2.évad 1.rész

Sziasztok! Itt vagyok a 2.évad 1. fejezetével! Újabb izgalmak várnak Darcyra és a többiekre. Remélem tetszeni fog. Puszi: Szter xx.
Ja, csináltam egy csoportot, szeretném ha minél többen belépnétek:) <3
csoport: 
https://www.facebook.com/groups/241464409375232/



Fél év telt el, amióta itt vagyok. Eddig összesen 8 hónapot töltöttem el ebben a gyógyszerszagú kórteremben. 8 hónapja nem voltam kint a levegőn és nem láttam a napot. Hiányzik már, hogy szabadon mozoghassak és levegőzzek. Már nem kell sokat várnom és szabad lehetek. Két hét az utókezelések ideje. Alig várom már, hogy kijussak innen

Minden daganat eltűnt és a sugárkezelések segítettek. Végre meggyógyultam! Anya, Apa és a többiek mind nagyon büszkék rám és elhalmozzak szeretettel. Legalább a hajhagymáim újra feléledhetnek! Szeretném újra megnöveszteni a hajamat.

Harry és a srácok járják az országokat és még van 5 hónap a turnéból. Mindig telefonál és érdeklődik az állapotom felől. Nagyon hiányzik és kitölthetetlen az űr, amit itt hagyott, de ez a munkája. Soha nem emlegetem a rajongóik előtt. Tudta a világ, hogy beteg vagyok és rengeteg jókívánságot kaptam. Twitteren keresztül. Jól esett, hogy a legjobbakat kívánják. Harry sem bánta, hogy válaszolok nekik, sőt örült neki, ha nem utálatot kaptam.

Az elmúlt hónapok rengeteget változtattak rajtam. Az élet iránti felfogásom megerősödött és komolyabban gondolom a dolgokat. Tanuljátok meg, hogy az élet és az idő nem játék! Bármikor történhet veled akármi rossz vagy jó. Sosem tudhatod mi lesz Az életed meg van írva, de a saját szabályaid szerint élsz.  Hallgass a szívedre és a helyes utat válaszd. Ne hagyd, hogy az ördög jobb keze magával rántson, mert nincs kiút. Gondolkozz okosan és ne hallgass másra. Harcolj az igazadért, mert erősnek kell lenned. Ezeket a dolgokat tanultam meg, de az idő rengeteget változtat.

Miután az utolsó kezelést is megkapom, - ami holnap lesz - már csak pár vizsgálat és azok eredményei. Lehetséges, hogy akár előbb is hazakerülök

   - Kislányom! Figyelsz rám? - Anya rázott ki a gondolkozásomból és visszahozott a Földre.

   - Persze, figyelek csak elgondolkoztam egy kicsit. - mosolyogtam és bólintással jeleztem, hogy itt vagyok és figyelek.

   - Oké, tudnod kell, hogy Roxane figyel téged és nagyon büszke rád. - könnyes szemmel figyeltük és próbáltuk visszafojtani az előtörő zokogást.

   - Tudom, tudom Anya! - bólogattam és gyorsan megtöröltem a szemem.

Beszélgetésünket Dr. Silverman zavarta meg. Újabb eredményeket hozott. A vérképem rendben és minden teszt pozitív lett. A testem helyre állt és végre fellélegezhetek, mert hamarabb hazamehetek! Két nap és otthon vagyok!

   - Szia Szerelmem! - köszöntött Harry a telefonban.

   - Szia! Képzeld el van egy jó hírem. Szeretném, ha kihangosítanál, mert a srácoknak is hallani kell. - bolfog voltam, hogy elmondhatom nekik, hogy hazamegyek.

   - BUZIK! Gyertek ide Darcy mondani akar valamit! - annyit hallottam, hogy Harry ordít és a fiúk morognak.

   - Mondhatod, Édesem! - negédes hangon beszélt. Előbb még nem voltál ennyire nyálas Styles!

   - Képzeljétek holnapután végre hazamehetek! - sikítoztam és a fiúk ujjongása hallatszott a háttérben.

   - Gratulálok! Alig várom, hogy lássalak és megölelhesselek. - Niall visongott.

Az összes fiú gratulált, aztán beszélgettünk még egy kicsit. Végre boldognak éreztem magam!

A napom ezután lendületesen ment. Megettem az ebédem aztán hamar jött a vacsora és a fürdés. Georga jött vizitre és utána hamar elaludtam.

*2 nap múlva*

Izgatott vagyok. Apa itt van és segít összepakolni. Már majdnem teljes a dolog csak várni kell a papírokra és a gyógyszereimre

   - Izgulsz? - kérdezte apa és megsimogatta a hátam.

   - Naná! - ezerrel vigyorogtam.

Hamarosan Georga érkezett meg egy halomnyi papírral. Aláírtam és készen is voltunk. Georga a kezembe nyomta a telefonszámát és elbúcsúztunk. Könnyekkel küszködve váltunk el, amikor kiment.

Kiléptem a kórház ajtaján és megcsapott az ismerős Londoni levegő. Lágyan fújt a szél és a kendőm hátulját csapkodta a fuvallat. Mélyeket lélegeztem az ismerős levegőből majd Apa után mentem. Bepakoltuk a cuccokat a kocsiba és haza indultunk. Az ablakon bámultam kifelé, amíg haza nem értünk.

   - Járt itt valaki mióta bekerültem a kórházba? - kérdeztem Aput, aki a kulcsokkal babrált.

   - Persze, Anyád minden másnap jött szellőztetni és eleinte, amikor kupi volt ki is takarított. - mondta és beléptünk az ajtón.

Mintha most jártam volna itt először. Kellemes illat lebegett körül és végre itthon éreztem magam. Apa segített felpakolni a szobámba a cuccokat. Nem sokkal később el is ment és végre egyedül maradtam egy kicsit.

Leültem az ágyam szélére és a keretben lévő közös képez nézegettem. Harry és én voltunk rajta. Akaratlanul is könnyek szöktek a szemebe és nem tudtam, nem is akartam visszatartani őket. Kivettem a pulcsim zsebéből a telefonomat és tárcsáztam Harry számát.

   - Hiányzol. - szipogtam és a szemem törölgettem.

   - Te is nekem! Mi a baj, miért sírsz? - kérdezte és a hangjában hallani lehetett, hogy aggódik.

   - Mert az akarom, hogy itthon legyél. Mit csinálok majd egyedül az elkövetkezendő öt hónapban? - kérdeztem és visszatettem a képet a polcra.

   - Hívd át a csajokat, hogy aludjanak nálad. Perrie és Eleanor is otthon vannak. Tudod, hogy úgysem mondanak nemet. Aztán majd amikor elutaznak hozzánk te is jössz velük. Mit szólsz, Szerelmem? - olyan hálás vagyok érte, hogy ennyit törődik velem.

   - Rendben, majd felhívom őket. Mikor mennek ki? - érdeklődtem.

   - Nem tudom, majd eldöntitek. Ne haragudj, Bébi, de mennem kell. 10 perc van kezdésig. Vigyázz magadra, Szeretlek! - elköszöntünk és kinyomtam a telefont.

Remélem nem okozok gondot azzal a lányoknak, hogy áthívom őket, hogy legyenek velem. Utálom, hogy nem szeretek egyedül és segítségre szorulok. Két hónapja injekcióznom kell magamat, de még mindig képtelen vagyok rá.

Délután három óra felé elpakoltam a ruháimat, amikre megjegyzem nem volt szükség. Elraktam a bőröndöt majd leültem a nappaliban és felhívtam Perriet. Szerencsére Eleanor is ott volt vele.

    - Sziasztok lányok! Szeretnék kérdezni valamit. - lényegre törően próbáltam beszélni.

    - Szia! Mondd csak! - szólalt meg Perrie és egyre idegesebb lettem.

   - Szóval, arra gondoltam, hogy míg a fiúk nincsenek itthon, addig átjöhetnétek hozzám segíteni meg itt aludni. Most értem haza pár órája, de semmi baj, ha nemet... - félbeszakítottak a lányok a sikításukkal.

   - IGEEEEN! - egyszerre kiabáltak és a dobhártyám lazán felcsúszott az agyamba, de örültem.

   - Köszönöm! Mikor jöttök? - kérdeztem és a plédet gyűrögettem, ami a lábamra volt terítve.

   - Két óra múlva ott leszünk, azt hiszem. Összepakolunk és megyünk is. Szia! - elköszöntek és bontottam a vonalat.

Rendeltem estére kínait és mire a csajok megjönne megérkeznek itt lesz a kaja. 5 óra előtt 10 perccel csengettek. Megfogtam a tárcám és kinyitottam az ajtót. Kifizettem a srácot és egy halom kajával tértem vissza a konyhába. Kivettem a papzacskóból a dobozokat és a pálcákat. Az asztalon hagytam mindent és visszamentem a nappaliba tévézni.

Fél hatkor megjöttek a lányok és segítettem bepakolni nekik a szobájukba. Perrie az egyik és az egyetlen vendégszobába ment, míg Eleanor Roxane régi szobáját kapta meg.

   - Biztos nem gond, hogy itt fogok aludni? - szegény El rosszul érezte magát emiatt.

   - Nem, nincs semmi baj. Roxane fontos holmijait elpakoltuk Harryvel, így nincs akadálya annak, hogy itt aludj. Ne idegeskedj emiatt. - megsimogattam a hátát és mosolyogtam.

   - Köszönöm. - bátortalanul ő is majd nekiláttunk pakolni.

Miután a fontosabb dolgokat segítettem elpakolni végre leültünk enni. Egész nap nem ettem semmi és nagyon éheztem.

A vacsi után megnéztük az "Időről időre" című filmet és a felét átsírtuk. Nagyon tetszett, de minden szerelmes pillanatnál Harry jutott eszembe. Ezért még jobba hullottak a könnyeim.

A film után társasjátékoztunk a lányokkal és megbeszéltük, hogy holnap bemegyünk a városba és körbenézünk pár boltban. Jól fog esni egy kis kikapcsolódás!