29.rész - Igazság

 Sziasztok Drágáim! Új részt hoztam nektek! Szeretnék sok kommentet látni és sok pipát. Remélem megkapom. Soha nem kommenteltek olyan sokan:/ Pedig olyan sok az oldalmegjelenítés meg minden. Köszönöm a 7 feliratkozót. Ez sokat jelent nekem!:) Hamarosan itt a 30.-dik rész és valami meglepést akarok nektek. Kommentben leírhatjátok, hogy mit szeretnétek. Sok kommentet és pipát kérek!! Puszi: Szter xx.

*2 héttel később*

*Darcy szemszöge*

Már majdnem két hete itthon lábadozom. A beszéd egyre jobban megy és büszke vagyok magamra, hogy ilyen gyorsan tanulok. Már érthetően motyogok. A srácok Harry kivételével, mostanában rendszeresen felhívnak vagy megdobnak egy üzivel. Nagyon jól esik a kedvességük. Perrie nagyon sokat segít nekem. A szüleim is rendszeresen látogatnak. Amíg Perrie dolgozik, a boltban én addig itthon vagyok és intézem a háztartásbeli teendőimet. Most is éppen azon tengődöm. Letöröltem az összes polcot, lemostam az ablakokat idén utoljára mivel, már itt a hideg. Felporszívóztam a ház minden szegletét és utána fel is mostam. Délután kettőkor végeztem mindennel. A konyhába mentem és nekiláttam a főzésnek. Valami egyszerűre esett a választásom. Sonkás tészta. Imádom. Összeszedtem a hozzávalókat, felvágtam a sonkát apró kockákra, megcsináltam hozzá a tésztát ás az öntetet gyorsan beletettem egy tepsibe és a forró sütőbe tettem. Fél óra múlva már jóízűen falatoztam a meleg ételből. 4 óra felé Perrie is hazaérkezett és belakmározott a kajából.

-         Köszönöm szépen. Nagyon ízletes volt. – állt fel és tette a tányérját a mosogatóba.

-         Egészségedre. – mondtam ki nehézségek árán, de sikerült.

-         Már nagyon ügyesen beszélsz. – dicsért meg.

-         Köszönöm. – mondtam ki büszkén. Az voltam magamra nagyon is. Nagyon hamar megtanultam, beszélni, de még nem a tökéletes. A hangom amúgy nem változott meg.

-         Mit csináltál ma? – kérdezte tőlem és belekortyolt az üdítőjébe.

-         Takarítottam. – mondtam ki szótagoltan. Ezt egy kicsit nehezemre esett kimondani.

Megbeszéltük, hogy elmegyünk egyet sétálni aztán beülünk valahova, ha úgy tartja kedvünk. Felmentem a szobámba és átöltöztem egy melegebb cuccba. November vége volt, de dermesztő hideg azért nem volt. Kisétáltunk az ajtón és a hűvös szellő megcsapta az arcomat. Annyira jól esett, ahogy a szél belekap a hajamba és magával repíti egy rövid úton. Imádom ezt. Egy darabig csendben sétáltunk mikor Perrie megszólalt.

-         Zayn mesélt nekem valamit. – fújta ki a levegőt Perrie.

-         Mit? – kérdeztem.

-         Harry egyfolytában alkoholizál. Nem tudja elfogadni, hogy vége és miatta kerültél kórházba. A fiúk elmondták neki, hogy már kutya bajod és akkor sem akarta elhinni.

-         Kicsit ledöbbentett. De nem érdekel, már nincs közöm hozzá. Csináljon azt, amit akar. Engem már nem érdekel még akkor, sem ha utánam dobnák. – fújtam ki a levegőt. Összezavart ez az egész. Lehet, a saját hibáján növeli a máját. Fogalmam sincs. De még mindig bennem van az, hogy hazajön, és egymás nyakába borulunk. Még mindig hatalmas nagy szerelmet érzek iránta, de akkor sem tehetem meg. Túl kell lépnem, bármennyire is nehéz ez.

-         Tudom, hogy szereted még. – megállított megfogta a vállaimat és maga felé fordított, hogy a szemébe nézhessek.

-         Nem szeretem. – hazudtam, de lehajtottam közben a fejem.

-         Mindannyian tudjuk, hogy ezt még te sem hitted el. – emelte fel a fejem.

-         De komolyan mondom. – mormogtam az orrom alatt.

-         Hogyne. Elhiszem én neked.  – mosolygott huncutul.

-         Jól van. Ne csináld már. Tudod, hogy hazudok, csak az én számból akarod hallani, igaz?  Igen, még mindig halálosan szerelmes vagyok Harry Styles-ba. Megfelel? – összeráncolt szemöldökkel bámultam hatalmas kékjeibe. Elakadás nélkül sikerült kimondanom. Kész csoda.

-         Tökéletes és elakadás nélkül kimondtad. Elkönyvelheted magadnak, hogy rendesen megy már a beszéd. – karolt belém és besiettünk egy gyorsétterembe.

-         Miért jöttünk ide? – kérdeztem.

-         Mert éhes vagyok és szomjas. Te nem vagy az? – biggyesztette le ajkait szomorúságot színlelve.

-         De talán egy kicsit.

-         Juhé. – emelte magasba a kezeit, amin elnevettem magam. Megrendeltünk az egészségtelen kaját, ami mellesleg annyira finom. Szóval, megrendeltünk mindent és vártuk, hogy kihozzák. Közben beszélgettünk.

-         Amúgy, pontosan mit érzel még iránta? – nézett rám mielőtt beleharapott volna a szendvicsébe.

-         Nem volt elég az, amit mondtam? – ráncoltam össze a szemöldököm.

-         Nem. – mondta egyszerűen.

-         Anyám. Szóval. Én még mindig teljes szívemből szeretem. Három esélyt kapott és mindet elszórta. Ezzel nem tudok mit kezdeni. Nagyon hiányzik, de tudom, hogy ennek a kapcsolatnak már vége van. Még mindig vágyom arra, hogy hazajön, és addig csókol ameddig akar, de ez nem fog már megvalósulni. Annyira hiányzik Perrie annyira, de annyira. Olyan rossz, hogy vége van mindennek. Túl kell lépnünk sajnos. Ha hazajön, megbeszélünk mindent töviről-hegyire és akkor majd valami lesz. Hihetetlenül szeretem még, de erős vagyok, és nem esek bele egy újabb csapdába. Nagyon szeretem még mindig. Ez a teljes igazság. – fújtattam egyet a hosszú „beszéd” után.

-         Annyira cuki vagy. Milyen jó, hogy az egészet felvettem. – támasztotta meg az állát a tenyerében és egy győztes mosolyt küldött felém.

-         Mi!? – kikerekedett szemekkel néztem rá.

-         Jól hallottad. Felvettem az egészet. Olyan cuki voltál. – sírás színlelve törölgette a szemeit.

-         Te hülye vagy. Miért tetted? – bámultam értetlen fejjel.

-         Meg fogom mutatni Harry-nek, hogy tudja mit veszített.

-         Ne merészeld.

-         Miért ne? Legalább rájön. – rántotta meg a vállát.

-         De én ezt nem akarom. –sziszegtem a fogaim között. Kezdtem ideges lenni és a beszédes is elakadt néha.

-         Nyomi vagy. Ezzel csak még jobban bizonyítanál neki és rájönne, hogy mekkora kincset vesztett el Darcy, kérlek. –

-         Nem akarok tudni róla, hogy mikor mutatod meg. Viszont a reakcióra kíváncsi vagyok.

-         Köszönöm! – nyúlt át az asztal felett, ügyelve arra, hogy ne ömöljön ki semmi megölelt. Elváltunk és egy gyenge mosolyt küldtem felé. Nem sokkal később mindent elpusztítottunk és haza indultunk. Jókat nevettünk az úton.

*Harry szemszöge*

A múltkori „leiszommagam” ügyeim után kaptam egy elég nagy fejmosást. Eléggé leszidtak és azt mondták, hogyha nem hagyom abba, akkor kényszerpihenőre küldenek. Persze ezt én nem akartam. Félrevonultam és átgondoltam mindent, ami bennem volt. Rájöttem, hogy soha többé nem kaphatom vissza őt. A saját hibámból. Még mindig utálom ezt az érzést. Annyira szégyelltem magam. Zayn-t is magamra haragítottam, mivel Darcy kórházba került. Fehérítőt ivott, hogy juthatott ez eszébe? Hülyeséget kérdezek saját magamtól, istenem. Volt rá bőven oka arra, hogy ezt megtegye. Mindegy, vagyis nem annyira, de túl kell lépnem. Most éppen Ausztráliában vagyunk. Nagyon meleg van, amit élvezek. Három hét múlva haza megyünk. Akkor eljön az igazság pillanata. Tehát mint mondtam Ausztrália. Teltházas koncertek és őrülten hangos rajongók. Imádom. Már nem is tudnám elképzelni az életem ez nélkül. Ma is adunk egy koncertet Sydney-ben. Már alig várom. Itt vagyunk az arénában és készülődünk az estére. Hangpróba, és ami ezekhez tartozik. Éppen az öltözőmben relaxáltam, mikor megcsörrent a telefonom. Perrie neve villogott rajta. Vajon mit akarhat? A telefonért nyúltam, elhúztam a zöld ikont és a fülemhez emeltem, hogy beszélni tudjak.

           - Szia Perrie! Minek köszönhetem a hívásod?

           -   Szia. Mutatni szeretnék valamit, kérlek, tartsd egy pillanatra. – mondta és én követtem az utasításait.

           - Szóval itt is lenne. Indítom. – mondta és ekkor megszólalt egy ismerős hang. Darcy hangja. Elmondja, hogy még mindig szeret engem, nagyon is, de már nekünkk együtt nincs jövőnk. Annyira szívfacsaró volt ezt hallani.

          - Mit szólsz? – szólalt meg miután vége lett.

          - Fogalmam sincs, mit mondjak. Ez annyira nehéz. – fújtam ki a levegőt.

          - Tudom. Azért is mutattam meg. Kíváncsi voltam a reakciódra. Darcy erről nem tud nyugi.

          - Ez hihetetlen. Komolyan ő mondta? – nem hittem a fülemnek.

          - Igen 100%. Ott voltam vele, hisz én vettem fel.

          - Én ezt értem, de ez akkor is hihetetlen.

          - biztos. Most hagylak, hogy érlelődjön benned. Szia! – és letettük. Teljese ledöbbentett amit Darcy mondott. Igazán hihetőnek tűnt, mert valószínűleg az is. Nem agyaltam sokat ugyanis kezdődött a koncert és rá kellett hangolódnom.

*Darcy szemszöge*

Otthon elvégeztem az esti teendőimet és elvonultam a szobámba egy kicsit. Beszéltem még anyával arról, hogy én már holnaptól menni akarok dolgozni. Nagy nehezen belement, aminek én nagyon is örültem. Éjfélig tévéztem aztán elaludtam.

*Másnap reggel*

Reggel nyolckor keltem, hogy a 9 órai nyitásra beérjünk. Kimásztam az ágyamból, gyorsan eligazítottam. Éppen a takarókat akartam összehajtani, mikor kiesett egy fekete anyag közülük. Felemeltem és megráztam, hogy teljes egészében láthassam. Felismerem. Ez egy póló volt, ami Harryé. Előtörtek az emlékek belőlem. Annyira szép volt ez a pár hónap. Annyira hiányzik nekem ez az egész. Vissza akarom kapni. De tudom, nem működne már. Különben is én szakítottam vele. Biztos tovább lépet már ezen az ügyen. Hirtelen éreztem, ahogy a meleg sós cseppek lefolynak az arcomon. Kivágtam a szobaajtómat és egyenesen Perrie-hez vettem az irányt. Kopogás nélkül berontottam a pólót szorongatva a kezemben.

-         Mi a baj? – fordult felém, mivel háttal állt a szekrénynél.

-         Hiányzik. – felmutattam a pólót és a nyakába borultam és szabad utat engedtem a sós cseppeknek.

-         Nyugodj meg Babe. Minden rendben lesz. Hazajön és megbeszélitek.

-         De már tuti tovább lépett.

-         Nem dehogy is. Tegnap megmutattam neki a hangfelvételt. Nem akarta elhinni, hogy ezt te mondtad. Azt mondta ez hihetetlen. Ezer százalék, hogy nem lpett tovább és még mindig szeret. Hidd el. És most lenyugodni. Nyomás készülődni, ma újra munkába állhatsz. – végigsimított az arcomon és kitessékelt a szobából. Letöröltem a könnyeim, szipogtam egyet és a szobámba mentem. Gyorsan a szekrényhez mentem és kiválasztottam a megfelelő ruhákat./kép/. Magamra aggattam őket és a fürdőben rendbe tettem magam. Kész voltam, ezért lementem a konyhába valamit enni. Készített két pirítóst, megkentem lekvárral és gyorsan elrágcsáltam. Elindultunk a fodrászathoz ketten. Nem nagyon beszélgettünk odafelé, mert még mindig nagyon rosszul éreztem magam. Remélem tényleg igaz amit Perrie mondott. Nem tudom, hogyha újra kezdhetnénk bele mernék-e vágni ebbe megint. Rizikós az egész. Nagyon, de nagyon. Nem akarok tévhiteket bemesélni magamnak, mert lehet nem is történik semmi. Félre kell tennem ezeket egy kicsit. Majd meglátom mi lesz, ha itthon lesznek. Fél óra csendes utazás után beértünk a munkahelyünkre és munkába álltunk, mivel jöttek a vendégek.

*pár órával később*

Délután ötkor értünk haza a munkából. Kellően elfáradtam, az biztos. Hazaérve vacsorát csináltunk magunknak. Leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk. Miután teljesen jól laktam, elmostam a tányérom és leraktam száradni. Kivettem egy tábla csokit a szekrényből, majd a nappaliba sétáltam vele. bekapcsoltam a tévét és a csoki kíséretében bámulni kezdtem. Nem sokkal később a szőkeség is csatlakozott hozzám. Együtt néztük a híradót a tévében.

-         „ A híres brit banda a One Direction telt házas koncertet adott Sydney-ben. Több ezer rajongónak okoztak ezzel örömöt. A srácok hatalmas bulit csináltak, hihetetlen jól érzik magukat a színpadon gyermeki elevenséget meghazudtolva végzik a munkájukat, amit nagy lelkesedéssel művelnek. A rajongók igazán büszkék lehetnek.” – nyávogta az a vörös a tévében.

-         Akkor mondjátok el azt is, hogy a Göndör mennyire leitta magát az utóbbi hetekben. – tette hozzá Perrie.

-         Mi? – néztem rá.

-         Mesélem ezt neked. Annyira lerészegedett, hogy Liam és Niall vitték fel a szobába.

-         Nem emlékszek. Miért tette ezt? – értetlenkedtem. Komolyan nem tudtam.

-         Szerinted miért csinálta? – tudtam a választ. Miattam.

-         Tudom. – hajtottam le a fejem. Hirtelen Perrie megölelt és nyugtató szavakat mondott. Megnéztük a közös sorozatunkat egy jó adag édességgel karöltve, majd elvonultunk a szobánkba. Bekapcsoltam a laptopom és kerestem egy romantikus filmet, amit nézhetek. Elindítottam, befészkeltem magam a meleg takaró alá és nézni kezdtem.

*Perrie szemszöge*

Bementem a szobámba összeszedtem a fürdős cuccom és oda igyekeztem. Tele engedtem a kádat forró vízzel, tettem bele fürdősót is. Levettem a ruháim és beszálltam óvatosan a kádba. Kinyúltam a kádba a telefonomét és elindítottam rajta egy lassú számot és csak a pillanatnak éltem. Nagyon jól esett ez a forró fürdőzés a hét fáradalmai után. Zayn is hamarosan hazaérkezik, már annyira hiányzik. Nagyon várom, hogy hazaérjen. Ölelni akarom és soha el nem engedni. Utálom ezt a rengeteg időt, amíg távol van tőlem. Szegény Darcy-t annyira sajnálom. Még mindig szereti Harry-t. valószínű, hogy Harry is viszont szereti, de azt mondta semmi értelme nem lenne már enne bármennyire is szeretné. Olyan rossz ez. A víz kihűlt ezért gyorsan lemosdottam, kihúztam a kád dugóját és kiszálltam a kádból. Átdörzsöltem magam törölközővel, majd magamra aggattam a pizsamám. A hajam kiengedtem amjd egy kefével kifésültem. Végezetül feltöröltem a vizes padlót, lekapcsoltam a fürdőben a villanyt és a szobámba mentem. Bekapcsoltam a tévét és bámulni kezdtem. Találtam egy számomra érdekes műsort és annak a nézését folytattam. Amíg Zayn fel nem hívott. Megbeszéltük a hét történéseit bő másfél óra alatt, aztán letettük. Kezdtem álmosodni is. A tévét úgy hagytam, ahogy volt, mert lusta voltam lekapcsolni. Magamra húztam a biztonságot nyújtó takarót és álomba szenderültem.

*Darcy szemszöge*

Rengeteget sírtam azon a filmen. Egy részben azért, mert tényleg szomorú és megható volt. Másrészt pedig előtörtek ismét az emlékek belőlem. Összeszedtem magam, felálltam kimentem a fürdőbe és megmostam az arcom. Megtöröltem, majd a tükörhöz fordultam. Annyira ostobán festettem. Kinyitottam a szekrényt és elővettem belőle egy borotvát. Szétszedtem és a kezemben tartottam a veszélyt jelentő pengét. Mély levegőt vettem és a kezemre helyeztem. Aztán el is vettem onnan. Nem tehetem meg. Hátha megint a kórházban kötök ki, mert éppen túl erősen vágtam meg magam. Összeszedtem a borotva darabajait és a fürdőbeli kis kukába dobtam. Lekapcsoltam a villanyt és visszalépdeltem a szobámba. Halkan kinyitottam, majd becsuktam magam után az ajtót és az ágyamhoz mentem. Lekapcsoltam a laptopomat és odatettem az asztalomra. Visszamásztam az ágyamba betakaróztam és gondolatok kavalkádjában elaludtam.