2.évad 1.rész

Sziasztok! Itt vagyok a 2.évad 1. fejezetével! Újabb izgalmak várnak Darcyra és a többiekre. Remélem tetszeni fog. Puszi: Szter xx.
Ja, csináltam egy csoportot, szeretném ha minél többen belépnétek:) <3
csoport: 
https://www.facebook.com/groups/241464409375232/



Fél év telt el, amióta itt vagyok. Eddig összesen 8 hónapot töltöttem el ebben a gyógyszerszagú kórteremben. 8 hónapja nem voltam kint a levegőn és nem láttam a napot. Hiányzik már, hogy szabadon mozoghassak és levegőzzek. Már nem kell sokat várnom és szabad lehetek. Két hét az utókezelések ideje. Alig várom már, hogy kijussak innen

Minden daganat eltűnt és a sugárkezelések segítettek. Végre meggyógyultam! Anya, Apa és a többiek mind nagyon büszkék rám és elhalmozzak szeretettel. Legalább a hajhagymáim újra feléledhetnek! Szeretném újra megnöveszteni a hajamat.

Harry és a srácok járják az országokat és még van 5 hónap a turnéból. Mindig telefonál és érdeklődik az állapotom felől. Nagyon hiányzik és kitölthetetlen az űr, amit itt hagyott, de ez a munkája. Soha nem emlegetem a rajongóik előtt. Tudta a világ, hogy beteg vagyok és rengeteg jókívánságot kaptam. Twitteren keresztül. Jól esett, hogy a legjobbakat kívánják. Harry sem bánta, hogy válaszolok nekik, sőt örült neki, ha nem utálatot kaptam.

Az elmúlt hónapok rengeteget változtattak rajtam. Az élet iránti felfogásom megerősödött és komolyabban gondolom a dolgokat. Tanuljátok meg, hogy az élet és az idő nem játék! Bármikor történhet veled akármi rossz vagy jó. Sosem tudhatod mi lesz Az életed meg van írva, de a saját szabályaid szerint élsz.  Hallgass a szívedre és a helyes utat válaszd. Ne hagyd, hogy az ördög jobb keze magával rántson, mert nincs kiút. Gondolkozz okosan és ne hallgass másra. Harcolj az igazadért, mert erősnek kell lenned. Ezeket a dolgokat tanultam meg, de az idő rengeteget változtat.

Miután az utolsó kezelést is megkapom, - ami holnap lesz - már csak pár vizsgálat és azok eredményei. Lehetséges, hogy akár előbb is hazakerülök

   - Kislányom! Figyelsz rám? - Anya rázott ki a gondolkozásomból és visszahozott a Földre.

   - Persze, figyelek csak elgondolkoztam egy kicsit. - mosolyogtam és bólintással jeleztem, hogy itt vagyok és figyelek.

   - Oké, tudnod kell, hogy Roxane figyel téged és nagyon büszke rád. - könnyes szemmel figyeltük és próbáltuk visszafojtani az előtörő zokogást.

   - Tudom, tudom Anya! - bólogattam és gyorsan megtöröltem a szemem.

Beszélgetésünket Dr. Silverman zavarta meg. Újabb eredményeket hozott. A vérképem rendben és minden teszt pozitív lett. A testem helyre állt és végre fellélegezhetek, mert hamarabb hazamehetek! Két nap és otthon vagyok!

   - Szia Szerelmem! - köszöntött Harry a telefonban.

   - Szia! Képzeld el van egy jó hírem. Szeretném, ha kihangosítanál, mert a srácoknak is hallani kell. - bolfog voltam, hogy elmondhatom nekik, hogy hazamegyek.

   - BUZIK! Gyertek ide Darcy mondani akar valamit! - annyit hallottam, hogy Harry ordít és a fiúk morognak.

   - Mondhatod, Édesem! - negédes hangon beszélt. Előbb még nem voltál ennyire nyálas Styles!

   - Képzeljétek holnapután végre hazamehetek! - sikítoztam és a fiúk ujjongása hallatszott a háttérben.

   - Gratulálok! Alig várom, hogy lássalak és megölelhesselek. - Niall visongott.

Az összes fiú gratulált, aztán beszélgettünk még egy kicsit. Végre boldognak éreztem magam!

A napom ezután lendületesen ment. Megettem az ebédem aztán hamar jött a vacsora és a fürdés. Georga jött vizitre és utána hamar elaludtam.

*2 nap múlva*

Izgatott vagyok. Apa itt van és segít összepakolni. Már majdnem teljes a dolog csak várni kell a papírokra és a gyógyszereimre

   - Izgulsz? - kérdezte apa és megsimogatta a hátam.

   - Naná! - ezerrel vigyorogtam.

Hamarosan Georga érkezett meg egy halomnyi papírral. Aláírtam és készen is voltunk. Georga a kezembe nyomta a telefonszámát és elbúcsúztunk. Könnyekkel küszködve váltunk el, amikor kiment.

Kiléptem a kórház ajtaján és megcsapott az ismerős Londoni levegő. Lágyan fújt a szél és a kendőm hátulját csapkodta a fuvallat. Mélyeket lélegeztem az ismerős levegőből majd Apa után mentem. Bepakoltuk a cuccokat a kocsiba és haza indultunk. Az ablakon bámultam kifelé, amíg haza nem értünk.

   - Járt itt valaki mióta bekerültem a kórházba? - kérdeztem Aput, aki a kulcsokkal babrált.

   - Persze, Anyád minden másnap jött szellőztetni és eleinte, amikor kupi volt ki is takarított. - mondta és beléptünk az ajtón.

Mintha most jártam volna itt először. Kellemes illat lebegett körül és végre itthon éreztem magam. Apa segített felpakolni a szobámba a cuccokat. Nem sokkal később el is ment és végre egyedül maradtam egy kicsit.

Leültem az ágyam szélére és a keretben lévő közös képez nézegettem. Harry és én voltunk rajta. Akaratlanul is könnyek szöktek a szemebe és nem tudtam, nem is akartam visszatartani őket. Kivettem a pulcsim zsebéből a telefonomat és tárcsáztam Harry számát.

   - Hiányzol. - szipogtam és a szemem törölgettem.

   - Te is nekem! Mi a baj, miért sírsz? - kérdezte és a hangjában hallani lehetett, hogy aggódik.

   - Mert az akarom, hogy itthon legyél. Mit csinálok majd egyedül az elkövetkezendő öt hónapban? - kérdeztem és visszatettem a képet a polcra.

   - Hívd át a csajokat, hogy aludjanak nálad. Perrie és Eleanor is otthon vannak. Tudod, hogy úgysem mondanak nemet. Aztán majd amikor elutaznak hozzánk te is jössz velük. Mit szólsz, Szerelmem? - olyan hálás vagyok érte, hogy ennyit törődik velem.

   - Rendben, majd felhívom őket. Mikor mennek ki? - érdeklődtem.

   - Nem tudom, majd eldöntitek. Ne haragudj, Bébi, de mennem kell. 10 perc van kezdésig. Vigyázz magadra, Szeretlek! - elköszöntünk és kinyomtam a telefont.

Remélem nem okozok gondot azzal a lányoknak, hogy áthívom őket, hogy legyenek velem. Utálom, hogy nem szeretek egyedül és segítségre szorulok. Két hónapja injekcióznom kell magamat, de még mindig képtelen vagyok rá.

Délután három óra felé elpakoltam a ruháimat, amikre megjegyzem nem volt szükség. Elraktam a bőröndöt majd leültem a nappaliban és felhívtam Perriet. Szerencsére Eleanor is ott volt vele.

    - Sziasztok lányok! Szeretnék kérdezni valamit. - lényegre törően próbáltam beszélni.

    - Szia! Mondd csak! - szólalt meg Perrie és egyre idegesebb lettem.

   - Szóval, arra gondoltam, hogy míg a fiúk nincsenek itthon, addig átjöhetnétek hozzám segíteni meg itt aludni. Most értem haza pár órája, de semmi baj, ha nemet... - félbeszakítottak a lányok a sikításukkal.

   - IGEEEEN! - egyszerre kiabáltak és a dobhártyám lazán felcsúszott az agyamba, de örültem.

   - Köszönöm! Mikor jöttök? - kérdeztem és a plédet gyűrögettem, ami a lábamra volt terítve.

   - Két óra múlva ott leszünk, azt hiszem. Összepakolunk és megyünk is. Szia! - elköszöntek és bontottam a vonalat.

Rendeltem estére kínait és mire a csajok megjönne megérkeznek itt lesz a kaja. 5 óra előtt 10 perccel csengettek. Megfogtam a tárcám és kinyitottam az ajtót. Kifizettem a srácot és egy halom kajával tértem vissza a konyhába. Kivettem a papzacskóból a dobozokat és a pálcákat. Az asztalon hagytam mindent és visszamentem a nappaliba tévézni.

Fél hatkor megjöttek a lányok és segítettem bepakolni nekik a szobájukba. Perrie az egyik és az egyetlen vendégszobába ment, míg Eleanor Roxane régi szobáját kapta meg.

   - Biztos nem gond, hogy itt fogok aludni? - szegény El rosszul érezte magát emiatt.

   - Nem, nincs semmi baj. Roxane fontos holmijait elpakoltuk Harryvel, így nincs akadálya annak, hogy itt aludj. Ne idegeskedj emiatt. - megsimogattam a hátát és mosolyogtam.

   - Köszönöm. - bátortalanul ő is majd nekiláttunk pakolni.

Miután a fontosabb dolgokat segítettem elpakolni végre leültünk enni. Egész nap nem ettem semmi és nagyon éheztem.

A vacsi után megnéztük az "Időről időre" című filmet és a felét átsírtuk. Nagyon tetszett, de minden szerelmes pillanatnál Harry jutott eszembe. Ezért még jobba hullottak a könnyeim.

A film után társasjátékoztunk a lányokkal és megbeszéltük, hogy holnap bemegyünk a városba és körbenézünk pár boltban. Jól fog esni egy kis kikapcsolódás!

2. díjam!!!

A díjat köszönöm szépen Hope S-nak!! Ezer köszönet!!!! <3

Szabály:

- Rakd ki kitől van!

- Írj 10 dolgot magadról!

- Válaszolj 10 kérdésre!

- Írj 10 kérdést!

- Küld el 10 embernek!

10 dolog rólam:

 - Szeretek olvasni

 - Imádom az édességet

 - Szeretem, ha megölelnek

 - Mindig éneklek, akárhol vagyok

 - Szenvedélyem a tánc

 - Kedvenc kocsim a BMW

 - Imádom a gyerekeket

 - Tanítónéni szeretné lenni

 - Nagy vágyam, hogy kijussak Angliába

 - A nyár a kedvenc évszakom

Válasz 10 kérdésre:

1. Szereted az állatokat? - igen:)

2. Ki a kedvenc énekesed? - Huu, sok van:)

3. Szeretsz énekelni, táncolni? I-M-Á-D-O-K

4. Űzöl valamilyen sportot? - igen:)

5. És ha igen mit? - tánc:)

6. Hol laksz? (megye) Győr- Moson- Sopron

7. Miket szeretsz? (ételt illetően) - Palacsinta, Gyümölcsleves, de igazából mindenevő vagyok:)

8. Szeretsz rajzolni? igen, és szerencsére tudok is:)

9. Milyen könyveket szeretsz? Misztikus, de ami érdekel, azt úgyis elolvasom:)

10. Kit szeretsz a világon a legjobban? Mindenkit, kivéve, akit nem;D

10 kérdésem:

1. Kedvenc színed?

2. Szereted a könyveket?

3. Milyen munkát szeretnél?

4. Kedvenc városod?

5. Kedvenc ruhadarabod?

6. Kedvenc filmed?

7. Álomautó?

8. Szeretnél tetoválást?

9. Várod a nyarat?

10. Mi van akkor, ha nem tudok több kérdést?

10 ember akiknek küldöm:

1. http://innocencewithyou.blogspot.hu/

2. http://imawarriorwithyou.blogspot.hu/

3. http://summerharry432.blogspot.hu/ 

4. http://facethesun-szilvi.blogspot.hu/

5. És nem tudok többeeeeeeet:D

40.rész /ÉVADZÁRÓ/

Sziasztok! Ehhez is elérkeztünk, itt az évadzár rész. Köszönöm a rengeteg támogatást és azt, hogy kitartottatok mellettem. Szeretném, ha a 2. évadban is ennyi támogatást kapnék, mert engem ez éltet. Imádok írni és nem is szeretném egy jó darabig abbahagyni. 

Arra kérlek titeket, hogy pár mondattal írjátok le, hogy az eddigi részek, hogy tetszettek. Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok velem! Találkozunk a 2. évadban, ahol új kalandok várnak és a blog is új külsőt kap majd! Puszi: Szter xx.

*1 hónappal később*

Ezalatt az egy hónap alatt sok minden történt. Gyakrabban jöttek a rosszullétek és vele együtt a kezelések is. Gyógyszereket is egyre többször kaptam. Fáradt vagyok a nap minden szakában és aludni tudnék csak. Az étvágyam eléggé alacsony szinten van. Nem eszek sokat és ez baj. A hajam most már egyre kevesebb, csomókban válok meg tőle. Elfehéredett a bőröm és a szemeim is kezdenek karikásak lenni. Az orvosok biztatnak, hogy jó úton haladok, mert a daganat és a sejtek egyre kisebbek, valamint húzódnak vissza. Ennek nagyon örülök. Sajnos ennyi minden történt egy hónap leforgása alatt és hihetetlenül mások lettek a körülmények.

Harry az összes szabad idejét itt tölti mellettem. Nem sok mindent tudunk csinálni, mivel erőm nem sok van. Inkább beszélgetünk. Két hét múlva indul a turné és Amerika az első állomás, de nem tudok semmit erről.

Anyáék is rengeteget vannak mellettem, ez hihetetlen erőt ad. Anya sokat sír amikor itt vannak, mert az akarja, hogy egészséges legyek és végre otthon lásson. Nekem is ez a legnagyobb vágyam, de még nem lehet.

Mindenki sűrűbben látogat meg. Szó szerint a szemük előtt mentem tönkre. Perrie és Eleanor tartják bennem a lelket és mindig sikerül felvidítaniuk. Az összes fiú benéz, akár csak egy kis időre, de itt vannak. Hatalmas segítsége ez nekem. Néha hoznak egy csokor virágot vagy lufit, de megmondtam nekik, hogy már az is nagy ajándék, ha itt vannak.

Most a szobámban fekszek és Harry is itt van. Hozott egy kis kaját, de semmi étvágyam. Nem tudom megenni.

   - Szerelmem, enned kéne. Ez így nem lesz jó. - Harry böködte a kezem.

   - De nem vagyok éhes. Majd később. - motyogtam és előre figyeltem üveges tekintettel.

Rájöttem, hogy ezt a két hetet ki kell használnom. Múltkor még az járt a fejemben, hogy Harryt távol kell magamtól tartanom egy kis időre. De most, hogy elmegy nagyon fog hiányozni és sajnálni fogom, amiért nem lesz majd velem, amikor haza mehetek.

Georga még mindig olyan kedves velem és nagyon sokat segít. Most jöttünk vissza a fürdésből és lassan, de  biztosan visszafeküdtem az ágyamba. Kaptam egy grillezett sajtos szendvicset és küszködve, de megettem. Naponta egyszer sikerül belém tömniük valamit. Hozzák rendesen a napi adagokat, de szinte ránézni sem bírok.

Harry már elment és egyedül maradtam. Lassan a telefonomért nyúltam és játszani kezdtem rajta. Valami hülye játékkal szórakoztam, elég vicces volt. Meguntam ezért visszatettem a készüléket a polcra és aludni akartam, de valahogy nem ment. Az álmosság gyötört, mégsem sikerült elaludnom.

Bekapcsoltam a tévét és kerestem rajta valami műsort. Nem volt annyira érdekes, de lekötötte a figyelmem. Hamarosan a szemhéjaim is elnehezedtek és elragadott az álom.

*másnap reggel*

Reggel iszonyat korán felébredtem. Már hét óra óta fent kukorékoltam. Georga kicserélte a kezemben az infúziós tűt és újat rakott be a helyére. Kicsit fájt, de nem volt vészes.

Ebéd után (amiből nem ettem, mert borzalmasan nézett ki) Eleanor látogatott meg és jót beszélgettünk, azt hiszem...

   - Szia Édesem! Hogy vagy? - mosolygott és helyet foglalt egy mellettem lévő széken.

   - Szia, most jól. Louis hogy van? - kérdeztem és halványan elmosolyodtam.

   - Louis jól van. Azt mondta, hogy üzenjem meg, hogy kitartás és sajnálja, amiért nem tudott bejönni. - mondta El és kivette a táskájából a mobilját.

   - Kis édes. Semmi baj, tudom, hogy elfoglaltak. - sóhajtottam és elvettem a poharam, majd nagyokat kortyoltam belőle.

   - Ettél ma valamit? - komolyan nézett rám és hirtelen nem tudtam mit is kéne mondanom.

   - Aha, a reggelit megettem. - hazudtam és a takarót gyurmáztam.

   - Ne hazudj! Tudom, hogy még rá sem néztél az ennivalóra! Darcy, ezt nem csinálhatod, nem szabad elhagynod magad. Megígérted a családodnak és a barátaidnak, hogy erős leszel és küzdeni fogsz. Ez nem látszik annak. - rendesen kiosztott és sajnos igaza van.

   - Igazad van, de egyszerűen nem megy. Nincs erőm semmihez sem. Sajnálom, hogy csalódnod kellett bennem. - lehajtottam a fejem és elengedtem néhány kusza könnycseppet.

   - Nem csalódtam, csak rossz azt látni, hogy szenvedsz. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk neked. Bármikor számíthatsz ránk. - megfogta a kezem és rám mosolygott.

   - Tudom, csak nem akarok a terhetekre lenni. Utálom, hogy len kiszolgáltatott vagyok. - szipogtam.

   - Ne sírj, minden rendben lesz. Hamarosan ugyanaz a boldog lány lehetsz, akit megismertem. - közelebb jött és megölelt.

   - Köszönöm Eleanor. Most pedig, ha nem bánod mutatnék valamit! - mosolyogtam és levettem a kendőt a fejemről.

Igaz, hogy még nem hullott ki minden hajam, de hordom a kendőt, mert így is eléggé furcsán nézek ki. Harry nekem adta az egyik fejkendőjét, ami körbeéri a fejem. Nagyon imádom és 0-24-ben rajtam van.

Levettem a kendőt a fejemről és eligazítottam a maradék hajam. Lehajtottam a fejem és felfedtem az üres foltot a koponyám közepén. Nevetve mutogattam Eleanornak, aki velem együtt nevetett, de furcsán nézte az üres területet a fejem mentén.

   - Olyan vagy, mint azok az öreg papok. - nevetett és a szemei könnyesek lettek a nevetéstől.

   - Tudom és annyira ciki! Azt vártam, hogy egyszerre hullik ki mind! - kuncogtam és visszakötöttem a fejemre a kendőt.

Eleanor nem sokkal később hazament, mivel Louis hazaérkezett a stúdióból és együtt vacsoráznak meg este.

Harry vacsora előtt nem sokkal esett be és pont rossz időpontban érkezett. Nagyon rosszul éreztem magam. Levert a víz és szédültem.

   - Harry szólj egy orvosnak! - nyögtem és jobbra fordítottam a fejem, hátha hánynom kell.

   - Máris! - az elmúlt hónapban, ha ilyen volt Harry egyszerre ugrott és és most is ez volt.

Dr. Silverman nem sokkal később már mellettem állt és injekciót készült beadni a fenekembe. Fájdalmasan felsikoltottam, amikor megéreztem, hogy a tű betalált. Harry mellém guggolt és nyugtató dolgokat suttogott. Miután Dr. Silvermna végzett Harry megköszönte neki és ki is ment.

   - Tudtad, hogy a szalamandrák nem énekelnek? - mondtam és Harry arcát figyeltem.

   - Erős a gyógyszer, amit kaptál és a lázad is magas ezért kicsit félre beszélsz, de minden rendben lesz. - puszit nyomott a homlokomra és mosolygott.

   - Hát oké, de komolyan nem énekelnek! Nekem elhiheted! - mondtam és a hátamra feküdtem, de nem volt jó ötlet a sajgó fenekem miatt.

   - Elhiszem. Én most megye, holnap majd jövök. Aludj kicsit, hamarosan találkozunk. Szeretlek mindennél jobban! - Harry arcon csókolt és kiment mielőtt köszönhettem volna.

Hamarosan mély álomba szenderültem és olyan világba csöppentem, ahol minden szép és tökéletes. Én is itt akarok élni. Az álmodtam, hogy egy kutyát sétáltatok a réten, a fűben és önfeledten futkostunk a kutyussal,a míg el nem fáradtunk. Elfeküdtünk a friss zöld fűben és az eget néztem, miközben a kutyus körülöttem ugrált. És minden rendben volt......

39.rész

Sziasztok! Itt az évad utolsó előtti része! Remélem tetszeni fog és pár komit is kapok! Kellemes olvasást!:) Puszi: Szter xx.

Reggel fejfájásra ébredtem. Szúrt, nyomott és szédültem tőle. Georga segítségét kértem és hamarosan bent is volt a szobámban. Morfiumot tett az infúziómba és nem sokkal később éreztem, hogy kezd enyhülni a fájdalom. Csak ezt az erős gyógyszert kaphatom a terápia mellett, de ezt is ritkán.

Ebéd közben megcsörrent a telefonom, de nem tudtam, hogy hova raktam. A párnám alá volt csúszva. Mire elővettem a csörgés alábbhagyott. Harry keresett. Majd visszahív. Úgy is tette, mert pár perccel később újra zenélni kezdett a készülék.

   - Szia! - köszöntem.

   - Szia, Szerelmem! Hogy vagy? - kérdezte édes hangon.

   - Jól vagyok, éppen az ebédemet eszem. - nem akartam elmondani neki a reggeli eseményeket.

   - Rendben van, ha később tudok benézek hozzád. Ne haragudj, de rengeteg dolgunk van. Márciusban kezdődik a turné és már most elő kell készülni. - annyira próbál nem elhanyagolni, hogy az eszméletlen. 

   - Harry, oké semmi baj! Megértem ne aggódj! - próbáltam telefonon keresztül megnyugtatni.

   - Imádlak! Később látlak, ígérem. Most mennem kell, vigyázz magadra. Szia! - nem akartam, hogy letegyük a telefont, mert úgyis unatkoztam.

   - Oké, te is. Szia! - letettem a telefont és passzív tévézésbe kezdtem.

A délután többi részét rejtvények százainak megfejtésével töltöttem. Már tudósnak is elmehetnék, olyan okos vagyok. Harry zavarta meg az okoskodásom.

   - Szia, Bébi! Min gondolkodsz? - ült le az ágyam végébe.

   - Szerbusz! Rejtvényt fejtek, azt hiszem. - vakargattam a homlokom.

   - Úristen, micsoda agytröszt barátnőm van nekem! - közelebb hajolt és arcon csókolt.

   - Azért annyira nem, én csak egy egyszerű műbútorasztalos vagyok. - a mondatom végén nem bírtam ki röhögés nélkül.

   - Ha tényleg műbútorasztalos vagy, akkor miért nincs még szekrényem? - kérdezte Harry és ő is velem együtt nevetett.

   - Jézusom! Már fáj a hasam! - visítottam, de ez mind a nevetéstől volt. Jól esett, hogy Harry fel akart vidítani.

   - Milyen napod volt? - kérdeztem, miután végleg lenyugodtam.

   - Rendesen elfáradtam, az tuti. Sokat dolgoztunk ma. Majdnem 10 hónap lesz a turné, de nem akarom előre elrontani a kedved, bocsi. - sóhajtott és megsimogatta az arcom.

   - Ó, értem. Itt alszol ma? - reméltem, hogy igent mond.

   - Hát, ha őfelsége megengedi akkor igen! - kacérkodott.

   - Hogyne engedném meg! Harry, ne butáskodj már! - mérges lettem rá, mert úgyis tudja, hogy itt maradhat.

   - Akkor hazamegyek, megfürdök és jövök! - puha csókot adott és el is ment. 

Míg Harry nem volt itt, addig én is elmentem megmosakodni. Georga hozta a vacsorámat, amikor visszaértem. Igazán megkedveltem őt.

   - Hogy vagy? - kérdezte Georga és leült kicsit beszélgetni velem.

   - Most jól.  Kezdem unni ezeket a kórházi ruhákat. Valahogy úgy nézhetek ki, mint aki a fél életét ezekben a hálóingekben élte le. - feldobtam a lábaimat az ágyra és a vacsorámra koncentráltam. 

   - Én is megunnám Ne haragudj, de ezek tényleg borzalmasan néznek ki. - kuncogott.

   - Mondtam én! - feltartottam a mutatóujjam és szélesen vigyorogtam.

   - Te megmondtad. Most mennem kell, mert Robinson néni ismét tönkretett egy ágyneműt. Ez undi lett. - elhúzta a száját aztán kiment.

Éppen a "Carrie naplója" című sorozatot néztem a tévében, amikor a Göndörke visszatért. Ledobta a táskjt az ágyra és engem kezdett kémlelni.

   - Mi olyan érdekes? - nem néztem rá, úgy beszéltem hozzá.

   - Te. Amióta visszajöttem nem is figyelsz rám. Pedig igazán szemet vető példány vagyok. - kihúzta magát és a mellkasára ütött kettőt.

   - Ugyan már! Ne fényezd magad! - legyintettem a kezemmel és tovább figyeltem a műsort.

   - Nem is tetszem neked? Még a kicsi Harold sem? - lebiggyesztette ajkait és úgy figyelt rám. Annyira aranyos!

   - Könyörgöm Harry, a kicsi Harold nem is olyan kicsi. - tisztára hétköznapian beszéltem a barátom hímtagjáról.

   - Mindig is tudtam! Eddig csak dicséretet kapott a haver! - jézusom, milyen szerény ez a fiú! A szerénységébe szerettem bele!

   - Mekkora önbizalomhiányod van! Nagyon sajnállak miatta! - megfogtam a kezét és megszorítottam.

   - Sajnos ez van, ilyen az élet. - megvonta a vállát, de csak nevettünk.

Végig néztem az esti Carrie naplója részeket és Harry végig beszólogatott, hogy ez borzalmas és kapcsoljam el, mert ki fog nőni a női nemi szerve ettől a sorozattól. Csak nevettem rajta. A sorozat után lekapcsoltam a tévét és Harryvel hajnalig beszélgettünk.

Szeretem, amikor ilyen komolyan társalgunk. Elmondjuk egymásnak a problémáinkat és közösen próbáljuk megoldani. Harry megkérdezte, hogy milyennek érzem a betegséget. Azt mondtam, hogy még nincs bajom vele, mert még nagyjából az elején vagyok a dolgoknak.

Három óra felé abbahagytuk a szófosást és aludni tértünk. Én csak akartam aludni ugyanis az orrom eszeveszettül vérezni kezdett. Rátapadtam a nővérhívóra és addig nyomtam, míg be nem jött valaki a szobába. A tenyeremet az orrom elé tartottam, de még így is átfolyt rajta még az agyam is. A nővér segített lemosni a vért rólam és elállítottuk a vérzés. Fél óra után csak sikerült.

Óvatosan visszafeküdtem az ágyra és egyenesen tartottam a fejemet. Próbáltam elaludni, de nem nagyon ment. Inkább mély gondolatokba merültem.

Ráébredtem egy dologra. Még csak most kezdődnek igazán a dolgok! A hajamtól is nemsokára megválok és lassan csúszok le a lejtőn. Aztán szépen lassan felküzdöm magam a csúcsra. Megmutatom a családomnak, hogy egyedül is talpra tudok állni. Elérem a célom és büszkék lesznek rám a többiek. Ígérem!!

*másnap reggel*

Harry csörömpölésire ébredtem fel. Ez a gyerek nem tud halkan felöltözni, esküszöm ki fogom nyírni. De csak feltételesen!

   - Harry, mi a franc van veled? Ne itt törd össze magad, hanem az ajtón kívül. - morogtam, de a szemem csukva volt.

   - Bocsi, csak késésben vagyok. Éjjel történt valami baj? Mert hangokat hallottam. - összeráncolt szemöldökkel nézett, amikor kinyitottam a szemem. 

   - Csak vérzett az orrom, semmi komoly. - sóhajtottam és ülő helyzetbe toltam magam.

   - Biztos? - jaj, megint kezdi!

   - 100%! Ne aggódj, semmi probléma. - halványan elmosolyodtam. 

   - Rendben, sietnem kell a stúdióba. Vigyázz magadra! Ha tudok hívlak, meg jövök is. Szeretlek. - egy hosszú csók után elköszönt és elment.

Annyira nem vagyok a rajongója a búcsúzkodásnak. Utálom amikor elköszön, mert tudom, hogy egy darabig nem látom majd. 

A napomat alvással és unatkozással töltöttem. Senki nem akarózott bejönni hozzám. Harry telefonált, hogy nem biztos, hogy ma bejön. Anya sokat dolgozik és nem érnek rá. Eleanorról és Perrieról semmit nem tudok. Délután öt felé váratlan látogatóim érkeztek. 

   - Szerbusz Nagylány! Mizu? - köszönt Liam és Niall is társult hozzá.

   - Sziasztok srácok! Micsoda meglepetés! Mi járatban erre? - nagyon meg voltam lepődve.

   - Gondoltuk, hogy meg kéne látogatni téged, úgyis régen láttunk. - mosolygott Niall.

   - Ez kedves. Miért nem ültök le? - intettem a székek felé.

   - Hogy vagy? - Liam érdeklődött.

   - Most jól. Éjjel eleredt az orrom és a nővér segített elállítani. Tegnapelőtt két éjjelen keresztül hánytam, mint a kutyák. Amúgy minden rendben. - mosolyogtam és a tekintetem köztük futtattam. 

   - Minden rendben? Ez nálad rendben van? - Niall tátott szájjal nézett rám.

   - Niall, ezek még rendben vannak. Lesz ennél ezerszer rosszabb is. - mondtam.

   - Értjük. Milyen a kezelés? Harry mondta, hogy már kaptál. - kérdezte Liam és turkálni kezdett a zsebében.

   - Eddig csak egyszer kaptam, de nagyon rossz volt. Senkinek nem kívánok ilyet. - sóhajtottam, amikor Liam a kezembe nyomott egy plüssöt, ami egy kiskutyát ábrázolt.

   - Úristen ez nagyon kedves tőled! Nem kellett volna! - nagyon örültem az ajándéknak.

   - Kiskoromban mindig ez volt a kabalám. Szerencsét hozott, azt szeretném, ha a tiéd lenne és neked is hozzon szerencsét. - mosolygott és megölelt.

   - Köszönöm, ez igazán nagylelkű dolog! Hálás vagyok érte. - feldobta ezzel a napomat.

   - Izé, öhm..én nem vettem semmit, mert nem is tudtam, hogy ajándékozunk. - dörzsölte a tarkóját Niall.

   - Örök harag, Horan! Semmi baj, nem várom el, hogy minden szarral elhalmozzatok engem. - kacsintottam és a polcra tettem az új barátom.

   - Hála az égnek! - csapta össze a kezeit a szőke.

A srácok távozása után elvégeztem az esti teendőimet Georga segítségével. Holnap újabb terápia vár rám. Remélem, hogy ez kicsit jobb lesz, mint az előző.

Harry nem tudott bejönni, mert tovább kellett maradnia a stúdióba Zaynnel. De holnap itt lesz és támogat majd. Eléggé hiányzott ma, de tudom, hogy fontos a munkája.