33.rész

Sziasztok! Itt az új rész!:) a múltkorihoz igen kevés véleményt kaptam. Ez eléggé elszomorított. Remélem, a mostani jobban tetszik majd és megdobtok, pár kommenttel.

Az első évadot a 40. résszel befejezem. Ugyan ezen a weblapon folytatom tovább csak, más kinézettel stb.

Új blogom is lesz, azt már elkezdtem írni, de nem tudom, mikor hozom majd nyilvánosságra. Ez teljesen más stílusú lesz.

Reggel hét órakor keltem fel, mert a hajamat is be kell csavarni és süteményt kell sütnöm. Felkeltem és gyorsan felöltöztem. A lenti fürdőbe mentem, hogy becsavarjam a hajam, mert nem akarok itt zörögni fent, míg Harry alszik. Előszedtem a csavarókat és kikészítettem őket, amíg bevizezem a hajam és a többi dolog.

Fél kilencre végeztem a hajammal. Ráhúztam egy hálót és úgy mentem ki a konyhába. Először mézeskalácsot sütök. Megcsináltam a tésztát és a formákat is. Már csak meg kell sütni utána pedig kidíszíteni. Majd ha Harry felkelt megcsinálja. A következő sütemény az bejgli volt. Diós és diós. A többit utálom. Vaníliás kiflit és készítettem. Már majdnem minden a sütőben volt. Egy dolgot még meg kell csinálnom. Louis-nak a torta. Utána pedig főzni fogok.

Délután egykor végeztem a főzéssel és a sütéssel. Harry még sehol. Hogy fáradhatott el ez a gyerek így? Na, nem baj had aludjon. Bementem a földszinti fürdőbe és szárítani kezdtem a hajam, igaz már megszáradt, de ha azt akarom, hogy göndör legyen akkor meg kell csinálnom. Úgy sem élvezhetem már sokáig a hosszú hajam.  A szüleim három órára jönnek és most fél kettő van. Harry sehol.

Felmentem az emeltre és halkan benyitottam a szobámba. Harry alig látszott ki a takaró alól. Éppen lépdeltem az ágyhoz, mikor megfordult és a derekáig lejött róla a takaró. Pont háttal volt nekem. Átsétáltam az ő felére és leültem az ágy szélére. Simogatni kezdtem az arcát, de nem reagált. Kifújta a levegőt a résnyire nyitott száján és aludt tovább.

-         Harry, kelj, fel kérlek, 3 órára jönnek, a szüleim másfél órád van, hogy rendbe szedd magad. – simogatta és puha csókot adtam az arcára.

-         Hogy? – morgott a reggeli álmos hangján. Ilyenkor úgy imádom. Olyan, mint egy mackó.

-         Kelj fel hamarosan jönnek anyáék és gondolom még haza is akarsz menni ruháért.

-         Sietek. Mikor jönnek? – felült az ágyon és megdörzsölte a szemeit.

-         Háromkor. Nincs sok időd.

-         Értem, mik ezek a hajadban? – mutogatott a csavarókra.

-         Én már hét óra óta fent vagyok és főzök, sütök mindent csinálok.

-         Jézusom, Drágám te ilyen keményen dolgoztál?

-         Igen, na, pattanj és siess vissza hozzám. – szájon pusziltam és kijöttem a szobából.

Lementem a konyhába és elővettem az ünnepi terítéket. Szépen letettem a tányérokat és az evőeszközöket. Gyönyörű karácsonyi terítéket késztettem és úgy gondoltam ki kéne posztolni. Gyorsan lefényképeztem és feltettem az internetre. Hallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn ezért gyorsan odasiettem.

-         Ugye sietsz? – öleltem át és a fejem a mellkasára hajtottam.

-         Persze, Drágám csak kicsit ideges vagyok. Tudod, sok rosszat tettem veled és et a szüleid mind tudják. Nem fognak utálni? – vakargatta a fejét és nagyot sóhajtott.

-         Nem fognak utálni, hidd el. Elmeséltem nekik mindent. Megnyugodhatsz meg fognak kedvelni. Ne aggódj, Harry. Na, de most menj és siess vissza. – lökdöstem az ajtó felé.

-         Rendben sietek. – adott egy csókot és el is ment.

Becsuktam utána az ajtót és az emeletre mentem. Elővettem egy szép ruhát a szekrényből és belebújtam./kép/. Lementem a fürdőbe és kiszedtem a hajamból a csavarókat és kiráztam a tincseket. Fújtam rá hajlakkot és a sminkem is elkészítettem. Úgy éreztem készen vagyok.

*Harry szemszöge*

Nagyon siettem hazáig, hiszen Darcy ajándékát is el kell hoznom feltűnés nélkül. Köszöntem a többieknek és egyenesen a szobámba mentem. Gyorsan átöltöztem és elővettem Darcy ajándékát. Lesiettem és elköszöntem, majd siettem is vissza. Egy gyönyörű aranyórát vettem neki. Díszdobozban volt és leellenőriztem, hogy minden rendben van-e vele.

Fél óra múlva siettem be az ajtón. Az ajándék a kabátom zsebében volt. Nem találtam sehol ezért a emeltre siettem és gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem. Lesiettem a lépcsőn és Darcy a nappaliban állt a karácsonyfánál. Annyira dögösen nézett ki, hogy most kedvem lett volna leteperni

-         Wow. Gyönyörű vagy. – közelebb léptem és magamhoz húztam egy meleg ölelésbe.

-         Köszönöm. Te sem panaszkodhatsz. – láttam, hogy egy kis pír kerekedik az arcán a megjegyzésem miatt.

-         Ha nem jönnének mindjárt a szüleid, akkor tuti letepertelek volna. – suttogtam a fülébe.

-         Harry. – hallottam, hogy felnevet és én is rámosolyogtam.

-         Na, jó abbahagyom. Gyere ide. Annyira szeretlek Darcy. El sem tudom mondani ez, lesz az eddigi legjobb karácsonyom. – homlokon csókoltam.

-         Én is téged, Harry. Nekem is. – suttogta és arcon csókolt.

Darcy szülei három óra után nem sokkal érkeztek meg. Nagyon ideges voltam. De Darcy egyfolytában nyugtatott, hogy ne legyek az, mert nem lesz semmi baj. Tényleg nem történt semmi. Kedvesek voltak velem és úgy érzem én is az voltam. Megettük a vacsorát és a nappaliba mentünk, hogy átadjuk az ajándékokat.

-         Először, én szeretném átadni. – mondta az én szépségem és lehajolt az ajándékokért.

-         Tessék apa ez a tiéd. – átadta az apukájának és megölelték egymást.

-         Jaj, köszönöm kislányom mindig is szerettem volna egy ilyen cipőt. – látszott rajta, hogy tényleg tetszik neki.

-         Anya, ez a tiéd. – odaadta a kis dobozt és ők is megölelték egymást.

-         Úristen, ez gyönyörű. Köszönöm. – az anyukája a szemét törölgette, annyira tetszett neki, hogy meghatódott.

-         Na, jó most mi jövünk. Anyáddal közösen vettünk neked ajándékot. – Darcy egy gyönyörű nyakláncot kapott.

-         Nagyon köszönöm. Szeretlek titeket. –könnyekkel küszködve megköszönte a szüleinek és felém fordult.

-         Harry, nem tudtam mit vegyek neked. Remélem tetszeni fog. – kezembe adott egy kis dobozkát. Kinyitottam és egy keresztet formázó medál volt benne. Nagyon tetszett.

-         Jézusom, imádom. Köszönöm Drágám. – arcon csókoltam és megöleltem.

-         Nincs mit. – mosolygott és várta az én ajándékom.

-         Ez pedig a tiéd. – én is ékszert vettem neki.

-         Ó, ez egy aranyóra. Ez igazán gyönyörű. Köszönöm neked! – megölelt és boldogan mosolygott.

Hat óra felé Darcy szülei elköszöntek és mi is indultunk a fiúkhoz.

-         Akkor hazajössz velem holnap? – kérdeztem, már a kocsiban ülve.

-         Azt hiszem igen. – láttam, hogy ideges.

-         Ne légy ideges, nem lesz baj. Anyáék nagyon szeretnek téged és amikor megtudta, hogy mi történt nagyon mérges volt rám. A betegségedet is elmondtam neki, mert nem tudtam kivel beszélhetném ki a problémám. Remélem nem haragszol. – megsimogattam a combját és egy bíztató mosolyt küldött felém.

-         Nem haragszom. De össze kell ma pakolnunk és tőlünk indulunk reggel, vagy amikor akarsz, oké? – rám nézett és a tekintete komolynak tűnt.

-         Rendben, de ne idegeskedj, kérlek. – nevettem és tovább figyeltem a vezetésre.

Az 1D ház előtt leparkoltam és kivettük Darcy ajándékait. Segítettem bevinni és letettük a fa alá. A többiek ott ültek a nappaliban és gondolom, minket vártak.

-         Na, csak hogy ide értetek. – kiabált Louis és odajött, hogy megöleljen minket.

-         Neked is, szia, Louis. – Darcy nevetettet és az édes mosolya elbűvölt.

-         Ajándékozni akarok. – Niall szólalt meg és majdnem lefolyt a fotelból.

-         Először kapard össze magad, utána ajándékozhatunk. – Zayn szólt neki, mire nevetni kezdett.

-         Na, gyertek, adjuk oda az ajándékainkat. – kiabált Eleanor és mindenki felállt.

Mindenki nagyon örült azoknak az ajándékoknak, amit kapott. Tényleg odatettük magunkat ebben az évben. Nagyon sokat nevettünk a többiekkel és jól éreztük magunkat. Úgy érzem, most én vagyok a legeslegboldogabb ember a világon. Itt vannak a legjobb barátaim és a barátnőm is újra velem van. Ennél nem is lehet jobb az életem. Csak ne basszam el, ugyebár.

Késő este értünk haza Darcy-hoz. Összepakolt cuccokkal meg a sok ajándékkal. Mindketten elfáradtunk ma. Amíg Darcy fürdött addig Twitteren nézelődtem. Rengetegen kívántak kellemes ünnepeket, néhányra válaszoltam, aztán letettem a telefont. Együtt bújtunk ágyba és úgy aludtam el, hogy Darcy köré fontam a karjaimat.

*másnap reggel*

*Darcy szemszöge*

Dél után nem sokkal keltem fel. Harry sehol. Felkönyököltem az ágyon és körbenéztem a szobában. Harry helyett egy üzenetet találtam a párnán, vagyis egy papír volt a párnán, rajta egy üzenettel.

„Hazaugrottam még pár cuccért az 1D házba. Sietek.   H.xx”

Mosolyogtam és eltettem az üzenetet az asztalomra. Kerestem valami alkalmas ruhát és felvettem./kép/. Rendbe tettem a hajam és az arcom is. Hirtelen nagyon éles fájdalom nyílalt a fejembe és szédülni kezdtem. Megtámaszkodtam a kádban és mélyeket lélegeztem. Miután kicsit jobban éreztem magam a szobámba mentem a morfiumért. Kivettem egyet és bevettem. Elfeküdtem az ágyon és mélyeket lélegeztem. Még mindig őrülten szédültem és a látásom is homályos volt. Kitapogattam a komódról a telefonom és tárcsáztam Harry számát.

-         Harry, kérlek, siess haza! Segítened kell! –ziháltam.

-         Mi a baj? Rosszul vagy? – hallottam, hogy nagyon ideges lett miattam.

-         Igen, nagyon. Kérlek, siess. – annyira rosszul voltam, hogy alig érzékeltem a külvilágot.

-         Már az autóban ülök, sietek. Mindjárt ott vagyok. – letette és kiesett a kezemből a földre a telefon.

Éreztem, hogy felfordult a gyomrom és émelyegni kezdek, nagyon. A fürdőbe futottam és hányni kezdtem. Csak jött ki minden és alig éreztem valamit is. Hirtelen kiabálást hallottam és tudtam, hogy Harry az. Nem tudtam válaszolni, mert újra öklendeznem kellett. Mikor megtalált a fürdőben, gyorsan odafutott és segített nekem. Eltűrte a hajam és simogatta közben a hátam. Negyed óra alatt kijött belőlem még a jövő heti koszt is.

-         Jobban érzed magad? – Harry megfogta a kezem és felhúzott a földről, majd szorosan megölelt.

-         Nem. Menjünk ki a levegőre. – nyögtem és lassan az ajtó felé kezdtem sétálni.

-         Rendben, a friss levegő biztos segít majd. – levezetett a lépcsőn és a kertbe nyíló ajtóhoz vitt.

Kint leültetett egy székre és hagyta, hogy kitisztuljon a fejem. Nagyokat szívtam a hűvös levegőből. Teljesen átjárta a tüdőmet. Sokkal jobban éreztem magam, mint ez előtt fél órával.

-         Mi volt a baj, hogy hányni kezdtél? – kérdezte Harry és mellém húzott egy széket.

-         Fogalmam sincs. Nagyon fájt a fejem és szédültem, mint az állat. Öklendezni kezdtem és tudtam, hogy mi fog jönni. Alig érzékeltem a világból bármit is. –

-         De most már jobban vagy? Kérsz vizet? – a tekintete tele volt aggodalommal.

-         Sokkal jobban, hogy már itt vagy és segítesz. Igen, egy pohár víz jól esne. – halkan beszéltem, mert nem tudtam máshogy.

Harry felállt és bement, majd egy pohár vízzel tért vissza. Kezembe adta a vizet és kiittam mindet.

*pár óra múlva*

Mikor már teljesen jól voltam Harry segített összepakolni és együtt indultunk el Holmes Chapel-be. A kocsiutat végig aludtam, mert nagyon fáradtnak éreztem magam.

*Harry szemszöge*

Annyira rossz volt Darcy-t nézni ott a fürdőben, ahogy szenved. Próbáltam ott segíteni neki, ahol tudok. Most, hogy elindultunk haza, azt mondta, hogy fáradt és próbál pihenni egy kicsit. Hamar elaludt és csak figyeltem, ahogy egyenletesen mozog a mellkasa és lassan kifújja a levegőt.

A több órás út végére én is elfáradtam a vezetésben. Estére értünk oda és megbeszéltem anyával – miután bepakoltunk -, hogy adjuk át holnap az ajándékokat. Természetesen egyet értett velünk. Darcy lefeküdt aludni a szobámban, míg én lementem anyuékhoz beszélgetni.

-         Hogy van? – kérdezte anya és leült mellém a kanapéra.

-         Remélem, most jól. Kora délután borzalmasan érezte magát.

-         Miért? Mi történt? – anya lekapcsolta a tévét és teljes figyelmét nekem szentelte.

-         Szörnyen fájt a feje és szédült. Kijött belőle minden. Fal fehér volt. Annyira rossz, hogy nem tudok rajta segíteni. Anya mit csináljak? – szipogtam.

-         Tudom, hogy ez most nehéz mindkettőtöknek, de ki fogjátok bírni. Fel fog épülni nem azt mondta? Hidd el, kisfiam te ott segítesz, neki ahol tudsz. Csak ne hagyd cserben.

-         Köszönöm, te vagy a legjobb anya. – megöleltem és ott szipogtam a vállán.

-         Na, nagy gyerek vagy már. Ne sírj! Fel a fejjel. Látom, hogy fáradt vagy menj pihenj le. – mondta és homlokon puszilt.

Imádom az anyukám. Mindenben segít nekem és örülök, hogy van nekem. Nem is kívánhatnék jobbat.