Reggel fejfájásra ébredtem. Szúrt, nyomott és szédültem tőle. Georga segítségét kértem és hamarosan bent is volt a szobámban. Morfiumot tett az infúziómba és nem sokkal később éreztem, hogy kezd enyhülni a fájdalom. Csak ezt az erős gyógyszert kaphatom a terápia mellett, de ezt is ritkán.
Ebéd közben megcsörrent a telefonom, de nem tudtam, hogy hova raktam. A párnám alá volt csúszva. Mire elővettem a csörgés alábbhagyott. Harry keresett. Majd visszahív. Úgy is tette, mert pár perccel később újra zenélni kezdett a készülék.
- Szia! - köszöntem.
- Szia, Szerelmem! Hogy vagy? - kérdezte édes hangon.
- Jól vagyok, éppen az ebédemet eszem. - nem akartam elmondani neki a reggeli eseményeket.
- Rendben van, ha később tudok benézek hozzád. Ne haragudj, de rengeteg dolgunk van. Márciusban kezdődik a turné és már most elő kell készülni. - annyira próbál nem elhanyagolni, hogy az eszméletlen.
- Harry, oké semmi baj! Megértem ne aggódj! - próbáltam telefonon keresztül megnyugtatni.
- Imádlak! Később látlak, ígérem. Most mennem kell, vigyázz magadra. Szia! - nem akartam, hogy letegyük a telefont, mert úgyis unatkoztam.
- Oké, te is. Szia! - letettem a telefont és passzív tévézésbe kezdtem.
A délután többi részét rejtvények százainak megfejtésével töltöttem. Már tudósnak is elmehetnék, olyan okos vagyok. Harry zavarta meg az okoskodásom.
- Szia, Bébi! Min gondolkodsz? - ült le az ágyam végébe.
- Szerbusz! Rejtvényt fejtek, azt hiszem. - vakargattam a homlokom.
- Úristen, micsoda agytröszt barátnőm van nekem! - közelebb hajolt és arcon csókolt.
- Azért annyira nem, én csak egy egyszerű műbútorasztalos vagyok. - a mondatom végén nem bírtam ki röhögés nélkül.
- Ha tényleg műbútorasztalos vagy, akkor miért nincs még szekrényem? - kérdezte Harry és ő is velem együtt nevetett.
- Jézusom! Már fáj a hasam! - visítottam, de ez mind a nevetéstől volt. Jól esett, hogy Harry fel akart vidítani.
- Milyen napod volt? - kérdeztem, miután végleg lenyugodtam.
- Rendesen elfáradtam, az tuti. Sokat dolgoztunk ma. Majdnem 10 hónap lesz a turné, de nem akarom előre elrontani a kedved, bocsi. - sóhajtott és megsimogatta az arcom.
- Ó, értem. Itt alszol ma? - reméltem, hogy igent mond.
- Hát, ha őfelsége megengedi akkor igen! - kacérkodott.
- Hogyne engedném meg! Harry, ne butáskodj már! - mérges lettem rá, mert úgyis tudja, hogy itt maradhat.
- Akkor hazamegyek, megfürdök és jövök! - puha csókot adott és el is ment.
Míg Harry nem volt itt, addig én is elmentem megmosakodni. Georga hozta a vacsorámat, amikor visszaértem. Igazán megkedveltem őt.
- Hogy vagy? - kérdezte Georga és leült kicsit beszélgetni velem.
- Most jól. Kezdem unni ezeket a kórházi ruhákat. Valahogy úgy nézhetek ki, mint aki a fél életét ezekben a hálóingekben élte le. - feldobtam a lábaimat az ágyra és a vacsorámra koncentráltam.
- Én is megunnám Ne haragudj, de ezek tényleg borzalmasan néznek ki. - kuncogott.
- Mondtam én! - feltartottam a mutatóujjam és szélesen vigyorogtam.
- Te megmondtad. Most mennem kell, mert Robinson néni ismét tönkretett egy ágyneműt. Ez undi lett. - elhúzta a száját aztán kiment.
Éppen a "Carrie naplója" című sorozatot néztem a tévében, amikor a Göndörke visszatért. Ledobta a táskjt az ágyra és engem kezdett kémlelni.
- Mi olyan érdekes? - nem néztem rá, úgy beszéltem hozzá.
- Te. Amióta visszajöttem nem is figyelsz rám. Pedig igazán szemet vető példány vagyok. - kihúzta magát és a mellkasára ütött kettőt.
- Ugyan már! Ne fényezd magad! - legyintettem a kezemmel és tovább figyeltem a műsort.
- Nem is tetszem neked? Még a kicsi Harold sem? - lebiggyesztette ajkait és úgy figyelt rám. Annyira aranyos!
- Könyörgöm Harry, a kicsi Harold nem is olyan kicsi. - tisztára hétköznapian beszéltem a barátom hímtagjáról.
- Mindig is tudtam! Eddig csak dicséretet kapott a haver! - jézusom, milyen szerény ez a fiú! A szerénységébe szerettem bele!
- Mekkora önbizalomhiányod van! Nagyon sajnállak miatta! - megfogtam a kezét és megszorítottam.
- Sajnos ez van, ilyen az élet. - megvonta a vállát, de csak nevettünk.
Végig néztem az esti Carrie naplója részeket és Harry végig beszólogatott, hogy ez borzalmas és kapcsoljam el, mert ki fog nőni a női nemi szerve ettől a sorozattól. Csak nevettem rajta. A sorozat után lekapcsoltam a tévét és Harryvel hajnalig beszélgettünk.
Szeretem, amikor ilyen komolyan társalgunk. Elmondjuk egymásnak a problémáinkat és közösen próbáljuk megoldani. Harry megkérdezte, hogy milyennek érzem a betegséget. Azt mondtam, hogy még nincs bajom vele, mert még nagyjából az elején vagyok a dolgoknak.
Három óra felé abbahagytuk a szófosást és aludni tértünk. Én csak akartam aludni ugyanis az orrom eszeveszettül vérezni kezdett. Rátapadtam a nővérhívóra és addig nyomtam, míg be nem jött valaki a szobába. A tenyeremet az orrom elé tartottam, de még így is átfolyt rajta még az agyam is. A nővér segített lemosni a vért rólam és elállítottuk a vérzés. Fél óra után csak sikerült.
Óvatosan visszafeküdtem az ágyra és egyenesen tartottam a fejemet. Próbáltam elaludni, de nem nagyon ment. Inkább mély gondolatokba merültem.
Ráébredtem egy dologra. Még csak most kezdődnek igazán a dolgok! A hajamtól is nemsokára megválok és lassan csúszok le a lejtőn. Aztán szépen lassan felküzdöm magam a csúcsra. Megmutatom a családomnak, hogy egyedül is talpra tudok állni. Elérem a célom és büszkék lesznek rám a többiek. Ígérem!!
*másnap reggel*
Harry csörömpölésire ébredtem fel. Ez a gyerek nem tud halkan felöltözni, esküszöm ki fogom nyírni. De csak feltételesen!
- Harry, mi a franc van veled? Ne itt törd össze magad, hanem az ajtón kívül. - morogtam, de a szemem csukva volt.
- Bocsi, csak késésben vagyok. Éjjel történt valami baj? Mert hangokat hallottam. - összeráncolt szemöldökkel nézett, amikor kinyitottam a szemem.
- Csak vérzett az orrom, semmi komoly. - sóhajtottam és ülő helyzetbe toltam magam.
- Biztos? - jaj, megint kezdi!
- 100%! Ne aggódj, semmi probléma. - halványan elmosolyodtam.
- Rendben, sietnem kell a stúdióba. Vigyázz magadra! Ha tudok hívlak, meg jövök is. Szeretlek. - egy hosszú csók után elköszönt és elment.
Annyira nem vagyok a rajongója a búcsúzkodásnak. Utálom amikor elköszön, mert tudom, hogy egy darabig nem látom majd.
A napomat alvással és unatkozással töltöttem. Senki nem akarózott bejönni hozzám. Harry telefonált, hogy nem biztos, hogy ma bejön. Anya sokat dolgozik és nem érnek rá. Eleanorról és Perrieról semmit nem tudok. Délután öt felé váratlan látogatóim érkeztek.
- Szerbusz Nagylány! Mizu? - köszönt Liam és Niall is társult hozzá.
- Sziasztok srácok! Micsoda meglepetés! Mi járatban erre? - nagyon meg voltam lepődve.
- Gondoltuk, hogy meg kéne látogatni téged, úgyis régen láttunk. - mosolygott Niall.
- Ez kedves. Miért nem ültök le? - intettem a székek felé.
- Hogy vagy? - Liam érdeklődött.
- Most jól. Éjjel eleredt az orrom és a nővér segített elállítani. Tegnapelőtt két éjjelen keresztül hánytam, mint a kutyák. Amúgy minden rendben. - mosolyogtam és a tekintetem köztük futtattam.
- Minden rendben? Ez nálad rendben van? - Niall tátott szájjal nézett rám.
- Niall, ezek még rendben vannak. Lesz ennél ezerszer rosszabb is. - mondtam.
- Értjük. Milyen a kezelés? Harry mondta, hogy már kaptál. - kérdezte Liam és turkálni kezdett a zsebében.
- Eddig csak egyszer kaptam, de nagyon rossz volt. Senkinek nem kívánok ilyet. - sóhajtottam, amikor Liam a kezembe nyomott egy plüssöt, ami egy kiskutyát ábrázolt.
- Úristen ez nagyon kedves tőled! Nem kellett volna! - nagyon örültem az ajándéknak.
- Kiskoromban mindig ez volt a kabalám. Szerencsét hozott, azt szeretném, ha a tiéd lenne és neked is hozzon szerencsét. - mosolygott és megölelt.
- Köszönöm, ez igazán nagylelkű dolog! Hálás vagyok érte. - feldobta ezzel a napomat.
- Izé, öhm..én nem vettem semmit, mert nem is tudtam, hogy ajándékozunk. - dörzsölte a tarkóját Niall.
- Örök harag, Horan! Semmi baj, nem várom el, hogy minden szarral elhalmozzatok engem. - kacsintottam és a polcra tettem az új barátom.
- Hála az égnek! - csapta össze a kezeit a szőke.
A srácok távozása után elvégeztem az esti teendőimet Georga segítségével. Holnap újabb terápia vár rám. Remélem, hogy ez kicsit jobb lesz, mint az előző.
Harry nem tudott bejönni, mert tovább kellett maradnia a stúdióba Zaynnel. De holnap itt lesz és támogat majd. Eléggé hiányzott ma, de tudom, hogy fontos a munkája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése