29.rész - Igazság

 Sziasztok Drágáim! Új részt hoztam nektek! Szeretnék sok kommentet látni és sok pipát. Remélem megkapom. Soha nem kommenteltek olyan sokan:/ Pedig olyan sok az oldalmegjelenítés meg minden. Köszönöm a 7 feliratkozót. Ez sokat jelent nekem!:) Hamarosan itt a 30.-dik rész és valami meglepést akarok nektek. Kommentben leírhatjátok, hogy mit szeretnétek. Sok kommentet és pipát kérek!! Puszi: Szter xx.

*2 héttel később*

*Darcy szemszöge*

Már majdnem két hete itthon lábadozom. A beszéd egyre jobban megy és büszke vagyok magamra, hogy ilyen gyorsan tanulok. Már érthetően motyogok. A srácok Harry kivételével, mostanában rendszeresen felhívnak vagy megdobnak egy üzivel. Nagyon jól esik a kedvességük. Perrie nagyon sokat segít nekem. A szüleim is rendszeresen látogatnak. Amíg Perrie dolgozik, a boltban én addig itthon vagyok és intézem a háztartásbeli teendőimet. Most is éppen azon tengődöm. Letöröltem az összes polcot, lemostam az ablakokat idén utoljára mivel, már itt a hideg. Felporszívóztam a ház minden szegletét és utána fel is mostam. Délután kettőkor végeztem mindennel. A konyhába mentem és nekiláttam a főzésnek. Valami egyszerűre esett a választásom. Sonkás tészta. Imádom. Összeszedtem a hozzávalókat, felvágtam a sonkát apró kockákra, megcsináltam hozzá a tésztát ás az öntetet gyorsan beletettem egy tepsibe és a forró sütőbe tettem. Fél óra múlva már jóízűen falatoztam a meleg ételből. 4 óra felé Perrie is hazaérkezett és belakmározott a kajából.

-         Köszönöm szépen. Nagyon ízletes volt. – állt fel és tette a tányérját a mosogatóba.

-         Egészségedre. – mondtam ki nehézségek árán, de sikerült.

-         Már nagyon ügyesen beszélsz. – dicsért meg.

-         Köszönöm. – mondtam ki büszkén. Az voltam magamra nagyon is. Nagyon hamar megtanultam, beszélni, de még nem a tökéletes. A hangom amúgy nem változott meg.

-         Mit csináltál ma? – kérdezte tőlem és belekortyolt az üdítőjébe.

-         Takarítottam. – mondtam ki szótagoltan. Ezt egy kicsit nehezemre esett kimondani.

Megbeszéltük, hogy elmegyünk egyet sétálni aztán beülünk valahova, ha úgy tartja kedvünk. Felmentem a szobámba és átöltöztem egy melegebb cuccba. November vége volt, de dermesztő hideg azért nem volt. Kisétáltunk az ajtón és a hűvös szellő megcsapta az arcomat. Annyira jól esett, ahogy a szél belekap a hajamba és magával repíti egy rövid úton. Imádom ezt. Egy darabig csendben sétáltunk mikor Perrie megszólalt.

-         Zayn mesélt nekem valamit. – fújta ki a levegőt Perrie.

-         Mit? – kérdeztem.

-         Harry egyfolytában alkoholizál. Nem tudja elfogadni, hogy vége és miatta kerültél kórházba. A fiúk elmondták neki, hogy már kutya bajod és akkor sem akarta elhinni.

-         Kicsit ledöbbentett. De nem érdekel, már nincs közöm hozzá. Csináljon azt, amit akar. Engem már nem érdekel még akkor, sem ha utánam dobnák. – fújtam ki a levegőt. Összezavart ez az egész. Lehet, a saját hibáján növeli a máját. Fogalmam sincs. De még mindig bennem van az, hogy hazajön, és egymás nyakába borulunk. Még mindig hatalmas nagy szerelmet érzek iránta, de akkor sem tehetem meg. Túl kell lépnem, bármennyire is nehéz ez.

-         Tudom, hogy szereted még. – megállított megfogta a vállaimat és maga felé fordított, hogy a szemébe nézhessek.

-         Nem szeretem. – hazudtam, de lehajtottam közben a fejem.

-         Mindannyian tudjuk, hogy ezt még te sem hitted el. – emelte fel a fejem.

-         De komolyan mondom. – mormogtam az orrom alatt.

-         Hogyne. Elhiszem én neked.  – mosolygott huncutul.

-         Jól van. Ne csináld már. Tudod, hogy hazudok, csak az én számból akarod hallani, igaz?  Igen, még mindig halálosan szerelmes vagyok Harry Styles-ba. Megfelel? – összeráncolt szemöldökkel bámultam hatalmas kékjeibe. Elakadás nélkül sikerült kimondanom. Kész csoda.

-         Tökéletes és elakadás nélkül kimondtad. Elkönyvelheted magadnak, hogy rendesen megy már a beszéd. – karolt belém és besiettünk egy gyorsétterembe.

-         Miért jöttünk ide? – kérdeztem.

-         Mert éhes vagyok és szomjas. Te nem vagy az? – biggyesztette le ajkait szomorúságot színlelve.

-         De talán egy kicsit.

-         Juhé. – emelte magasba a kezeit, amin elnevettem magam. Megrendeltünk az egészségtelen kaját, ami mellesleg annyira finom. Szóval, megrendeltünk mindent és vártuk, hogy kihozzák. Közben beszélgettünk.

-         Amúgy, pontosan mit érzel még iránta? – nézett rám mielőtt beleharapott volna a szendvicsébe.

-         Nem volt elég az, amit mondtam? – ráncoltam össze a szemöldököm.

-         Nem. – mondta egyszerűen.

-         Anyám. Szóval. Én még mindig teljes szívemből szeretem. Három esélyt kapott és mindet elszórta. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Nagyon hiányzik, de tudom, hogy ennek a kapcsolatnak már vége van. Még mindig vágyom arra, hogy hazajön, és addig csókol ameddig akar, de ez nem fog már megvalósulni. Annyira hiányzik Perrie annyira, de annyira. Olyan rossz, hogy vége van mindennek. Túl kell lépnünk sajnos. Ha hazajön, megbeszélünk mindent töviről-hegyire és akkor majd valami lesz. Hihetetlenül szeretem még, de erős vagyok, és nem esek bele egy újabb csapdába. Nagyon szeretem még mindig. Ez a teljes igazság. – fújtattam egyet a hosszú „beszéd” után.

-         Annyira cuki vagy. Milyen jó, hogy az egészet felvettem. – támasztotta meg az állát a tenyerében és egy győztes mosolyt küldött felém.

-         Mi!? – kikerekedett szemekkel néztem rá.

-         Jól hallottad. Felvettem az egészet. Olyan cuki voltál. – sírás színlelve törölgette a szemeit.

-         Te hülye vagy. Miért tetted? – bámultam értetlen fejjel.

-         Meg fogom mutatni Harry-nek, hogy tudja mit veszített.

-         Ne merészeld.

-         Miért ne? Legalább rájön. – rántotta meg a vállát.

-         De én ezt nem akarom. –sziszegtem a fogaim között. Kezdtem ideges lenni és a beszédes is elakadt néha.

-         Nyomi vagy. Ezzel csak még jobban bizonyítanál neki és rájönne, hogy mekkora kincset vesztett el Darcy, kérlek. –

-         Nem akarok tudni róla, hogy mikor mutatod meg. Viszont a reakcióra kíváncsi vagyok.

-         Köszönöm! – nyúlt át az asztal felett, ügyelve arra, hogy ne ömöljön ki semmi megölelt. Elváltunk és egy gyenge mosolyt küldtem felé. Nem sokkal később mindent elpusztítottunk és haza indultunk. Jókat nevettünk az úton.

*Harry szemszöge*

A múltkori „leiszommagam” ügyeim után kaptam egy elég nagy fejmosást. Eléggé leszidtak és azt mondták, hogyha nem hagyom abba, akkor kényszerpihenőre küldenek. Persze ezt én nem akartam. Félrevonultam és átgondoltam mindent, ami bennem volt. Rájöttem, hogy soha többé nem kaphatom vissza őt. A saját hibámból. Még mindig utálom ezt az érzést. Annyira szégyelltem magam. Zayn-t is magamra haragítottam, mivel Darcy kórházba került. Fehérítőt ivott, hogy juthatott ez eszébe? Hülyeséget kérdezek saját magamtól, istenem. Volt rá bőven oka arra, hogy ezt megtegye. Mindegy, vagyis nem annyira, de túl kell lépnem. Most éppen Ausztráliában vagyunk. Nagyon meleg van, amit élvezek. Három hét múlva haza megyünk. Akkor eljön az igazság pillanata. Tehát mint mondtam Ausztrália. Teltházas koncertek és őrülten hangos rajongók. Imádom. Már nem is tudnám elképzelni az életem ez nélkül. Ma is adunk egy koncertet Sydney-ben. Már alig várom. Itt vagyunk az arénában és készülődünk az estére. Hangpróba, és ami ezekhez tartozik. Éppen az öltözőmben relaxáltam, mikor megcsörrent a telefonom. Perrie neve villogott rajta. Vajon mit akarhat? A telefonért nyúltam, elhúztam a zöld ikont és a fülemhez emeltem, hogy beszélni tudjak.

           - Szia Perrie! Minek köszönhetem a hívásod?

           -   Szia. Mutatni szeretnék valamit, kérlek, tartsd egy pillanatra. – mondta és én követtem az utasításait.

           - Szóval itt is lenne. Indítom. – mondta és ekkor megszólalt egy ismerős hang. Darcy hangja. Elmondja, hogy még mindig szeret engem, nagyon is, de már nekünkk együtt nincs jövőnk. Annyira szívfacsaró volt ezt hallani.

          - Mit szólsz? – szólalt meg miután vége lett.

          - Fogalmam sincs, mit mondjak. Ez annyira nehéz. – fújtam ki a levegőt.

          - Tudom. Azért is mutattam meg. Kíváncsi voltam a reakciódra. Darcy erről nem tud nyugi.

          - Ez hihetetlen. Komolyan ő mondta? – nem hittem a fülemnek.

          - Igen 100%. Ott voltam vele, hisz én vettem fel.

          - Én ezt értem, de ez akkor is hihetetlen.

          - biztos. Most hagylak, hogy érlelődjön benned. Szia! – és letettük. Teljese ledöbbentett amit Darcy mondott. Igazán hihetőnek tűnt, mert valószínűleg az is. Nem agyaltam sokat ugyanis kezdődött a koncert és rá kellett hangolódnom.

*Darcy szemszöge*

Otthon elvégeztem az esti teendőimet és elvonultam a szobámba egy kicsit. Beszéltem még anyával arról, hogy én már holnaptól menni akarok dolgozni. Nagy nehezen belement, aminek én nagyon is örültem. Éjfélig tévéztem aztán elaludtam.

*Másnap reggel*

Reggel nyolckor keltem, hogy a 9 órai nyitásra beérjünk. Kimásztam az ágyamból, gyorsan eligazítottam. Éppen a takarókat akartam összehajtani, mikor kiesett egy fekete anyag közülük. Felemeltem és megráztam, hogy teljes egészében láthassam. Felismerem. Ez egy póló volt, ami Harryé. Előtörtek az emlékek belőlem. Annyira szép volt ez a pár hónap. Annyira hiányzik nekem ez az egész. Vissza akarom kapni. De tudom, nem működne már. Különben is én szakítottam vele. Biztos tovább lépet már ezen az ügyen. Hirtelen éreztem, ahogy a meleg sós cseppek lefolynak az arcomon. Kivágtam a szobaajtómat és egyenesen Perrie-hez vettem az irányt. Kopogás nélkül berontottam a pólót szorongatva a kezemben.

-         Mi a baj? – fordult felém, mivel háttal állt a szekrénynél.

-         Hiányzik. – felmutattam a pólót és a nyakába borultam és szabad utat engedtem a sós cseppeknek.

-         Nyugodj meg Babe. Minden rendben lesz. Hazajön és megbeszélitek.

-         De már tuti tovább lépett.

-         Nem dehogy is. Tegnap megmutattam neki a hangfelvételt. Nem akarta elhinni, hogy ezt te mondtad. Azt mondta ez hihetetlen. Ezer százalék, hogy nem lpett tovább és még mindig szeret. Hidd el. És most lenyugodni. Nyomás készülődni, ma újra munkába állhatsz. – végigsimított az arcomon és kitessékelt a szobából. Letöröltem a könnyeim, szipogtam egyet és a szobámba mentem. Gyorsan a szekrényhez mentem és kiválasztottam a megfelelő ruhákat./kép/. Magamra aggattam őket és a fürdőben rendbe tettem magam. Kész voltam, ezért lementem a konyhába valamit enni. Készített két pirítóst, megkentem lekvárral és gyorsan elrágcsáltam. Elindultunk a fodrászathoz ketten. Nem nagyon beszélgettünk odafelé, mert még mindig nagyon rosszul éreztem magam. Remélem tényleg igaz amit Perrie mondott. Nem tudom, hogyha újra kezdhetnénk bele mernék-e vágni ebbe megint. Rizikós az egész. Nagyon, de nagyon. Nem akarok tévhiteket bemesélni magamnak, mert lehet nem is történik semmi. Félre kell tennem ezeket egy kicsit. Majd meglátom mi lesz, ha itthon lesznek. Fél óra csendes utazás után beértünk a munkahelyünkre és munkába álltunk, mivel jöttek a vendégek.

*pár órával később*

Délután ötkor értünk haza a munkából. Kellően elfáradtam, az biztos. Hazaérve vacsorát csináltunk magunknak. Leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk. Miután teljesen jól laktam, elmostam a tányérom és leraktam száradni. Kivettem egy tábla csokit a szekrényből, majd a nappaliba sétáltam vele. bekapcsoltam a tévét és a csoki kíséretében bámulni kezdtem. Nem sokkal később a szőkeség is csatlakozott hozzám. Együtt néztük a híradót a tévében.

-         „ A híres brit banda a One Direction telt házas koncertet adott Sydney-ben. Több ezer rajongónak okoztak ezzel örömöt. A srácok hatalmas bulit csináltak, hihetetlen jól érzik magukat a színpadon gyermeki elevenséget meghazudtolva végzik a munkájukat, amit nagy lelkesedéssel művelnek. A rajongók igazán büszkék lehetnek.” – nyávogta az a vörös a tévében.

-         Akkor mondjátok el azt is, hogy a Göndör mennyire leitta magát az utóbbi hetekben. – tette hozzá Perrie.

-         Mi? – néztem rá.

-         Mesélem ezt neked. Annyira lerészegedett, hogy Liam és Niall vitték fel a szobába.

-         Nem emlékszek. Miért tette ezt? – értetlenkedtem. Komolyan nem tudtam.

-         Szerinted miért csinálta? – tudtam a választ. Miattam.

-         Tudom. – hajtottam le a fejem. Hirtelen Perrie megölelt és nyugtató szavakat mondott. Megnéztük a közös sorozatunkat egy jó adag édességgel karöltve, majd elvonultunk a szobánkba. Bekapcsoltam a laptopom és kerestem egy romantikus filmet, amit nézhetek. Elindítottam, befészkeltem magam a meleg takaró alá és nézni kezdtem.

*Perrie szemszöge*

Bementem a szobámba összeszedtem a fürdős cuccom és oda igyekeztem. Tele engedtem a kádat forró vízzel, tettem bele fürdősót is. Levettem a ruháim és beszálltam óvatosan a kádba. Kinyúltam a kádba a telefonomét és elindítottam rajta egy lassú számot és csak a pillanatnak éltem. Nagyon jól esett ez a forró fürdőzés a hét fáradalmai után. Zayn is hamarosan hazaérkezik, már annyira hiányzik. Nagyon várom, hogy hazaérjen. Ölelni akarom és soha el nem engedni. Utálom ezt a rengeteg időt, amíg távol van tőlem. Szegény Darcy-t annyira sajnálom. Még mindig szereti Harry-t. valószínű, hogy Harry is viszont szereti, de azt mondta semmi értelme nem lenne már enne bármennyire is szeretné. Olyan rossz ez. A víz kihűlt ezért gyorsan lemosdottam, kihúztam a kád dugóját és kiszálltam a kádból. Átdörzsöltem magam törölközővel, majd magamra aggattam a pizsamám. A hajam kiengedtem amjd egy kefével kifésültem. Végezetül feltöröltem a vizes padlót, lekapcsoltam a fürdőben a villanyt és a szobámba mentem. Bekapcsoltam a tévét és bámulni kezdtem. Találtam egy számomra érdekes műsort és annak a nézését folytattam. Amíg Zayn fel nem hívott. Megbeszéltük a hét történéseit bő másfél óra alatt, aztán letettük. Kezdtem álmosodni is. A tévét úgy hagytam, ahogy volt, mert lusta voltam lekapcsolni. Magamra húztam a biztonságot nyújtó takarót és álomba szenderültem.

*Darcy szemszöge*

Rengeteget sírtam azon a filmen. Egy részben azért, mert tényleg szomorú és megható volt. Másrészt pedig előtörtek ismét az emlékek belőlem. Összeszedtem magam, felálltam kimentem a fürdőbe és megmostam az arcom. Megtöröltem, majd a tükörhöz fordultam. Annyira ostobán festettem. Kinyitottam a szekrényt és elővettem belőle egy borotvát. Szétszedtem és a kezemben tartottam a veszélyt jelentő pengét. Mély levegőt vettem és a kezemre helyeztem. Aztán el is vettem onnan. Nem tehetem meg. Hátha megint a kórházban kötök ki, mert éppen túl erősen vágtam meg magam. Összeszedtem a borotva darabajait és a fürdőbeli kis kukába dobtam. Lekapcsoltam a villanyt és visszalépdeltem a szobámba. Halkan kinyitottam, majd becsuktam magam után az ajtót és az ágyamhoz mentem. Lekapcsoltam a laptopomat és odatettem az asztalomra. Visszamásztam az ágyamba betakaróztam és gondolatok kavalkádjában elaludtam.

28.rész

 Sziasztok, Drágáim! Köszönöm a sok feliratkozót és oldalmegjelenítéstJ ennek mind nagyon örülök, de! Szeretnék több kommentet látni már a részek alatt. Annyian nézitek, meg és mégsem írtok hozzá semmilyen véleményt. Ez annyira rossz, mert nem tudom, hogy milyen az, amit csinálok. Arra kérlek titeket, hogy pipáljatok és kommenteljetek! Puszi: Szter xx.

*Perrie szemszöge*

Már hajnal van és én még mindig itt ülök. Telefonáltam Eleanor-nak és ő is idesietett. Együtt várakozunk már órák óta. Mivel Darcy telefonját is magammal hoztam ezért az anyukáját is értesíteni tudtam. Ő is itt volt jó ideig, de el kellett mennie, mert reggel korán kell ugyanis dolgoznia kell. Vagy 5 kávét benyomtam az tuti. Nem tudom, mi tarthat ilyen sokáig. De rosszra még gondolni sem merek.

*2 órával később*

Eleanor mellettem aludt a székben, de én még gondolni sem akartam az alvásra. Fél négy van. A lábam még mindig ezerrel dobog és tombol bennem az idegesség. Nem kellett sok és egy orvos közeledett felénk. Hamar felugrottam megigazítottam a pólóm és elé siettem.

-         Doktor Úr mi a helyzet? – néztem rá a tőlem egy fejjel magasabb doktorra. Fiatalnak tűnt. Idegesen vártam a válaszát.

-         Nos. A barátnője még időben érkezett be a kórházba. A gyomrát nem tette tönkre a szer. Viszont a nyelőcsövét igen. Azonnal a műtőbe vitték. Átesett egy életmentő műtéten. Ez annyit takar, hogy egy helyettesítő nyelőcsövet kapott. Ez azt jelenti, hogy rendesen tud majd enni és inni. Ugyan olyan ez a nyelőcső, mint a normális csak ez erősebb anyagból van. Egy jó ideig fájni fog még neki és beszélni sem tud majd rendesen. Rengeteget kell pihennie. Most még az altató hatása alatt áll. Most azt kérem önöktől, hogy nyugodtan menjenek haza. Most már biztonságban van. – mosolygott bíztatóan.

-         Jézusom. Mikorra épül fel?

-         Minimum fél év. A beszédkészségeit újra ki kell fejlesztenie. Sajnálom. Ön tudja miért tehette ezt?

-         Értem. Igen tudom.

-         Rendben. Holnap délután már látogatható lesz. Ha beszélgetni szeretnének vele, akkor esetleg egy kicsi mágneses táblát hozzon. Filccel tud rá írni és könnyen hordozhatja magával. Köszönöm, hogy ilyen kitartóak voltak. Jó éjszakát.

-         Én is köszönöm. Viszont kívánom. - doktor elment én pedig a széken alvó El-hez siettem és keltegetni kezdtem. Felébredt és mondtam neki, hogy a kocsiban mindent elmesélek.

-         Szóval. Mi is van? – kérdezte már úton hazafelé.

-         Darcy-nak szerencséje volt, mert a gyomrát nem tette tönkre a fehérítő. A nyelőcsövét viszont igen. Kapott egy mű nyelőcsövet, ami olyan, mint a normális, csak erősebb. Egy ideig fájni fog neki és az evés-ivás is nehézkes lesz. Meg kell tanulnia újra rendesen beszélnie. Holnap délutántól már látogatható. De előtte mielőtt bemegyek, veszek neki egy filces táblát, hogy valahogy kommunikálni tudjunk.

-         Uram atyám. Ez borzasztó és ezt mind Harry miatt van. Első kézből fogok neki gratulálni. Nagyon ideges vagyok rá. Amúgy az üzlettel mi lesz?

-         Az üzletbe én megyek majd dolgozni egyedül. Már mindent tudok, mert Darcy mindenre megtanított.

-         Egyedül? Menni fog? Mondanám, hogy elvállalom, de nekem is van munkám tudod. – dobolt a kormányon.

-         Tudom. Azért köszi.

-         Hát akkor itt is vagyunk. Én sietek haza. Vigyázz magadra és jó legyél. Holnap pedig sokáig aludj. Kipihenten menjünk be hozzá, oké? – nézett rám nagy szemeivel.

-         Rendben van. Holnap úgy is zárva van az üzlet. Jaj, annyire be tudnám most verni Harry arcát, hogy az hihetetlen.

-         Nem csak te. Na, de én most sietek haza. Jó éjt. Szia Perrie. – elköszöntünk egymástól két puszival és én befelé siettem. Kikulcsoltam az ajtót, a cipőimet lerugdaltam és a táskámmal a kezemben a szobámba mentem. Felkapcsoltam a villany a tévével együtt és fürdeni indultam. Beértem a fürdőbe és még minden ugyanúgy volt, ahogy innen elmentem. Rendet tettem és fürdeni kezdtem. Alaposan megmosakodtam mindenhol és miután már eleget áztam elzártam a csapot és megtörölköztem. Mire visszaértem a szobámba már 5 óra volt. Eszembe jutott, hogy talán fel kéne hívni Zayn-t. azt mondta, hogy bármi van, bármikor hívhatom. Ezt is tettem. Néhány csörgésre fel is vette.

-         Haló? – szólt bele álmos hangon. Gondoltam, hogy fel fogom kelteni.

-         Szia Drágám. Felkeltettelek? – kérdeztem félénken.

-         Igen, de semmi baj. Darcy miatt keresel?

-         Igen miatta.

-         Mi a helyzet vele?

-         A gyomrát hála Istennek nem tette tönkre a vegyszer, de a nyelőcsövét igen. Kapott egy műt, ami ugyan olyan mint a normál csak erősebb az anyaga. Újra meg kell tanulnia beszélni és fél évig pihenőre kell, hogy vonuljon. És ez mind a miatt, a patkány miatt van. – mondtam és a végén kifújtam a levegőt.

-         Úr Isten. Ez szörnyű, nagyon haragszom most rá. – értett velem egyet.

-         Hidd el én is. Nem tudom mi lehet szegény lánnyal. Annyira elbánt vele az élet. De mindenki azt mondja, hogy ezután már csak a szép és jó lesz. Remélem így fog vele történni. Na de csak ennyit akartam Zayn. Megyek aludni, mert iszonyatosan fáradt vagyok.

-         Én is bízom benne. Jól van Édes. Pihend ki magad. Szia. – bontottam a vonalat. Odatettem a telefonom az éjjeliszekrényre és az ágyamba bújtam. A tévét nem kapcsoltam ki hadd szóljon, mert egyedül azért kicsit félelmetes. Nem sokára el is aludhattam.

*Másnap*

Délután fél egykor keltem. Hamar összeszedtem magam és a szekrényem elé siettem. Kiválasztottam a megfelelő ruhát és magamra vettem./kép/ A fürdőben elrendeztem a hajam és az arcom minden szerkezetét. Telefonáltam Eleanor-nak, hogy most ő jöjjön ide és kölcsönbe veszem Darcy kocsiját. Tuti nem haragszik meg érte. De majd beszélek róla neki. Amíg Eleanor ide nem ért addig megreggeliztem. Fél óra múlva már az autóban ültünk és egy papírbolt felé vettünk utunkat. Én vezettem. Megvettünk minden szükséges dolgot, ami nekünk kell és egy boltba mentünk. Vettünk Darcy-nak rostos üdítőt és egy kis ropogtatnivalót. Tudom, hogy nem fog tudni még rendesen enni, de valamit még is kell. Tényleg mindent elintéztünk már így a kórház felé mentünk. 20 perc után már a kórház ajtaján sétáltunk be. Megkérdeztük, hogy be mehetünk-e. Igenleges választ kaptunk ezért az ominózus kórterem felé mentünk. Belépve a gyógyszerszagú terembe azt hittem elájulok. Darcy-ból rengeteg cső lógott ki. Borzasztó látvány. A nyaka körül 6 kiló géz. Na, jó lehet túloztam. A gyomromban egyre jobban nőtt a gombóc. A sírás közelében jártam. Leültünk a műanyag székekbe és ránéztünk. Csukott szem néha megremegett. Biztos álmodott. Ne vártunk sokat, mire nyitogatni kezdte szemeit és ránk nézett. Elmosolyodtam és megszólaltam.

-         Szia. Hogy vagy? Tudom, nem tudsz beszélni, ezért hoztam neked egy kis táblát, amire tudsz írni majd és így kommunikálhatunk, oké? – mosolyogtam és a kezébe adtam a táblát. Halvány mosollyal és egy kisebb bólogatással válaszolt.

-         Amúgy mi a helyzet? Hogy vagy? – kérdezte Eleanor. Közelebb hajolt és megsimogatta a kezét. Leszedte a kupakot a filcről és gyorsan körmölni kezdte a szavakat a táblára.

-         „A torkom rettenetesen fáj és még mindig meg akarok halni, de amúgy remekül vagyok.:)” – állt a táblán.

-         Jaj, ne mondj már ilyet. Nem fogsz meghalni. Ne érdekeljen az a senki. El fogod felejteni. Hibázott és te kicsesztél vele. hagyd a fenébe, nem kell foglalkozni ezzel. Hamarosan felépülsz és minden rendben lesz. Élheted az életed nélküle. – mondtam, közben kipakoltam a hozott dolgokat.

-         „Tudom, de akkor is fáj. De tudom, hogy ezek után már jobb lesz nekem. Elfelejtem, és új életet kezdek nélküle. Boldog leszek. – fordította felénk a kis tábláját, amit mostantól kezdve, míg meg nem tanul újra rendesen beszélni magánál hord.

-         Na, látod. Okos vagy te. – nevettem.

-         Hoztunk neked egy kis rágcsát meg üdítőt. Tudom, hogy az evés nehézkes lesz, de azért valamit mégis kell enned. – szólt Eleanor. Megfogta a táblát és ráfirkantott egy „köszönöm”-öt.

-         Nem baj ugye, hogy az autódat kölcsönbe vettem? – kérdeztem félénken.

-         „Nem dehogy, csak össze ne törd.” – megkönnyebbültem.

-         Köszönöm szépen. Az üzlettel kapcsolatban szeretnék mondani valamit.

-         „Igen?”

-         Szeretnék dolgozni. Mivel ez rengeteg pénzkiesés lenne neked is és nekem is. Amíg felépülsz, keresek valakit dolgozni, ha nem gond. Szerintem nem rossz ötlet. Már úgy is megy minden, ugyanis megtanítottál. – mondtam el ötletemet és reménykedően barátnőmre néztem.

-         „Ez egy nagyon nagy segítség lenne nekem. Engedem, hogy dolgozz. De mindenre vigyáznod kell és a pénzt minden este vidd haza.” – íródott a táblán.

-         Rendben. Vigyázok, ígérem. Nem okozok csalódást neked.

*                     *                *

Délután ötig bent voltunk a kórházban Darcy-nál. Eljtöttünk, mert az anyukája jött, hogy meglátogassa. Kifelé menet beszéltünk az orvosával is és már pénteken haza engedik. /ma szombat van/ Otthon főztem magamnak egy kis kaját és azt a nappaliban ülve el is fogyasztottam.

*Harry szemszöge*

Napok óta szenvedek és pusztítom saját magam. Annyira rossz érzés, hogy Darcy miattam van kórházban és nem tudom, mi van vele, mert Zayn nem hajlandó még rám nézni sem. Amit megértek. A többiek is tudják. mi van, de ők hozzám szólnak, de csak a munkával kapcsolatosan. Semmi más téma nincs. Ellenem fordultak, mert egy barom vagyok. Paige-t elküldtem nem akarok vele semmit sem csinálni. Ő persze megsértődött rám. De nem érdekel. Nekem csak ő kell. De tudom, hogy már nem lehet az enyém, mert mindent elkúrtam. Most jelen pillanatban itt ülök egy hotel bárjában, ahol megszálltunk és sorra gurítom le a drágábbnál drágább italokat. Amik persze már eléggé kiütötték az agyam. Már egy jó ideje itt ülök. Hirtelen egy kéz csapódik a vállamra és én hirtelen hátra fordulok.

-         Hé, haver te mit művelsz? – nézett rám értetlenül Liam.

-         Iszok. Miért minek tűnik? – válaszoltam egész lassúan.

-         Ember te halál részeg vagy. – fordított meg a széken.

-         Dehogy vagyok. – ellenkeztem magasabb hangon.

-         Gyere, most velem jössz. – próbált felhúzni a széken, de én durván elrántottam a kezem. Értetlenül nézett rám a barátom. Felráncolt szemöldökkel visszafordultam a pulthoz és kértem még egy italt. A szemem sarkából láttam, hogy Liam valakivel telefonál. Néhány perccel később Niall lépett mellém és cibált fel a székről Liam-vel egy együtt. Ellenkezni nem tudtam, mivel a lábamon alig álltam. Annyira emlékszem, hogy bevisznek, a szobámba leszedik rólam a ruháimat és ennyi. Több nem rémlik.

*Darcy szemszöge*

Iszonyatosan fáj a torkom és a nyelés is borzasztóan kellemetlen. Alig bírok enni és rágni. Szerencsére a fogaim meg maradtak. Rágni tudok, de még azt is nagy nehezen. Utálatos egy dolog, hogy beszélni sem tudok, mivel a nyelvem és a szám belseje nagyon megsérült és sebes belül mindenhol, de azt mondták mindegyik meg fog gyógyulni. Újra tanulhatok meg beszélni, mint egy óvodás gyerek. Nem baj, küzdeni fogok, hogy boldog lehessek. Már vagy 100 darab gyógyszert belém tömtek és minden egyes nyelésnél ki tudtam volna hányni az egészet bele a doki kezébe. Annyira mocskosul fáj minden ami evéssel és a hozzátartozóival jár, hogy az rettenet. Alig várom, hogy felépüljek. Este nyolc óra van és unottan bámulom a tévét a kórteremben. Szerencsére egyedül vagyok. Nem igazán akarom, hogy bárkit is betegyenek mellém. Nekem így tökéletes. Legalább tudok kicsit gondolkodni magamon. Hogy történt mindez? Röpke hónapok alatt akkora kupi lett az életemből, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Talán az elején. Megismerkedtem Harry-vel egy kórházban. Remek, mivel elütöttem autóval. Aztán elhívott ugye randizni, aztán összejöttünk. Ez mindaddig rendben is volt, amíg el nem kezdte ez a megcsalósdit. Eljött az első elutazásuk. Nagyon nehezen viseltem el. Aztán jött Roxane halála. Még mindig elképzelhetetlen számomra, hogy nincs itt. Még mindig fáj. Aztán ez a barom megcsal harmadjára is. Nekem itt betelt a pohár és azt mondtam elegem van. Nekem ebből nem kell több. Összetörtem. Össze vagyok törve. Ekkor gondoltam, hogy minek legyek? Öngyilkos akartam lenni, de most már rájöttem, hogy egy nagyon hülye ötlet volt. Hatalmas fájdalmat okoztam volna sokaknak. Szenvednének miattam. Ezt én nem akarom. Megbánom, hogy ezt is megtettem. De Perrie megmentett engem. Amit meg kell, háláljak neki. Itt fekszem fájó torokkal és beszédkészség nélkül. Holnap megpróbálok egy kis beszédet kiszedni magamból. De ehhez valaki kell. Majd beszélek Perrie-vel, hogy kezdjen el engem oktatni. Ez borzalmas. Próbáltam ma magamban egy-két szót motyogni, hát kisebb sikerrel. Azért valami ment. De van még van mit gyakorolni. Minél hamarabb akarok újra beszélni. Amúgy tudok, csak semmit nem érteni belőle. Nevetnem kell saját magamon, mert újra meg kell rendesen tanulnom beszélni. Senkinek nem kell erről tudni csak a családomnak Perrie-nek és Eleanor-nak. Majd ők segítenek talpra állni. Kíváncsi leszek arra, hogy fogok viselkedni akkor mikor a fiúk, hazajönnek. Harry el fog jönni a ruháiért. Előre „félek”, hogy mikor meglátom, elbőgöm magam. Még mindig szeretem, pedig átvert. Szemét volt velem és részben az ő hibájából vagyok most itt. Éjjel fél kettő van és már egyre nehezebbnek érzem a szemeimet. Lassan elaludtam és egy furcsát álmodtam.

*Perrie szemszöge*

Már vagy 100 filmet megnéztem és még mindig nem tudok aludni. Késő éjjel van és én egyáltalán nem vagyok fáradt. Eszembe jutott, hogy olvasni fogok. Lementem a nappaliba és a könyvespolchoz lépdeltem. Levettem egy Twilight könyvet és visszasétáltam a szobámba. Hassal lefeküdtem az ágyba és belemélyültem a könyv rejtélyeibe. Fél négykor még mindig olvastam. De nem sokkal később a könyvre borulva elaludtam. A tévé még mindig szólt, de nem érdekelt. 

27.rész

 Bocsássatok meg.! újra fel kellett tennem, mert nem illesztettem be képet. sok komit és pipát kérek. Puszi: Szter xx.

27.rész

Ősz van. Pontosabbak november eleje. Még két hónap van hátra srácok hazaérkezéséig. Szeretem ezt az évszakot. Nekem most kicsit fájdalmasnak tűnik, de nem zavar. Imádok egyedül sétálni a színes falevelek között és szeretek csak leülni egy padra és hallgatni, ahogy az emberek talpa alatt fájdalmasan recsegnek a falevelek ezzel jelezve azt, hogy számukra ez volt a végszó. Tudom, kicsit morbidnak tűnik, de ez benne a jó. Nagyon szeretek egy kissé szeles délután császkálni az utcákon és csak gondolkodni. Rajtam. Az életemen és ezen a nagy felforduláson, ami velem történt. Számomra hihetetlen. Már csak két hónap van hátra. És hazajön itt lesz velem. Érezhetem, tapinthatom, az enyém lehet. Végre. Ez alatt a két hónap alatt sok minden történt. Perrie-vel sokkal, de sokkal szorosabb lett a kapcsolatom. Mindent megosztok vele és ő is velem. Ha nyomja valami a lelkem neki kiönthetem, mert tudom ,hogy nem mondja el senkinek és meghallgat, esetleg tanácsot ad. Paige-vel felvettem a kapcsolatot és összejártunk beszélgetni egy kávé vagy egy süti mellett. Ő is a barátnőm lett. Most nincs itthon Londonban, mert el kellett utazni Amerikába valami miatt. Azt nem mondta, hogy mi miatt. Tuti valami munka ügy. Nem is izgat. Dolga volt és kész. Az üzletem egyre „sikeresebb” és ennek nagyon örülök. Helyre állt az életem. Anyukámmal is egyre többször beszélek. Most itthon ülünk. és egy filmet bámulunk. Egy érzelmes romantikus film. Itt ülünk és azon röhögünk, ahogy kisírtuk már a szemünket is. Vagy két kiló pattogatott kukoricát magamba tömtem és még mindig tudnám enni, de mivel elfogyott ez az opció lehetetlen. Úgy érzem sokat változtam ezalatt, az idő alatt. Komolyabb lettem. Ne arra gondoljatok, hogy egy hülye könyvmoly lettem és ülök a sarokban és egyik könyv után olvasom a másikat. Ez nem én lennék. Harry is valamilyen szinten komolyodott. Vele erősebb lett a kapcsolatom, jobban szeretem, mint valaha. Minden nap beszélünk vagy minden másnap. Gondolkodásomból egy párna zökkent ki. Perrie az arcomba vágott egy fehér párnát.

-         Ez most mire volt jó? – kérdeztem zaklatottan.

-         Ne lázadj! Csak nem figyeltél rám, pedig már vagy fél perce próbállak megszólítani. Sikertelenül. – felállt és a konyhába igyekezett.

-         Értem. Miért mit szeretnél? – felálltam és én is követtem, mert a konyhába tartottam utána.

-         Mutatni szeretnék valamit.

-         Mit? – támaszkodtam neki a pultnak közben pedig egy csokit majszoltam.

-         Egy videót. Instagramm-on találtam. Haláli. – mosolygott.

-         Szóval röhögni fogok? –ráncoltam össze a szemöldököm.

-         Ha én röhögtem, valószínű te is fogsz. Gyere. Nem hozom le a gépem. Megnézzük a szobámban. Bólogattam egyet és követtem az emeletre a barátnőmet.

-         Csüccs le. – paskoltam meg maga mellett a helyet az ágyán.

-         Már is. Na, hadd lássam. – csaptam össze a kezeimet ez egy kis zajt keltve a csendes szobában.

-         Itt is van. – mutatott a videóra, de mielőtt elindíthatta volna megállítottam.

-         Görgess feljebb. – teljesítette a kérésem és egy igen fura képpel találtam szembe magam./kép/.

-         Ez ugye nem az, amire gondolok? – nézett ám összeszűkített szemekkel.

-         De. ha ugyanarra gondolunk. Ez Harry és Paige. Szóval ezért ment Amerikába. Megint megtette Perrie. Ez a gyerek hihetetlen. – nevettem fel kínosan.

-         De mire fel? Nem értem. – tette le maga mellé a gépet és a képet is bezárta, gondolom azért, hogy ne kelljen látnom. A könnyek összegyűltek a szememben és egyre jobban ki akartak jönni. Újabb csalódás. Köszön Harry, tényleg. Már csípték a sós cseppek a szemem ezért inkább kiengedtem reménykedve abban, hogy jobb lesz. Perrie közelebb jött és simogatni kezdte a hátam. Szépen lassan megnyugodtam. Eszembe jutott egy számomra remek ötlet. Barátnőm felé fordultam és megtöröltem az arcom.

-         Van egy szerintem zseniális ötletem. – húztam pimasz mosolyra a szám.

-         Mi az? – nézett rám izgatottan Perrie.

-         Úgy teszek, mintha nem tudnék semmiről. Aztán mikor hazajön szépen megmondom neki, hogy elegem volt belőle, mert ezt velem nem teheti. Faszom tele van már azzal, hogy két esély után sem tudott megbecsülni. Elegem van. Hihetetlen, amit művel. Azt kell mondanom, hogy végeztem vele. Tudom, hogy ez egy elég nagy kitolás lesz ez tőlem, de úgy érzem, megérdemli. Nagyon szeretem Harryt, de ez nagyon sok fájdalmat okozott megint. Rossz, hogy ezt kell vele tennem, de én sem vagyok könyörületes.

-         Ez egy remek ötlet. Elhiszem Bébi. Nem értem miért csinálja folyton ezt. Amúgy miért vállal akkor komoly kapcsolatot, ha úgysem bírja ki. Pasik. Soha nem fogom megérteni őket.

-         Én sem azt elhiheted. Szörnyen fáj. És remélem.  miután hazajön, majd tanul belőle.

*Harry szemszöge.

Ezalatt a két hónap alatt velem is sok minden történt. Felvettem a kapcsolatot Paige-val. Az elején úgy gondoltam, hogy remek ismerősök lehetünk, de bevallom mocskosul elcsavarta a fejem. Szokásomhoz híven ismét csapdába estem és nem igazán kellett unszolni az ellen, hogy ne tegyem meg. Faszfej vagy Harry. Egy orbitálisan nagy seggfej vagy. Paige titokban szokott feljárkálni hozzám és egy éjszaka eltöltése után el is megy. Többre nem vagyok képes. Kielégítem a szexuális vágyaimat. Amit persze ő is élvez. Paige asszisztensként jött a Modest-hez. Egyszerűen hihetetlen vagyok. El nem tudom hinni, hogy egyfolytában átvertem Darcyt. Nagyon szeretem, de úgy érzem, nem vagyok tisztában azzal, hogy mi az a kapcsolat. Szörnyen bánom ezeket. Undortó egy dolog és nem értem, hogy fordulhatott meg ez a fejemben. Remélem Darcy nem látja meg a képet. Bzom benne, hogy nem. Ha nem látja meg akkor el sem mondom neki. De lelkiismeret furdalással kell majd vele lennem. Az nem igazán tenne, jót nekünk. Majd meglátom mi lesz. Most éppen egy újabb megbeszélésen ülök és unatkozok. Paige állandóan a tekintetemet fürkészi. Néha-néha rápillantok, de csak feltűnés nélkül. A fehér ingben, amit viselt szépen kirajzolódott a dekol…… Harry már megint mit művelsz. Úristen komoly bajaim vannak. Nem tehetem ez Darcy-val. Édes istenem. Undormány vagy Styles. Fogadd el. Végig ültük a beszélgetést és kaptam egy SMS-t.

„Este van valami programod? Nekem nincs.;) Amúgy láttad, azt a képet? Remélem Darcy nem látja meg, mert akkor bukta van. Puszillak P.xx

Gyorsan bepötyögtem az üzenetet és visszatettem a telefont a zsebembe.

„Nincs programom. De, kérlek, ma ne gyere. Gondolkoznom kell. H.xx

Nem írt vissza. Nem nagyon izgatott. Feldúltan mentem vissza a hotelszobámba. Annyira rosszul érzem magam. Fel kell hívnom Darcy-t. kikerestem a számot és remegő kézzel rányomtam a zöld kis gombra.

-         Szia Harry. – szólt bele. Eljött az igazság pillanata.

-         Szia. Beszélnünk kell. – fújtam ki a levegőt.

-         Miről? – éreztem, hogy kezd feszülté válni.

-         Nos. Súlyos hibát követtem el ismét. Én és Paige… Paige a Modest-hez jött dolgozni és megtörtént. Megértem, ha ezek után látni sem akarsz.

-         Nem is akarlak Harry. Láttam a képet. Fenomenálisak vagytok. Gratulálok. Legyetek együtt sokáig.

-         Nem vagyunk együtt csak.

-         Csak? Megdugtad aztán mondtad neki, hogy oké mehetsz? Hogy megy ez nálad Harry? Két esélyt adtam neked. Felfogtad? Kettőt. Harmadik nem lesz. Azt kívánom, hogy annyi rosszat kapj az élettől, mint amennyi fájdalmat okoztál nekem. Nem vagy tisztában azzal, hogy mi az a komolya kapcsolat. elegem van belőled. Gyűlöllek. Nem akarlak látni. A cuccaiddal majd valami lesz. Üzenem Paige-nak, hogy nem lenne érdemes veled maradnia, mert egy szemét féreg vagy. Látni sem akarlak. Végeztünk. Szerbusz. – lecsapta a telefont. Értetlenül néztem magam elé és gondolkoztam. Hogy fordulhatott meg a fejemben az, hogy megint bepróbálkozok. Nem érdemlem meg. Mindig olyan jó volt hozzám. Erre én átbasztam háromszor. Undorodom saját magamtól. Hanyatt dőltem az ágyamon és hipergyors sebességgel kezdtek el folyni a sós cseppek a szememből. Soha nem sírtam még így senki után. De az én hibám volt ez az egész. Megérdemlem, hogy szenvedjek, de ő nem. Milyen ember vagy Harry? Hogy lehetsz ilyen? Ezer és ezer ilyesmi kérdés kavargott a fejemben. Elpihentem aludni mivel volt még két órám a koncertig.

*Darcy szemszöge*

Mikor Harry felhívott nagyon ledöbbentem. Elmondta, hogy mit tett. Harmadjára is. Megmondtam neki, hogy jobb, ha mi külön válunk. Nagyon fáj, de meg kellett tennem. Semmi értelmét nem látom már ennek. De ha hazajönnek, akkor is beszélnem kell vele. Mert azt nem kérdeztem, hogy mégis, hogy gondolta ezt? Hihetetlen egy ember. A szobámban ülök és rázkódok a sírástól. Perrie próbál nyugtatni, de nem nagyon segít. Tudom, hogy én szakítottam vele, de ez akkor is fájdalmas. Annyira utálom ezt az érzést. Egyik nap még szeret a másik nap meg már vége van, mert szemét volt és átbaszott.

-         Tudod mi benne a legrosszabb? – hajtottam fel a fejem a térdeimről.

-         Micsoda?

-         Hogy még mindig ugyan úgy szeretem akármilyen patkány is volt velem.

-         Elhiszem. Az ilyen nagyon nehéz. Feküdj le egy kicsit aludni. Hidd el jobb lesz.

-         Jó ötlet. – barátnőm magamra hagyott én pedig bebújtam a biztonságot nyújtó takaró alá és ott folytattam tovább önmarcangolásom. Fáradtan hunytam le a szemeimet és aludni kényszerültem.

*Perrie szemszöge*

Hagytam egy kicsit magára Darcyt. Pihenjen, mert ez sok neki. Most halt meg a nővére erre meg ez az ízetlen megcsalja. Annyira sajnálom. Visszamentem a szobámba felkaptam a telefonom és tárcsáztam Zayn számát.

-         Szia Perrie! Mi a helyzet? – vette fel a telefont és szólt bele édesen csengő hangján.

-         Szia! Semmi különös. Hallottad mi történt?

-         Nem, miért?

-         Harry megint megcsalta Darcy-t. aztán bűnbánóan felhívta, de Darcy megmondta neki, hogy elege van és nem bírja tovább. Amúgy láttunk egy képet amin Harry azzal az új csajjal van. Instrgrammon akartam mutatni neki egy videót mire megláttuk a képet. Darcy kitervelte, hogy úgy csinál mintha nem tudna semmiről. Aztán mikor hazajöttök, kipakolja a szűrét. Mivel Harry felhívta ezért nem sikerült a terv.

-         Mi a szar. Harry egy patkány. Beszélnem kell vele azt hiszem. Hogy tehette ezt? Szegény Darcy most vesztette el a nővérét erre ez még jobban odatesz neki. Gratulálni tudok neki ehhez. Idióta.

-         Én is így reagáltam.

-         Mit csinál most Darcy?

-         Alszik. Mondtam neki, hogy feküdjön le, mert ez így nem lesz jó. Hamarosan rápillantok majd. Remélem nem tervelt ki semmi butaságot. – fújtam ki a levegőt.

-         Nagyon aggódom szegény miatt. El kell beszélgetnem Harry fejével. Mostanában nem tudja miket csinál. Felháborító. De mennem kel Szívem, mert indulunk próbára. Vigyázz magadra, majd telefonálj mi a helyzet Darcy-val. Szia.

-         Rendben. Te is. Szia. – kinyomtam a telefont és bekapcsoltam a tévét. Nagyban nézem a tévét mikor egy hatalmas puffanást hallottam.

*Darcy szemszöge*

Vörös és feldagadt szemekkel keltem fel. Halkan kimásztam az ágyamból, hogy még egy hangját se adjam ki annak, hogy felébredtem. Perrie nem tudhatja meg mire készülök. Lassan és halkan belépdeltem a fürdőbe. A tükör elé láttam és a saját fejemen cinikus vigyorgásba kezdtem. Úgy néztem ki mint egy hajléktalan. A hajam csupa kóc, a szemeim fel vannak dagadva. Ocsmányan néztem ki. Leguggoltam és kinyitottam a szekrényt, amiben a tisztítószerek voltak. Megkerestem a fehérítőt és kivettem a szekrényből. Letettem a pultra és sóhajtottam egyet. Megtegyem vagy sem? A kisördög és az angyalka kiültek a vállamra. Az angyalka azt súgta, hogy ne tegyem meg. A kisördög persze, hogy az ellentétét. Sokáig kellett unszolni mire döntést hoztam. Letekertem a vegyszer kupakját és beleszagoltam. Már az illata is borzasztó, de én ebből inni fogok. Fintorogva a számhoz emeltem a flakont és belekortyoltam egy nagyot, majd egymás után többet. A látásom halványulni kezdett és lábaim elbénultak. Hatalmas puffanás és elsötétült minden.

*Perrie szemszöge*

Hatalmas puffanást hallottam. Egyenesen a fürdőszobából. Besiettem és Darcy eszméletlenül a földön hevert. A mosdókagyló mellet kibontott fehérítő. Megitta. Visszaszaladtam a szobámba és sürgősen tárcsázni kezdtem a mentőket.

-         Jó napot! Perrie Edwards vagyok. Segítsenek, kérem. – szóltam bele idegesen.

-          Mi történt?

-         A barátnőmet eszméletlenül találtam a fürdőben. Fehérítőt ivott.

-         Hol lakik?

-         Greenwich Road 35/c.

-         Köszönöm. Míg kiérnek a kollégáink próbálja élesztgetni. Sietnek.

-         Köszönöm. – kinyomtam a telefon és visszasiettem. Rázogatni kezdtem, az arcát pofoztam, de semmi. Hangos ajtónyitódást hallottam. A mentősök. Kiabáltam neki, hogy itt vagyok fent. Megtaláltak és Darcyt élesztegetni kezdték. Semmi nem történt. Kezébe kapta egy pasas és lefelé sietett vele a lépcsőn. A másik odajött és kérdezgetni kezdett.

-         Mi történt pontosan? Kérem, higgadjon le és kezdjen el mesélni.

-         Oké. Hát, néztem a tévét a szobámban mikor egy nagy puffanást hallottam. Gyorsan beszaladtam a fürdőbe és eszméletlenül találtam. Valószínűleg fehérítőt ivott, mivel kibontottan találtam a mosdó mellett. – meséltem el feszengve.

-         Értem. Bejön vele a kórházba?

-         Igen.

-         Akkor szedje össze az iratait és jöjjön. – követtem az utasításait és Darcy pénztárcája után kutattam. Megtaláltam minden szükséges iratot, összeszedtem magam, felöltöztem és a mentőautóba siettem. Pont odaértem. Eszméletlen sebességgel száguldottunk végig London útjain. A kocsi szirénái sikítottak.

*1 órával később*

Idegesen ülök a folyosón. A lábam dobog, és nem bírok várni. Mi lesz már? Mikor jön már ki a doki? Már vagy egy éve bent van. Mi lehet vele? Előkerestem a telefonom és felhívtam Zayn-t.

-         Szia! Na, mi a helyzet? – szólt bele.

-         Baj van Zayn. Hatalmas baj. –remegett meg a hangom.

-         Mi történt?

-         Darcy fehérítőt ivott. Eszméletlenül találtam rá a fürdőben. Itt ülök a kórházban Zayn. Annyira félek.

-         Jézusom. Amint megtudsz, valamit írj. Vagy hívj. De nem biztos, hogy felveszem. Harry miatt csinálta mi?

-         Gondolom. Annyira ideges vagyok.

-         Tudom Szívem. Kicsit higgadj le. Igyál meg egy kávét vagy valami. Eleanort hívd fel, hogy jöjjön majd érted.

-         Oké. – fújtattam idegesen.

-         Most már tényleg beszélnem kell Harry-vel. Megyek is. Vigyázz magadra és nyugodj meg! Szeretlek. Szia.

-         Szia. – letettem a telefont és vártam tovább.

*Zayn szemszöge*

Letettem a telefont és idegesen Harryt kerestem. Idegesen szeltem át a csarnok folyosóit. Berontottam az öltözőjébe ahol ő éppen Paige-val akciózott.

-         Ilyen hamar túl is léptél? Harry, Darcy kórházba került miattad! – ordítottam. Mindketten megugrottak és Harry szemei 5 centisre kerekedtek.

-         Jól hallottad! De látom hamar túlléptél rajtam. Majdnem meghalt miattad te patkány. Hogy tehetted ezt vele? undorító vagy. – megfordultam és hangosan becsaptam magam mögött az ajtót. Néhány perc múlva loholva futott utánam és kiabálta a nevem. Nem érdekelt. Nem beszélek vele. elém ért és megállított.

-         Mi történt Zayn? – tette kezeit a térdére és úgy támaszkodott. Tekintetét rám emelte.

-         Fehérítőt ivott. Perrie eszméletlenül találta a fürdőben. Most a kórházban várja a fejleményeket. Mind te miattad tette. Gratulálok. – elmentem mellette és erősen a vállába ütköztem.