnod kell, hogy Roxane figyel téged és nagyon büszke rád. - könnyes szemmel figyeltük és próbáltuk visszafojtani az előtörő zokogást.

   - Tudom, tudom Anya! - bólogattam és gyorsan megtöröltem a szemem.

Beszélgetésünket Dr. Silverman zavarta meg. Újabb eredményeket hozott. A vérképem rendben és minden teszt pozitív lett. A testem helyre állt és végre fellélegezhetek, mert hamarabb hazamehetek! Két nap és otthon vagyok!

   - Szia Szerelmem! - köszöntött Harry a telefonban.

   - Szia! Képzeld el van egy jó hírem. Szeretném, ha kihangosítanál, mert a srácoknak is hallani kell. - bolfog voltam, hogy elmondhatom nekik, hogy hazamegyek.

   - BUZIK! Gyertek ide Darcy mondani akar valamit! - annyit hallottam, hogy Harry ordít és a fiúk morognak.

   - Mondhatod, Édesem! - negédes hangon beszélt. Előbb még nem voltál ennyire nyálas Styles!

   - Képzeljétek holnapután végre hazamehetek! - sikítoztam és a fiúk ujjongása hallatszott a háttérben.

   - Gratulálok! Alig várom, hogy lássalak és megölelhesselek. - Niall visongott.

Az összes fiú gratulált, aztán beszélgettünk még egy kicsit. Végre boldognak éreztem magam!

A napom ezután lendületesen ment. Megettem az ebédem aztán hamar jött a vacsora és a fürdés. Georga jött vizitre és utána hamar elaludtam.

*2 nap múlva*

Izgatott vagyok. Apa itt van és segít összepakolni. Már majdnem teljes a dolog csak várni kell a papírokra és a gyógyszereimre

   - Izgulsz? - kérdezte apa és megsimogatta a hátam.

   - Naná! - ezerrel vigyorogtam.

Hamarosan Georga érkezett meg egy halomnyi papírral. Aláírtam és készen is voltunk. Georga a kezembe nyomta a telefonszámát és elbúcsúztunk. Könnyekkel küszködve váltunk el, amikor kiment.

Kiléptem a kórház ajtaján és megcsapott az ismerős Londoni levegő. Lágyan fújt a szél és a kendőm hátulját csapkodta a fuvallat. Mélyeket lélegeztem az ismerős levegőből majd Apa után mentem. Bepakoltuk a cuccokat a kocsiba és haza indultunk. Az ablakon bámultam kifelé, amíg haza nem értünk.

   - Járt itt valaki mióta bekerültem a kórházba? - kérdeztem Aput, aki a kulcsokkal babrált.

   - Persze, Anyád minden másnap jött szellőztetni és eleinte, amikor kupi volt ki is takarított. - mondta és beléptünk az ajtón.

Mintha most jártam volna itt először. Kellemes illat lebegett körül és végre itthon éreztem magam. Apa segített felpakolni a szobámba a cuccokat. Nem sokkal később el is ment és végre egyedül maradtam egy kicsit.

Leültem az ágyam szélére és a keretben lévő közös képez nézegettem. Harry és én voltunk rajta. Akaratlanul is könnyek szöktek a szemebe és nem tudtam, nem is akartam visszatartani őket. Kivettem a pulcsim zsebéből a telefonomat és tárcsáztam Harry számát.

   - Hiányzol. - szipogtam és a szemem törölgettem.

   - Te is nekem! Mi a baj, miért sírsz? - kérdezte és a hangjában hallani lehetett, hogy aggódik.

   - Mert az akarom, hogy itthon legyél. Mit csinálok majd egyedül az elkövetkezendő öt hónapban? - kérdeztem és visszatettem a képet a polcra.

   - Hívd át a csajokat, hogy aludjanak nálad. Perrie és Eleanor is otthon vannak. Tudod, hogy úgysem mondanak nemet. Aztán majd amikor elutaznak hozzánk te is jössz velük. Mit szólsz, Szerelmem? - olyan hálás vagyok érte, hogy ennyit törődik velem.

   - Rendben, majd felhívom őket. Mikor mennek ki? - érdeklődtem.

   - Nem tudom, majd eldöntitek. Ne haragudj, Bébi, de mennem kell. 10 perc van kezdésig. Vigyázz magadra, Szeretlek! - elköszöntünk és kinyomtam a telefont.

Remélem nem okozok gondot azzal a lányoknak, hogy áthívom őket, hogy legyenek velem. Utálom, hogy nem szeretek egyedül és segítségre szorulok. Két hónapja injekcióznom kell magamat, de még mindig képtelen vagyok rá.

Délután három óra felé elpakoltam a ruháimat, amikre megjegyzem nem volt szükség. Elraktam a bőröndöt majd leültem a nappaliban és felhívtam Perriet. Szerencsére Eleanor is ott volt vele.

    - Sziasztok lányok! Szeretnék kérdezni valamit. - lényegre törően próbáltam beszélni.

    - Szia! Mondd csak! - szólalt meg Perrie és egyre idegesebb lettem.

   - Szóval, arra gondoltam, hogy míg a fiúk nincsenek itthon, addig átjöhetnétek hozzám segíteni meg itt aludni. Most értem haza pár órája, de semmi baj, ha nemet... - félbeszakítottak a lányok a sikításukkal.

   - IGEEEEN! - egyszerre kiabáltak és a dobhártyám lazán felcsúszott az agyamba, de örültem.

   - Köszönöm! Mikor jöttök? - kérdeztem és a plédet gyűrögettem, ami a lábamra volt terítve.

   - Két óra múlva ott leszünk, azt hiszem. Összepakolunk és megyünk is. Szia! - elköszöntek és bontottam a vonalat.

Rendeltem estére kínait és mire a csajok megjönne megérkeznek itt lesz a kaja. 5 óra előtt 10 perccel csengettek. Megfogtam a tárcám és kinyitottam az ajtót. Kifizettem a srácot és egy halom kajával tértem vissza a konyhába. Kivettem a papzacskóból a dobozokat és a pálcákat. Az asztalon hagytam mindent és visszamentem a nappaliba tévézni.

Fél hatkor megjöttek a lányok és segítettem bepakolni nekik a szobájukba. Perrie az egyik és az egyetlen vendégszobába ment, míg Eleanor Roxane régi szobáját kapta meg.

   - Biztos nem gond, hogy itt fogok aludni? - szegény El rosszul érezte magát emiatt.

   - Nem, nincs semmi baj. Roxane fontos holmijait elpakoltuk Harryvel, így nincs akadálya annak, hogy itt aludj. Ne idegeskedj emiatt. - megsimogattam a hátát és mosolyogtam.

   - Köszönöm. - bátortalanul ő is majd nekiláttunk pakolni.

Miután a fontosabb dolgokat segítettem elpakolni végre leültünk enni. Egész nap nem ettem semmi és nagyon éheztem.

A vacsi után megnéztük az "Időről időre" című filmet és a felét átsírtuk. Nagyon tetszett, de minden szerelmes pillanatnál Harry jutott eszembe. Ezért még jobba hullottak a könnyeim.

A film után társasjátékoztunk a lányokkal és megbeszéltük, hogy holnap bemegyünk a városba és körbenézünk pár boltban. Jól fog esni egy kis kikapcsolódás!

2. díjam!!!

A díjat köszönöm szépen Hope S-nak!! Ezer köszönet!!!! <3

Szabály:

- Rakd ki kitől van!

- Írj 10 dolgot magadról!

- Válaszolj 10 kérdésre!

- Írj 10 kérdést!

- Küld el 10 embernek!

10 dolog rólam:

 - Szeretek olvasni

 - Imádom az édességet

 - Szeretem, ha megölelnek

 - Mindig éneklek, akárhol vagyok

 - Szenvedélyem a tánc

 - Kedvenc kocsim a BMW

 - Imádom a gyerekeket

 - Tanítónéni szeretné lenni

 - Nagy vágyam, hogy kijussak Angliába

 - A nyár a kedvenc évszakom

Válasz 10 kérdésre:

1. Szereted az állatokat? - igen:)

2. Ki a kedvenc énekesed? - Huu, sok van:)

3. Szeretsz énekelni, táncolni? I-M-Á-D-O-K

4. Űzöl valamilyen sportot? - igen:)

5. És ha igen mit? - tánc:)

6. Hol laksz? (megye) Győr- Moson- Sopron

7. Miket szeretsz? (ételt illetően) - Palacsinta, Gyümölcsleves, de igazából mindenevő vagyok:)

8. Szeretsz rajzolni? igen, és szerencsére tudok is:)

9. Milyen könyveket szeretsz? Misztikus, de ami érdekel, azt úgyis elolvasom:)

10. Kit szeretsz a világon a legjobban? Mindenkit, kivéve, akit nem;D

10 kérdésem:

1. Kedvenc színed?

2. Szereted a könyveket?

3. Milyen munkát szeretnél?

4. Kedvenc városod?

5. Kedvenc ruhadarabod?

6. Kedvenc filmed?

7. Álomautó?

8. Szeretnél tetoválást?

9. Várod a nyarat?

10. Mi van akkor, ha nem tudok több kérdést?

10 ember akiknek küldöm:

1. http://innocencewithyou.blogspot.hu/

2. http://imawarriorwithyou.blogspot.hu/

3. http://summerharry432.blogspot.hu/ 

4. http://facethesun-szilvi.blogspot.hu/

5. És nem tudok többeeeeeeet:D

40.rész /ÉVADZÁRÓ/

Sziasztok! Ehhez is elérkeztünk, itt az évadzár rész. Köszönöm a rengeteg támogatást és azt, hogy kitartottatok mellettem. Szeretném, ha a 2. évadban is ennyi támogatást kapnék, mert engem ez éltet. Imádok írni és nem is szeretném egy jó darabig abbahagyni. 

Arra kérlek titeket, hogy pár mondattal írjátok le, hogy az eddigi részek, hogy tetszettek. Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok velem! Találkozunk a 2. évadban, ahol új kalandok várnak és a blog is új külsőt kap majd! Puszi: Szter xx.

*1 hónappal később*

Ezalatt az egy hónap alatt sok minden történt. Gyakrabban jöttek a rosszullétek és vele együtt a kezelések is. Gyógyszereket is egyre többször kaptam. Fáradt vagyok a nap minden szakában és aludni tudnék csak. Az étvágyam eléggé alacsony szinten van. Nem eszek sokat és ez baj. A hajam most már egyre kevesebb, csomókban válok meg tőle. Elfehéredett a bőröm és a szemeim is kezdenek karikásak lenni. Az orvosok biztatnak, hogy jó úton haladok, mert a daganat és a sejtek egyre kisebbek, valamint húzódnak vissza. Ennek nagyon örülök. Sajnos ennyi minden történt egy hónap leforgása alatt és hihetetlenül mások lettek a körülmények.

Harry az összes szabad idejét itt tölti mellettem. Nem sok mindent tudunk csinálni, mivel erőm nem sok van. Inkább beszélgetünk. Két hét múlva indul a turné és Amerika az első állomás, de nem tudok semmit erről.

Anyáék is rengeteget vannak mellettem, ez hihetetlen erőt ad. Anya sokat sír amikor itt vannak, mert az akarja, hogy egészséges legyek és végre otthon lásson. Nekem is ez a legnagyobb vágyam, de még nem lehet.

Mindenki sűrűbben látogat meg. Szó szerint a szemük előtt mentem tönkre. Perrie és Eleanor tartják bennem a lelket és mindig sikerül felvidítaniuk. Az összes fiú benéz, akár csak egy kis időre, de itt vannak. Hatalmas segítsége ez nekem. Néha hoznak egy csokor virágot vagy lufit, de megmondtam nekik, hogy már az is nagy ajándék, ha itt vannak.

Most a szobámban fekszek és Harry is itt van. Hozott egy kis kaját, de semmi étvágyam. Nem tudom megenni.

   - Szerelmem, enned kéne. Ez így nem lesz jó. - Harry böködte a kezem.

   - De nem vagyok éhes. Majd később. - motyogtam és előre figyeltem üveges tekintettel.

Rájöttem, hogy ezt a két hetet ki kell használnom. Múltkor még az járt a fejemben, hogy Harryt távol kell magamtól tartanom egy kis időre. De most, hogy elmegy nagyon fog hiányozni és sajnálni fogom, amiért nem lesz majd velem, amikor haza mehetek.

Georga még mindig olyan kedves velem és nagyon sokat segít. Most jöttünk vissza a fürdésből és lassan, de  biztosan visszafeküdtem az ágyamba. Kaptam egy grillezett sajtos szendvicset és küszködve, de megettem. Naponta egyszer sikerül belém tömniük valamit. Hozzák rendesen a napi adagokat, de szinte ránézni sem bírok.

Harry már elment és egyedül maradtam. Lassan a telefonomért nyúltam és játszani kezdtem rajta. Valami hülye játékkal szórakoztam, elég vicces volt. Meguntam ezért visszatettem a készüléket a polcra és aludni akartam, de valahogy nem ment. Az álmosság gyötört, mégsem sikerült elaludnom.

Bekapcsoltam a tévét és kerestem rajta valami műsort. Nem volt annyira érdekes, de lekötötte a figyelmem. Hamarosan a szemhéjaim is elnehezedtek és elragadott az álom.

*másnap reggel*

Reggel iszonyat korán felébredtem. Már hét óra óta fent kukorékoltam. Georga kicserélte a kezemben az infúziós tűt és újat rakott be a helyére. Kicsit fájt, de nem volt vészes.

Ebéd után (amiből nem ettem, mert borzalmasan nézett ki) Eleanor látogatott meg és jót beszélgettünk, azt hiszem...

   - Szia Édesem! Hogy vagy? - mosolygott és helyet foglalt egy mellettem lévő széken.

   - Szia, most jól. Louis hogy van? - kérdeztem és halványan elmosolyodtam.

   - Louis jól van. Azt mondta, hogy üzenjem meg, hogy kitartás és sajnálja, amiért nem tudott bejönni. - mondta El és kivette a táskájából a mobilját.

   - Kis édes. Semmi baj, tudom, hogy elfoglaltak. - sóhajtottam és elvettem a poharam, majd nagyokat kortyoltam belőle.

   - Ettél ma valamit? - komolyan nézett rám és hirtelen nem tudtam mit is kéne mondanom.

   - Aha, a reggelit megettem. - hazudtam és a takarót gyurmáztam.

   - Ne hazudj! Tudom, hogy még rá sem néztél az ennivalóra! Darcy, ezt nem csinálhatod, nem szabad elhagynod magad. Megígérted a családodnak és a barátaidnak, hogy erős leszel és küzdeni fogsz. Ez nem látszik annak. - rendesen kiosztott és sajnos igaza van.

   - Igazad van, de egyszerűen nem megy. Nincs erőm semmihez sem. Sajnálom, hogy csalódnod kellett bennem. - lehajtottam a fejem és elengedtem néhány kusza könnycseppet.

   - Nem csalódtam, csak rossz azt látni, hogy szenvedsz. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk neked. Bármikor számíthatsz ránk. - megfogta a kezem és rám mosolygott.

   - Tudom, csak nem akarok a terhetekre lenni. Utálom, hogy len kiszolgáltatott vagyok. - szipogtam.

   - Ne sírj, minden rendben lesz. Hamarosan ugyanaz a boldog lány lehetsz, akit megismertem. - közelebb jött és megölelt.

   - Köszönöm Eleanor. Most pedig, ha nem bánod mutatnék valamit! - mosolyogtam és levettem a kendőt a fejemről.

Igaz, hogy még nem hullott ki minden hajam, de hordom a kendőt, mert így is eléggé furcsán nézek ki. Harry nekem adta az egyik fejkendőjét, ami körbeéri a fejem. Nagyon imádom és 0-24-ben rajtam van.

Levettem a kendőt a fejemről és eligazítottam a maradék hajam. Lehajtottam a fejem és felfedtem az üres foltot a koponyám közepén. Nevetve mutogattam Eleanornak, aki velem együtt nevetett, de furcsán nézte az üres területet a fejem mentén.

   - Olyan vagy, mint azok az öreg papok. - nevetett és a szemei könnyesek lettek a nevetéstől.

   - Tudom és annyira ciki! Azt vártam, hogy egyszerre hullik ki mind! - kuncogtam és visszakötöttem a fejemre a kendőt.

Eleanor nem sokkal később hazament, mivel Louis hazaérkezett a stúdióból és együtt vacsoráznak meg este.

Harry vacsora előtt nem sokkal esett be és pont rossz időpontban érkezett. Nagyon rosszul éreztem magam. Levert a víz és szédültem.

   - Harry szólj egy orvosnak! - nyögtem és jobbra fordítottam a fejem, hátha hánynom kell.

   - Máris! - az elmúlt hónapban, ha ilyen volt Harry egyszerre ugrott és és most is ez volt.

Dr. Silverman nem sokkal később már mellettem állt és injekciót készült beadni a fenekembe. Fájdalmasan felsikoltottam, amikor megéreztem, hogy a tű betalált. Harry mellém guggolt és nyugtató dolgokat suttogott. Miután Dr. Silvermna végzett Harry megköszönte neki és ki is ment.

   - Tudtad, hogy a szalamandrák nem énekelnek? - mondtam és Harry arcát figyeltem.

   - Erős a gyógyszer, amit kaptál és a lázad is magas ezért kicsit félre beszélsz, de minden rendben lesz. - puszit nyomott a homlokomra és mosolygott.

   - Hát oké, de komolyan nem énekelnek! Nekem elhiheted! - mondtam és a hátamra feküdtem, de nem volt jó ötlet a sajgó fenekem miatt.

   - Elhiszem. Én most megye, holnap majd jövök. Aludj kicsit, hamarosan találkozunk. Szeretlek mindennél jobban! - Harry arcon csókolt és kiment mielőtt köszönhettem volna.

Hamarosan mély álomba szenderültem és olyan világba csöppentem, ahol minden szép és tökéletes. Én is itt akarok élni. Az álmodtam, hogy egy kutyát sétáltatok a réten, a fűben és önfeledten futkostunk a kutyussal,a míg el nem fáradtunk. Elfeküdtünk a friss zöld fűben és az eget néztem, miközben a kutyus körülöttem ugrált. És minden rendben volt......

39.rész

Sziasztok! Itt az évad utolsó előtti része! Remélem tetszeni fog és pár komit is kapok! Kellemes olvasást!:) Puszi: Szter xx.

Reggel fejfájásra ébredtem. Szúrt, nyomott és szédültem tőle. Georga segítségét kértem és hamarosan bent is volt a szobámban. Morfiumot tett az infúziómba és nem sokkal később éreztem, hogy kezd enyhülni a fájdalom. Csak ezt az erős gyógyszert kaphatom a terápia mellett, de ezt is ritkán.

Ebéd közben megcsörrent a telefonom, de nem tudtam, hogy hova raktam. A párnám alá volt csúszva. Mire elővettem a csörgés alábbhagyott. Harry keresett. Majd visszahív. Úgy is tette, mert pár perccel később újra zenélni kezdett a készülék.

   - Szia! - köszöntem.

   - Szia, Szerelmem! Hogy vagy? - kérdezte édes hangon.

   - Jól vagyok, éppen az ebédemet eszem. - nem akartam elmondani neki a reggeli eseményeket.

   - Rendben van, ha később tudok benézek hozzád. Ne haragudj, de rengeteg dolgunk van. Márciusban kezdődik a turné és már most elő kell készülni. - annyira próbál nem elhanyagolni, hogy az eszméletlen. 

   - Harry, oké semmi baj! Megértem ne aggódj! - próbáltam telefonon keresztül megnyugtatni.

   - Imádlak! Később látlak, ígérem. Most mennem kell, vigyázz magadra. Szia! - nem akartam, hogy letegyük a telefont, mert úgyis unatkoztam.

   - Oké, te is. Szia! - letettem a telefont és passzív tévézésbe kezdtem.

A délután többi részét rejtvények százainak megfejtésével töltöttem. Már tudósnak is elmehetnék, olyan okos vagyok. Harry zavarta meg az okoskodásom.

   - Szia, Bébi! Min gondolkodsz? - ült le az ágyam végébe.

   - Szerbusz! Rejtvényt fejtek, azt hiszem. - vakargattam a homlokom.

   - Úristen, micsoda agytröszt barátnőm van nekem! - közelebb hajolt és arcon csókolt.

   - Azért annyira nem, én csak egy egyszerű műbútorasztalos vagyok. - a mondatom végén nem bírtam ki röhögés nélkül.

   - Ha tényleg műbútorasztalos vagy, akkor miért nincs még szekrényem? - kérdezte Harry és ő is velem együtt nevetett.

   - Jézusom! Már fáj a hasam! - visítottam, de ez mind a nevetéstől volt. Jól esett, hogy Harry fel akart vidítani.

   - Milyen napod volt? - kérdeztem, miután végleg lenyugodtam.

   - Rendesen elfáradtam, az tuti. Sokat dolgoztunk ma. Majdnem 10 hónap lesz a turné, de nem akarom előre elrontani a kedved, bocsi. - sóhajtott és megsimogatta az arcom.

   - Ó, értem. Itt alszol ma? - reméltem, hogy igent mond.

   - Hát, ha őfelsége megengedi akkor igen! - kacérkodott.

   - Hogyne engedném meg! Harry, ne butáskodj már! - mérges lettem rá, mert úgyis tudja, hogy itt maradhat.

   - Akkor hazamegyek, megfürdök és jövök! - puha csókot adott és el is ment. 

Míg Harry nem volt itt, addig én is elmentem megmosakodni. Georga hozta a vacsorámat, amikor visszaértem. Igazán megkedveltem őt.

   - Hogy vagy? - kérdezte Georga és leült kicsit beszélgetni velem.

   - Most jól.  Kezdem unni ezeket a kórházi ruhákat. Valahogy úgy nézhetek ki, mint aki a fél életét ezekben a hálóingekben élte le. - feldobtam a lábaimat az ágyra és a vacsorámra koncentráltam. 

   - Én is megunnám Ne haragudj, de ezek tényleg borzalmasan néznek ki. - kuncogott.

   - Mondtam én! - feltartottam a mutatóujjam és szélesen vigyorogtam.

   - Te megmondtad. Most mennem kell, mert Robinson néni ismét tönkretett egy ágyneműt. Ez undi lett. - elhúzta a száját aztán kiment.

Éppen a "Carrie naplója" című sorozatot néztem a tévében, amikor a Göndörke visszatért. Ledobta a táskjt az ágyra és engem kezdett kémlelni.

   - Mi olyan érdekes? - nem néztem rá, úgy beszéltem hozzá.

   - Te. Amióta visszajöttem nem is figyelsz rám. Pedig igazán szemet vető példány vagyok. - kihúzta magát és a mellkasára ütött kettőt.

   - Ugyan már! Ne fényezd magad! - legyintettem a kezemmel és tovább figyeltem a műsort.

   - Nem is tetszem neked? Még a kicsi Harold sem? - lebiggyesztette ajkait és úgy figyelt rám. Annyira aranyos!

   - Könyörgöm Harry, a kicsi Harold nem is olyan kicsi. - tisztára hétköznapian beszéltem a barátom hímtagjáról.

   - Mindig is tudtam! Eddig csak dicséretet kapott a haver! - jézusom, milyen szerény ez a fiú! A szerénységébe szerettem bele!

   - Mekkora önbizalomhiányod van! Nagyon sajnállak miatta! - megfogtam a kezét és megszorítottam.

   - Sajnos ez van, ilyen az élet. - megvonta a vállát, de csak nevettünk.

Végig néztem az esti Carrie naplója részeket és Harry végig beszólogatott, hogy ez borzalmas és kapcsoljam el, mert ki fog nőni a női nemi szerve ettől a sorozattól. Csak nevettem rajta. A sorozat után lekapcsoltam a tévét és Harryvel hajnalig beszélgettünk.

Szeretem, amikor ilyen komolyan társalgunk. Elmondjuk egymásnak a problémáinkat és közösen próbáljuk megoldani. Harry megkérdezte, hogy milyennek érzem a betegséget. Azt mondtam, hogy még nincs bajom vele, mert még nagyjából az elején vagyok a dolgoknak.

Három óra felé abbahagytuk a szófosást és aludni tértünk. Én csak akartam aludni ugyanis az orrom eszeveszettül vérezni kezdett. Rátapadtam a nővérhívóra és addig nyomtam, míg be nem jött valaki a szobába. A tenyeremet az orrom elé tartottam, de még így is átfolyt rajta még az agyam is. A nővér segített lemosni a vért rólam és elállítottuk a vérzés. Fél óra után csak sikerült.

Óvatosan visszafeküdtem az ágyra és egyenesen tartottam a fejemet. Próbáltam elaludni, de nem nagyon ment. Inkább mély gondolatokba merültem.

Ráébredtem egy dologra. Még csak most kezdődnek igazán a dolgok! A hajamtól is nemsokára megválok és lassan csúszok le a lejtőn. Aztán szépen lassan felküzdöm magam a csúcsra. Megmutatom a családomnak, hogy egyedül is talpra tudok állni. Elérem a célom és büszkék lesznek rám a többiek. Ígérem!!

*másnap reggel*

Harry csörömpölésire ébredtem fel. Ez a gyerek nem tud halkan felöltözni, esküszöm ki fogom nyírni. De csak feltételesen!

   - Harry, mi a franc van veled? Ne itt törd össze magad, hanem az ajtón kívül. - morogtam, de a szemem csukva volt.

   - Bocsi, csak késésben vagyok. Éjjel történt valami baj? Mert hangokat hallottam. - összeráncolt szemöldökkel nézett, amikor kinyitottam a szemem. 

   - Csak vérzett az orrom, semmi komoly. - sóhajtottam és ülő helyzetbe toltam magam.

   - Biztos? - jaj, megint kezdi!

   - 100%! Ne aggódj, semmi probléma. - halványan elmosolyodtam. 

   - Rendben, sietnem kell a stúdióba. Vigyázz magadra! Ha tudok hívlak, meg jövök is. Szeretlek. - egy hosszú csók után elköszönt és elment.

Annyira nem vagyok a rajongója a búcsúzkodásnak. Utálom amikor elköszön, mert tudom, hogy egy darabig nem látom majd. 

A napomat alvással és unatkozással töltöttem. Senki nem akarózott bejönni hozzám. Harry telefonált, hogy nem biztos, hogy ma bejön. Anya sokat dolgozik és nem érnek rá. Eleanorról és Perrieról semmit nem tudok. Délután öt felé váratlan látogatóim érkeztek. 

   - Szerbusz Nagylány! Mizu? - köszönt Liam és Niall is társult hozzá.

   - Sziasztok srácok! Micsoda meglepetés! Mi járatban erre? - nagyon meg voltam lepődve.

   - Gondoltuk, hogy meg kéne látogatni téged, úgyis régen láttunk. - mosolygott Niall.

   - Ez kedves. Miért nem ültök le? - intettem a székek felé.

   - Hogy vagy? - Liam érdeklődött.

   - Most jól. Éjjel eleredt az orrom és a nővér segített elállítani. Tegnapelőtt két éjjelen keresztül hánytam, mint a kutyák. Amúgy minden rendben. - mosolyogtam és a tekintetem köztük futtattam. 

   - Minden rendben? Ez nálad rendben van? - Niall tátott szájjal nézett rám.

   - Niall, ezek még rendben vannak. Lesz ennél ezerszer rosszabb is. - mondtam.

   - Értjük. Milyen a kezelés? Harry mondta, hogy már kaptál. - kérdezte Liam és turkálni kezdett a zsebében.

   - Eddig csak egyszer kaptam, de nagyon rossz volt. Senkinek nem kívánok ilyet. - sóhajtottam, amikor Liam a kezembe nyomott egy plüssöt, ami egy kiskutyát ábrázolt.

   - Úristen ez nagyon kedves tőled! Nem kellett volna! - nagyon örültem az ajándéknak.

   - Kiskoromban mindig ez volt a kabalám. Szerencsét hozott, azt szeretném, ha a tiéd lenne és neked is hozzon szerencsét. - mosolygott és megölelt.

   - Köszönöm, ez igazán nagylelkű dolog! Hálás vagyok érte. - feldobta ezzel a napomat.

   - Izé, öhm..én nem vettem semmit, mert nem is tudtam, hogy ajándékozunk. - dörzsölte a tarkóját Niall.

   - Örök harag, Horan! Semmi baj, nem várom el, hogy minden szarral elhalmozzatok engem. - kacsintottam és a polcra tettem az új barátom.

   - Hála az égnek! - csapta össze a kezeit a szőke.

A srácok távozása után elvégeztem az esti teendőimet Georga segítségével. Holnap újabb terápia vár rám. Remélem, hogy ez kicsit jobb lesz, mint az előző.

Harry nem tudott bejönni, mert tovább kellett maradnia a stúdióba Zaynnel. De holnap itt lesz és támogat majd. Eléggé hiányzott ma, de tudom, hogy fontos a munkája. 

38.rész

Sziasztok! Itt az új rész! Hozzászólásokat elfogadok! Hamarosan itt a 2. évad. Kellemes olvasást.! 

                                                       Puszi: Szter xx. 

*szilveszter napja*

*Darcy szemszöge*

Ma kaptam meg az első kezelést. Borzasztó volt. Eleve mondták, hogy amúgy is kellemetlen lesz, de az első még inkább. Szinte éreztem, ahogy az ereimben folyik az infúzió. Ezeknek is pont szilveszter napján ellett nekiállni ennek.

Harry végig itt volt és bátorított. Miatta még a halált is képes lennék túlélni. Szörnyen hálás vagyok neki ezért. Nem engedi meg azt sem a szüleimnek, hogy kifizessék az ellátásom árát. Nagyon drága és nem értem miért pazarolja erre a pénzét. Hiába próbáltam meggyőzni arról, hogy ne tegye ő hajthatatlan. Tiszteletre méltó, amit tesz. Nem is tudom, hogy köszönjem meg.

   - Hoztam neked egy kis salátát meg vizet. - jött be anya a szobámba és mögötte Harry is, aki sikeresen beesett az ajtón.

   - Köszönöm! Jézusom, Harry minden rendben? - tört ki belőlem a nevetés.

   - Persze, minden rendben van. - elfojtott hangon beszélt, szerintem elszorult a levegője. 

   - Na, és mit csináltok ma apával? - kérdeztem anyut, miközben óvatosan felültem és enni kezdtem. 

   - Otthon leszünk ás átjön apád pár munkatársa. - még nekik is izgibb estéjük lesz, mint nekem.

   - Ez remek! Én csak unatkozni fogok. - sóhajtottam és a kajámra koncentráltam.

   - Hé! Nem is fogsz unatkozni! Elfelejtetted, hogy én itt leszek? - ugrott meg Harry ülőhelyzetéből. 

   - Bocsi! Mostanában minden kimegy a fejemből! - most már együtt nevettünk.

Miután anya elment, Harry maradt velem és a közös estét tervezgettük. Harry készült egy csomót, de én akkor is szomorú voltam. Senkinek nem lenne kedve egy kórházban tölteni a szilvesztert. Hisz' ez az év legnagyobb bulija! Inkább lennék Louis-val és átordítanánk a bulit, vagy Niall-vel akivel megennénk az összes pizzát. Liam-vel, akivel részegen az élet titkait firtatnánk. Zayn-vel, akivel "beszívva" táncolnánk a parkett közepén. Aztán együtt andalognék az én hősömmel és egész végig körbeölelném a nyakát és 00:00-ig csókolnám. Ne aggódj, Darcy hamarosan kikerülsz innen!

*pár órával később*

   - Te jössz! - intett rám Harry.

   - Te jössz! - ismételtem meg, miután léptem egyet a bábummal.

   - Bébi, ez szerinted is unalmas már egy kicsit? - fújtatott Harry.

   - Szerintem ez már az elejétől fogva unalmas. Könyörgöm, csináljunk valami mást! - nyafogtam.

   - Mit szeretnél csinálni? - kajánul vigyorgott.

   - Harry, semmi olyat. Mint látod ágyhoz vagyok kötve. És különben is alig élek, a kezelés miatt. - vigyorgok.

Éjfél előtt két órával régi történeteket meséltünk egymásnak. Rengetegszer elkapott a röhögőgörcs, de mégsem voltam boldog. Örültem, hogy Harry engem választott a barátai helyett, de sajnálom, hogy unalmasan telik a szilvesztere. Én sem magamat választanám.

   - Harry, drágám tudom, hogy unatkozol. Miért nem mész el a többiekkel? - kérdeztem, miközben lepakoltam magamról a társasjáték darabjait. 

   - Én teljesen jól szórakozom. Nem megyek sehová! Kérlek, ne hidd, hogy unalmasnak talállak. - sóhajtott.

   -De igen! Ezt hiszem, mert tudom, hogy igaz! Az isten szerelmére ki a franc akarna egy leukémiás beteggel együtt "bulizni"? - feljebb emeltem a hangom és idézőjeleket formáltam az ujjaimból.

   - Darcy, engem nem érdekelnek a többiek, hát nem érted? Veled akarom tölteni ezt a napot, mert fontosabb vagy bárki másnál. Akármennyire unalmas ez a társasjáték vagy bármi, érted a csillagokat is lehoznám! - patakokban folytak a könnyeim.

   - De nem akarom, hogy unalmasan teljen ez a kibaszott estéd. - suttogtam.

   - Nem telik unalmasan. Mindjért éjfél, Georga is bejön és közösen koccintunk egy kis gyerekpezsgővel. - mosolygott és sikerült meggyőznie.

   - Rendben. - szipogtam és a ruhám ujjában megtöröltem a kézfejemet.

Nem sokkal éjfél előtt Georga is csatlakozott és bekapcsoltuk a tévét, hogy egészkor meghallgassuk a himnuszt és az őrjöngő tömeggel együtt gratuláljunk egymásnak.

   - 5..4..3..2..1. Boldog Új évet! - kiáltott Georga és sorra megölelgetett minket.

   - Neked is! - mosolyogtam és koccintás után megittam a rózsaszín löttyöt.

Georga nem sokkal később távozott köreinkből, mert dolga akadt, így ismét kettesben maradtunk. Harry felállt és a poharával a kezében hozzám lépett. Ajkain érezni lehetett a kölyökpezsgő izét, és ez tetszett.

   - Álmos vagyok. - kuncogtam.

 

   - Mondták, hogy a kezeléstől fáradékony leszel. - halványan elmosolyodott, majd levette a cipőit és a speckós ágyára feküdt.

   - Sajnálom, hogy nem aludhatsz velem. - sóhajtottam és felé fordultam.

   - Én is. - ez a gyerek mindig mosolyog. Olyan erős.

Nem is meséltem, hogy Harry lebeszélte Dr. Silvermann-val, hogy néha napján hadd vegye használatba a szobámban lévő másik fekhelyet. Persze megengedte neki, de ez nem azt jelenti, hogy minden áldott nap itt van, csak néha itt alszik. Ez biztonságot nyújt nekem is.

Éjjel egy óráig beszélgettünk még, aztán bealudtam, mint az állat.

*másnap reggel*

Éreztem, hogy most baj lesz, ezért megfogtam azt a kis tálat ami mellettem volt ilyesmi problémák orvoslására.és a tegnapi kajám összes tényezőjét beletettem. Hangosan vettem a levegőt és köhögtem is.

Miután befejeztem a "művem" megnyomtam a nővérhívó gombot és pár pillanat múlva Georga jött segítségemre. Harry értetlenül bámult és nem tudta mit hova tegyen.

Később csak feküdtem az ágyamban és a fejfájás teljesen megőrjített. Ha aludni próbáltam, akkor nem ment és így tovább.

Harry-t, Perrie és Eleanor váltotta fel. Az összes srác stúdióban van.

   - Sziasztok! - köszöntem, miközben felém lépdeltek.

   - Szia! Hogy vagy? - szólalt meg El, és leültek egy székre.

   - Szörnyen. Hasogat a fejem és nem bírok aludni tőle. Ma reggel kidobtam a taccsot és azóta megőrjít a fejem. Gyógyszert sem kaphatok rá, mert gátolná a kemoterápiát. Szóval, remek napom van! - mosolyogtam.

   - Uhg, nem lennék a helyedben, de elképesztő, hogy így is bírsz mosolyogni. - tette keresztbe a kezeit Perrie.

   - Miért mit csináljak? Sírjak? Nem akarok gyenge pöcsnek látszódni. - nevettem.

A lányok délután háromtól fél hatig bent voltak. El kellett menniük, mivel jött az esti szobavizit és a velejáró vizsgálatok.

Georga segített ágyneműt cserélni és megmosakodni is segített. Harry telefonált, jhogy nem tud bejönni, mert az új klip előkészületeit intézik. Belenyugodtam és az este további részét olvasással és tévézéssel töltöttem. Nem tudtam elaludni, mert egész éjjel a gyomrom ürítettem és a rókaállományt fejlesztettem.

Hajnalban elnehezedtek a szemeim és álomra hajtottam a fejem. Szörnyű álmok gyötörtek. Harry és én voltunk benne. Az az időszak játszódott le, amikor már fal fehér voltam és kopasz. Harry lépett be az ajtón és, amint meglátott ki is ment. Ettől félek a legjobban. Mindig magyarázta, hogy ő soha nem teszi majd ezt. Nem tudok hinni neki. Eldöntöttem, hogy erre az időre kicsit távol tartom magam tőle. Amennyire szükséges.

*másnap reggel* /január 2./

Fal fehér voltam, amikor felkeltem. Georga éppen a tegnapi akcióm maradékait takarította el. 

   - Kö..Köszönöm. - nyögtem reggeli hangon.

   - Ne köszönd, hisz' ez a dolgom.  - mosolygott és kivitte a koszos tálakat.

Hamarosan kiment és ismét visszaaludtam. Arra ébredtem fel, hogy valaki egyenesen bámulja az arcomat.

   - Mi a francot nézel? - morogtam csukott szemmel.

   - Meg sem látogathatom a kislányom? - apa volt az.

   - Ó, szóval nem Harry vagy. - mondtam és kinyitottam a szemem.

   - Nem is örülsz? Mert akkor el is mehetek! - indult el az ajtó felé.

   - Dehogynem, örülök nagyon, csak Harry néz mindig mikor alszom. -kinyúltam a poharamért és ittam belőle.

   - Értem, és hogy vagy? - kérdezte, majd közelebb húzta a széket.

   - FRemekül, remélem érezted az iróniát. Tegnap egész éjjel hánytam és a fejem is lüktetett. -még beszélni is rossz volt róla.

   - Sajnálom, de ez sajnos ezzel jár. Hidd el, hamarosan minden rendben lesz és hazajöhetsz. - megsimogatta a kezem.

   - Tudom, apa. - mosolyogtam és megölelt.

Harry apa után nem sokkal érkezett. Pont vacsoráztam, amikor betoppant.

   - Szia, Édes! Mi a szitu? - ezer wattos mosollyal leült az ágyam szélére.

   - Szia, Harry! Semmi különös, meg vagyok. Veled mizu? -letettem a tálcát és minden figyelmem neki szenteltem.

   - Semmi, fáradt vagyok. Nem gond, ha ma éjszakára nem maradok bent? - kiskutya szemekkel vizslatta az arcom.

   - Nem, semmi baj, gondolom úgysem akarod hallani, ahogy rókákat tenyésztek két napja minden éjjel. - kínosan felnevettem.

   - Minden rendben van? - aggódó volt a tekintete.

   - Persze, ez a betegséggel jár, ne aggódj jól vagyok. Nem lesz semmi baj. - megfogtam a kezét és biztatás fejében megszorítottam.

Közelebb mászott hozzám és hevesen támadt az ajkaimra. Szerencsére tudta, hol a határ. Imádom ezt a fiút!

   - Darcy! Itt vannak a gyógyszerek. Vízzel vedd be őket. - viharzott be Georga, aztán ki is ment.

Kivettem a kezéből a pirulákat és egy pohár vízzel lenyeltem mind a hármat.

Harry este kilencig boldogított, aztán haza zavartam, mert alig látott már szegény gyerek!

Hála istennek éjjel nyugodtan tudtam aludni és nem kellett segítenem a rókáknak, hogy új családok alakuljanak ki.  

37.rész

Sziasztok! Ne haragudjatok a sok késésért, de nem volt ötletem, sem időm írni. Orvosoltam a múltkori problémát és innentől Blogger-ben írom az új részeket.  
Felhívom a figyelmeteket arra, hogy nemsokára vége az 1. évadnak és megkezdem a másodikat. Több szerepet kap majd Niall és Liam is:)
Kommenteket szeretnék kapni!
Kellemes olvasást! Puszi: Szter xx.

Reggel kilenc órakor Georga ébresztett fel. Álmosan dörzsölgettem a szemem és felültem az ágyon. belebújtam a papucsomba és a fürdőbe mentem. A fejem szörnyen nyomott és rájöttem, hogy én tegnap hanyatt vágtam magam.

Georga még mindig ott várt a szobámban, mikor visszaértem a fürdőből. Mosolygott rám és kitessékelt a helyiségből.

     - Hova megyünk? - fogalmam sem volt, mit miért fognak velem most csinálni.

     - Vizsgálataid lesznek, Darcy. Először csak sima kivizsgálás, majd MRI és a fejednél lesz valami vizsgálat. De azt még nem tudom, hogy mi. Amint megtudom el is mondom. - mosolygott és egy fura szobába vezetett.

A falak túlságosan fehérek voltak és ez megijesztett. Csak álltam egy helyben és nem tudtam, hogy mi fog következni.

Hirtelen a lámpák felkapcsolódtak és a falak még fehérebbnek tűntek. Dr. Silverman lépett elő az egyik ajtó mögül és vigyorgott rám.

     - Jó napot kedves Darcy! Jöjjön velem, elkezdjük az MRI vizsgálatot. Utána agyvizet fogunk levenni Öntől, hogy megállapíthassuk, hogy milyen erős gyógyszerek kellenek a kemoterápiához.

     - Öhm, agyvizet vesznek? Mennyire fájdalmas ez? És muszáj ezt? - nagyon féltem ettől az agyvizes cucctól.

    - Igen, sajnos muszáj. Nem fog fájni, de nem lesz kellemes. Majd ezt később megbeszéljük! Kezdjük is el!

*pár órával később*

Betoltak egy helyre és kórházi ruhában voltam. Erősek voltak a fények a folyosón és nem tudtam rendesen koncentrálni.

Az agyvizem fogja bánni ezt a vizsgálatot.

   - Rendben, most áttesszük Önt egy másik ágyra és össze kell gömbölyödnie, mint egy macskának. Beszélni fogok magához, és csak rám figyeljen, oké? - bólintottam.

   - Ha, nagyon rosszul érzi magát és fáj, akkor torka szakadtából sikítson. Nem számít milyen hangosan, de sikítson. - ismét bólintottam.

Ráhelyeztek a fejemre egy műszert és nem sokkal később le is vették. Valami hideget éreztem és hirtelen valamit beleszúrtak a fejembe és szörnyen fájt. Sikítani kezdtem, amennyire csak tudtam. Dr. Silverman folyamatosan beszélt hozzám, és próbált nyugtatni.

Miután kitoltak a teremből, szörnyen kábult voltam. Elmagyarázták, hogy nem mozdulhatok meg 24 órán keresztül. Hála Istennek! Ha vécére kell mennem, akkor megnyomom a gombot és egy nővér segít.

*délután 3 óra*

Harry jött be a kórtermembe és felébresztett ezzel engem. Lassan kinyitottam a szemem és homályos tekintettel figyeltem a magas alakot.

    - Szia Édes! Hogy érzed magad? - éreztem, hogy leül mellém egy székre és megfogja a kezem.

    - Szia Maci. Remekül vagyok, csak 24 órán keresztül mozdulatlannak kell maradnom. - nyöszörögtem össze vissza.

    - Maci? Tetszik ez a név! - nevetett. - Akkor itt maradok és segítek neked. A srácok öt óra fele bejönnének. Nem gond? - ó, jaj.

    - Persze, csak mondd meg a Répafiúnak, hogy ne ordítson majd, mert kivágom! - figyelmeztettem és hevesen bólogatott.

Nem sokkal később a négy jómadár is megérkezett. Kérdezgettek az állapotomról és én készségesen, de válaszoltam. A fejem mindkét oldalon nagyon szúrt.

    - Harry, vagy valaki. Szóljatok a nővérnek. Gyorsan! - próbáltam hangosabban beszélni, de a jelenlegi állapotom nem engedte.

    - Mi a baj? - hirtelen felpattant a székről és idegesen kapkodta a tekintetét.

    - Csak szólj már valakinek! - csattantam rá.

Harry kifutott és Georga-val az oldalán jött vissza.

Odasiettek hozzám és Georga megvizsgált. Adott egy nyugtatót, azt hiszem és nemsokára álomba szenderültem. Mint, akit fejbe vágtak egy húsz kilós kalapáccsal.

Éjjel arra ébredtem, hogy rendesen levert a víz és a saját kiabálásomra ébredtem meg. Harry még mindig itt volt. Teljesen megnyugtatott. Egy székben volt elterülve és a szuszogása betöltötte a teret.

    - Harry! Ébren vagy? - suttogva beszéltem hozzá.

    - Mi a baj? Kell segítség? - pislantott párat és rendesen felült.

    - Kérek egy kis vizet. - nyögtem és felé nyújtottam a kezem.

Öntött egy pohár ásványvizet és szívószál segítségével megitatott. Utáltam ezt a kiszolgáltatott helyzetet. Megköszöntem neki és mosolyogva visszaült a székre.

    - Félek a holnapi kezeléstől. Fájni fog? - kérdeztem és hunyorogva pillantottam rá, amikor feloltotta az egyik kislámpát.

    - Nem fog fájni. De szokatlan lesz, mivel ez új neked. Itt leszek végig és számíthatsz rám, mindig. - mosolygott és megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat.

    - Szeretlek, Harry. - halkan mormolom és ő is kimondja.

Közelebb jött a székkel és fölém ágaskodott. Ajkait az enyémre tapasztotta és édes csókban préselődtünk össze. Mosolyogva elvált tőlem és visszaült a helyére és mindketten álomba merültünk.

*másnap reggel*

Álmosan törölgetem a szemeimet, de ugye nem nagyon szabadott volna mozognom. Körbenéztem a szobában és egy árva lélek sem tartózkodott a közelemben.

Megnyomtam a nővérhívó gombot és nem sokkal később Georga mosolygós arccal állt előttem.

    - Goerga, kérhetnék valamit enni? - kínosan mosolyogtam.

    - Természetesen, mindjárt behozom a reggelidet. - az ajtó felé indult, de én utánaszóltam.

    - Nem tudod hol van Harry?

    - Dr. Silverman-nal beszélt az előbb, mikor bejöttem. Szóljak neki, hogy kerested? - ez a lány mindig mosolyog.

    - Ha megkérhetlek rá. - sóhajtottam és Georga is elment.

*Harry szemszöge*

Amint felráztam a zsibbadt izmaimat, kijöttem a még alvó Darcy mellől a szobából. Dr. Silverman megkeresésére indultam, mert mindenképpen beszélni akartam vele.

    - Jó napot! Harry Styles vagyok, de már jártam Önnél, Darcy miatt. - intett, hogy üljek le és úgy teszek.

    - Igen, Mr. Styles. Miben segíthetek? - ő is leült és árgus szemekkel figyelt.
 
    - A kemoterápiáról érdeklődnék. Hogy működik ez? - tényleg nagyon kíváncsi voltam rá.

    - Nos. Adott időközönként és dózisban intravénásan adunk kemoterápiás gyógyszert. Mivel ezek a szerek nem csak a daganatos sejtekre hatnak, hanem általánosságban a gyorsan osztódó sejtekre is, ezért az egészséges sejtek is károsodhatnak. Megsérülhetnek a szőrtüszők, száj- és bélnyálkahártya sejtjei és a fehérvérsejtek. Részleges vagy teljes kopaszság alakulhat ki. Ezek a sejtek maguktól vagy gyógyszerek segítségével újratermelődnek. - annyi mindent mondott, hogy már én is lehetnék orvos.

     - Értem, és az agyvízlevétel mire volt szükséges? - erre az egyre még kíváncsi voltam, aztán igyekeztem minél előbb véget vetni ennek a beszélgetésnek.

     - Azért kellett, hogy megállapíthassuk milyen erős gyógyszerek kellenek a terápiához. Az eredmények már megvannak. - sóhajt és kutatni kezdett az aktái között.

     - Megtudhatom milyenek az eredményei? - kérdeztem és reméltem, hogy nem kell rosszra számtanom.

     - Erős gyógyszerek kellenek neki. Ne mondja el Darcy-nak, mert felidegesítené magát rajta. Így is úgy is kellemetlen lesz az első kemo, de majd megszokja.  - jézusom. Itt kell lennem mellette.

     - Rendben. Köszönöm a segítségét doktor úr. Viszontlátásra. - kezet fogtunk és kijöttem az irodából.

A kocsimhoz mentem, mert vettem még tegnap ennivalót meg innivalót Darcy-nak, csak elfelejtettem bevinni. Kikaptam a bevásárlószatyrot és Darcy szobájába mentem.

Amint sietősen benyitok, el is kell halkulnom, mert negédesen alszik, mozdulatlanul. Csak a mellkasa egyenletes mozgását láttam és egyszerre mosoly terült az ajkaimra.

Halkan letettem a székre a táskát és a zsebemből előhúztam egy kis papírt és ráírtam egy üzenetet:

Később jövök. Ha felkeltél írj egy üzenetet.
                                             Szeretlek, Harry xx.

Kiosontam az ajtón és egyenesen a házamba mentem. Beparkoltam a garázsba és a tegnapi cuccaimat kiszedtem, majd a házban lepakoltam.

A konyhába mentem, hogy valami ehetőt keressek. Maradt még a tegnapi pizzából, így azt ettem meg.

Olyan fura, hogy nem alszik megint mellettem senki. Üres az ágy és napok óta, mikor felkelek tapogatózom az ágyon, hogy mellettem van-e. Annyira hiányzik, pedig minden nap láthatom. Hiányzik a törődése, simogatása és az is, hogy éjjel mindig hozzám bújt és a mellkasomnak nyomta a kis fejét. Bátran játszadozhattam a hajával, mert imádja, ha birizgálom a haját. Annyira üres megint a ház. Bár általában az, mert nála többet voltunk. Csend van és a lágy hangja nem tölti ki a teret és a szívemet. Alig várom, hogy jól legyen végre és újra velem lehessen. Tudom, hogy ez önző dolog, de szerelmes vagyok.

Elmélkedésemből a telefonom csörgése zavart meg. Kikotortam a zsebemből és felvettem. Niall keresett.

     - Szia, Harry. Holnap akkor hogyan lesz? Mert akkor lemondjuk a helyedet, ha nem jössz. - a hangja, mint aki most ébredt fel.

     - Szia. Nem megyek holnap. Darcy-val szeretném tölteni az újévet. Neki is mondtam már, de köszi azért. - mindig megmosolyogtat ez a gyerek.

     - Rendben, és amúgy, hogy van?

     - Mielőtt eljöttem, aludt, azelőtt meg az orvosával beszéltem. - sóhajtottam és beleharaptam egy újabb szelet pizzába.

     - És mit mondott?

     - Azt, hogy erős gyógyszerek kellenek majd a kemoterápiához. - fáj a gondoltat is. Fúj, Harry mióta vagy te ilyen nyálas?

    - Az nem jó. Figyu, Harry nekem most mennem kell, mert randira vagyok hivatalos. Örültem, hogy beszéltünk. Szia! - ejha, becsajozol még a végén fiam?

     - Sok sikert Nialler! Szia! - letettem és elpakoltam magam után.

Az emeltre mentem és megfürödtem. Felvettem egy melegítőt és félmeztelenül egy üveg vízzel és törölközővel a kezemben mentem le a saját edzőtermembe.

Kikapcsolódtam edzés közben. Hangosan üvöltött a zene a lejátszóból és ritmusra futottam a gépen. Három óra sport után ismét fürdés jött, majd visszaindultam Darcy-hoz a kórházba.

36.rész

Sziasztok! Szeretnék elnézést kérni a késésért. Nem volt gépem, mert elvitték újratelepíteni. Ennek van rossz és jó oldala is. A rossz az, hogy mindenem elveszett, de megoldottam. A másik rossz dolog, hogy nincs Word a gépemen és valamilyen csoda folytán nem is jó rajta, ezért Open Office-ban írom az új részeket. Ez annyiban rossz, hogy amikor párbeszédet írok, akkor a kötőjel helyett egy fekete pontot tesz. A következő résznél megpróbálom megoldani ezt a problémát. Remélem, hogy nem haragudtok meg. Kellemes olvasást!

Az új blogomat is elkezdtem már, abban is valószínűleg ma várható új rész:) http://youirritatemebutiloveyu.tumblr.com/ Puszi: Szter xx.

*Darcy szemszöge*

Hajnalban arra ébredtem, hogy szörnyen fáj a fejem. Kimásztam Harry mellől az ágyból úgy, hogy ne ébredjen fel. Levánszorogtam a konyhába és bevettem egy fájdalomcsillapítót. A telefonommal a kezemben feküdtem le a nappaliba. még csak fél négy van. Gondoltam keresni kéne valami olvasnivalót. Kutattam a telefonomon egy csomó könyv után, mire megtaláltam a tökéletest.

Magával ragadott a történet és észre sem vettem, hogy már nyolc óra. Letettem a "könyvet" és a konyhába mentem, valami reggeli után kutatva. Csináltam egy tál müzlit és leültem az asztalhoz, majd csendben megettem.

Miután végeztem a földszinti fürdőbe mentem, hogy elkészítsem magam, mire menni kell. Összekötöttem a hajam egy szoros copfba, utána megmostam a fogam és az arcom és kész. Sminket nem raktam fel, mert kórházba minek?

Halkan belopóztam a szobánkba és kivettem a szekrényemből a megfelelő szerelést./kép/. A ruháimat a nappaliban vettem fel, mert Harry hadd aludjon, neki nem kell még felkelni. Majd kilenc óra körül felkeltem.

Visszafeküdtem a kanapéra és újra elmerültem az olvasmány rejtelmeiben.

*Harry szemszöge*

Kilenc óra előtt nem sokkal ébredtem meg. Megdörzsöltem a szemeimet és felültem az ágyon. Darcy sehol. Biztos már lent van a nappaliban.

Lassan lecsoszogtam a lépcsőn és megpillantottam az én Gyönyörűmet a kanapén heverve. Rám se nézett, annyira el van merülve a telefonozásban, hogy én egy földönkívüli is lehetnék, akkor sem venne észre.

csináltam magamnak valami reggelit és leültem egy fotelba a nappaliban. Még akkor sem figyelt. Mi a franc van ezzel a nővel? Nem voltam jó az este? Bár, nálam jobb nincs esti akció téren. Pedig valamit tuti rosszul csináltam, mert még rám se bagózik.

- Bébi , kérdeznem kell valamit. Valamit rosszul csináltam az este, hogy még rám se hederítesz? - komolyan be voltam szarva.

• Nem nincs semmi baj, csak elmerültem a könyvben. - mosolygott és visszatért az olvasnivalóhoz.
• Oké, akkor megnyugodtam, de el kell szomorítsalak, hogy hamarosan indulnunk kell. Anyukád mikor jön? - kérdeztem és felültem a fotelból, mert lassan lefolytam volna róla.
• Anya most írt sms-t, hogy mindjárt itt lesz. Segítesz lehozni az emeletről a cuccaimat? - feltápászkodott a kanapéról és az emelet felé indult. Tetszik ez a farmer.
• Jó a nadrágod. - kiáltottam utána és én is a lépcső felé lépdeltem.

Segítettem lepakolni a kettő nagy bőröndöt az emeletről és kivittem a kocsiba őket. Közben Darcy anyukája is megérkezett. Látszik mindkettőjükön az, hogy idegesek. Ilyenkor ki a fasz ne lenne ideges? Nem kéne csúnyán beszélnem, mert még kikapok.

• Jöttök? - szóltam Darcynak a kocsiból, amíg ő az ajtóban várta az anyukáját, hogy felöltözzön és végre kijöjjön.
• Anya, kérlek igyekezz! Fél tíz van és szilveszter előtt vagyunk egy nappal. Ilyenkor mindenki rohangászik és London útjai tele vannak kocsikkal. - ezt természetesen nem nekem szánta, mivel nem én vagyok az anyja.
• Kislányom! Fel szeretnék öltözni! - jól rápirított az anyós. Ejha!

Fél perc múlva, már mindenki a kocsiban ült és úton voltunk a kórház felé. Senki nem beszélt, inkább mindannyian gondolkoztunk.

egy órával később*

Darcy szemszöge*

Már egy órája itt fekszek a kórteremben és nézek ki a fejemből. Harry-t és anyát nagy nehezen hazazavartam, mert nem akartam, hogy lássák, milyen csöveket tesznek belém. Az első infúziómat már megkaptam. Holnapután kapom az első kezelést.

Rohadtul nem volt rendes ez az ápolónőcske. Úgy belém vágta a tűt, mint az állatoknak. Nembaj túl élem, csak ne liluljon be.

Azon gondolkoztam, hogy most a gyógyulás vagy a szenvedés időszaka következik? Nem tudom, de okosan kell hozzáállni a dolgokhoz és pikk- pakk minden helyre fog jönni. Nekem ez lesz az életfilozófiám. Komolyan, már annyi mindenen mentem keresztül, hogy könyvet kéne írnom. Itt a kórházban, majd naplót vezetek, de nem hiszem. Amennyire majd a betegség engedi.

Délután 4 óra van és az unalmas portugál sorozatot lesem a tévében, mivel más nincs. Arról szól az egész, hogy valami José Migel egy idióta az összes többi barommal együtt. Komolyan beszereltetek magamnak egy sajátos tévét, még külön fizetek is érte, csak legyen valami normális ebben a szarban.

Meguntam az unalmas románcot, inkább olvastam tovább a telefonomon, szerencsére elmentettem a kedvencek közé, így nem kellett újra megkeresnem.

Már egy ideje olvashattam, mikor megcsörrent a kezemben a telefon, amit majdnem a földre ejtettem. Perrie volt az.

• Szia! Hallottam, hogy már bent vagy. Bemehetek? Itt járok a közelben és gondoltam, hogy bemehetnék egy kicsit hozzád. Mit szólsz? - lelkes volt mint, egy cserkészlány.
• Szia! Persze, nyugodtan gyere, de nem tudom meddig van a látogatási idő, majd ha letettük, akkor megkérdezem. Várlak, szia!
• Oké, sietek! Szia! - mondta és bontottam a vonalat.

Éppen miután letettem a telefont, akkor jött be egy nővér, hogy ellenőrizzem. Este kilencig van látogatási idő, úgyhogy lehet írok Harrynek, hogy jöjjön be egy kicsit még.

A kórházi koszt förtelmes. Ez azt hiszem vacsora volt, de úgy nézett ki, mintha legalább két hete kotyvasztották volna. Szerintem valaki belehányt a tányéromba. Hozzá sem nyúltam a kajához.

• Még csak hozzá sem nyúlt? - mosolygott rám bárgyún az ápolónő és kivette az ölemből azt a büdös izét. Kajának nem is lehet nevezni.
• Nem, nem ízlik. - húztam a szám és a takarót piszkálgattam.
• Én leszek mindig az ápolója. Nyugodtan oldódjon csak fel, én nem harapok. Amúgy a nevem Georga, nyugodtan tegezzen. - mosolygott és kifelé indult.
• Georga! Kaphatnék egy csokit? Vagy esetleg egy szendvicset az automatából? Ja, és engem is nyugodtan tegezz. Köszönöm, hogy ilyen rendes vagy hozzám. - mosolyogtam és vártam, hogy mondjon valamit.
• Igazán nincs mit. Persze mindjárt hozok valamit. Egy perc és jövök. - mosolyogva kiviharzott a szobából és ismét egyedül maradtam.

Perrie nem sokkal később megérkezett és jót beszélgettünk. Kérdezett a kezelésről és a kórházi bent létemről. Nem tudta neki megmondani, hogy meddig leszek itt ebben a hülye gyógyszerszagú helyen.

• Harry hogy viselte, hogy szilveszterkor sem bulizhattok együtt? - kérdezte Perrie egy kis csend után.
• Azt mondta, hogy holnap egész nap velem lesz és nem megy bulizni, csak az a fontos neki, hogy velem töltse a szilvesztert. - mosolyogtam és a szeretet betöltötte a testemet.
• Oh, mennyire aranyos! - vigyorgott. - Amúgy nem vagy szomjas? Hozok valamit az üdítősgépből. - mosolyogva kiment és nem sokkal később két üveg kólával jött vissza.
• Forróságtól izzadva vágyom rád! Nyelvemmel érezni akarom minden négyzetétered és élvezni, ahogy zuhanyként hűtöd le tüzelő testemet! Imádlak Coca Cola! - Perrie hangos nevetésben tört ki és a fejét az ágyam szélének döntve nevetett.
• Te, teljesen hülye vagy! Még itt sem bírsz magaddal! Rég nem nevettem ilyen jót!
• Nem hinném, hogy hülye lennék, maximum érdekes. Amúgy, azért nem bírok magammal, mert annyira unatkozok, hogy az hihetetlen. Holnapután kapom az első kezelést és addig itt fekszek majd, meg fürdeni megyek és talán még a folyosóra is kiengednek. Csak ne valami zsémbes asszonyt tegyenek be mellém, mert akkor csak annyit fogok hallani, hogy: „amikor én kisgyerek voltam, nem volt számítógép és a tyúkszart legeltül a pajtásaimmal”. Most komolyan képzeld el. - összeráncoltam a szemöldökömet és a vihorászó Perrie-t néztem. Nem értettem mi volt ezen olyan vicces.
• Nem hinném, hogy egy kemoterápiás beteg mellé betesznek valakit. Maximum egy veled egykorút, vagy éppen egy ugyanolyan beteget, mint te vagy. De rám mindig számíthatsz, akár az éjjel közepén is bejövök hozzád, de csak akkor ha unatkozol, meg ne adja Isten baj van. - kacsintott és beleivott az üvegébe.
• Igazán nagylelkű ajánlat, köszönöm szépen. - megsimogatta a kézfejem és szüntelenül mosolygott.
• Biztos nem gond, hogy Harry nem veletek bulizik majd? Nem muszáj velem lennie én megértem azt is, hogy elhívjátok, mert a ti barátotok. Én nem köthetem magamhoz, minden egyes percben míg itt vagyok. Nem akarom elvenni a szabadságát, csak mert itt fekszem. - kezdett elmenni a kedvem, de ezt mindenképpen muszáj volt elmondanom neki.
• Dehogy gond! Miért lenne az? Ha Ő veled szeretne lenni, akkor legyen itt! Én vagyis mi, ezt nem szabályozhatjuk be neki. Szabad ember.
• Köszönöm, csak, mert kezdtem egy kicsit aggódni, hogy gond. De akkor örülök, hogy nem. Most kérnék egy pillanatot. - felültem az ágyról és letépkedtem magamról a szívmérő izének a tappancsait. A kórházi ruhám alatt volt és kicsit nehéz volt leszedni, de sikerült! Perrie csak kikerekedett szemekkel figyelt.
• Te mi a fészkes fenét csinálsz? - még mindig hatalmasak voltak a szemei.
• Pisilni megyek. - megfogtam az infúziós kocsit vagy mi annak a neve és magam után húztam. Ilyen kell nekem otthonra is csak olyan üdítőt tölthessek bele amilyet akarok.
• Így? Minden le kell tépkedned magadról, hogy elmehess vécére? - ráncolt szemöldökkel figyelt.
• Figyelj, van itt egy tál is, de én abba nem fogok belepisilni. Elmegyek vécére és mindenki azt fogja hinni, hogy nincs semmilyen székletem. - magamban kuncogtam és a mellékhelyiség felé indultam.

Ez a kórház egyáltalán nem barátságos, de az eddigi életemben is mindig ide jártam, az összes többi közül ami Londonban van.

Miután szépen, lassan elvégeztem a dolgom kifelé indultam, vagyis megpróbáltam eljutni az ajtóig, de a járólap annyira csúszott, hogy egy hatalmasat estem. A fejem koppant a kemény kövön és a meleg vér folyt a szürke lapokon. Halk kiáltást hallattam és Perrie ijedt tekintetével találtam magam.

1 órával később

Itt fekszem az ágyon, a gyógyszerszagú szobában és semmire nem emlékszem. Csak arra, hogy elmentem pisilni és onnantól se kép, se hang. Perrie mellettem szorongatja a takarót és úgy látszik vár valamikre, vagy valakire.

• Mire vársz? - kérdeztem rekedt hangon.
• Harry mindjárt itt lesz. - mosolygott és nem értettem minek jön be, hiszen ma már volt itt.
• Minek jön? - nem értem minek hívja ide. Csak holnap kellene jönnie.
• Mondták, hogy nem fogsz emlékezni. Tehát, amikor kimentél vécére, akkor visszafele jövet hanyatt vágtad magad és betört a fejed. Most be van kötve a fejed, mert rendesen beütötted. - sóhajtott én meg bambán figyeltem.
• Értem, szóval azért sajog a koponyám. De nem kellett volna egyszerre iderángatni. És nem fogja a többieket hozni, ugye? - össze voltam zavarodva.
• Nem hiszem. Szerintem egyedül jön, mert mondta, hogy siet. - éppen mikor befejezte a mondatát, betoppant a Göndör.
• Szia! Úristen, mi ez a fejeden? Hogy vagy? Nem fáj? Anyukádnak szóltam, azt mondta most nem ér rá. Minden rendben van? - annyira idegesített, hogy ennyire aggódik.
• Eléég!! - kiáltottam és egyszerre csend borult a szobára.
• Elég legyen! Harry élek, nincs semmi bajom! Nem látod? Itt vagyok! Nyugodj le egy kicsit, mert ezzel az őrületbe kergetsz! - hangosabban beszéltem, hogy mindenki felfogja.
• Sajnálom, csak nagyon megijedtem. Nem akartalak felidegesíteni. - boci szemekkel nézett rám és teljesen meghatott.
• Ne, nem kell sajnálni, csak ne aggód túl magad. Nincs semmi baj. Csak kicsit bevertem a fejem. - mosolyogtam és kitátottam a kezem, hogy öleljen már meg.
• Tudod, hogy nagyon féltelek. - suttogta és nyakon csókolt.

Még egy darabig ott maradt Perrie aztán nem akart zavarni, így kettesben hagyott minket Harry-vel.

Mivel csak kilencig van látogatási idő, így a nővérnek úgy kellett kizavarni ezt a Kandúrt a szobámból. Megígérte, hogy holnap jön és egész nap a nyakamon fog lógni.

Csak nem tudta, hogy én holnap a fele napot nem fogom a szobámban tölteni, mivel rengeteg vizsgálat következik.