11.rész - Egyedül

 3 héttel később*

Harry ma utazott el. Itt hagyott. 2 hónapig a szerelme nélkül. Nem tudom mi lesz velem nélküle. De túl kell élnem. Éppen az ebédszünetemet töltöm az irodában egy hamburger kíséretében. Nem hittem, hogy olyan gyorsan eltelik majd az a három hét. De bele kell, törődnöm, hogy két hónapig nem érezhetem a csókjait az ölelését. Magyarán nincs mellettem két egész hosszú hónapig. Fél óra kajálás után visszamentem dolgozni. Szeretem a munkám de most valahogy semmihez sincs kedvem. Csak vele akarok lenni. Magam mellett akarom tudni. Roxane próbálta belém lehelni a lelket. 8 órakor indultunk haza a munkából. Szükségem volt egy kis magányra. Elindultam egy kis autó körútra Londonban. Egészen a Green Parkig irányítottam az utam. Kipattantam az autómból bezártam azt majd egy közeli pad felé vettem az irányt. Leültem és magam elé meredtem. Gondolataim közepette megcsörrent a telefonom. Egy ideig fel sem figyeltem rá. De kezdett idegesíteni ezért kikotortam a zsebemből és felvettem a csilingelő készüléket.

-        Szia. Mondd. – szóltam bele.

-        Darcy megint hol császkálsz? Ne emészd már magad. Hamar eltelik majd az a két hónap. Ha jössz haza kérlek menj be az ületbe és vegyél tejet és valamit vacsorára. Legalább addig is elterelődik a figyelmed.

-        Rendben majd valamit kitalálok. Indulok is a boltba. Szia. –meg sem vártam míg elköszön kinyomtam a telefont és a kocsimhoz igyekeztem. Egészen a boltig mentem leparkoltam fogtam egy kocsit. A boltban nem gondoltam semmire sem. Csak jártam a sorok között és a kosárba pakoltam a szükséges dolgokat. Fél óra járkálás után a kassza felé mentem. Fizettem majd a kocsimhoz mentem. Bepakoltam a cuccost majd haza indultam. Haza érve halkan levettem a cipőmet majd bementem a konyhába kipakolni és valami kaját csinálni. A sajtos makarónira esett a választásom valahogy most azt kívántam. Csináltam egy kiadós adaggal. Szedtem a tányéromba majd helyet foglaltam az asztalnál.

-        Na mik ezek a jó illatok? – lépett be roxane mosolyogva a konyhába.

-        Sajtos makaróni. Valahogy most ezt kívántam. Remélem fel fog hívni.

-        Biztosan fel fog hívni ne izélj már. – bökött oldalba.

-        Jól van. De akkor is rossz. Majd túlélem. Hamar el fog telni ez a két hónap.

-        Na látod Hugicám így kell gondolkodni. – vigyorgott. Ő is szedett magának a tésztából majd leült velem szemben. Még egy ideig beszélgettünk a holnapi napról. Holnap nagyon sok lesz a munkánk. Elpakoltam Roxane elmosogatott. Leültem a nappaliban és elkezdtem kapcsolgatni a tévét. Most a mesecsatorna volt a legértelmesebb műsor. De komolyan. Már vagy nyolc sorozat lement én még akkor is a mesét bámultam. Mindig is szerettem őket.

-        Nem lesz elég végre a meséből? Lesz egy király film meg akarom nézni.

-        Jól van ennek úgyis mindjárt vége utána nézheted a filmed.

-        Köszönöm. – azzal leült mellém é velem nézte tovább a mesét. Vége lett a mesének elköszöntem Roxanetől majd felmentem a szobámba. Bekapcsoltam a tévét, hogy valami szóljon. Bementem a fürdőbe levettem a ruháim bedobtam a szennyesek közé engedtem egy kis forró vizet. Beültem a kádba és nyugodtan ücsörögtem. Egy óra után már rendesen kiáztattam a bőröm megmosakodtam rendesen majd leengedtem a vizet. Kiszálltam a kádból megtörölköztem magamra tekertem a törölközőt majd egy szál semmiben visszamentem a szobámba. Elővettem a pizsamám. Ami egy franciát és egy trikót takart. Bevettetem magam az ágyamra. De elfelejtettem megkérdezni Roxanetől, hogy reggel mikor kelünk. Felkeltem és kikiabáltam az ajtómból.

-        Dagi! Mikor kelünk reggel? – ordítottam

-        Kilencre megyünk. – ordított vissza.

-        Köszöntem. Jó éjt. – mondtam majd vissza feküdtem az ágyamra. Levettem a polcról a csokim és nekiláttam. Nagyban tömöm mikor megcsörrent a telefonom. Felkaptam magam mellől meg sem néztem, hogy ki az mert tudtam, éreztem.

-        Szia Édes! – szólt bele érdes hangján a telefonba.

-        Szia! Jaj már alig vártam a hívásod. Annyira hiányzol.

-        Te is nekem. Ne haragudj, hogy ilyen későn hívlak de csak most lett vége a koncertnek. Holnap is lesz egész héten minden nap koncert aztán két nap szabadság.

-        Semmi baj. Értem akkor biztos fáradt lehetsz. Mivel töltöd majd el azt a két napot?

-        Még nem tudom szerintem pihenek. Annyi mindent tudnék veled csinálni de nem lehetsz itt. De hidd el hamar el fog telni. Nyugodj meg. - megnyugtatóak voltak a szavai. Annyira, hogy a könnyeim kibuggyantak a szememből végig égetve az arcom.

-        Köszönöm. Annyira hiányzol. Annyira nehéz nélküled. De még csak egy nap telt el. Mi lesz a többivel Harry? – szipogtam.

-        Te is nekem. Elmondhatatlanul. De kérlek ne sírj hamarosan otthon vagyok. Minden nap beszélni fogunk akkor amikor csak lehet. Tudom nem ugyanaz de éreztetni akarom, hogy itt vagyok veled. Most nyugodj meg. – vígasztalt.

-        Rendben. Megpróbálom. Holnap is beszélünk?

-        Hogyne beszélnénk? Ne kérdezz olyat amit tudsz. – nevettet.

-        Köszönöm.

-        Mit? – értetlenkedett.

-        Azt, hogy vagy nekem. Ma nagyon elfáradtam. Rengeteg munkánk volt. Holnap több lesz. – fújtattam

-        Én is szörnyen. A sok sikítást még mindig nem tudtam megszokni. Olyan mintha megsüketülnél.

-        Elhiszem. Bár még soha nem éltem át.

-        Majd velem. Darcy most mennem kell. Nagyon fáradt vagyok és te is. Aludj jól. Vigyázz magadra. Holnap beszélünk. Szia! És ne bánkódj! – köszönt el amit nem szívesen halottam.

-        Jól van Harry. Te is aludj jól. Nem fogok bánkódni. Vigyázok. Szia! – azzal letettem a telefont. Hirtelen meleg érzés töltötte el a belsőm. Annyira jó volt hallani a hangját. Nyugtató volt. Még egy ideig bámulhattam a tv-t aztán kikapcsoltam betakaróztam és az álmok szigetére repítettem magam.

Reggel nyolckor keltem. Felültem az ágyon kinyújtottam ellazult izmaim majd kikecmeregtem onnan. A fürdőben elvégeztem a szokásos teendőimet. Lementem a konyhába főztem nekünk kávét kitöltöttem a csészékbe majd belenyomtam Roxane kezébe. Nekitámaszkodtam a pultnak és kortyolgattam a kávém. Nem éreztem magam jól. Nem lelkileg hanem amúgy. Elhessegettem a gondolataim majd a munkába indultam. Ma jön egy törzsvendégünk aki egy kedves néni. Az úton zenét hallgattam és közben énekeltem. Bementem az irodába lepakoltam majd munkába is álltam.

-        Jó napot Mrs. Johnson! Miben segíthetek? – szólítottam meg kedvesen az idős nénit.

-        Szervusz Darcy! Szeretném ha egy kicsit helyre igazítanád a hajam. – mosolygott.

-        Rendben. Foglaljon helyet. Máris neki állok a hajának. – kedveskedtem. Ma komolyan nem éreztem jól magam. Fél óra múlva egy boldog kliens távozott az üzletből.

-        Roxane nem érzem jól magam. Hasogat a fejem. – közben a homlokom maszíroztam a homlokom.

-        Menj be az irodába a fiókban találsz gyógyszert. – biccentett.

-        Köszi. – az irodába siettem. Benyúltam a fiókba kivettem a dobozkát. Kipattintottam a gyógyszert majd egy pohár víz kíséretében lenyeltem. A maradék vizet kiöntöttem a virágoknak majd visszasiettem a fodrászatba.

-        Na jobban vagy?  

-        Kicsit. De mivel két perce vettem be azt a szart ezért még semmit nem érzek. – szűktettem össze a szemeim.

-        Jól van na. Egyél meg azért mert érdeklődöm érted! – tette maga elé a kezét.

-        Mindegy. Legyen már vége ennek a napnak. – fújtam ki a bent tartott levegőt. Ma vagy 6000 vendég jöhetett nekem legalábbis annyinak tűnt. Szerencsémre ma már nyolckor kiszabadultunk. Hazafelé szintén bömbölt a zene a kocsimban. Most valahogy ez nyugtatott meg. Fél óra utazás után haza értem. Bementem és az első utam a konyhába vezetett mert kiszáradt a torkom. Annyit rikácsoltam hazáig. Lehúztam egy pohár vizet majd beszédbe elegyedtem a nővéremmel.

-        Tegnap este felhívott?

-        Aha. Vagy fél órát beszélgettünk. De megint szabad utat adtam a könnyeknek.

-        De ne sírj már. Mindjárt letelik. Neki is hiányzol. De értsd meg, hogy túl kell élned. Darcy nem lehetsz ennyire ahj nem i tudom milyen. Optimistán kell gondolkozni. Ő is ugyanezt teszi. – kaptam fejmosást tőle. De elég rendesen.

-        Tudom. De akkor is nehéz. De túl fogom élni mert erős vagyok.

-        Na látod. Így kell ezt. Amúgy rendeljünk valamit? Mert akkor nem főzök. Nincs kedvem elfáradtam.

-        Nekem tökéletes. Én kérek egy csirkesalit meg egy hawaii pizzát. – soroltam a vacsorámat.

-        Rendben szerintem én is azt kérem csak nem hawaii pizzát. Megyek fel is hívom őket. – kiment a konyhából én pedig elővettem a telefonom gondoltam felnézek twitterre. Hátha raktak ki valamit a srácok. Igazam is volt egy képet rakott ki Harry saját magáról. Ül a színpad szélén és énekel. Észveszejtően jól nézett ki. Le is töltöttem a képet. Majd megdicsértem egy kommenttel is. Leraktam a telefonom a pultra. Felmentem a szobámba és lehoztam a laptopom. Leültem egy székre elindítottam egy zenét és énekeltem. Ez megnyugtatott. Háromnegyed óra múlva már a tévé előtt ülve ettük a vacsoránk. Végeztem majd elpakoltam elmosogattam és a szobámba mentem. Bekapcsoltam a házimozit és itt is muzsikálásba kezdtem. Bementem a fürdőbe és még a zuhany alatt is táncoltam. Felvettem a pizsamám. Lehalkítottam a zenét majd hívni kezdtem Harryt. 2 csengés után Louis vette fel.

-        Szia Darcy! Mi újság veled?

-        Szia Tommo! Semmi különös. Harry hol van? Miért nem ő vette fel?

-        Harry alszik a kanapén most lett vége a koncertnek és Hazza itt alszik. Várj van egy tervem.

-        Oh. Értem. Mi az a terv? – kíváncsiskodtam.

-        Figyelj. – halottam pár lépést. Gondolom elindult valahova.

-        HARRRYYYYYYYYYYYYY.!!!!!!!!!! Kelj fel Darcy keres telefonom.!! – ordította Harrynek. Szegény srác most akár nyulat fogatni is lehetett volna vele olyan sebességgel hallottam felpattanni a kanapéról.

-        Szia Darcy! Hogy vagy? – mormogta álmos hangon

-        Szia Álomszuszék! Remekül és te?

-        Én is jól vagyok ne haragudj, hogy elaludtam de elfáradtam.

-        Semmi baj ma én is elfáradtam. Meg nem éreztem magam valami fényesen.

-        Na mi történt? Nem pihented ki magad? – hangján hallottam, hogy aggódik.

-        Ne aggódj nincs különösebb bajom csak egész nap fájt a fejem. De vettem be gyógyszert. – nyugtattam.

-        De most már jobban vagy? – annyira imádom amikor aggódik értem de most már eleget aggódott.

-        Persze Harry nincs semmi bajom. Na és mit csináltál ma? Azon kívül, hogy koncert volt.

-        Hát voltunk vásárolni. Új telefont.

-        Minek vettél másikat? Most vetted azt is.

-        A hotel előtt megrohamoztak minket a rajongók és eltört a telefonom meg négykézláb kellett elmennem a kocsiig. Szeretem a rajongóinkat de ez már azért túlzás volt tőlük is.

-        Jézusom. Ezek nevezik magukat rajongóknak? De épségben oda értél a kocsihoz nem?

-        Persze. A koncertet nagyon élveztem. Sokat ökörködtünk.

-        Kérdezhetek valamit? Ha valakinek VIP jege van az a koncert előtt vagy után találkozhat veletek?

-        A koncert előtt a backstage-ben. Ilyenkor képet csinálunk meg autógrammot adunk.

-        Értem. Harry nem haragszol ha most letesszük ma rengeteget dolgoztam 8 órakor értem haza. Holnap is beszélünk. Mindjárt bealszok. Jó éjt Harry vigyázz magadra a többieknek üdv. Szia puszi! – búcsúzkodtam. Legjobban ezt utálom.

-        Dehogy haragszom én is alig élek. Szép álmokat szia! . köszönt el ő is. Visszatettem a telefonom az éjjeliszekrényemre. Lekapcsoltam a lámpát meg a tévét. Bevackoltam magam és már szunyókáltam is.