32.rész

32.rész

*Harry szemszöge*

Nem tudom elhinni, hogy Darcy beteg. Hogy történhet ez meg? És ilyen gyorsan? Míg itt volt és beszélt végig őt figyeltem. Nem tudtam megszólalni. Teljesen lesokkolt a története. Ha szólnom kellett volna valamit, akkor sem ment volna a beszéd. Remek mondat Styles. Annyira sajnálom, hogy nem lehet boldog és egy részben ennek én is az oka vagyok. Megláttam, hogy itt van és a gyomrom szaltózott egyet. Teljesen elárasztott a boldogság. Úgy éreztem, hogy talán van még remény arra, hogy átbeszéljük a dolgokat. Leültem és csak bámultam rá. Ledöbbentem, hogy valóban ez történik meg vele. annyira sajnálom. Én csak.. csak oda akarok menni és addig ölelni ameddig lehet.

Miután elment, felmentem a szobámba, ledobtam magam az ágyra és sírni kezdtem. Annyira sajnálom. Ez annyira rossz. Miért pont azzal történik ilyen akit a világon a legjobban szeretek? Csak, kár, hogy ő ezt nem értékeli. Vissza kell szereznem és magam mellett tudni, hogy segíthessek neki, abban, hogy minél hamarabb felépülhessen. Kötelességemnek érzem – nem tudom miért – azt, hogy segítsek neki.

Felálltam az ágyamról és elkezdtem keresni a telefonom. Még mindig ömlöttek a könnyeim, mint egy sírós babának. Nem találtam a szobámban, ezért lementem a nappaliba, ahol a többiek még beszélgettek. Csendben ahhoz a fotelhez lépdeltem ahol előbb ültem. Reméltem, hogy senki nem veszi észre, hogy sírtam.

-         Hé, haver! Mi a baj? – jött oda Liam és megfogta a vállam.

-         Semmi. – felemeltem a kezem és megtöröltem az orrom és szipogta egyet, hogy még jelét se lássák annak, hogy szomorú vagyok.

-         Te sírtál? – nézett a szemembe. Felemeltem a fejem és ránéztem.

-         Igen. – nyögtem ki és újra megnőtt a gombóc a torkomban.

-         Mi történt?

-         Én annyira sajnálom. – közelebb léptem hozzá és a fejem a vállára hajtottam. Vette az adást és szorosan megölelt. Zokogtam a vállán és csak bömböltem. Nem tehetek róla.

-         Nyugodj meg Hazza. Minden rendbe fog jönni. Nem hallottad? Ez egy gyógyítható változata a megbetegedésének. Egészséges lesz, ne aggódj. Nincs mitől félned?

-         És ha nem jön rendbe? Akkor mi lesz? Én már ebbe most beleőrülök. Segíteni akarok neki, azt akarom, hogy újra velem legyen. Segítenem kell neki Liam. Értsd meg annyira kicseszettül szar ez az egész. Nekem kell ez a lány és tudom, hogy rengeteget hibáztam és elbasztam az egészet, mégis azt hiszem, hogy van egy kis esély. Ha ez az esély érvényesülne, akkor soha a büdös életbe nem engedném el és ezt most tényleg komolyan is gondolom. Higgyetek nekem. – esküszöm soha nem sírtam még így SENKI miatt, de jól esett kisírni magam.

-         Hiszünk neked. – paskolta meg a vállam Liam.

-         De ha nem küzdesz érte soha nem lesz a tiéd. – mondta Perrie, majd Zayn ölébe ült.

-         Hogy érted? – fordultam meg és megtöröltem a szemem.

-         Azt hiszem van egy kis esélyed Harold. Nekem bevallott mindent.

-         Komolyan? – kerekedtek ki a szemeim.

-         Komolyan. – bólintott – de nem mondhatod neki, hogy elmondtam.

-         Rendben. Köszönöm Perrie. –megöleltem és az emeletre mentem.

Felhívtam anyát és beszélgettem vele egy kicsit. Elmondtam neki, hogy mi van Darcy-val és, hogy még mindig szeretem. Gemma és anya is azt javasolták, hogy küzdjek érte, ha segíteni akarok.

Miután letettem a telefont gyorsan átöltöztem és lefutottam a lépcsőn. Elmondtam a többieknek, hogy hova megyek és azt mondták, hogy óvatos legyek vele. gyorsan bepattantam a kocsimba és meg sem álltam a házig. Leparkoltam és összeszedtem minden bátorságom, hogy bekopogjak.

*Darcy szemszöge*

Még a lakást igazgattam és az ajándékokat csomagoltam, mikor valaki csengetette. Mit akarhatnak? Feltápászkodtam a nappali szőnyegéről és az ajtóhoz mentem. Kinyitottam és ismét meglepettség fogadott. Harry állt teljes egészében az ajtómban. Olyan szexin nézett ki. Imádom amikor azokat a szűk farmerokat viseli azokkal a csizmákkal. A kötött pulcsi is jobban áll neki, mint nekem.

-         Szia. – köszöntem halkan.

-         Szia Darcy. – mosolyogott, de ez nem az az önfeledt mosoly volt. A szemei olyanok voltak, mintha sírt volna.

-         Mit szeretnél? – tértem a lényegre és nekitámaszkodtam az ajtónak.

-         Beszélni szeretnék rólunk. – kifújta a levegőt és a cipőit kezdte bámulni.

-         Miért?

-         Könyörgöm, beszélhetnénk?

-         Persze, gyere csak be. – mutattam befelé. Lassan belépdelt és lerúgta a cipőit. Atyaég, azok a lábak.

-         Éppen az ajándékokat csomagolom. Ülj le, addig elpakolok. – eltűrtem egy tincset a fülem mögé és lehajoltam, hogy elpakoljak. Elpakoltam és leültem egy fotelbe.

-         Szép lett a lakás. – nézett körbe.

-         Harry, nem kezdenéd el? – már kezdett idegesíteni, hogy nem mondja azt, amit akar.

-         De persze. Tehát rólunk szeretnék beszélni. Amikor ma jöttél azt hittem van még egy kis remény. Leültünk és elkezdted mondani, hogy mi történik veled és azt hittem ott helyben megszakad a szívem, ezért nagyon nem is akartam rád figyelni, de nem ment. Elgondolkoztam azon, hogy mit is vesztettem. Aztán mikor elmentél, felmentem a szobámba és az ágyon bőgtem, mint egy kisgyerek. Lementem a telefonomért a nappaliba, hogy felhívjam anyát, de Liam észrevette, hogy valami baj van. Elmondtam neki, hogy kellesz nekem, mert segíteni akarok neked. Azt akarom, hogy újra boldog légy és újra mosolyogni lássalak. Tudom, hogy mindent elbasztam és egy szar ember vagyok a szemedben, de nem tudlak kiverni a fejemből. Ha adnál még egy esélyt, akkor soha nem engednélek el és megjavulnék csak érted. – lehajtotta a fejét, de még akkor is láttam, hogy folynak a könnyei.

-         Én.. én nem tudom, mit mondjak. De miért akarsz nekem segíteni? – nekem is egyre nehezebb volt beszélni.

-         Mert szeretlek. – suttogta, de még így is érthetően hallottam.

-         Oh. – itt nálam is elszakadt a cérna.

-         Ha, megbocsájtanál nekem, az lenne a legeslegjobb karácsonyi ajándék. – nézett fel és letörölte tökéletes arcáról a könnyeket.

-         Én meg akarok bocsájtani, de félek, hogy újra elköveted a hibákat Harry.

-         Érted képes vagyok megváltozni.

-         Oh. – a szám O alakot formált.

-         Csak annyit kérek, hogy bocsáss meg. Annyira szar volt nélküled. Segítek neked és meggyógyulsz.

-         Félek, hogy nem fogsz szeretni, mert a betegség rondává fog tenni. – sóhajtottam.

-         De igen. Szeretni foglak akármilyen állapotban is vagy, Darcy kérlek.

-         Én.. szeretnék neked egy új esélyt adni. Egy feltétellel.

-         Igen? Mi lenne az? – láttam, hogy felcsillannak a szemei.

-         Soha nem engedsz el. – elsírtam magam és a kezem a szám elé tettem.

-         Köszönöm, köszönöm, köszönöm. – felállt és megölelt. Annyira jól esett.

-         Szeretlek, Darcy. – fúrta a fejét a nyakamba és éreztem, ahogy sír.

-         Én is, Harry. – körbeöleltem a kezemmel és jó erősen szorítottam.

-         Erm, megcsókolhatlak?

-         Persz…. – nem hagyta, hogy befejezzem, mert egyenesen nekem támadt az ajkaival.

Édesen simogatta az ajkaim. Egyenletesen mozogtak az ajkaink és a pillangók felébredtek a hasamban. Beleharapott az alsóajkamba, bejutásért könyörögve. Persze, hogy megadtam neki. Áramütésként ért, mikor a nyelve vadul hozzáért az enyémhez. Miután elváltunk a homlokát nekidöntötte az én homlokomnak. Párszor még szájon puszilt még. Csak mosolyogni tudtam.

-         Segítesz becsomagolni a többi ajándékot? – álltam fel a fotelból és kimentem a konyhába inni.

-         Igen, persze. – mosolygott, ez már őszinte volt.

-         Akkor idehozom őket. – odamentem az összes ajándékért és a csomagolóért. Szerencse, hogy az övét csomagoltam be először.

Nagyon tetszettek neki, azok az ajándékok, amiket a többieknek vettem. Meg akarta azt is tudni, hogy mit vettem neki, persze nem árultam el.

Lehet, azt hiszitek, hogy túl gyorsan történt minden. De nem. Amíg nem éltek át egy ilyesmi szituációt, addig nem tudjátok értékelni mekkora súlya, van a szavaknak és a tetteknek. Nagyon szerettem ezt a fiút és mindig is szeretni fogom, azt hiszem. Elhiszem, hogy komolyan gondolta azokat, amiket mondott, mert egy fiú elvből nem sír, mikor ilyet mond.

Harry késő éjjelig itt volt nálam. Segített minden becsomagolni és még beszélgettünk is. Nagyon jól esett. Kicsit felvidított, mivel a betegség lehangolt és valahogy úgy éreztem, hogy csak vagyok.

-         Holnap jössz? – kérdeztem már az ajtóban állva.

-         Akarod, hogy jöjjek? – annyira pimasz.

-         Szeretném. – közelebb léptem, megfogtam a vállát és magamhoz húztam egy lopott csókra.

-         Akkor mindenképp jövök.

-         Oké. Vigyázz hazafelé. Holnap találkozunk. Szia, Harry.

-         Vigyázok, ne aggódj. Szia, Darcy. – integetve ment el a kocsijához és elhajtott.

Becsuktam az ajtót és nekidőltem és sóhajtottam, majd egy sunyi mosoly csúszott az arcomra. Összepakoltam és felmentem az emeltre. Megfürödtem és bementem a szobámba gépezni és tévézni.

*Harry szemszöge*

Egészen hazáig vigyorogtam, mint aki nem normális. Leparkoltam az 1D ház előtt és énekelve beugrándoztam az ajtón. Levettem a cipőm és kiabálva a többiekhez futottam a nappaliba.

-         Szerbusztok, Gyökerek! Hogy vagytok? Sehogy? – lehuppantam egy fotelbe ami, majdnem felborult akkora erővel érkeztem bele.

-         Na, úgy néz ki, minden helyrejött. – vigyorgott Niall.

-         Mi történt? – könyökölt bele a vállamba Eleanor.

-         Semmi, semmi. – hessegettem el.

-         Ne hazudj, Styles. – kiabált be a konyhából Louis.

-         Na, jó elmesélem. Kisírtuk a bajainkat és mindent átbeszéltünk töviről-hegyire. És MEGBOCSÁJTOTT! Gyerekek el tudjátok ezt hinni. – kiabáltam örömömben.

-         El tudjuk hinni. De nem ordíts, mert a fülem végzi rosszul. – turkált a fülében Zayn.

-         Bocsi. – vigyorogtam.

-         Ajánlom, hogy ne játszd el ezt az esélyed. – mutogatott az ujjával Perrie.

-         Ezt már tuti nem fogom. Jaj, annyira boldog vagyok.

-         Olyan vagy, mint egy szerelmes tinilány. –mondta Louis és úgy csinált, mintha öklendezni kellett volna.

-         Kussolj, Tomlinson. Mentem aludni. Császtok! – intettem és a szobámba mentem fütyörészve.

          

*másnap reggel*

*Darcy szemszöge*

Dél előtt pár perccel keltem fel. Felöltöztem valami otthoni cuccba és a konyhába mentem./kép/. Kerestem valami reggelit és leültem a nappaliba a tévé elé. Gondosan megettem a reggelim, majd miután végeztem elpakoltam a konyhában. Nekiláttam takarítani a házban, hisz’ holnap karácsony.

*pár órával később*

Fáradtan dőltem le a kanapéra és úgy éreztem, mindjárt elalszok. Délután 4 óra volt. Gondoltam alszok, egy kicsit mielőtt Harry jönne. Elővettem egy meleg plédet és a kandalló ropogására aludtam el.

Lebegek. Érzem, ahogy a hegyi levegő kitisztítja a tüdőm és a madarak csicseregve szállnak el felettem. Leültem a puha fűbe és csak néztem a csodás eget és a természet elém táruló szépségét. Hirtelen sötét lett az ég és a madarak sem csipogtak tovább boldogan az égen. Az ég dörgött és a szél süvített. Egyedül voltam és nem kaptam vissza a természet szép dolgait, azt, ami előbb volt.

Izzadtan, zihálva és ijedten keltem fel a kanapén. Megtámaszkodtam a könyökömön és próbáltam egyenletesen lélegezni. Ez az álom engem tükrözött. Hogy miért? Azért, mert valaha boldog voltam. Most itt vagyok betegen és csak vagyok. Igaz, hogy itt van Harry és segít, de ez már akkor sem én vagyok.

Kimentem a konyhába és ittam egy pohár vizet. Betettem a mosogatóba a poharat és felmentem az emeletre, hogy átöltözzek./kép/. A hajamat egy feszes copfba kötöttem és úgy mentem vissza a nappaliba. Alig ültem le már is csengetett valaki.

-         Szia. – mosolyogtam.

-         Szia. – közelebb hajolt és szájon csókolt.

-         Gyere be. – mutattam, hogy jöjjön be. Levette a cipőjét és leült a nappaliban.

-         Hogy vagy ma? – kérdezte miközben felhúzta a lábait az ölébe.

-         Egész jól. Bár kitakarítottam a házat és úgy éreztem utána, hogy mindjárt elalszom. Lepihentem egy kicsit a kanapéra. Nem olyan ég keltem fel.

-         Értem. – leültem mellé a kanapéra és hozzábújtam. A karját rátette a vállamra ás úgy szorított magához. Elképesztő az illata.

Az este további részében filmet néztünk és sokat nevettünk. Csak is ketten lent a kanapén. Beszélgettünk a karácsonyról is.

    

-         Hazajössz velem Holmes Chapel-be?

-         Nem akarok zavarni, Harry.

-         Nem fogsz, hidd el. – belepuszilt a hajamba, majd rám mosolygott.

-         De, semmi ajándékot sem vettem.

-         Még kilencig nyitva vannak a boltok. Gyere, siessünk.

-         Hozom a táskám. – felálltam és felszaladtam a táskámért.

-         Indulhatunk? – kérdezte, már felöltözve.

-         Persze, csak felöltözök. – felhúztam a csizmám és a kabátom is.

Fél óra alatt odaértünk a Westfield-be. Gyorsan bementünk egy ékszerboltba és Anne-nak vettem egy fülbevalót./kép/. Gemma egy pulcsit és egy farmert kapott, valamint egy táskát./kép/. Robin egy cipőt kapott./kép/. Pont zárásra végeztünk mindennel. Hazafelé megálltunk egy KFC-nél, de én nem voltam éhes. Ma nem is ettem semmit. Nem megy le egy falat kaja a torkomon.

-         Darcy. Enned kéne valamit. Ebből bajok lesznek. – piszkált, de nem hiszi el, hogy nem megy.

-         Harry, értsd meg, hogy nem tudok enni. A kaja illatától is felfordul a gyomrom. Épp ezért ne told a képembe azt a büdös hamburgert. Vagy azt is a tenyeredbe teszem, ami bennem sincs. –figyelmeztettem. Tényleg nagyon nem kellett a kaja.

-         Rendben. De aggódom érted Kicsim. – simogatta meg az arcom.

-         Ne aggódj, jól vagyok. – megsimogattam a kezét és bíztatóan rámosolyogtam.

Az út további része csendben telt. Kivettük a táskákat a kocsiból és felvittük a szobámba.

-         Itt maradhatok estére? – kérdezte Harry félénken.

-         Öhm, persze. – mosolyogtam.

-         Oké. Elmehetnék fürdeni?

-         Nem, Harry maradj büdösen, mert azt jobban szeretem. Persze, hogy elmehetsz meg sem kellett volna kérdezned.

-         Rendben. Akkor az elkövetkezendő időkben nem fürdök majd, jó?

-         Menj már, te hülye. – meglöktem és egy csók után elment a fürdőbe.

Amíg fürdött megágyaztam és hoztam fel egy kis nasit. ÚRISTEN, elfelejtettünk sütit sütni. Majd reggel hamarabb felkelek és hagyom Harry-t tovább aludni. Hallottam, hogy a víz már nem csobog, ezért arra következtettem, hogy Harry végzett. Előkerestem valami megfelelő alvós cuccot és vártam, míg kijön.

-         Mehetsz is. – mosolygott. Csak egy alsóban volt és annyira tökéletesen nézett ki. Azok a tetoválások még szebbé tették az összhatást. Észrevette, hogy néztem, de csak mosolygott. Megpusziltam és a fürdőbe mentem.

Levettem a ruháimat és a testemen piros foltokat véltem felfedezni. Ez az egyik tünet. Ilyen hamar el is kezdődne? Valószínű.

-         Harrry! Gyere, ezt nézd meg! – kiabáltam és egyszerre itt is volt.

-         Mi az? – néztem, az ijedt arcát.

-         Látod ezeket a piros foltokat a bőrömön? – háttal fordultam, hogy jobban lássa őket.

-         Mik ezek? – éreztem, ahogy megérint egyet a hátamon.

-         Piros foltok. Ez az egyik tünete a betegségnek.

-         Értem. Megijedtél, hogy ezeket magadon találtad? – sóhajtott.

-         Nem.

-         Nem? – megfordultam és láttam, hogy nem ért.

-         Nem félek. Nincs mitől félnem még. Ezek még csak foltok. Lesz ennél rosszabb is. Nyugodj meg, Harry. Nem lesz baj.

-         Oh, oké.

-         Kimennél, kérlek? Szeretnék megfürdeni. Sietek. – megpuszilt és kiment.

Levettem a maradék ruhám és beálltam a zuhany alá. Gondosan megmosakodtam és a hajam is megmostam, így karácsony előtt. Megborotválkoztam és egy röpke háromnegyed óra alatt végeztem a fürdéssel. Felvettem a pizsamám és visszamentem Harry-hez.

-          Azt mondtad sietsz. – mondta miután bebújtam mellé az ágyba és betakaróztam.

-         Amennyire tudtam siettem. Levettem a törölközőt a fejemről és az ágy mellé dobtam.

-         Lekapcsolnád a villanyt? –suttogtam. Harry felemelte a kezét és lekapcsolta a kis lámpát.

-         Jó éjt, Édes. – suttogta a fülembe és megpuszilta a szám.

-         Jó éjt neked is. – megfordultam és a fejem a mellkasába fúrtam és így aludtunk el. Most úgy érzem, hogy boldogabb már nem is lehetnék.