30.rész

Holnap. Holnap eljön az a nap, amire még annyira vártam. Mára már nem annyira. Nem akarom látni, mert újra szerelembe és kísértésbe esnék. Ez az amit nem akarok. A belsőm küzd az ellen, hogy nemet mondjak saját magamnak, de legyőztem. Megerősödtem és legyőztem a bennem tomboló érzelmeket a felől, hogy én kimenjek arra a reptérre. Túl gyenge lennék, és ezzel megmutatnám neki, hogy ne tudok ellenállni. Ezért nem fogom megtenni és majd pofára esik, mert azt hiszi, hogy majd egyszerre a karjaiba borulok. Nem. Ez nem történik meg. El kell felejtenem ő már úgysem, foglalkozna velem. Én pedig még mindig halálosan szeretem. De el kell felejteni. Értelmetlen, amit csinálok. Gyűlölöm, és egyben szeretem. Vegyes érzelmek, de utállak.

Potyogó könnyekkel mentem vissza az irodából ki a nagy helységbe Perrie-hez. Furcsán nézett rám, legyintettem egyet, hogy a dolog semmit nem jelent és ezzel le is tudtuk. A barátnőmet mardosta a kíváncsiság, de inkább nem kérdezett rá. Békén hagyott, aminek most igazán örültem.

Munka után elmentem anyáékhoz és beszélgettem velük. Apa nem sokat volt otthon, mert dolgoznia kellett. Elmondtam minden bajomat anyunak és teljesen megértett. Vele is volt hasonló. Bár kétlem, hogy valaha sztár pasija volt az én egyetlen anyámnak. Azt mondta, hogyha készen állok, akkor menjek ki a reptérre és döngöljem földbe azzal a tudattal, hogy nem érdekel. De ha nem csak maradjak otthon és ne érdekeljen, mi van vele. Fogalmam sincs, mit teszek.

Kilenc óra után jöttem haza. Perrie édesen szunyókált az egyik fotelban. Nem akartam, hogy úgy ébredjen, hogy az összes végtagjában hangyafoci van, ezért felkeltettem.

-         Hány óra van? – kérdezte, miközben a szemeit dörzsölte.

-         Fél tíz. – mondtam.

Kikecmergett a fotelból és apró léptekkel közelítette meg a konyhát. Kivette a tejet, töltött egy pohárba, majd visszajött. Mosolyogva figyeltem a tetteit.

-         Nem kérsz? – dugta az orrom alá a poharát.

-         Nem. – visszamentem az előtérbe, levettem a cipőm és a kabátom.

Lehuppantam én is egy fotelba, majd az értetlen műsort figyeltem a tévében. Nem nagyon érdekelt az, hogy a farkas – vagy mi ez-, hogyan próbálja elkapni a gyalogkakukkot. Már kiéltem a gyerekkorom, számomra ez már unalmas.

 

-         Várod a holnapot? – fordultam Perrie felé, aki nagy szemekkel figyelte a mesét.

-         Hm? – tért vissza a valóságba és bambán nézett rám.

-         Mondom, várod már a holnapot? – szegeztem neki a kérdést újból.

-         Igen, nagyon is. Miért kérded?

-         Nem tudom. Kíváncsi voltam. – tűrtem a szemembe lógó tincseket hátra.

-         Te várod?

-         Nem. Nem várom.

-         Kijössz a reptérre?

-         Fogalmam sincs. Nem tudom, mi legyen.

-         Majd eldöntöd. – felállt a kanapéról és felém jött. Megsimogatta a vállam, majd az emeletre ment. Biztos aludni.

Lekapcsoltam a tévét és az összes villanyt, ami égett. Lassan felmentem a lépcsőn egyenesen a szobámba. Mielőtt a fürdőbe mentem volna, beállítottam a telefonom 8 órára. Szombat van az még munkanap.

Egy gyors zuhany után, megtörölköztem, magamra vettem egy kopott sárga pólót s egy franciát. Kifésültem a hajam és a szobámba mentem.

Azt hiszem, tudom, hogy fogok cselekedni. Nem megyek ki a reptérre. Itthon maradok. Nem érdekel, hisz’ nem is tartozik már hozzám. A cuccaiért meg majd jön, ha kell neki.

Későre járt az idő, ezért úgy gondoltam aludni is kéne valamit. Betakaróztam és pörgő gondolatokkal aludtam el.

*Perrie szemszöge*

Miután Darcy-t egyedül hagytam a nappaliban a szobámba jöttem. Aztán fürdeni. Gyorsan letusoltam és minden más egyebet megcsináltam. A forró tusolás után visszamentem a szobámba.

Bepötyögtem az üzenetet és hamar el is küldtem. Zayn-nek írtam, hogy mikor várható az érkezésük. Azt írta, hogy este 8 órakor már nyugodtan kimehetek a reptérre. Annyira izgatott vagyok. Hat hónap után újra láthatom. Boldog vagyok.

Reggel dolgozni megyek. Bemásztam az ágyikómba és eleinte nem ment az alvás, mert izgatott voltam. Aztán egy óra felé elbólintottam.

*Másnap Reggel*

*Darcy szemszöge*

Reggel kócos fejjel ébredtem fel. Felöltöztem és a fürdőbe mentem./kép/. Megmosakodtam és rendbe szedtem magam. Lementem a konyhába valamit enni.

Fél kilenckor indultunk el a fodrászat felé. Csendesen telt az út, mivel mind a ketten fáradtak vagyunk. Vagy talán csak én voltam az. Nem tudom.

Perrie már nagyon izgatottnak tűnik. Egész nap mosolyog és a kelleténél jobban árad belőle a szeretet. Én csak vagyok. Végzem a dolgom és nem igazán foglalkozom a külvilággal.

Furcsa, hogy eleinte mennyire akartam ezt a napot, hogy eljöjjön. Ma nem. Nem akarom, hogy este legyen, és nem akarom, hogy azzal legyen tele minden, hogy ők hazajöttek. Már a gondolattól is csomó keletkezik a torkomban és a sírás küszöbén állok. Ha élőben meglátom, tuti elájulok. Hat hónapja nem is tudok róla semmit. De miért érdekel? Hisz’ nekem ő senkim. Akkor miért foglalkozok vele? Mi ez az érzés? Hiányérzet? Az nem lehet. Már mióta próbálkozom, és nem megy, nem megy. Nem tudom kiverni a fejemből. Pedig ideje lenne.  Megfogadom, a mai naptól kezdve nem ismerek semmiféle Harry Styles-t. akármennyire is gyűlölöm magam ezért. Sőt, mennyire kiábrándító ez a gondolat.

*pár órával később*

Délután lehetett valamikor kettő felé, mikor hatalmas szatyrokkal szenvedtem be az ajtón. Tele volt az összes kajával meg egy csomó édességgel. Perrie segített elpakolni mindent, amit vettünk. Aztán közös beszélgetésbe kezdtünk az asztalnál.

-         Izgatott vagy? – halvány mosollyal kérdeztem.

-         Nagyon. Soha életemben nem vártam ennyire semmit, mint ezt. – mosolygott szélesen.

-         Elhiszem. – kanalaztam bele a Nutellába.

-         Egész este itt fogsz ülni és Nutellát zabálva pusztítod majd magad belülről?

-         Miért ne? – vontam meg a vállam.

-         Nem fogod ezt tenni. Biztos jól meggondoltad ezt? Tényleg nem akarsz kijönni? Már csak a többi srác miatt sem? – összeráncolt szemöldökkel várta a válaszom

-         Nem. Nem akarom látni és hallani sem akarok róla semmit. Kérlek, ne bizonytalaníts el még jobban.

-         Rendben. A kiköltözésemet mikor oldjuk meg?

-         Nem tudom. Ha van kedved itt is maradhatsz. Tudom, hogy Zayn-vel van egy közös lakásotok meg minden, de azért itt is lehetnél. – eresztettem felé egy gyér mosolyt.

-         Komolyan? Ez igazán nagylelkű ajánlat tőled. Elfogadom. Úgyis sokat leszek itt, mert Zayn-nek mindig sok dolga van.

-         Ennek örülök.

*Harry szemszöge*

Reggel kilenc óta fent vagyok és pakolok, kapkodok össze-vissza. A többiek is ugyanezt teszik. Már nagyon vágyom haza. Ahogy a srácok is. Tegnap este volt egy nagy „családi” megbeszélés, ahol átbeszéltük az egész turnét, az új albumot, sóval mindent.

Nagyon nagy sietés van hiszen egykor indul a gép és most 11 óra van. A hotel előtt rengeteg rajongó várakozik ránk. A sikítás már szinte bele ékelődött a fülembe.

Kihúztam az összes cuccom a folyosóra és vártam, hogy mindenki kész legyen. Ekkor eszembe jutott valami. Vagyis inkább valaki. Darcy. Hiányzik, de rettenetesen. Azon gondolkoztam, vajon kijön a reptérre? Kíváncsian várom. Ha nem lesz ott, akkor is beszélni fogunk ez elkerülhetetlen. Kellenek a cuccaim és rengeteg megbeszélnivalónk van egymás felé.

Mindenkinek a cuccait bepakoltuk a nagy autóba, majd elindultunk közösen a reptérhez. Az oda úton beszélgettünk és sokat nevettünk.

-         Srácok, mikor mentek haza a szüleitekhez? – kérdezte félig az ablakra folyva Niall.

-         Szerintem hétfőn. – szólalt meg elsőként Louis.

-         Valószínű én is akkor megyek, mikor Louis. – csatlakozott Liam.

-         Úgyszintén. – emelte fel a karját Zayn.

-         Nem tudom, mikor megyek haza. Eskü. – nevettem fel kínosan.

Már a felszálláshoz készültünk mikor megrezzent a telefonom. Gemma írt.

’Szia, Öcskös! Mikorra várható a hazaérkezésed Holmes Chapel-be? Már nagyon várunk. Puszi: Gemm. Xx

Bepötyögtem a válaszom és zsebre dugtam a telefonom.

Gemma a balesete óta teljesen felépült és sugárzik. Boldog, mert hamarosan végez az egyetemen. Mint az öccse, büszke vagyok rá. Nagyon is.

Kényelembe helyeztem magam a magángépünkön és aludni készültem. Engem általában mindig kikészít az utazás. Feltettem a fejemre a fejhallgatóm, elindítottam egy John Mayer számot, lehunytam a szemem.

*Darcy szemszöge*

Este nyolc óra van. Perrie ebben a pillanatban indult el a reptérre. Én itthon ülök és egy unalmas filmet nézek a tévében. Nem tudom, mit kezdjek magammal. Annyira unatkozok.

Kimentem konyhába és valami normális kaját kerestem. Kipattant a fejemből, hogy palacsintát kéne sütnöm. Elővettem minden szükséges anyagot és nekiláttam. Miközben pihent a „tészta”, addig bekapcsoltam a házimozit és hangosan bömböltettem a Taylor Swift CD-t. Önfeledten dobáltam a palacsintákat a levegőbe. Egyet elejtettem és a saját magam sutaságán nevettem. Táncoltam és közben semmire nem gondoltam. Jól éreztem magam. Körülbelül 50 darabot süthettem meg, mire kész lettem.

Megettem pár darabot belőle és utána megint nem tudtam mit csináljak. Kikapcsoltam az zenét és egy mesecsatornát kapcsoltam be helyette. Elterültem a kanapén és a telefonom nyomkodtam. Twitter-en nézelődtem, de számomra semmi érdekes nem volt. Játszottam és azt hiszem nem unatkoztam.

*Harry szemszöge*

Este fél kilenckor haláli, kómás fejjel szálltam le a gépről. Rengeteg lesifotós és riporter várt ránk ott. Nagy nehezen bejutottunk a terminálhoz, ahol összeszedtük a cuccainkat. Le kellett zárni a repteret, hogy kijuthassunk. Perrie és Eleanor vártak minket. Darcy sehol. Bár, minek is jött volna ki? Zayn és Louis a barátnőjük felé futott és rögtön egymás karjaiba omlottak. Most én is ezt tenném, ha nem lettem volna egy barom.

Kilenc óra után indultunk haza. Én voltam az első, akit kiraktak. Kipakoltam a bőröndjeimet, elköszöntem a srácoktól, majd bementem. Kicsit bíbelődtem a kulccsal. Beszórtam a cuccokat a nappalimba, de nem szó szerint, aztán felmentem az emeltre, hogy megfürödhessek. Már hiányzott a házam és az, hogy itthon legyek.

*Darcy szemszöge*

A kanapén aludtam mikor valaki bejött a házba. Nem foglalkoztam vele, gondoltam biztos Perrie az. Tényleg ő volt. Ugrándozva futott be hozzám és teljes erőből rám ugrott. Annyira örültem neki./Remélem, érzitek az iróniát./ Lelöktem magamról a sikítozó barátnőmet és hunyorogva ültem fel. Megdörzsöltem a szemem és ránéztem.

-         Szerbusz! Mizu van? – kiabálva megölelt.

-         Semmi nincs velem. Látom boldog vagy. – húztam szerény mosolyra a szám.

-         Nagyon. De van itt valaki, aki szeretne üdvözölni. – összeráncolt szemöldökkel

-         figyeltem. Remélem nem az, akire gondolok.

-         Ugye nem? – álltam fel lassan a kanapéról.

-         Nem nyugi. – elhúzott a konyhába ahol Zayn mosolyogva ült egy széken.

-         Szia, Nagylány! – jött oda és megölelt.

-         Szia! – öleltem vissza.

-         Hogy vagy? – kérdezte és közben együtt leültünk az asztalhoz. 

-         Jól vagyok. Azt hiszem. – túrtam bele a hajamba.

-         Azt hiszed? Na, akkor most mi van? – nevetett.

-         Hát rohadt szarul vagyok, mert Harry nagyon hiányzik. De el kell felejtenem. Nem tehetek mást. – mosolyogtam zavaromban könnybe lábadt szemekkel.

-         Jaj, ne már. Mikor kórházba kerültél szörnyen megharagudtam Harry-re. Elhiheted. Hozzá sem szóltam. A többiek sem nagyon foglalkoztak vele.

-         Értem. Hát sajnos ez van. De próbálom egyenesbe hozni az életem. – mosolyogtam.

-         Próbáld is! – nyújtotta fel a mutatóujját.

-         Kértek valamit inni? – álltam fel az asztaltól.

-         Kérhetnék egy pohár ásványvizet? – mondta Zayn.

-         Majd én adok neki! – ugrott oda mellém Perrie.

-         Oké. Itt alszotok vagy? – támaszkodtam meg a pultnál.

-         Szerintünk igen. – helyeselt a barátnőm.

-         Nekem nyolc. De nem vagyok álmos kialudtam magam a repülőn. Nem csinálunk valamit?

-         Mit? – tettem fel a kérdést.

-         Mondjuk, elmehetnénk bulizni. –csattant fel Perrie.

-         Menjetek csak, nem hiszem, hogy jó helyen lennék ott.

-         Ne szórakozz már. Mikor voltál utoljára bulizni? Szerintem rohadt régen. Nyomás fel az emeltre készülődni, mert ma bulizni megyünk. – mondta Perrie és teljesen igaza volt.

-         De..

-         Nincs semmi de. nyomás felfelé. – lökdösött el a lépcsőig.

Bementem a szobámba és a gardróbom előtt álltam körülbelül 10 percig. Nem tudtam mit vegyek fel. Aztán elővettem egy kék ruhát a hozzávaló kiegészítőkkel./kép/. A fürdőbe igyekeztem egy tiszta fehérneművel a kezemben. Gyorsan letusoltam, alaposan megtörölköztem és visszamentem a szobámba, hogy felöltözhessek. A hajamat kiengedtem és átfésültem egy kefével. A sminkemet is befejeztem. Késznek nyilvánítottam magam, ezért lementem a nappaliban ahol Zayn nézte a tv-t.

-         Nagyon csinos vagy. – mosolygott rám.

-         Köszi. Perrie hol van? – néztem körül a nappaliban.

-         Fent van. – intett a fejével az emelet felé.

-         Akkor felmegyek hozzá. – mosolyogtam, majd felmentem a lépcsőn.

Bekopogtam az ajtón, majd miután hallottam egy „gyere” szócskát bementem. Perrie épp a fülbevalóját tette a fülébe. Nem vártam sokat, együtt mentünk le a nappaliba.

Hívtunk egy taxit és azzal indultunk meg az egyik klubba. Útközben nem nagyon beszélgettünk. Kicsit idege voltam. Remélem Harry nem lesz ott. Áh, úgysem.

*Harry szemszöge*

Nem tudtam mit csináljak itthon. Gondoltam elhívom Paige-t egy klubba. Felhívtam és azt mondta egy órán belül itt lesz. Addig én is elkészülök.

Mivel már megfürödtem ezért, csak valami friss ruhát kerestem magamnak. Elővettem egy fehér pólót zakóval, és egy szűk fekete farmert. Fogat mostam, befújtam magam kölnivel és a hajamat is belőttem.

Paige hamarosan ideért és egy taxival mentünk a klubba. Csendesen telt az út. Nem nagyon volt mondanivalónk egymásnak. De tudtam, hogy még mindig szeretem Darcy-t és most is hibát követek el. Nem engedem, hogy bármi is történjek köztünk ma este.

*Darcy szemszöge*

Kiszálltunk a taxiból és egyenesen a klub bejáratához mentünk. Kint hosszú sor várakozott. Zayn előrement és valamit beszélt az egyik hústorony biztonságival. Intett nekünk és odamentünk.

Bent hatalmas buli volt nagyon jól éreztem magam. Hosszú hónapok óta először. Éppen hárman nyomtuk ezerrel a táncot, mikor megpillantottam valakit.

-         Perrie haza akarok menni! – súgtam a fülébe.

-         Miért? Csak most jöttünk!

-         Tudom, de itt van.

-         Ki? – összeráncolt szemöldökkel nézett rám.

Rámutattam és egyszerre megértette, miért nem akarok tovább itt maradni. Megragadta a kezem és a mosdóig mentünk.

-         Mi a francot keres ez itt? – nézett rám nagy szemekkel.

-         Honnan tudjam? Én csak azt tudom, hogy innen most el akarok menni.

-         Dehogy is. Itt maradsz velem. Nem fog érdekelni téged, oké? Úgysem egyedül jött.

-         Kivel jött?

-         Szerinted?

-         Úristen. Engedj haza. Haza tudok menni egyedül is. Hívok taxit.

-         Nem fogsz hazamenni. Értsd meg. Miért érdekel téged? Ne foglalkozz vele. hagyd abba ezt a hisztit és gyere velem vissza táncolni.

-         De..

-         Semmi de. most azonnal megyünk vissza.

-         Rendben van. De remélem Zayn nem talált rá. Akkor nem megyek oda.

-         Megoldjuk Drágám. – kacsintott egyet és kifelé indultunk a mosdóból.

*Harry szemszöge*

Itt van. Rossz helyre jöttem be. Most biztos rosszul érzi magát és valószínűleg azon töri magát, hogy elmehessen innen. Nem csodálom. Olyan gyönyörűen néz ki. Az a kék ruha és azok a lábak. Elég Harry. Egy furcsa érzés kerített hatalmába. Éreztem, hogy a melegség átjárja a testem, amint ránézek. Fél éve nem láttam. Azóta rengeteg minden történt. Ma este talán még beszélő viszonyba is kerülhetünk. Hiba volt Paige-val jönni, de nem tudhattam.

Időközben megpillantottam Zayn-t és oda vettem az irányt. Biztos hárman jöttek. Paige valahol a hülye barátaival mászkál. Nem baj addig sem zavar.

-         Szevasz, Haver! – lepacsiztam a barátommal és beszélgetésbe kezdtünk.

-         Szevasz! Mi a helyzet? Egyedül vagy?

-         Nem. Paige-val jöttem. Te?

-         Hát én.. Perrie-vel és Darcy-val jöttem. – kikerekedtek a szemeim.

-         És hol vannak most? – tettem zsebre a kezeimet, feszült voltam.

-         Kimentek a mosdóba. Igyunk valamit. Jössz velem? – indult meg a bárpult felé.

-         Persze, jövök.

Össze-vissza leskelődtem, hátha megpillantom valahol. Nem kellett sokat keresgélnem. Összeakadt a tekintetünk. Megfagyva álltunk ott mind a ketten. Igaz, hogy volt közöttünk jó pár éter távolság, de én akkor úgy éreztem, mintha itt állna előttem szemtől-szembe. Idegesen elrántotta a fejét és sietősen tovább ment.