1.rész - Baleset

Nagyban megyek hazafelé késő este a munkából mert ma én zártam a boltot mert a nővéremnek el kellett mennie. Mindent megcsináltam elszámoltam a pénzt összetakarítottam stb. Betettem a cuccokat a hátsó ülésre mert vásárolni is voltam. Szóval bepakoltam az ülésre és elindultam hazafelé. Bekapcsoltam a Take Me Home albumot és indultam is hazafelé éppen a LWWY ment mikor teljesen beleéltem magam a számba és akkor egy hatalmas fékezés… Kiszálltam az autóból és egy srác fekszik a terepjáróm előtt. Ledöbbent arccal bámultam a srácra aki nem más mint Harry Styles. Hirtelen ijedtségemben nem tudtam mit csinálni szegénykévell. Aztán nagy nehezen betettem az anyós ülésre a kábult srácot. Az utamat egyenesen a kórház felé vettem. Odaértem a kórház elé és beszaladtam a recepcióhoz,hogy küldjenek ki egy embert és hozza be Harryt mert nem tudom becipelni. A csaj intézkedett de előtte megkérdezte mi történt vele.

-        Háát. Hazafelé autóztam a munkából és nem vettem észre és elütöttem. Kipattantam a kocsimból és betuszkoltam az akkor már ájult srácot- motyogtam kétségbeesetten

-        Értem. Intézkedünk de kérem várja meg míg felébred.- válaszolt.

-        Kénytelen leszek. Bocsánatot kell kérnem tőle sürgősen!- mondtam.

Elindultam Harry kórterme felé. Pont akkor jött ki az orvos. Odarohanta hozzá és érdeklődtem az állapota felől.

-        Doktor úr, hogy van és mi a baja? – kérdeztem kissé ijedt fejjel bár ilyenkor milyen fejt vágjon az ember?

-        Hölgyem ön kije az úrnak?- érdeklődött ilyen „kiarákvagyte” fejjel.xddd

-        Hát nos, hogy is mondjam. Én gázoltam el szerencsétlent.- mondtam már a könnyeimmel küszködve.

-        Nyugodjon meg kérem. Nem történt semmi baja enyhe agyrázkódást szenvedett semmi több. Reggel már hazamehet. De mivel hölgyem nem ismeri Mr.Stylest és nem tud értesíteni senkit ezért kérem várja meg míg felébred és reggel vigye haza. – mondta majd tovább sietett.

Beléptem a kórterembe és szörnyű volt így látni szegényt. Édes istenem hogy lehetek ekkora balfék? Odahúztam az ágya mellé egy széket leültem és csak figyeltem ahogy alszik. Csak az édes szuszogását lehetett hallani az egész kórteremben. Nagy gondolataim közepette megcsörrent a telefonom. Elővettem az eszközt és kifutottam a folyosóra. Roxane neve villogott a kijelzőn. Gyorsan felvettem és állhattam neki magyarázkodni.

-        Darcy hol a fenében vagy éjjel 1 óra van?-már szinte ordított.

-        Hát. Hosszú lenne elmesélni de tudom, hogy addig nem hagysz míg el nem mesélem.- mondtam alig érthetően.

-        Bökd már ki gyorsan- türelmetlenkedett a már így is ideges nővérkém.

-        Szóval megyek haza a vásárlásból és hallgatom a zenét annyira bele éltem magam hogy elütöttem Harry Stylest. Ne kérdezd nem tudom hogyan került oda szegény. Beraktam a kocsiba és beszáguldottam vele a kórházba. Most itt vagyok vele meg kell várnom míg fel nem ébred és bocsánatot kell kérnem tőle. Reggel pedig haza kell vinnem szerencsétlent. El sem tudod hinni mennyire szégyellem magam. Nem tudom hogy merek majd a szemébe nézni ha felébred.- mondtam már sírás közben.

-        Úristen Darcy! Te jól vagy? Elhiszem, de most az a fontos, hogy megnyugodj és higgadtan beszélj vele. - oktatott ki.

-        Rendben. Megnyugszom. Igen nekem kutya bajom de neki enyhe agyrázkódása van. – válaszoltam kicsit higgadtabban.

-        Jól van Kicsi. Hát akkor reggel találkozunk. Ha tudsz gyere be dolgozni de ha fáradt vagy nem muszáj. – terhelt még infókkal.

-        Okés. Hát majd meglátom milyen állapotban leszek. Szia – tettem le a telefont. Visszamentem a kórterembe. Visszaültem a székbe és észre sem vettem de elnyomott az álom. Pont ezt nem akartam.