25.rész

25.rész

Reggel nyolckor kipattant a szemem. Ma izgatottan keltem ki az ágyamból. Újult erővel vágtam neki a napnak. Alig várom már, hogy megnyissuk újra a boltot. Bementem a fürdőbe, rendbe szedtem magam, majd miután késznek nyilvánítottam magam kimentem a helységből./kép/. Perrie szobájához igyekeztem. Tudtam, hogy még nem kelt fel, ezért halkan benyitottam a szobájába. Az ágyához sétáltam leültem és ébresztgetni kezdtem. Szólogattam, rázogattam, de semmi. Felálltam óvatosan az ágyra és ugrálni kezdtem.

-         Ébresztő! Kelj már fel! Ma nagy nap van! – ugráltam és ordítottam.

-         Mivan? – ült fel kómásan az ágyában.

-         Ma nagy nap van Kedves! Alig várom, hogy megint kinyissunk. Felújítjuk az egész helyet! Otthonosabbá tesszük. Mit szólsz? – közben felhúztam a redőnyöket és kinyitottam a szoba ablakot.

-         Rendben van. Csak fel kell ébrednem. – nevetett.

-         Oké. Addig elintézek pár hívást. Fel szeretnék venni egy új alkalmazottat, és azzal kapcsolatban telefonálok és csináltatok szórólapokat.

-         Az szuper. Akkor gyorsan összeszedem magam. Máris kész vagyok. – kipattant az ágyból, kiszedett egy két ruhát a szekrényből és a fürdőbe száguldott. Lementem a nappaliba és nekiláttam a telefonálgatásoknak.

*Perrie szemszöge*

Gyorsan a fürdőbe siettem és nekiláttam a készülődésnek. Felöltöztem a ruháimba majd eligazgattam magamon./kép/.. Megmostam az arcomat és a fogamat majd, elláttam egy laza sminkkel. A hajamat maga copfba kötöttem és késznek éreztem magam. Leszaladtam én is a nappaliba, ahol Darcy még mindig telefonált. Bementem a konyhába és reggelit kerestem. Összedobtam valami ehetőt és jóízűen falatozni kezdtem. Befejeztem az evést és elpakoltam magam után. Darcy boldog arcával találkoztam miután visszamentem hozzá.

-         Elintéztem mindent. Mehetünk is. – csapta össze a tenyereit.

-         Rendben. Hozom a táskám. – felfutottam az emeltre, minden fontos dolgomat, majd lesiettem. Beültünk az autóba és Darcy-ék üzlete felé indultunk.

*Darcy szemszöge*

Alig vártam már, hogy odaérjünk a fodrászathoz. Útközben beszélgettünk sok mindenről. Szóba került Harry is. Mondtam neki, hogy este felhívtam Liam-et. Csodálkozott ő is, hogy ittas állapotba került. De remélem, már jól van, mert ma sok dolguk van. Leparkoltunk és befelé indultunk majd nekiálltunk a rendrakásnak.

*Harry szemszöge*

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Kikecmeregtem az ágyból és egy melegítőnadrág után kutattam. Felvettem egy pólót is és Zayn szobája felé indultam, mivel ő volt a legközelebb. Bekopogtam és megvártam, míg beenged.

-         Mivan haver? – röhögött rajtam.

-         Ne nevess már. – boxoltam vállba.

-         De ez vicces. Nagyon cukin nézel ki. A hajad szár felé áll, a szemeid össze vannak szűkülve és úgy nézel ki, mint egy kínai. – még mindig nevetett.

-         Nagyon vicces. Mindegy, adnál fájdalomcsillapítót?

-         Nem.

-         Miért nem?

-         Mert lecsesztél, hogy ne röhögjek rajtad. Pedig te nem is egyszer nevettél ki engem egy züllött este után. Ezért nem kapsz Styles. Ma mókás kedvemben vagyok.

-         Ne már. Amúgy, miért van mókás kedved ment a kedvenc rajzfilmed a mesecsatornán és nem volt közben reklám?

-         Bekaphatod. – vágott tarkón az arab.

-         A tiédet? Meg sem találom. – röhögtem. – Szóval viccet félre téve. Kérlek, adj már egy kurva pirulát. Szét fog szakadni a fejem. – „könyörögtem”.

-         Jól van. Nesze. Aztán tünés, mert még meg talállak ütni. – nyomtam bele a kezembe a tablettát és az ajtó felé kezdett lökdösni.

-         Kösz. – röhögtem és visszaigyekeztem a szobámba. Bevettem az orvosságot és lefeküdtem az ágyra bámulni a tévét. Fél perc múlva megint kopogott valaki az ajtómon. Odamentem és megnéztem, hogy ki az. Csak a szobaszerviz.

-         Jó napot! Szobaellenőrzés. – beviharzott egy igencsak furcsa és fiatal lány.

-         Jobbat. – köszöntem vissza. Direkt nyitva hagytam az ajtómat. Furcsa volt, mert gyorsan végzett és karba tett kézzel távozott. Vagyis nem távozott, mert az ajtó elé álltam és nem engedtem ki.

-         Őrség! – kiáltottam el magam és abban a pillanatban mellettem termet az egyik testőrünk.

-         Mi a baj Harry? – állt mellém. Fejemmel az előttem álló lányra mutattam és a nagy ember vette az adást. Kitárta ölbe zárt karjait és egyszerre kihullott a kezéből a pólóm.

-         Hát kislány ez nem sikerült. Ezt megúsztad, de legközelebb meg se próbáld ezt. Na, húzás innen. – dorgálta meg Chris a testőrünk.

-         Köszi, Chris. – veregettem vállba.

-         Ez a dolgom. – majd el is ment a bűnözővel. Komolyan úgy utálom az ilyeneket. Kikészítenek. Megtesznek ezek bármit. Becsuktam az ajtót kulcsra zártam és készülődni indultam. A fürdőben megmosakodtam, fogat mostam és eligazítottam a hajam. Felöltöztem a szobában és a telefonom után nyúltam. Kikerestem Darcy számát és hívni kezdtem.

*Darcy szemszöge*

Pakoltam helyére pár dolgot, mikor megcsörrent a mobilom. Kivettem a táskámból és meg sem nézve azt, hogy ki hív a fülemhez kaptam.

-         Szia, Édes! Ne, haragudj, hogy este nem hívtalak csak történtek dolgok. – az én Szerelmem az. Hogyne micsoda dolgok történtek.

-         Szia Harry. Tudom mi történt az este.

-         Kitől? – hallottam a hangján, hogy egy kicsit berezelt.

-         Liam. Este felhívtam, mert nem tudtam mi van veled, vagy miért nem hívsz és elmesélte, hogy az este jól érezted magad kicsit túl jól.

-         Iszogattunk egy kicsit Lou-val és Niall-vel.

-         Egy kicsit?

-         Igen.

-         Vicces vagy Harry. De mindegy nem érdekel. Mit csinálsz?

-         Semmit. Hamarosan indulunk egy interjúra aztán hangpróba lesz. Veled mizujs?

-         Hát. Ma eljöttünk az üzletbe, hogy rendbe szedjük Perrie-vel. Csináltattam szórólapokat, amiket hamarosan idehoznak. Intéztem el új cuccokat is. Azokat is ide szállítják majd. Elpakolunk és minden készen áll a nyitásra. Alig várom már.

-         Milyen ügyes barátnőm van nekem. Majd ha hazamegyek, szeretném látni. Képzeld el mi történt.

-         Rendben majd megmutatom. Na, mi?

-         Reggel valaki bekopogtatott azzal az ürüggyel, hogy szobaszerviz van. Igen furcsa volt az emberke. Sietett is nagyon. Ki akart menni, de nem engedtem és gyorsan kiabáltam Chris-nek a testőrünknek, aki jött és átkutatta a kiscsajt. El akart vinni a pólóim közül egy két darabot. Olyan ideges lettem. Úgy utálom az ilyen embereket.

-         Ezek nem normálisak. Miket meg nem tesznek. Én már rég agybajt kaptam volna, komolyan.

-         Nekem mondod? Mindegy is. Mennek kell Szerelmem, majd beszélünk. Vigyázz magadra és ügyesek legyetek. Perrie-t puszilom. Szeretlek, Szia Édes.

-         Én is téged. Szia. – leraktam és tovább végeztem a dolgom. Hamarosan meg is hozták a szórólapokat és az új bútorokat, amiket a szállítók segítségével a helyükre is tettünk. Miután minden a helyére került összetakarítottunk és az ajtóhoz álltunk, hogy megcsodálhassuk milyen lett.

-         Ez valami eszméletlen. – lelkendezett Perrie. Tényleg igaza volt.

-         Pontosan. Nagyon tetszik. Alig várom, hogy holnap kinyissunk. Na de igyekezzünk, mert ki kell osztani a szórólapokat.

-         Okés. Hozom a táskámat. – beszaladt az irodába és kihozta a táskáját. Bezártuk a boltot és kocsiba ültünk. Elmentünk a hosszú utca végéig ahol megálltam. Mindkettőnk megfogott egy dobozt és a járda két oldalán mentünk én a jobb oldalon míg Perrie a baloldalon. Röpke 4 óra alatt kiosztottuk mindet London forgalmasabb utcáin. Haza siettünk, mert még találkozónk lesz Eleanor-val. A szobámba siettem és átöltöztem./kép/.. Mindjárt vége a nyárnak és egy kicsit már hűvösebb van. Ez csodás nyár volt az biztos.

-         Gyere Perrie indulhatunk. Gyalog megyünk mivel nincs messze a kávézó.

-         Nekem nyolc. – mosolygott. Bezártunk mindent és gyalog megindultunk a kávézóhoz ahol Eleanor-val találkozunk majd. Odafelé beszélgettünk. A kávézóban már ott volt El és egy bokszban várt minket. Meglátott és egy öleléssel köszöntött mindkettőnket.

-         Na, mi a helyzet a fodrászattal? – kérdezte barna hajú barátnőm.

-         Csodás lett. Alig várom a holnapi nyitást. Roxane halála óta ez az első munkanapom. Kíváncsi leszek milyen lesz. Keresek majd egy alkalmazottat is, hogy könnyebb legyen.

-         Értem. Bármit segíteni kell szólj ám.- mosolygott.

-         Sziasztok! Mit hozhatok? – jött oda a pincérfiú.

-         Én kérnék szépen egy Latte-t, egy csokis és egy áfonyás muffin-t. – szólaltam fel elsőként.

-         Én is ugyanezt kérném. – mondta Perrie kedvesen.

-         Úgyszintén ezt kérem. – szólalt fel utolsóként El.

-         Máris hozom. –elment a pincérsrác és hamarosan visszatért a finomságokkal. Miközben falatoztunk sokat beszélgettünk. Hét óra felé elköszöntünk és haza sétáltunk. Otthon leültünk a tévé elé és beszélgettünk.

-         Amúgy beszéltél Harry-vel? – fordult felém.

-         Igen. Még mikor pakoltunk felhívott. Kicsit mérges voltam rá bevallom. Remélem, nem akarja ezt sűrűn csinálni, mert idegbajt kapok az biztos.

-         Értem. Én is beszéltem Zayn-vel. Mondta, hogy interjújuk lesz meg hangpróba.

-         Aha. Amúgy én úgy utálom ezt.

-         Mit?

-         Ezt az egészet. Azt, hogy mindig olyan messze mennek és egy csomó időre. Nem azt mondom, hogy ne csinálja meg ilyesmi, de annyira rossz, hogy nincs itt. Én ebbe belepusztulok. Gondolom, te sem kedveled ezt nagyon.

-         Én sem vagyok ennek a rajongója. De sajnos ez van. Te kezdtél ebbe bele Darcy. Tudtad úgyis, hogy ez lesz. Ezt ne vedd sértésnek. Hamar el fog telni ne parázz.

-         Igen tudom mibe kezdtem bele. De túlélem. Nem is olyan sok ez. Mindig optimistának kell lenni.

-         Ennyi.

-         Megnézem van-e itthon valami édesség. Úgy ennék most valamit. Te kérsz?

-         Aha, én is kérek. Valami csokit, ha van.

-         Oké. – kiabáltam vissza a konyhából. Kutakodtam a szekrényben és találtam csokis kekszet, csokit, gumicukrot és még csomó mindent, ami a fogunkra való.

-         Tessék itt egy csomó minden. – raktam le a dohányzóasztalra a sok édességet.

-         Ez remek. Na, akkor hizlaljuk a seggünket. –nevetett Perrie és elvett az asztalról egy csomag gumicukrot és kibontotta, majd megkínált belőle. Jóízűen falatoztuk a sok finomat és közben a tévében egy tehetségkutatót bámultunk.

-         Ezek milyen jól táncolnak már. – mutatott a tévére.

-         Ja. Nem rosszak. Amúgy ez most ilyen táncos tehetségkutató?

-         Szerintem tuti. De nekem bejön.

-         Nekem is. Vannak benne ügyes emberkék. Elfogyott az utolsó csomag gumicukor. – biggyesztettem le a számat mintha tényleg szomorú lennék.

-         Ne már. – sajnálkozott a gumicukor után a barátnőm.

-         Amúgy ezt tudnám elvezni így minden este.

-         Mármint a lazulást itt a kanapén? – nevetett.

-         Azt bizony. Tök jó így leülni és csak beszélgetni, röhögni és lesni a tévét. Én bírom az ilyen estéket.

-         Dettó. El tudnám viselni mindig. De van, amikor én is úgy elfáradok, hogy egyszerűen még arra sincs időm, hogy megfürödjek.

-         Adom. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy zombi. És megeszem a saját agyam. De ne röhögj már. – csaptam fejbe a szőkét egy párnával.

-         Miért ne? Ezt tiszta vicces. Bejössz a szobába és áááá jöttem és megeszem az agyad. Nincs esélyed, mert én vagyok Darcy. Most gondolj bele. –itt már nekem is nevetnem kellett.

-         Te teljesen gyökér vagy.

-         Most miért? –játszotta a sértődöttet és hátat fordított nekem.

-         Hát jó. Ha így játszol. Engem nem izgat. Megyek aludni. Szia Perrie. – az emelet felé indultam és láttam, hogy utánam nézett és iszonyatos röhögőgörcsben törtünk ki. Vicces volt.

-         Most tényleg mész aludni? – nevetett még mindig.

-         Igen. Komolyan gondoltam. Reggel korán kelek. Nyolckor nyitok. Jössz segíteni?

-         Segítsek?

-         Ha szeretnél. Bár nem tudom, hányan lesznek. – mondtam már a lépcsőn állva.

-         Akkor megyek, segítek.

-         Köszönöm. Na de tényleg megyek aludni, mert már alig látok. Szerbusz.- intettem neki és felfelé indultam.

-         Szia. – már csak ezt hallottam mielőtt beléptem a szobámba. Elővettem a pizsamám és a fürdőbe mentem. Teleengedtem a kádat vízzel és csinos kis habfürdőt varázsoltam magamnak. A lámpát lekapcsoltam és csak a hangulatjelző égők égtek a fürdőben. Nagyon jól nézett ki. Levettem a ruháim és a szennyes ruhák közé dobtam. Óvatosan beléptem a kádba, hogy el ne essek. Elhelyezkedtem és áztattam magam a fejemmel együtt. Mindent rendesen átgondoltam magammal és Harry-vel kapcsolatban. Félek, hogy ez a hat hónap már túl sok lesz nekünk. Nehéz lesz majd így együtt maradni. Ne gondoljatok arra, hogy szakítani akarok. Ez volt még csak az első nap nélküle és már ilyeneken jár az eszem. Istenem, de hülye vagyok. Komolyan néha csodálkozom magamon. Az is felmerült már bennem, hogy lehet, saját magam ellensége vagyok. Van, hogy optimistán gondolkozok, de ez nem mindig megy. Az a helyzet, hogy félek. Bármi történhet ez alatt a hat hónap alatt. Nagyon szeretem Harry-t és nem akarom elveszíteni. Bármit megtennék érte, hogy lássam vagy csak egy percre érezhessem, hogy mellettem van. Meghalnék érte annyira imádom. Alig várom, hogy újra itt legyen.  Nagyon hülye vagy Darcy ez még csak az első nap nélküle. Túl fáradt vagyok azt hiszem. Megmosakodtam és megtörölköztem, majd leengedtem a vizet a kádból. Belebújtam az alvóruhámba kiengedtem a hajam és megfésültem hátra dobtam és kifelé indultam a fürdőszobából.

-         Mehetsz fürdeni. – kiáltottam el magam az ajtóm előtt, majd miután hallottam egy „okét” bementem a szobámba és lefeküdtem aludni.

*Harry szemszöge*

Miután letettük a telefont Darcy-val Paul kopogtatott az ajtómon azzal az ürüggyel, hogy indulunk az interjúra. Utána pedig rögtön a próbára este koncert lesz, mint most megtudtuk. Nagyon jó, hogy most tudnak szólni. Összeszedtem a cuccaimat vállamra kaptam a táskám és kifelé indultam a lifthez. Lou másnapos fejével találkoztam és elkapott a röhögés. Niall sem nézett ki jobban.

-         Ne röhögj Styles. – csapott fejbe Niall.

-         Mert? Miért ne? – nevettem még mindig.

-         Reggel te is így néztél ki haver. – paskolta meg a hátam Louis.

-         De én javítottam a helyzetemen Malik piruláival. – kacsintottam.

-         Te szemét nekem nem adtál? – szólt rá Zayn-re Louis.

-         Nem jöttél. Én, meg nem kereslek. – szólalt meg Zayn miközben már kiszálltunk a liftből.

-         Buta vagy. – tette ölbe a kezét az Ír fiú és sértődötten beült a kocsiba.

-         Te meg vicces. – röhögött Paul.

-         Amúgy miért csak most mondtad, hogy lesz koncert ma már? – szólt előre Paulnak Liam.

-         Mert a Modest csak ma reggel szólt.

-         Értem. Hát bekaphatják. – mondtam. Fél óra múlva odaértünk a Today Show helyszínéhez ahol interjút adunk és eléneklünk pár számot. Rengeteg sikoltozó lány várt minket a helyszínen. A sok sikítástól sípolni kezdett a fülem, és ha beszéltek hozzám nem nagyon értettem. Nagy léptekkel igyekeztünk befelé az öltözőkhöz.

*                     *                           *

Nagyon élveztük az interjút és a fellépést. Sokat ökörködtünk közben. Az interjú után sok aláírást kiosztottunk és képeket is készítettünk a rajongókkal. Már most elfáradtam. Visszaültünk a kocsiba és egyenesen az aréna felé indultunk. A hátsó ajtón mentünk be. A hangpróbára pár rajongót beengedtek, hogy láthassanak minket és kérdezzenek tőlünk, ha van kedvük.

-         Harry, hogy bírod Darcy nélkül? – kérdezte az első sorból egy szőke hajú lány.

-         Hát. Nehéz az biztos. De kibírta a két hónapot is és ezt is ki fogja. Tudom, mert bízok benne és ő is bennem. Várom már, hogy újra láthassam. – adtam őszinte választ.

-         Zayn, neked milyen Perrie nélkül? – szólalt fel a szőke hajú lány barátnője.

-         Hát nekem is rossz az tuti. De szegénykém már megszokta, hogy utazom minden felé. Hiányzik nagyon, de elviseljük. – válaszolt Zayn miközben leült a színpad elejére.

-         Liam, mi a kedvenc cipőmárkád? – kiabált egy barna hajú.

-         Converse, Nike, Adidas. Sok jó márka van. – mondta Liam és ő is csatlakozott Zayn-hez és leült a színpad elejére.

-         Srácok! Menjetek az öltözőkbe, mert mindjárt jönnek, a VIP jegyesek majd szólunk mikor jöhettek ki. El ne vesszetek. Bármit csinálhattok, de nem érdemes kimenni.

-         Oké. – mondtuk kórusban és elköszöntünk a lányoktól, majd az öltözőinkbe mentünk. Leültem a kanapéra és nekiláttam enni, mert azt hittem éhen halok. Közben nyomkodtam a telefonom. Kb. fél óra múlva kopogtattak az ajtón, hogy menjek mert beengedték azokat a rajongókat akik a színfalak mögött találkozhatnak velünk. Ezt is letudtuk és már nem volt sok idő a koncertig. Gyorsan letusolta, átöltöztem és mentem Lou-hoz, hogy megcsinálja a hajam. Miközben a fejemen alkotott Lux-val játszottam. Imádom a kiscsajt. Egyszerűen tündéri meg tudnám zabálni. Én is ilyen tünemény kislányt akarok.

*                     *                      *

A három órás koncert után visszaindultunk a szállodába. Hulla voltam. Az úton beszélgettünk, röhögtünk Louis sok ökörségén. A szálloda előtt vagy 20 fotós állt és várta, hogy elinduljunk befelé. A vakuk csak villogtak egyenesen bele a szemünkbe.

-         Jó éjt srácok.  – intettem a négy fiúnak. A szobámba mentem, megfürödtem és lefeküdtem aludni és az álom szigetére repítettem magam.

24.rész- Fájó búcsú

24.rész – Fájó búcsú

Reggel négy óra van és a telefonom eszeveszettül csörög. Csapkodok, minden felé mire megtalálom a hangzavar forrását nyújtó tárgyat. Kikapcsolom az ébresztőt és lassan kinyitom álmos szemeimet. Harry felé fordulok, hogy lássam felkelt-e a hangos ébresztésre. Hát nem. Gyengén rázogatni kezdtem a vállát. Megmozdult és kinyitotta szép szemeit, amiket ma látok utoljára. Legközelebb majd csak hat hónap múlva érezhetem magam mellett őt, csókjait és a teljes lényét. Nehéz lesz, de mindketten erősek vagyunk és meg tudjuk oldani. Perrie-nek is ugyanolyan nehéz ez, mint nekem. Ki kell bírnunk. Nagyon szeretem Harry-t és bármit megtennék azért, hogy mindig velem legyen.

-         Harry kelj már fel. El fogunk késni. Kérlek. – rázogattam továbbra is a vállát.

-         Jól van kelek már. Csak öt percet adj. – morgott.

-         Nincs öt perc Drágám negyed öt van. Az út a repülőtérig majdnem fél óra. Igyekezz már.

-         Úristen! – gyorsan felpattant és a fürdőbe igyekezett. Elértem a célom. Kivettem egy rövidnadrágot a szekrényemből és egy trikót. Felvettem és a fürdőhöz indultam./kép/.

-         Siess már Harry én is be szeretnék jutni a fürdőbe most már. – a fürdő előtt álltam és dörömböltem az ajtón.

-         Várj már! Mindjárt kész vagyok. Ne parázz. – intett le. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának és vártam. Szerencséjére hamar kiért így végre én is el tudtam intézni a reggeli dolgaimat.

-         Az én kocsimmal kéne menni. – jöttem ki frissen a fürdőből.

-         Miért? – nézett ki a hatalmas bőröndtömeg mögül.

-         Mert, talán nekem valamivel haza is kell jönnöm miután elment a géped. – fújtattam egy nagyot az „elment a géped” mondat után.

-         Rendben. De kérlek hadd vezessek én. – látta rajtam, hogy nem akarom elengedni.

-         Jó. Csak menjünk, már mert elkésel. – megfogtam egy könnyebb táskát a sok közül és az ajtó felé indultam. Bepakoltuk a kocsikba a rengeteg bőröndöt a kocsiba, bezártam az ajtót majd elindultunk a repülőtér felé. Harry sietett így bő húsz perc alatt oda is értünk. Kiszedtük a rengeteg cuccot és a 4-es terminál felé indultunk. Már most rengetegen voltak. Kezdtem egyre jobban ideges lenni. Mindjárt itt a gép és elmegy.

-         A New York-ba tartó gépünk hamarosan megérkezik. Kérem, kezdjék el a felszállást. – szólt a hangosbemondó.

-         Hát akkor. – fordult felém Harry és szorosan fogta a kezem.

-         Nem akarom, hogy elmenj. – könnyes szemmel ejtettem ki a szavakat.

-         Tudom. Én sem akarom, de ez nem a mi döntésünk volt.

-         Kérlek, vigyázz magadra és mindig hívj, jó? – itt már végem volt. A sminkem teljesen elfolyt, de nem nagyon érdekelt.

-         Rendben. Te is vigyázz. Légy jó. Hamarosan úgyis itthon leszek. Hamar el fog telni. Erős vagy.

-         Nagyon hiányozni fogsz Harry. Nagyon szeretlek. Siess haza, jó? – néztem a szemeibe.

-         Én is téged Hercegnőm. Sietek amilyen gyorsan csak tudok. – kezét állam alá csúsztatta és óvatosan felemelte a fejem. Könnyes szemeimmel néztem övéibe. Közeledett felém és ajkait az enyéimhez érintette. Kezemmel körül öleltem a tarkóját, ő a kezeit a csípőmre csúsztatta. Utolsó csók. Fél évig. Ez volt a legszebb csókunk. Nagyon keservesen váltam el tőle.

-         Mennem kell. Légy nagyon óvatos. Bármi baj van, hívj, ha kell haza is jövök hozzád. Perrie-vel nagyon jól szórakoztok majd. De ne keveredj bajba!

-         Te sem. Ne csábítson el senki sem.

-         Nálad jobban senki nem csábít el. Lehunyod a szemed és már itthon is leszek, hidd el. Ne sírj. – megpuszilta a homlokom.

-         Elhiszem Harry. Most menj, mert a végén még lekésed a géped. Szeretlek.

-         Szeretlek Darcy. – megfogta a cuccait és elindult. Karba tett kézzel álltam és zokogtam. Keservesen. Keserű könnyeim patakokban folytak le az arcomról. Szinte mindenki megnézett, de rohadtul nem érdekelt. Hátra fordult és csinos kis kezeit meglebegtette nekem. Szipogva integettem vissza neki. Csak álltam ott a világot kizártam csak én és ő léteztünk. De most elment. Lassan észrevettem, hogy eltűnik a tömegben a többi sráccal együtt. Egyik lány sem sírt olyan keservesen, mint én. Talán ők már megszokták. Nem tudom. Csak álltam ott és vártam, hogy mindenki induljon hazafelé. Perrie odajött és megölelgetett és nyugtatott azzal, hogy hamar vége lesz. Nem igazán segített. Kifelé battyogtam a reptérről vissza a kocsimhoz. Pont nyitottam volna ki a kocsit és figyelmes lettem, hogy Harry-ék gépe felettem szállt el. Még mindig ömlöttek a könnyeim. A szemeim feldagadtak a sírástól és úgy néztem ki, mint akit agyonvertek. Igazából leszartam mindet, ami körülöttem van. Haza megyek, és azt hiszem szükségem lesz egy kiadós alvásra. Beültem a kocsimba felhangosítottam maximumra a zenét és kizártam mindent. Hazáig kisírtam mindent. Már esküszöm annyit sírtam, hogy kifolyik a szemem. Beparkoltam a garázsba, lezártam a kocsit és besiettem. Benyomtam a tévét, hogy ne érezzem magam egyedül. A konyhába mentem valami ehető után nézve. Kinyitottam a hűtőt és elővettem belőle a vajat, a tejet és a szalámit. A szekrényből kivettem a zsemlét és elkészítettem a szendvicsem. Bögrébe töltöttem egy kis tejet, visszapakoltam a dolgokat a helyükre és leültem tévézni. A tévében pont arról írtak cikket, hogy Harry-ék, hogy szállnak fel a repülőre. Még jobban csodásítja a napom. Remek. Ismét előbújtak a könnyeim. Komolyan nem tudom, honnan van ennyi. Már most érzem a hiányát. Nincs mellettem, hogy megkérdezze jól vagyok-e vagy, hogy ölelgessen és szeressen. Fájó belegondolni, hogy hat hónapon át csak távolról láthatom és hallhatom őt. Nagyon furcsa lesz az biztos. Szeretnék végre majd újra munkába állni, de egyedül nem fog menni. Meg kell kérnem Perrie-t, hogy csak addig, amíg összeszedem, magam segítsen. Utána keresek egy alkalmazottat. Majd csak megélek. Össze kell szednem magam, mert ez így nem mehet tovább. Még mindig fáj a testvérem elvesztése, de túl kell lépnem, mert az élet nem áll meg. Minden rendbe fog jönni és viszonylag normális életet élhetek. Értem ezt arra, hogy semmi gond nem történik majd. De meglátjuk. Gondoltam felnézek a netre, mert már vagy ezer éve nem látogattam meg egyik közösségi portált sem. Felnyitottam a tetejét és megnyomtam a bekapcsoló gombot. Míg ez betölt, gondoltam addig felhívom Perrie-t a költözésével kapcsolatban. Tárcsáztam is. Remélem, ő nem alszik. Hát rosszul hittem. Kikapcsoltam a tévét és felvánszorogtam a szobámba. Átvettem a pizsamám és befeküdtem az ágyamba. Ismét előtörtek a könnyeim mivel nem hallhatom, édes szuszogását nem ölel át és nem bújunk össze. Álomba sírtam magam ismét.

*Harry szemszöge*

Már egy órája ülök a repülőgépen és nem tudok másra gondolni csak az én tündéremre. Remélem miután hazaért visszafeküdt pihenni. Nem akarom, hogy miattam sírjon. Elővettem a fejhallgatóm és bekapcsoltam az zenét. Kényelmesen elhelyezkedtem és kifelé bámultam a repülő ablakán. Az ég gyönyörű volt. Gondolataimban elaludtam.

  *                   *                          *

Valaki rázogatta a vállam, de nem nagyon akartam felkelni. Mikor már „ordibálni” is kezdett az a valaki kinyitottam a szemem. Louis bozontos fejével nézett rám.

-         Hazza, végre felkeltél. Mindjárt leszállunk. Kapd össze magad. –paskolta le a vállam majd egy mosoly után el is ment.

A fülest a fülemben hagytam és összepakoltam a cuccaimat. A hangosbemondóból szóltak, hogy megkezdik a leszállás ezért csatoljuk be az öveinket. Én sem tettem másképp. Leszálltunk a géppel és rengeteg rajongó várakozott ránk a reptéren. Nem nagyon szeretnék most fényképezkedni. Pihenni akarok. Estefelé majd felhívom Darcy-t. kipakoltuk a bőröndöket és befelé indultunk. Hatalmas sikítás tört ki mikor beléptünk. Már megszokhattam volna. Olyan mintha megsüketülnél. Pár aláírást kiosztottam és egy két képet is csináltunk aztán siettünk is ki az autóhoz, ami repülőtér előtt várt minket. Berakták a bőröndöket, amíg mi beültünk a terepjáróba. Louis és Liam ültek mellettem szemben velünk Zayn és Niall. A szállodához vezető úton sokat nevettünk. Kicsit feloldódtam. Fent a szobánkban elrendeztem a cuccaimat majd bekapcsoltam a tévét és elterültem az ágyamon közben meg telefonoztam. Kiírtam pár dolgot twiterre. A tévében találtam egy érdekes akció filmet és jobban lekötötte a figyelmem, mint a telefonom. Tárcsáztam a szobaszervíz számát és kértem egy kis édességet. Pár perc múlva a hordárlány kopogatott az ajtómon és hozta a sok finomságot. Megköszöntem és egy kis borravalót adtam a kezébe, majd becsuktam utána az ajtót. A kis kocsit az ágy mellé toltam és onnan csipegettem a tömérdeknyi szénhidrátból.

*Darcy szemszöge*

Újra bedagadt szemekkel keltem fel. Rendbe szedtem magam és felhívtam Perrie-t.

-         Szia Perrie! Csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem, mikor pakolod a cuccaidat? Esetleg kell segítség? – beszéltem a telefonba

-         Szia! Hát most akartalak én is felhívni. A Direction házból összepakoltam minden cuccom. El kéne mennem hozzánk is. Ide tudnál jönni értem a fiúk házához? Bezárunk mindent rendesen és akkor mehetünk hozzánk. Persze ha nem baj.

-         Dehogy baj. Fél óra és ott vagyok. Puszi.

-         Szió. – kinyomtam a vonalat és gyorsan rendbe tettem magam, majd indultam is. Leparkoltam a fiúk háza előtt és kopogás nélkül bementem. Csak a két lány volt itt. Nagyon fura. Megkerestem a lányokat a hatalmas házban és mindegyikőjüket két baráti puszival köszöntöttem. Kipakoltuk Perrie cuccait az autómba megbeszéltünk egy holnapi találkát Eleanor-val. Beültünk a kocsiba és máris Perrie és Zayn háza felé indultunk. Ott is összepakoltunk Perrie cuccait. De mondtam neki, ha valami itt maradt, akkor majd eljövünk érte. Hazafelé tettünk egy kis kitérőt beültünk egy kávézóba. Ettünk egy sütit is és jól elbeszélgettünk. Otthon berendeztük közösen újdonsült lakótársamnak a szobáját. Nagyon jól nézett ki. Megnéztünk egy két filmet és jókat nevettünk együtt. Nem is foglalkoztam azzal, hogy Harry nincs itt.

-         Amúgy beszéltél a barátnőddel?- beszélt tele szájjal Perrie és a szájában lévő kaját mind az arcomba köpködte.

-         Igen beszéltem vele. – fuldokoltam a nevetéstől. Fogtam egy zsepit és letöröltem az arcom.

-         Jaj, bocsi. – kuncogott. – És, hogy ment?

-         Megmondtam neki, hogy nagyon szükségem volt rá, de ő le se szart engem és azt is mondtam, hogy ne keressük egymást. Ilyen „barátnő” nekem nem kell. – formáltam idézőjeleket az ujjaimmal.

-         Értem. Teljes mértékben igazad van. Ha a te helyedben lennék én is ezt tettem volna.

-         Hát ez van. Na, pakoljunk össze. Micsoda rumli van itt. – nevettem.

-         Az. Amúgy majd a fürdőszobát megmutathatnád. – kuncogott a barátnőm.

-         Hogyne. Elpakolunk és utána meg is mutatom. Aztán ha nem baj én elvonulok hátha Harry keresni fog. Mert ajánlom neki, hogy keressen.

-         Okés. Én is majd elhelyezkedem, mert én is szeretnék beszélni Zayn-vel.

-         Akkor jó. – összepakoltunk és elmosogattunk majd mindketten elvonultunk a saját kis birodalmunkba.

*Harry szemszöge*

Falatoztam a sok finomságokból és egyszer csak hallottam, hogy valaki kopogtat. Odasétáltam az ajtóhoz belenéztem a kukucskálóba és miután megbizonyosodtam róla, hogy csak Loui az beengedtem a barátomat.

-         Szia, Harry! Lemegyünk a párba Niall-vel. Te is jössz? – ugrándozott oda az édességes kocsihoz és kivett pár szem rumosgolyót.

-         De. szívesen meginnék egy pohár sört. Azt hiszem. Darcy-val is kéne beszélnem. – vakartam a fejem.

-         Majd beszélsz utána. Gyere már. – ragadta meg a csuklóm és rángatott kifelé az ajtón.

-         Esetleg a cipőm felvehetném? –nevettem.

-         Ja, persze. – kuncogott.

-         Indulhatunk is. – zsebre tettem a tárcám és a telefonom, gyorsan bezártam a szobám ajtaját és Louis után igyekeztem.

-         Hol van Niall amúgy? – kérdeztem már a liftben.

-         Már lent van. Előbb írt sms-t.

-         Ó, értem. – beértünk a bárba és rendeltünk magunknak.

*3 órával később*

A srácokkal jó pár korsóval legurítottunk. De nem csak sört ittunk. Koktéltól elkezdve whiskey-ig. már elég homályosan láttam mindent. Megittam az utolsó italomat és többet már nem rendeltünk. A számlát kifizettük és odasétáltunk a lifthez. Kicsit meginogtam miközben felfelé igyekeztünk. Elköszöntem a többiektől és komoly odafigyeléssel kinyitottam az ajtót. Útközben a fürdőig megbotlottam a saját lábamban. Alsógatyával a kezemben tértem be a fürdőszobába. Kézügyességet igénybe véve leaggattam magamról a ruháimat és hanyagul a földre dobtam. Beálltam a zuhany alá és gyorsan megmosakodtam. Megtörölköztem majd belebújtam az alsómba és aludni tértem.

*Louis szemszöge*

Niall-vel az oldalamon tértem be az én szobámba. Ugyanis szőke hajú barátom nem találta meg a szobáját. Beügyeskedtük magunkat a zárt ajtón és egyszerre dőltünk be a nagy és puha ágyba. Lerúgtam a lábaimról a cipőket, elhelyezkedtem és aludni próbáltam. Niall annyira horkolt, hogy néhányszor kupán vágtam szegényt, mert zavaró volt a horkolását hallgatni. Egyre laposabbakat pislogtam és el is aludtam.

*Darcy szemszöge*

Bekapcsoltam a laptopom és felnéztem twiterre. Senki nem volt fent, de még ki sem posztolt egyikőjük sem semmit. Gondoltam biztos próbálnak. Nem zavarok akkor. Elfelejtettem szólni Perrie-nek, hogy reggel 9 óra felé be kéne mennünk a fodrászatba, mert már elég rég voltam és rendbe kéne tenni a helyet. Újra megnyitom a helyet. Felkeltem a fotelemből és Perrie szobája felé tartottam. Bekopogtam és vártam a válaszát.

-         Gyere. – hallottam aranyos hangját az ajtó mögül.

-         Csak én vagyok. Figyu, elfelejtettem szólni, hogy reggel én megyek a fodrászatunkba rendet tenni és kihirdetni, hogy munkaerőt keresek. El tudnál jönni velem segíteni? Aztán hazajövünk, átöltözünk és megyünk is El-ért. – ültem le az ágya szélére.

-         Jó, szívesen segítek. Úgy sem csinálnék semmit sem. – mosolygott kedvesen.

-         Nagyon szépen köszönöm. – öleltem meg. Még egy kicsit beszélgettünk az üzletről, majd leköszöntem a barátnőmtől és a szobámba indultam. Megnéztem a telefonom, de Harry nem keresett. Nem tudom, mi lehet vele. Fel kéne hívnom valamelyik másik srácot. Tárcsáztam Liam számát és a fülemhez emeltem a készüléket.

-         Szia Liam! Figyelj, nem tudod, mi van Harry-vel? Kezdek aggódni. – járkáltam fel-alá a szobámban.

-         Szia Darcy! De tudom. Louis és Niall társaságában lementek a bárba és kellően elvarázsolták magukat. Most gondlom a szobájában fekszik s józanodik. De miért? Nem hívott fel?

-         Jézus. Nem egyáltalán nem keresett. Ezért is aggódtam. De akkor egy részem már megnyugodott. Akkor majd holnap beszélek vele, ha lesz ideje. Nincs programotok holnap?

-         De van délelőtt interjúnk lesz utána pedig próba. Estefelé már itthon leszünk. Nyugodtan felhívhatod.

-         Rendben van. Akkor, köszi, szépen! Szia Liam! – megvártam, míg elköszön, majd kinyomtam a telefont és az asztalomra tettem. Előszedtem Harry egyik pólóját, amit itt hagyott meg egy fehérneműt és a fürdőbe igyekeztem. Levettem a ruháim és beálltam a zuhany alá. Megmosakodta gyorsan, elzártam a csapot és szárazra töröltem magam. Belebújtam a pizsamámba aztán visszamentem a szobámba. Bekapcsoltam a tévét és elhelyezkedtem az ágyamban. Harry-re gondoltam, hogy vajon most mit csinálhat. Valószínű alszik. Józanodjon is csak ki.