38.rész

Sziasztok! Itt az új rész! Hozzászólásokat elfogadok! Hamarosan itt a 2. évad. Kellemes olvasást.! 

                                                       Puszi: Szter xx. 

*szilveszter napja*

*Darcy szemszöge*

Ma kaptam meg az első kezelést. Borzasztó volt. Eleve mondták, hogy amúgy is kellemetlen lesz, de az első még inkább. Szinte éreztem, ahogy az ereimben folyik az infúzió. Ezeknek is pont szilveszter napján ellett nekiállni ennek.

Harry végig itt volt és bátorított. Miatta még a halált is képes lennék túlélni. Szörnyen hálás vagyok neki ezért. Nem engedi meg azt sem a szüleimnek, hogy kifizessék az ellátásom árát. Nagyon drága és nem értem miért pazarolja erre a pénzét. Hiába próbáltam meggyőzni arról, hogy ne tegye ő hajthatatlan. Tiszteletre méltó, amit tesz. Nem is tudom, hogy köszönjem meg.

   - Hoztam neked egy kis salátát meg vizet. - jött be anya a szobámba és mögötte Harry is, aki sikeresen beesett az ajtón.

   - Köszönöm! Jézusom, Harry minden rendben? - tört ki belőlem a nevetés.

   - Persze, minden rendben van. - elfojtott hangon beszélt, szerintem elszorult a levegője. 

   - Na, és mit csináltok ma apával? - kérdeztem anyut, miközben óvatosan felültem és enni kezdtem. 

   - Otthon leszünk ás átjön apád pár munkatársa. - még nekik is izgibb estéjük lesz, mint nekem.

   - Ez remek! Én csak unatkozni fogok. - sóhajtottam és a kajámra koncentráltam.

   - Hé! Nem is fogsz unatkozni! Elfelejtetted, hogy én itt leszek? - ugrott meg Harry ülőhelyzetéből. 

   - Bocsi! Mostanában minden kimegy a fejemből! - most már együtt nevettünk.

Miután anya elment, Harry maradt velem és a közös estét tervezgettük. Harry készült egy csomót, de én akkor is szomorú voltam. Senkinek nem lenne kedve egy kórházban tölteni a szilvesztert. Hisz' ez az év legnagyobb bulija! Inkább lennék Louis-val és átordítanánk a bulit, vagy Niall-vel akivel megennénk az összes pizzát. Liam-vel, akivel részegen az élet titkait firtatnánk. Zayn-vel, akivel "beszívva" táncolnánk a parkett közepén. Aztán együtt andalognék az én hősömmel és egész végig körbeölelném a nyakát és 00:00-ig csókolnám. Ne aggódj, Darcy hamarosan kikerülsz innen!

*pár órával később*

   - Te jössz! - intett rám Harry.

   - Te jössz! - ismételtem meg, miután léptem egyet a bábummal.

   - Bébi, ez szerinted is unalmas már egy kicsit? - fújtatott Harry.

   - Szerintem ez már az elejétől fogva unalmas. Könyörgöm, csináljunk valami mást! - nyafogtam.

   - Mit szeretnél csinálni? - kajánul vigyorgott.

   - Harry, semmi olyat. Mint látod ágyhoz vagyok kötve. És különben is alig élek, a kezelés miatt. - vigyorgok.

Éjfél előtt két órával régi történeteket meséltünk egymásnak. Rengetegszer elkapott a röhögőgörcs, de mégsem voltam boldog. Örültem, hogy Harry engem választott a barátai helyett, de sajnálom, hogy unalmasan telik a szilvesztere. Én sem magamat választanám.

   - Harry, drágám tudom, hogy unatkozol. Miért nem mész el a többiekkel? - kérdeztem, miközben lepakoltam magamról a társasjáték darabjait. 

   - Én teljesen jól szórakozom. Nem megyek sehová! Kérlek, ne hidd, hogy unalmasnak talállak. - sóhajtott.

   -De igen! Ezt hiszem, mert tudom, hogy igaz! Az isten szerelmére ki a franc akarna egy leukémiás beteggel együtt "bulizni"? - feljebb emeltem a hangom és idézőjeleket formáltam az ujjaimból.

   - Darcy, engem nem érdekelnek a többiek, hát nem érted? Veled akarom tölteni ezt a napot, mert fontosabb vagy bárki másnál. Akármennyire unalmas ez a társasjáték vagy bármi, érted a csillagokat is lehoznám! - patakokban folytak a könnyeim.

   - De nem akarom, hogy unalmasan teljen ez a kibaszott estéd. - suttogtam.

   - Nem telik unalmasan. Mindjért éjfél, Georga is bejön és közösen koccintunk egy kis gyerekpezsgővel. - mosolygott és sikerült meggyőznie.

   - Rendben. - szipogtam és a ruhám ujjában megtöröltem a kézfejemet.

Nem sokkal éjfél előtt Georga is csatlakozott és bekapcsoltuk a tévét, hogy egészkor meghallgassuk a himnuszt és az őrjöngő tömeggel együtt gratuláljunk egymásnak.

   - 5..4..3..2..1. Boldog Új évet! - kiáltott Georga és sorra megölelgetett minket.

   - Neked is! - mosolyogtam és koccintás után megittam a rózsaszín löttyöt.

Georga nem sokkal később távozott köreinkből, mert dolga akadt, így ismét kettesben maradtunk. Harry felállt és a poharával a kezében hozzám lépett. Ajkain érezni lehetett a kölyökpezsgő izét, és ez tetszett.

   - Álmos vagyok. - kuncogtam.

 

   - Mondták, hogy a kezeléstől fáradékony leszel. - halványan elmosolyodott, majd levette a cipőit és a speckós ágyára feküdt.

   - Sajnálom, hogy nem aludhatsz velem. - sóhajtottam és felé fordultam.

   - Én is. - ez a gyerek mindig mosolyog. Olyan erős.

Nem is meséltem, hogy Harry lebeszélte Dr. Silvermann-val, hogy néha napján hadd vegye használatba a szobámban lévő másik fekhelyet. Persze megengedte neki, de ez nem azt jelenti, hogy minden áldott nap itt van, csak néha itt alszik. Ez biztonságot nyújt nekem is.

Éjjel egy óráig beszélgettünk még, aztán bealudtam, mint az állat.

*másnap reggel*

Éreztem, hogy most baj lesz, ezért megfogtam azt a kis tálat ami mellettem volt ilyesmi problémák orvoslására.és a tegnapi kajám összes tényezőjét beletettem. Hangosan vettem a levegőt és köhögtem is.

Miután befejeztem a "művem" megnyomtam a nővérhívó gombot és pár pillanat múlva Georga jött segítségemre. Harry értetlenül bámult és nem tudta mit hova tegyen.

Később csak feküdtem az ágyamban és a fejfájás teljesen megőrjített. Ha aludni próbáltam, akkor nem ment és így tovább.

Harry-t, Perrie és Eleanor váltotta fel. Az összes srác stúdióban van.

   - Sziasztok! - köszöntem, miközben felém lépdeltek.

   - Szia! Hogy vagy? - szólalt meg El, és leültek egy székre.

   - Szörnyen. Hasogat a fejem és nem bírok aludni tőle. Ma reggel kidobtam a taccsot és azóta megőrjít a fejem. Gyógyszert sem kaphatok rá, mert gátolná a kemoterápiát. Szóval, remek napom van! - mosolyogtam.

   - Uhg, nem lennék a helyedben, de elképesztő, hogy így is bírsz mosolyogni. - tette keresztbe a kezeit Perrie.

   - Miért mit csináljak? Sírjak? Nem akarok gyenge pöcsnek látszódni. - nevettem.

A lányok délután háromtól fél hatig bent voltak. El kellett menniük, mivel jött az esti szobavizit és a velejáró vizsgálatok.

Georga segített ágyneműt cserélni és megmosakodni is segített. Harry telefonált, jhogy nem tud bejönni, mert az új klip előkészületeit intézik. Belenyugodtam és az este további részét olvasással és tévézéssel töltöttem. Nem tudtam elaludni, mert egész éjjel a gyomrom ürítettem és a rókaállományt fejlesztettem.

Hajnalban elnehezedtek a szemeim és álomra hajtottam a fejem. Szörnyű álmok gyötörtek. Harry és én voltunk benne. Az az időszak játszódott le, amikor már fal fehér voltam és kopasz. Harry lépett be az ajtón és, amint meglátott ki is ment. Ettől félek a legjobban. Mindig magyarázta, hogy ő soha nem teszi majd ezt. Nem tudok hinni neki. Eldöntöttem, hogy erre az időre kicsit távol tartom magam tőle. Amennyire szükséges.

*másnap reggel* /január 2./

Fal fehér voltam, amikor felkeltem. Georga éppen a tegnapi akcióm maradékait takarította el. 

   - Kö..Köszönöm. - nyögtem reggeli hangon.

   - Ne köszönd, hisz' ez a dolgom.  - mosolygott és kivitte a koszos tálakat.

Hamarosan kiment és ismét visszaaludtam. Arra ébredtem fel, hogy valaki egyenesen bámulja az arcomat.

   - Mi a francot nézel? - morogtam csukott szemmel.

   - Meg sem látogathatom a kislányom? - apa volt az.

   - Ó, szóval nem Harry vagy. - mondtam és kinyitottam a szemem.

   - Nem is örülsz? Mert akkor el is mehetek! - indult el az ajtó felé.

   - Dehogynem, örülök nagyon, csak Harry néz mindig mikor alszom. -kinyúltam a poharamért és ittam belőle.

   - Értem, és hogy vagy? - kérdezte, majd közelebb húzta a széket.

   - FRemekül, remélem érezted az iróniát. Tegnap egész éjjel hánytam és a fejem is lüktetett. -még beszélni is rossz volt róla.

   - Sajnálom, de ez sajnos ezzel jár. Hidd el, hamarosan minden rendben lesz és hazajöhetsz. - megsimogatta a kezem.

   - Tudom, apa. - mosolyogtam és megölelt.

Harry apa után nem sokkal érkezett. Pont vacsoráztam, amikor betoppant.

   - Szia, Édes! Mi a szitu? - ezer wattos mosollyal leült az ágyam szélére.

   - Szia, Harry! Semmi különös, meg vagyok. Veled mizu? -letettem a tálcát és minden figyelmem neki szenteltem.

   - Semmi, fáradt vagyok. Nem gond, ha ma éjszakára nem maradok bent? - kiskutya szemekkel vizslatta az arcom.

   - Nem, semmi baj, gondolom úgysem akarod hallani, ahogy rókákat tenyésztek két napja minden éjjel. - kínosan felnevettem.

   - Minden rendben van? - aggódó volt a tekintete.

   - Persze, ez a betegséggel jár, ne aggódj jól vagyok. Nem lesz semmi baj. - megfogtam a kezét és biztatás fejében megszorítottam.

Közelebb mászott hozzám és hevesen támadt az ajkaimra. Szerencsére tudta, hol a határ. Imádom ezt a fiút!

   - Darcy! Itt vannak a gyógyszerek. Vízzel vedd be őket. - viharzott be Georga, aztán ki is ment.

Kivettem a kezéből a pirulákat és egy pohár vízzel lenyeltem mind a hármat.

Harry este kilencig boldogított, aztán haza zavartam, mert alig látott már szegény gyerek!

Hála istennek éjjel nyugodtan tudtam aludni és nem kellett segítenem a rókáknak, hogy új családok alakuljanak ki.  

37.rész

Sziasztok! Ne haragudjatok a sok késésért, de nem volt ötletem, sem időm írni. Orvosoltam a múltkori problémát és innentől Blogger-ben írom az új részeket.  
Felhívom a figyelmeteket arra, hogy nemsokára vége az 1. évadnak és megkezdem a másodikat. Több szerepet kap majd Niall és Liam is:)
Kommenteket szeretnék kapni!
Kellemes olvasást! Puszi: Szter xx.

Reggel kilenc órakor Georga ébresztett fel. Álmosan dörzsölgettem a szemem és felültem az ágyon. belebújtam a papucsomba és a fürdőbe mentem. A fejem szörnyen nyomott és rájöttem, hogy én tegnap hanyatt vágtam magam.

Georga még mindig ott várt a szobámban, mikor visszaértem a fürdőből. Mosolygott rám és kitessékelt a helyiségből.

     - Hova megyünk? - fogalmam sem volt, mit miért fognak velem most csinálni.

     - Vizsgálataid lesznek, Darcy. Először csak sima kivizsgálás, majd MRI és a fejednél lesz valami vizsgálat. De azt még nem tudom, hogy mi. Amint megtudom el is mondom. - mosolygott és egy fura szobába vezetett.

A falak túlságosan fehérek voltak és ez megijesztett. Csak álltam egy helyben és nem tudtam, hogy mi fog következni.

Hirtelen a lámpák felkapcsolódtak és a falak még fehérebbnek tűntek. Dr. Silverman lépett elő az egyik ajtó mögül és vigyorgott rám.

     - Jó napot kedves Darcy! Jöjjön velem, elkezdjük az MRI vizsgálatot. Utána agyvizet fogunk levenni Öntől, hogy megállapíthassuk, hogy milyen erős gyógyszerek kellenek a kemoterápiához.

     - Öhm, agyvizet vesznek? Mennyire fájdalmas ez? És muszáj ezt? - nagyon féltem ettől az agyvizes cucctól.

    - Igen, sajnos muszáj. Nem fog fájni, de nem lesz kellemes. Majd ezt később megbeszéljük! Kezdjük is el!

*pár órával később*

Betoltak egy helyre és kórházi ruhában voltam. Erősek voltak a fények a folyosón és nem tudtam rendesen koncentrálni.

Az agyvizem fogja bánni ezt a vizsgálatot.

   - Rendben, most áttesszük Önt egy másik ágyra és össze kell gömbölyödnie, mint egy macskának. Beszélni fogok magához, és csak rám figyeljen, oké? - bólintottam.

   - Ha, nagyon rosszul érzi magát és fáj, akkor torka szakadtából sikítson. Nem számít milyen hangosan, de sikítson. - ismét bólintottam.

Ráhelyeztek a fejemre egy műszert és nem sokkal később le is vették. Valami hideget éreztem és hirtelen valamit beleszúrtak a fejembe és szörnyen fájt. Sikítani kezdtem, amennyire csak tudtam. Dr. Silverman folyamatosan beszélt hozzám, és próbált nyugtatni.

Miután kitoltak a teremből, szörnyen kábult voltam. Elmagyarázták, hogy nem mozdulhatok meg 24 órán keresztül. Hála Istennek! Ha vécére kell mennem, akkor megnyomom a gombot és egy nővér segít.

*délután 3 óra*

Harry jött be a kórtermembe és felébresztett ezzel engem. Lassan kinyitottam a szemem és homályos tekintettel figyeltem a magas alakot.

    - Szia Édes! Hogy érzed magad? - éreztem, hogy leül mellém egy székre és megfogja a kezem.

    - Szia Maci. Remekül vagyok, csak 24 órán keresztül mozdulatlannak kell maradnom. - nyöszörögtem össze vissza.

    - Maci? Tetszik ez a név! - nevetett. - Akkor itt maradok és segítek neked. A srácok öt óra fele bejönnének. Nem gond? - ó, jaj.

    - Persze, csak mondd meg a Répafiúnak, hogy ne ordítson majd, mert kivágom! - figyelmeztettem és hevesen bólogatott.

Nem sokkal később a négy jómadár is megérkezett. Kérdezgettek az állapotomról és én készségesen, de válaszoltam. A fejem mindkét oldalon nagyon szúrt.

    - Harry, vagy valaki. Szóljatok a nővérnek. Gyorsan! - próbáltam hangosabban beszélni, de a jelenlegi állapotom nem engedte.

    - Mi a baj? - hirtelen felpattant a székről és idegesen kapkodta a tekintetét.

    - Csak szólj már valakinek! - csattantam rá.

Harry kifutott és Georga-val az oldalán jött vissza.

Odasiettek hozzám és Georga megvizsgált. Adott egy nyugtatót, azt hiszem és nemsokára álomba szenderültem. Mint, akit fejbe vágtak egy húsz kilós kalapáccsal.

Éjjel arra ébredtem, hogy rendesen levert a víz és a saját kiabálásomra ébredtem meg. Harry még mindig itt volt. Teljesen megnyugtatott. Egy székben volt elterülve és a szuszogása betöltötte a teret.

    - Harry! Ébren vagy? - suttogva beszéltem hozzá.

    - Mi a baj? Kell segítség? - pislantott párat és rendesen felült.

    - Kérek egy kis vizet. - nyögtem és felé nyújtottam a kezem.

Öntött egy pohár ásványvizet és szívószál segítségével megitatott. Utáltam ezt a kiszolgáltatott helyzetet. Megköszöntem neki és mosolyogva visszaült a székre.

    - Félek a holnapi kezeléstől. Fájni fog? - kérdeztem és hunyorogva pillantottam rá, amikor feloltotta az egyik kislámpát.

    - Nem fog fájni. De szokatlan lesz, mivel ez új neked. Itt leszek végig és számíthatsz rám, mindig. - mosolygott és megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat.

    - Szeretlek, Harry. - halkan mormolom és ő is kimondja.

Közelebb jött a székkel és fölém ágaskodott. Ajkait az enyémre tapasztotta és édes csókban préselődtünk össze. Mosolyogva elvált tőlem és visszaült a helyére és mindketten álomba merültünk.

*másnap reggel*

Álmosan törölgetem a szemeimet, de ugye nem nagyon szabadott volna mozognom. Körbenéztem a szobában és egy árva lélek sem tartózkodott a közelemben.

Megnyomtam a nővérhívó gombot és nem sokkal később Georga mosolygós arccal állt előttem.

    - Goerga, kérhetnék valamit enni? - kínosan mosolyogtam.

    - Természetesen, mindjárt behozom a reggelidet. - az ajtó felé indult, de én utánaszóltam.

    - Nem tudod hol van Harry?

    - Dr. Silverman-nal beszélt az előbb, mikor bejöttem. Szóljak neki, hogy kerested? - ez a lány mindig mosolyog.

    - Ha megkérhetlek rá. - sóhajtottam és Georga is elment.

*Harry szemszöge*

Amint felráztam a zsibbadt izmaimat, kijöttem a még alvó Darcy mellől a szobából. Dr. Silverman megkeresésére indultam, mert mindenképpen beszélni akartam vele.

    - Jó napot! Harry Styles vagyok, de már jártam Önnél, Darcy miatt. - intett, hogy üljek le és úgy teszek.

    - Igen, Mr. Styles. Miben segíthetek? - ő is leült és árgus szemekkel figyelt.
 
    - A kemoterápiáról érdeklődnék. Hogy működik ez? - tényleg nagyon kíváncsi voltam rá.

    - Nos. Adott időközönként és dózisban intravénásan adunk kemoterápiás gyógyszert. Mivel ezek a szerek nem csak a daganatos sejtekre hatnak, hanem általánosságban a gyorsan osztódó sejtekre is, ezért az egészséges sejtek is károsodhatnak. Megsérülhetnek a szőrtüszők, száj- és bélnyálkahártya sejtjei és a fehérvérsejtek. Részleges vagy teljes kopaszság alakulhat ki. Ezek a sejtek maguktól vagy gyógyszerek segítségével újratermelődnek. - annyi mindent mondott, hogy már én is lehetnék orvos.

     - Értem, és az agyvízlevétel mire volt szükséges? - erre az egyre még kíváncsi voltam, aztán igyekeztem minél előbb véget vetni ennek a beszélgetésnek.

     - Azért kellett, hogy megállapíthassuk milyen erős gyógyszerek kellenek a terápiához. Az eredmények már megvannak. - sóhajt és kutatni kezdett az aktái között.

     - Megtudhatom milyenek az eredményei? - kérdeztem és reméltem, hogy nem kell rosszra számtanom.

     - Erős gyógyszerek kellenek neki. Ne mondja el Darcy-nak, mert felidegesítené magát rajta. Így is úgy is kellemetlen lesz az első kemo, de majd megszokja.  - jézusom. Itt kell lennem mellette.

     - Rendben. Köszönöm a segítségét doktor úr. Viszontlátásra. - kezet fogtunk és kijöttem az irodából.

A kocsimhoz mentem, mert vettem még tegnap ennivalót meg innivalót Darcy-nak, csak elfelejtettem bevinni. Kikaptam a bevásárlószatyrot és Darcy szobájába mentem.

Amint sietősen benyitok, el is kell halkulnom, mert negédesen alszik, mozdulatlanul. Csak a mellkasa egyenletes mozgását láttam és egyszerre mosoly terült az ajkaimra.

Halkan letettem a székre a táskát és a zsebemből előhúztam egy kis papírt és ráírtam egy üzenetet:

Később jövök. Ha felkeltél írj egy üzenetet.
                                             Szeretlek, Harry xx.

Kiosontam az ajtón és egyenesen a házamba mentem. Beparkoltam a garázsba és a tegnapi cuccaimat kiszedtem, majd a házban lepakoltam.

A konyhába mentem, hogy valami ehetőt keressek. Maradt még a tegnapi pizzából, így azt ettem meg.

Olyan fura, hogy nem alszik megint mellettem senki. Üres az ágy és napok óta, mikor felkelek tapogatózom az ágyon, hogy mellettem van-e. Annyira hiányzik, pedig minden nap láthatom. Hiányzik a törődése, simogatása és az is, hogy éjjel mindig hozzám bújt és a mellkasomnak nyomta a kis fejét. Bátran játszadozhattam a hajával, mert imádja, ha birizgálom a haját. Annyira üres megint a ház. Bár általában az, mert nála többet voltunk. Csend van és a lágy hangja nem tölti ki a teret és a szívemet. Alig várom, hogy jól legyen végre és újra velem lehessen. Tudom, hogy ez önző dolog, de szerelmes vagyok.

Elmélkedésemből a telefonom csörgése zavart meg. Kikotortam a zsebemből és felvettem. Niall keresett.

     - Szia, Harry. Holnap akkor hogyan lesz? Mert akkor lemondjuk a helyedet, ha nem jössz. - a hangja, mint aki most ébredt fel.

     - Szia. Nem megyek holnap. Darcy-val szeretném tölteni az újévet. Neki is mondtam már, de köszi azért. - mindig megmosolyogtat ez a gyerek.

     - Rendben, és amúgy, hogy van?

     - Mielőtt eljöttem, aludt, azelőtt meg az orvosával beszéltem. - sóhajtottam és beleharaptam egy újabb szelet pizzába.

     - És mit mondott?

     - Azt, hogy erős gyógyszerek kellenek majd a kemoterápiához. - fáj a gondoltat is. Fúj, Harry mióta vagy te ilyen nyálas?

    - Az nem jó. Figyu, Harry nekem most mennem kell, mert randira vagyok hivatalos. Örültem, hogy beszéltünk. Szia! - ejha, becsajozol még a végén fiam?

     - Sok sikert Nialler! Szia! - letettem és elpakoltam magam után.

Az emeltre mentem és megfürödtem. Felvettem egy melegítőt és félmeztelenül egy üveg vízzel és törölközővel a kezemben mentem le a saját edzőtermembe.

Kikapcsolódtam edzés közben. Hangosan üvöltött a zene a lejátszóból és ritmusra futottam a gépen. Három óra sport után ismét fürdés jött, majd visszaindultam Darcy-hoz a kórházba.

36.rész

Sziasztok! Szeretnék elnézést kérni a késésért. Nem volt gépem, mert elvitték újratelepíteni. Ennek van rossz és jó oldala is. A rossz az, hogy mindenem elveszett, de megoldottam. A másik rossz dolog, hogy nincs Word a gépemen és valamilyen csoda folytán nem is jó rajta, ezért Open Office-ban írom az új részeket. Ez annyiban rossz, hogy amikor párbeszédet írok, akkor a kötőjel helyett egy fekete pontot tesz. A következő résznél megpróbálom megoldani ezt a problémát. Remélem, hogy nem haragudtok meg. Kellemes olvasást!

Az új blogomat is elkezdtem már, abban is valószínűleg ma várható új rész:) http://youirritatemebutiloveyu.tumblr.com/ Puszi: Szter xx.

*Darcy szemszöge*

Hajnalban arra ébredtem, hogy szörnyen fáj a fejem. Kimásztam Harry mellől az ágyból úgy, hogy ne ébredjen fel. Levánszorogtam a konyhába és bevettem egy fájdalomcsillapítót. A telefonommal a kezemben feküdtem le a nappaliba. még csak fél négy van. Gondoltam keresni kéne valami olvasnivalót. Kutattam a telefonomon egy csomó könyv után, mire megtaláltam a tökéletest.

Magával ragadott a történet és észre sem vettem, hogy már nyolc óra. Letettem a "könyvet" és a konyhába mentem, valami reggeli után kutatva. Csináltam egy tál müzlit és leültem az asztalhoz, majd csendben megettem.

Miután végeztem a földszinti fürdőbe mentem, hogy elkészítsem magam, mire menni kell. Összekötöttem a hajam egy szoros copfba, utána megmostam a fogam és az arcom és kész. Sminket nem raktam fel, mert kórházba minek?

Halkan belopóztam a szobánkba és kivettem a szekrényemből a megfelelő szerelést./kép/. A ruháimat a nappaliban vettem fel, mert Harry hadd aludjon, neki nem kell még felkelni. Majd kilenc óra körül felkeltem.

Visszafeküdtem a kanapéra és újra elmerültem az olvasmány rejtelmeiben.

*Harry szemszöge*

Kilenc óra előtt nem sokkal ébredtem meg. Megdörzsöltem a szemeimet és felültem az ágyon. Darcy sehol. Biztos már lent van a nappaliban.

Lassan lecsoszogtam a lépcsőn és megpillantottam az én Gyönyörűmet a kanapén heverve. Rám se nézett, annyira el van merülve a telefonozásban, hogy én egy földönkívüli is lehetnék, akkor sem venne észre.

csináltam magamnak valami reggelit és leültem egy fotelba a nappaliban. Még akkor sem figyelt. Mi a franc van ezzel a nővel? Nem voltam jó az este? Bár, nálam jobb nincs esti akció téren. Pedig valamit tuti rosszul csináltam, mert még rám se bagózik.

- Bébi , kérdeznem kell valamit. Valamit rosszul csináltam az este, hogy még rám se hederítesz? - komolyan be voltam szarva.

• Nem nincs semmi baj, csak elmerültem a könyvben. - mosolygott és visszatért az olvasnivalóhoz.
• Oké, akkor megnyugodtam, de el kell szomorítsalak, hogy hamarosan indulnunk kell. Anyukád mikor jön? - kérdeztem és felültem a fotelból, mert lassan lefolytam volna róla.
• Anya most írt sms-t, hogy mindjárt itt lesz. Segítesz lehozni az emeletről a cuccaimat? - feltápászkodott a kanapéról és az emelet felé indult. Tetszik ez a farmer.
• Jó a nadrágod. - kiáltottam utána és én is a lépcső felé lépdeltem.

Segítettem lepakolni a kettő nagy bőröndöt az emeletről és kivittem a kocsiba őket. Közben Darcy anyukája is megérkezett. Látszik mindkettőjükön az, hogy idegesek. Ilyenkor ki a fasz ne lenne ideges? Nem kéne csúnyán beszélnem, mert még kikapok.

• Jöttök? - szóltam Darcynak a kocsiból, amíg ő az ajtóban várta az anyukáját, hogy felöltözzön és végre kijöjjön.
• Anya, kérlek igyekezz! Fél tíz van és szilveszter előtt vagyunk egy nappal. Ilyenkor mindenki rohangászik és London útjai tele vannak kocsikkal. - ezt természetesen nem nekem szánta, mivel nem én vagyok az anyja.
• Kislányom! Fel szeretnék öltözni! - jól rápirított az anyós. Ejha!

Fél perc múlva, már mindenki a kocsiban ült és úton voltunk a kórház felé. Senki nem beszélt, inkább mindannyian gondolkoztunk.

egy órával később*

Darcy szemszöge*

Már egy órája itt fekszek a kórteremben és nézek ki a fejemből. Harry-t és anyát nagy nehezen hazazavartam, mert nem akartam, hogy lássák, milyen csöveket tesznek belém. Az első infúziómat már megkaptam. Holnapután kapom az első kezelést.

Rohadtul nem volt rendes ez az ápolónőcske. Úgy belém vágta a tűt, mint az állatoknak. Nembaj túl élem, csak ne liluljon be.

Azon gondolkoztam, hogy most a gyógyulás vagy a szenvedés időszaka következik? Nem tudom, de okosan kell hozzáállni a dolgokhoz és pikk- pakk minden helyre fog jönni. Nekem ez lesz az életfilozófiám. Komolyan, már annyi mindenen mentem keresztül, hogy könyvet kéne írnom. Itt a kórházban, majd naplót vezetek, de nem hiszem. Amennyire majd a betegség engedi.

Délután 4 óra van és az unalmas portugál sorozatot lesem a tévében, mivel más nincs. Arról szól az egész, hogy valami José Migel egy idióta az összes többi barommal együtt. Komolyan beszereltetek magamnak egy sajátos tévét, még külön fizetek is érte, csak legyen valami normális ebben a szarban.

Meguntam az unalmas románcot, inkább olvastam tovább a telefonomon, szerencsére elmentettem a kedvencek közé, így nem kellett újra megkeresnem.

Már egy ideje olvashattam, mikor megcsörrent a kezemben a telefon, amit majdnem a földre ejtettem. Perrie volt az.

• Szia! Hallottam, hogy már bent vagy. Bemehetek? Itt járok a közelben és gondoltam, hogy bemehetnék egy kicsit hozzád. Mit szólsz? - lelkes volt mint, egy cserkészlány.
• Szia! Persze, nyugodtan gyere, de nem tudom meddig van a látogatási idő, majd ha letettük, akkor megkérdezem. Várlak, szia!
• Oké, sietek! Szia! - mondta és bontottam a vonalat.

Éppen miután letettem a telefont, akkor jött be egy nővér, hogy ellenőrizzem. Este kilencig van látogatási idő, úgyhogy lehet írok Harrynek, hogy jöjjön be egy kicsit még.

A kórházi koszt förtelmes. Ez azt hiszem vacsora volt, de úgy nézett ki, mintha legalább két hete kotyvasztották volna. Szerintem valaki belehányt a tányéromba. Hozzá sem nyúltam a kajához.

• Még csak hozzá sem nyúlt? - mosolygott rám bárgyún az ápolónő és kivette az ölemből azt a büdös izét. Kajának nem is lehet nevezni.
• Nem, nem ízlik. - húztam a szám és a takarót piszkálgattam.
• Én leszek mindig az ápolója. Nyugodtan oldódjon csak fel, én nem harapok. Amúgy a nevem Georga, nyugodtan tegezzen. - mosolygott és kifelé indult.
• Georga! Kaphatnék egy csokit? Vagy esetleg egy szendvicset az automatából? Ja, és engem is nyugodtan tegezz. Köszönöm, hogy ilyen rendes vagy hozzám. - mosolyogtam és vártam, hogy mondjon valamit.
• Igazán nincs mit. Persze mindjárt hozok valamit. Egy perc és jövök. - mosolyogva kiviharzott a szobából és ismét egyedül maradtam.

Perrie nem sokkal később megérkezett és jót beszélgettünk. Kérdezett a kezelésről és a kórházi bent létemről. Nem tudta neki megmondani, hogy meddig leszek itt ebben a hülye gyógyszerszagú helyen.

• Harry hogy viselte, hogy szilveszterkor sem bulizhattok együtt? - kérdezte Perrie egy kis csend után.
• Azt mondta, hogy holnap egész nap velem lesz és nem megy bulizni, csak az a fontos neki, hogy velem töltse a szilvesztert. - mosolyogtam és a szeretet betöltötte a testemet.
• Oh, mennyire aranyos! - vigyorgott. - Amúgy nem vagy szomjas? Hozok valamit az üdítősgépből. - mosolyogva kiment és nem sokkal később két üveg kólával jött vissza.
• Forróságtól izzadva vágyom rád! Nyelvemmel érezni akarom minden négyzetétered és élvezni, ahogy zuhanyként hűtöd le tüzelő testemet! Imádlak Coca Cola! - Perrie hangos nevetésben tört ki és a fejét az ágyam szélének döntve nevetett.
• Te, teljesen hülye vagy! Még itt sem bírsz magaddal! Rég nem nevettem ilyen jót!
• Nem hinném, hogy hülye lennék, maximum érdekes. Amúgy, azért nem bírok magammal, mert annyira unatkozok, hogy az hihetetlen. Holnapután kapom az első kezelést és addig itt fekszek majd, meg fürdeni megyek és talán még a folyosóra is kiengednek. Csak ne valami zsémbes asszonyt tegyenek be mellém, mert akkor csak annyit fogok hallani, hogy: „amikor én kisgyerek voltam, nem volt számítógép és a tyúkszart legeltül a pajtásaimmal”. Most komolyan képzeld el. - összeráncoltam a szemöldökömet és a vihorászó Perrie-t néztem. Nem értettem mi volt ezen olyan vicces.
• Nem hinném, hogy egy kemoterápiás beteg mellé betesznek valakit. Maximum egy veled egykorút, vagy éppen egy ugyanolyan beteget, mint te vagy. De rám mindig számíthatsz, akár az éjjel közepén is bejövök hozzád, de csak akkor ha unatkozol, meg ne adja Isten baj van. - kacsintott és beleivott az üvegébe.
• Igazán nagylelkű ajánlat, köszönöm szépen. - megsimogatta a kézfejem és szüntelenül mosolygott.
• Biztos nem gond, hogy Harry nem veletek bulizik majd? Nem muszáj velem lennie én megértem azt is, hogy elhívjátok, mert a ti barátotok. Én nem köthetem magamhoz, minden egyes percben míg itt vagyok. Nem akarom elvenni a szabadságát, csak mert itt fekszem. - kezdett elmenni a kedvem, de ezt mindenképpen muszáj volt elmondanom neki.
• Dehogy gond! Miért lenne az? Ha Ő veled szeretne lenni, akkor legyen itt! Én vagyis mi, ezt nem szabályozhatjuk be neki. Szabad ember.
• Köszönöm, csak, mert kezdtem egy kicsit aggódni, hogy gond. De akkor örülök, hogy nem. Most kérnék egy pillanatot. - felültem az ágyról és letépkedtem magamról a szívmérő izének a tappancsait. A kórházi ruhám alatt volt és kicsit nehéz volt leszedni, de sikerült! Perrie csak kikerekedett szemekkel figyelt.
• Te mi a fészkes fenét csinálsz? - még mindig hatalmasak voltak a szemei.
• Pisilni megyek. - megfogtam az infúziós kocsit vagy mi annak a neve és magam után húztam. Ilyen kell nekem otthonra is csak olyan üdítőt tölthessek bele amilyet akarok.
• Így? Minden le kell tépkedned magadról, hogy elmehess vécére? - ráncolt szemöldökkel figyelt.
• Figyelj, van itt egy tál is, de én abba nem fogok belepisilni. Elmegyek vécére és mindenki azt fogja hinni, hogy nincs semmilyen székletem. - magamban kuncogtam és a mellékhelyiség felé indultam.

Ez a kórház egyáltalán nem barátságos, de az eddigi életemben is mindig ide jártam, az összes többi közül ami Londonban van.

Miután szépen, lassan elvégeztem a dolgom kifelé indultam, vagyis megpróbáltam eljutni az ajtóig, de a járólap annyira csúszott, hogy egy hatalmasat estem. A fejem koppant a kemény kövön és a meleg vér folyt a szürke lapokon. Halk kiáltást hallattam és Perrie ijedt tekintetével találtam magam.

1 órával később

Itt fekszem az ágyon, a gyógyszerszagú szobában és semmire nem emlékszem. Csak arra, hogy elmentem pisilni és onnantól se kép, se hang. Perrie mellettem szorongatja a takarót és úgy látszik vár valamikre, vagy valakire.

• Mire vársz? - kérdeztem rekedt hangon.
• Harry mindjárt itt lesz. - mosolygott és nem értettem minek jön be, hiszen ma már volt itt.
• Minek jön? - nem értem minek hívja ide. Csak holnap kellene jönnie.
• Mondták, hogy nem fogsz emlékezni. Tehát, amikor kimentél vécére, akkor visszafele jövet hanyatt vágtad magad és betört a fejed. Most be van kötve a fejed, mert rendesen beütötted. - sóhajtott én meg bambán figyeltem.
• Értem, szóval azért sajog a koponyám. De nem kellett volna egyszerre iderángatni. És nem fogja a többieket hozni, ugye? - össze voltam zavarodva.
• Nem hiszem. Szerintem egyedül jön, mert mondta, hogy siet. - éppen mikor befejezte a mondatát, betoppant a Göndör.
• Szia! Úristen, mi ez a fejeden? Hogy vagy? Nem fáj? Anyukádnak szóltam, azt mondta most nem ér rá. Minden rendben van? - annyira idegesített, hogy ennyire aggódik.
• Eléég!! - kiáltottam és egyszerre csend borult a szobára.
• Elég legyen! Harry élek, nincs semmi bajom! Nem látod? Itt vagyok! Nyugodj le egy kicsit, mert ezzel az őrületbe kergetsz! - hangosabban beszéltem, hogy mindenki felfogja.
• Sajnálom, csak nagyon megijedtem. Nem akartalak felidegesíteni. - boci szemekkel nézett rám és teljesen meghatott.
• Ne, nem kell sajnálni, csak ne aggód túl magad. Nincs semmi baj. Csak kicsit bevertem a fejem. - mosolyogtam és kitátottam a kezem, hogy öleljen már meg.
• Tudod, hogy nagyon féltelek. - suttogta és nyakon csókolt.

Még egy darabig ott maradt Perrie aztán nem akart zavarni, így kettesben hagyott minket Harry-vel.

Mivel csak kilencig van látogatási idő, így a nővérnek úgy kellett kizavarni ezt a Kandúrt a szobámból. Megígérte, hogy holnap jön és egész nap a nyakamon fog lógni.

Csak nem tudta, hogy én holnap a fele napot nem fogom a szobámban tölteni, mivel rengeteg vizsgálat következik.