2.rész - Magyarázkodás és sokmás

Reggel kábultan ébredtem fel abban a szaros kényelmetlen műanyag székben. Nem éreztem a végtagjaimat. Résnyire nyitott szemmel pillantottam a még mellettem szuszogó srácra. Nagy nehezen felálltam a székből és egyenesen a kávé géphez vettem az irányt. Vettem egy jó meleg capuccinot és visszaindultam a kórterembe. Beléptem az ajtón és nagy meglepetés fogadott. Harry ébren de még kábán pillantott felén smaragdzöld szemeivel. Odamentem a székhez és elfoglaltam a helyem. Kérdő pillantást vetett rám. Majd szólásra bírta ajkait.

-        Ne haragudj a tapintatlanságomért de ki vagy? És én mit keresek itt? – vágott értetlen fejet amit persze megértek.

-        A kérdésedre a választ mindjárt megkapod. Előtte had kérdezzek én valamit. Mire emlékszel tegnap éjjelről?- mondtam majd nekikezdtem.

-        Nem sok mindenre. Annyira, hogy hatalmas fékezés és a földre estem. És itt ébredtem ebben a gyógyszerszagú undi helyen. De miért kérded? – magyarázta nekem homályos emlékeit. És ismét kérdő pillantást vetve rám.

-        Hát. Akkor mindent elmesélek. Az történt, hogy az éjjel elgázoltalak és besiettem veled a kórházba ahol azt mondták, hogy várjam meg míg felkelsz. Így is tettem. Elhelyezkedtem a székben, de elnyomott az álom amit nem akartam. Nem olyan rég ébredtem fel de te akkor még aludtál. Kimentem vettem egy kávét mire vissza értem felébredtél. Enyhe agyrázkódásod lett vagy van de ma mehetsz haza. Mivel nem ismerlek csak rajongó szemszögből ezért nem tudtam senkit értesíteni az állapotodról. Ezért nem maradt más választásom minthogy itt maradok és haza viszlek. Annyira sajnálom el sem  hiszed mennyire. Nagyon szégyellem magam miatta. Szörnyen röstellem és nem tudtam hogy tudok majd a szemedbe nézni. – ecseteltem a dolgokat és közben kitör rajtam a sírhatnék. Letöröltem a könnyeimet és felnéztem a csodálkozó fiúra. Majd megszólított.

-        Hűűha. Nyugodj meg kérlek. Nincs semmi baj. Nem haragszom. Csak hát fura egy kórteremben kelni. És hogy voltál olyan erős, hogy betuszkoltál a kocsidba? És komolyan itt voltál egész éjjel? Köszönöm. És fel a fejjel! Neked nem esett bajod? –nyugtatgatott egy mosoly kíséretében.

-        Köszönöm. Fogalmam sincs, hogy sikerült betuszkolni a kocsimba, és igen itt töltöttem az éjszakát. Nekem nem esett semmi bajom csak lelkileg vagyok oda. Hogy lehettem ekkora balfék máig sem értem… - mondtam halvány mosollyal.

-        Nem vagy az. Megtörtént és kész számomra nem jelent problémát és nyugodj meg nem foglak feljelenteni vagy ilyesmi dolgok. Egy ilyen gyönyörű lányt? Ugyan már! – ezalatt megvillogtatta százas mosolyát is.

-        Hát ö köszönöm.. – szerinte észre vette ahogy egy kis pír kerekedik az arcomon mert megmosolyogtatta szavaim.

-        Jó napot a fiataloknak! – lépett be az ajtón a főorvos.

-        Jó napot. – köszöntünk.

-        Nos Mr.Styles elvégeztünk pár vizsgálatot az éjszaka folyamán és minden rendben van önnel úgyhogy haza is mehet! De meg kell várni a papírjait és a gyógyszerit. Hamarosan egy nővér behozza önnek ezeket. Most mennem kell viszlát. És pihenjen sokat! – egy mosoly kíséretében kiment a teremből. Harry felé fordultam aki felült az ágyon és felhúzta a cipőjét. Hirtelen megcsörrent a telefonja. Felkapta a telefont és beszélgetésbe kezdett addig én írtam egy sms-t Roxane-nak :

Szia Tesó.! Hamarosan indulok haza vagy dolgozni csak Harrynek meg kell várnia a papírokat meg minden. Hazaviszem és kész! Puszi   D xx.

Belecsúsztattam a zsebembe a készüléket és hallgattam Harry beszélgetését ami annyiból állt hogy jól vagyok, nem nincs bajom.. És egyéb más. Letette a telefont majd rámnézett. Küldött felém egy bíztató mosolyt amit egy fejbiccentéssel nyugtáztam. Bejött a nővér majd Harry kezébe nyomta a papírokat és a gyógyszereket. Lementünk a recepcióhoz hogy kifizessük a dolgokat. Nyúltam a pénzemért de megfogta a kezem és nem engedte hogy kifizessem.

-        Miért nem? Én okoztam én is fizetem ki! Kérlek ne butáskodj. – makacskodtam.

-        Nem majd én elintézem! – vigyorgott. Bólintottam egyet majd visszatettem a pénztárcám a helyére.

 Elindultunk kifelé az ajtón majd a kocsikulcsomért nyúltam. Kinyitottam és beszálltam a volán mögé. Elindítottam a kocsit és elindultunk. Harry mutatta az utat.

-        Figyelj csak, még a nevedet sem tudom. – szólalt meg.

-        Darcy. Darcy Jones. – mosolyogtam.

-        És mondd csak mit értettél azon, hogy rajongói szemmel ismersz csak? – kérdezett.

-        Hát úgy értettem, hogy én is rajongó vagyok és hát csak így ismerlek. De ne hidd azt, hogy olyasféle rajongó vagyok aki síkítozik örömében ha meglát titeket. Én olyan vagyok aki hagyna titeket élni és nem dramatizálnék túl mindent mert nektek is kell a magánélet. Persze bármit megtennék egy aláírásért és egy fotóért mert melyik rajongó nem? Na mindegy is az a lényeg, hogy nektek is kell a nyugalom a normális élet. – miután befejeztem a monológom Harryre pillantottam aki mindezt megmosolyogtatta.

-        Igazad van végre egy olyan rajongó aki optimistán gondolkozik.

-        Itt merre forduljak? – tettem fel a teljesen eltérő kérdést.

-        Jobbra, majd az elsőnél balra. – mondta és közben mutatta az utat.

Hozzáteszem jó messze laknak tőlünk kocsival kb. 45perc lenne mire odaérnék a házunktól. Egy hatalmas ház elé parkoltam be. Gondolom ez az 1D ház. Leállítottam a motort és Harry felé fordultam.

-        Hát akkor Harry itt a búcsú ideje. Pihenj sokat és gyógyulgass. És kérlek ne haragudj nem tudom mi ütött belém. – mondtam búcsúzás képpen.

-        Várjunk csak. Nem gondoltad, hogy csak így elengedlek? Be kell jönnöd! Nem ettél semmit még ma. Sokat fogok pihenni de most be kell jönnöd. Ha tetszik ha nem! – makacsolta meg magát.

-        Hát nem is tudom Harry. Nem fognak a többiek utálni mert ekkora szerencsétlen voltam és elütöttelek? – kérdeztem hitetlenkedve.

-        Könyörgöm Darcy ne butáskodj! Na indulás befelé. Különben is a többiek tudják mi történt de majd mindent megbeszélünk rendben van? Kérlek ne idegeskedj! Nem lesz semmi baj. – nyugtatgatott.

Erőt vettem magamon és kiszálltam a kocsiból. Kivettem a táskám a hátsó ülésről és megindultam Harry után. Nagy levegőt vettem és bementünk az ajtón. Beléptünk és minden szempár ránk szegeződött. Liam felállt és megindult felénk. Gondoltam úristen most végem lesz. De egész máshogy történt minden.