A legjobb Karácsonyi ajándékom!:))

Sziasztok, Bébik!:) Közeleg a karácsony és mi barátnők mindig kedveskedünk egymásnak valami széppel! Én tegnap kaptam ezt a gyönyörű történetet a legjobb barátnőmtől. Nagyon megható és imádom minden egyes szavát. Olvassátok figyelemmel!:) ha minden igaz, ma rész is kerül fel, úgyhogy legyetek résen!:) Puszi: Szter xx.

Itt van nektek a Karácsonyi CsodaHarold is:3

Olvasd lelkesen!

* Nem sokára karácsony. Ezt a csodálatos ünnepet, a legcsodálatosabb emberrel fogom tölteni, akit az Isten adott nekem. Bár, ez már a 4. karácsonyunk együtt, számomra mindig is olyan volt, mintha az első lenne. Az idén, a lehető legjobb ajándékot fogom neki adni. Csak örüljön is.

- Megjöttem drágám!- hallottam meg hangját az ajtó felől.

- Harry!- ugrottam a nyakába. – Végre megint láthatlak!- csurgott le egy könnycsepp az arcomon.

- Hiányoztál!- súgta a fülembe.

- Te is nekem!- öleltem meg még szorosabban.

Hiába! Aki énekes folyton koncertezik. Harryvel sincs másképp. Alig látom, ami kissé megnehezíti a dolgokat, de bármit elviselek miatta. A karácsony a legjobb. Ilyenkor Ő csak az enyém. Más nem számít. Alig várom, hogy átadhassam az ajándékom. Már be is csomagoltam.

- Eszter!- hívott.

- Tessék!- bújtam hozzá.

- Megvetted már a fenyőfát?- kérdezte.

Te rád vártam! Elmegyünk?- ugrottam fel.

- Na menjünk!- majd elmentünk.

*vásárban*

- Ó ezt vegyük meg! Ez a legszebb!- ugráltam egy meglepően gyönyörű ezüstfenyő előtt.

- Ezt mondtad az előző 10-re is!- nevetett Harry.

- Mert mindegyik olyan gyönyörű! Nem tudok betelni velük!- forogtam egyet.

- Elhiszem! De nálad egyik sem gyönyörűbb!- majd közelebb jött és puha csókot lehelt az ajkaimra.

- Akkor melyik legyen?- kérdeztem.

- Szerintem ez! Ennél csodálkoztál a legtöbbet!- nevetett ismét.

- Jó! Akkor ez lesz!- raktam zsebre a kezeimet.

*otthon*

Végre megvan a csodálatos fa. A csodálatos társ. Mi kell még így karácsonyra? Ó igen! Hogy átadhassam az ajándékomat. Elvégre 2 nap múlva karácsony. Gondoltam meglepem Harryt, így csináltam két bögre, gőzölgő forrócsokoládét. Bevittem a szobába és letettem őket a kis asztalkára. Ő már a kanapén ülve várt engem.

- Forró csokit?- kérdeztem.

- Az mindig jöhet!- mosolygott… ó azok a gödröcskék.

Odanyújtottam neki a bögréjét, majd leültem mellé és néma csendben néztünk a kandalló ropogó tüzét. Olyan meghitt volt minden. Csak mi ketten. Ezt vártam már 3 hónapja. Azt hiszem, ez a napom nem is alakulhatott volna jobban.

- Jó, hogy újra itt vagy!- adtam egy puszit az arcára.

- Örülök, hogy veled lehetek!- ölelt át.

*1 nap múlva*

Ma van karácsony. Végre eljött ez a nap is! Egész éjjel nem aludtam semmit, annyira vártam már. Ez nálam nagy szó, mivel rendszerint délben szoktam felkelni.

- HAROLD EDWARD STYLES! Told ki azt a formás sejhajod a szobádból! Karácsony van, nincs lustálkodás!- üvöltöttem.

- Jövök már!- hallottam meg álmos, rekedtes hangját.

- Na végre!- tettem keresztbe a kezem. – Öltözzél fel és gyere segíteni sütit sütni!- mondtam.

- Jó-jó! 10 perc és jövök!- majd lassan felment a lépcsőn.

Én addig elővettem mindent, ami a mézeskalácshoz és a bejglihez kell. Imádok sütni, főleg karácsonykor.

Negyed óra múlva Styles úr is megérkezett.

- Késtél 5 percet!- húztam fel a szemöldököm.

- Próbálj meg te hullafáradtan elkészülni 10 perc alatt!- hisztizett.

- Jó nem haragszom! De csak, mert karácsony van! Most viszont vedd elő a jobbik énedet, bár csak azod van, és álljunk neki sütni!- csaptam össze a tenyeremet.

- Oké! Akkor törd össze a tojásokat!- adtam oda neki őket, az edénnyel együtt.  – De lehetőleg a héja ne kerüljön bele!- intettem óvá.

- Úgy teszel, mintha még nem főztem volna!- mondta.

- Hát, inkább óvá intelek. A tavalyi baleseted óta, jobb, ha szólok előre!- mondtam, miközben a tésztát gyúrtam.

- Véletlenül gyújtottam fel a sütőt!- mentegetőzött.

- Aha! Én is ezt mondanám!- nevettem el magam.

- Na! Most beteszem a mézeskalácsot a hűtőbe! Addig gyere! Készítsük el a bejglit!- csuktam be a hűtőajtót.

*1 óra múlva*

- Na most én jövök! Hol a szívforma?- kerestem a szaggatót.

- Itt van!- adta oda.

Majd „kivágtam” egy tökéletes szív alakot, a mézes tésztából. De nem raktam a többi közé. Előtte beleformáztam egy tökéletes H betűt. Ő ezen csak mosolyogni tudott, de végül egy E betűs kalácska is lett. Kb. 1 óra sütés után, mindennel készen lettünk. Jöhetett a fa.

- Na Eszti! Én behozom a fát, te addig vedd elő a díszeket!- mondta Harry.

- Oké megyek!- szaladtam fel a padlásra.

Ahogy leértem, Harold a fával szenvedett. Ezen, kicsit kuncogtam, de aztán odamentem segíteni neki. Fél óra szenvedés után, beállítottuk a fát. Már így jól mutatott… mi lesz, ha majd díszek lesznek rajta?

- Oké! Akkor hozom az elkészített szaloncukrokat! Vagy inkább a girland kerüljön fel először?- kérdeztem.

- Szerintem menjenek fel a díszek, aztán csavarjuk körbe a fát!- vakargatta a fejét.

- Oké! Akkor hozom a díszeket!- majd elmentem a legnagyobb dobozért.

Nem mondom, hogy könnyű volt, mert súlya volt rendesen. De csak odacipeltem.

- Enyimek a gömbök! Vili?- néztem mélyen a szemébe.

- Ahogy parancsolja kisasszony!- hajolt meg előttem… olyan vicces volt.

- Tied a szaloncukor és a többi más dísz!- ugráltam… egyszerűen imádok fát díszíteni.

De valami hiányzott. A zene. Odabattyogtam a rádióhoz és benyomtam a karácsonyi adót. Épp a Last Christmas szólt. Na így már díszíthetünk.

Mindketten táncolva pakoltuk a szebbnél szebb dekorációkat, a gyönyörű fára. Igaz, pár díszecske összetört, de semmi komoly.

- Harold! Ha még egy szaloncukrot megeszel, esküszöm, bezárlak a szobádba!- szóltam rá, a fa mögött bujkáló fiatalemberre.

- Öhhmm… oké leálltam!- jött vissza mellém.

- Hiányzik még valami!- dörzsölgettem az államat.

- Erre gondolsz?- pörgette a csillagot a kezében.

- Igen! Ez hiányzott! De te rakd föl, én nem érem el!- mondtam.

De ahogy megszólaltam, Harry felemelt, hogy elérjem a fa tetejét, majd felhelyeztem rá a csillagot.

- A fa készen van!- raktam csípőre a kezemet.

- Megyek, elkészülök! Hamarosan látlak!- majd felrohantam a szobába.

*Harry szemszöge*

Íme eljött a pillanat, hogy becsomagoljam az ajándékomat. Amíg Eszter nincs itt. Jajj remélem tetszeni fog neki!

*1 óra múlva*

Eljött a pillanat. Jön le a lépcsőn. Nyugalom Harold.

- Kész is vagyok!- ült le mellém a fa elé. Csak a kandalló ropogása hallatszott. A legjobb pillanat, hogy átadjam az ajándékomat.

- Eszter én nem várok tovább! Boldog karácsonyt!- adtam át a kis dobozt.

*Eszter szemszöge*

Lassan elkezdtem kibontogatni a kis csomagot. Vagy 3 réteg papír lehetett rajta. Amint a végére értem, egy fekete doboz fogadott. Sejtettem mi lehet az, így már gyűltek a könnyeim. Amint kinyitottam, gyanúm beigazolódott. Egy gyönyörű gyémántgyűrű pihent a dobozban. Hatalmasat sikítottam.

- Hozzám jössz feleségül?- térdelt le előttem Harry.

- Minden nyelven igen!- öleltem át.

- Ahh istenem! Ez csodálatos ajándék volt! De az enyém, még hátra van!- majd elszaladtam a nagy dobozért.

- Boldog karácsonyt Darling!- adtam át neki.

*Harry szemszöge*

Jó kora dobozt kaptam. Nyomban neki is láttam. Amint kinyitottam, egy kisebb csomag volt benne. Ez majd még 5-ször eljátszottam, végül a legkisebb dobozhoz is eljutottam. Nem mertem kinyitni. Ő is meg akarja kérni a kezem? Az, eléggé fura lenne. Meg hülyeség is. Szóval inkább kinyitottam.

A szám tátva maradt. El nem tudjátok képzelni, mi volt benne. Egy pozitív terhességi teszt. Apa leszek.

- Eszter! Ez komoly?- csordult ki egy könnyem… nem tagadom… elsírtam magam.

- 3 hónapos vagyok! Elvileg lány lesz!- mosolyodott el.

- Ez a legszebb karácsonyi ajándék amit valaha kaptam! Köszönöm szépen, hogy vagy nekem és, hogy ezt kapom tőled!- csókoltam meg.

- Mi legyen a neve?- kérdezte.

- Lisbeth?- ajánlottam.

- Úgy is azt akartuk! Tökéletes! BOLDOG KARÁCSONYT HAROLD!- ölelt át ismét.

- Neked is Eszter! Szeretlek!- adtam egy puszit a homlokára. *

VÉGE!