A blog saját történet és kitaláció! Előfordulhatnak trágár kifejezések és 18+ -as jelenetek! Csak saját felelősségre.

2013. július 17., szerda

8.rész - Mekkora egy tahó vagy


Délben keltem szokásomhoz híven. Lecammogtam a konyhába valami reggel után. Müzlit ettem. Felvettem egy laza szerkót és gondoltam elmegyek vásárolni. Nincs semmi ruhám. Elkészültem és megindultam a pláza felé. Ja nem is említettem Roxane is jött velem. Rengeteg boltot megjártunk. Gondoltunk benézhetnénk egy starbucksba is egy finom kávéra. Egy lattét ittunk a tesómmal. Kimentünk a boltból. És nagy meglepetésemre kit láttam meg? Harryt egy csajjal. MICSODAA?? Odament a csajhoz és lesmárolta. Na adok én most neki. Odasiettem a kávémmal a kezemben. Szép óvatosan Harry mögé álltam ás a fejébe zúdítottam a kávémat.
-        Úgy tudtam van barátnőd aki én vagyok.! Mekkora egy tahó vagy. Gondoltam megleplek este azzal, hogy meglátogatlak de ezt elcseszted. – mérgelődtem vele. Mire ő csak kikerekedett szemekkel nézett rám.
-        Az hittem komolyan gondolom a dolgokat. De úgy látszik nem volt igazam. Én bíztam benned.
-        Darcy kérlek..
-        Ezen nincs mit magyarázni Harry. Úgy látszik csak az ágyadba kellettem. És te szőkeség hidd le te is csak oda kellesz majd neki. – kacsintottam egyet a szőkére majd megindultam vissza a nővéremhez.
-        Na mit láttál? Hova lett a kávéd? – zúdította rám kérdéseit.
-        Harry megcsalt ennyi után. Hogy tehette ezt? Gondolom csak az ágyába kellettem. Most kérlek menjünk haza. – már a sírás kerülgetett.
-        Mit csinált? Pedig azt hittem én is őszintén beszélt hozzád. Na mind egy nem érte meg. Ne foglalkozz vele egy tapló. – azzal belém karolt és hazafelé vettük az irányt. A haza út csendesen telt. Egész végig azok a képsorok jártak a fejemben amikor lekapja azt a csajt. Két nap után eltaszít magától el sem hiszem. Hatalmasat csalódtam benne. Kivételesen most a nővérem vezetett mert nem volt energiám ezek után. Én csak ültem és lestem ki a fejemből. Leparkolt a bejárónál kipattantam a kocsiból kipakoltuk a cuccokat az én cuccaimat ledobtam a szobámba. Mindent elpakoltam és az ágyamra rogytam a sírástól. Pedig én meg akartam ismerni ezt a fiút de nem adott rá még egy kicsi esélyt sem. Azon törtem a fejem, hogy lehettem ekkora balfék, hogy hittem is neki. Egész végig azok a pillanatok keringtek a fejemben mikor bevallotta mit érez és megcsókol. Csak erre tudtam gondolni. Persze, hogy én voltam az a palimadár aki belement az olcsó kis játékába. Ezentúl nem leszek ilyen úgy döntöttem nem fog senki olyan könnyen megkapni mint Harry. Egész éjjel aludni sem tudtam csak forgolódtam és sírtam. De hajnalban elnyomott az álom. Arra ébredtem fél tízkor, hogy csicseregnek a madarak és a nap kisüti a szemem. Ugyanis este nem húztam le a redőnyöket. Kiszálltam az ágyból és bementem a fürdőbe. Egy megtört lányt láttam a tükörben. De perpillanat most semmi nem érdekelt becsuktam magam után a szobaajtót. Lementem a konyhába kinyitottam hűtőajtót de vissza is csuktam. Még enni sem volt ingerem. Lehuppantam a kanapéra és kacsolgatni kezdtem a tévét. Persze, hogy mi ment a tévében? Hát persze, hogy ők. De bevalljam egy kicsit érdekelt is. Hátha kérdeznek Harry magánéletéről is.
-        Na és Harry, hogy állsz a lányokkal? – érdeklődött a riporter. Pont erre vártam
-        Hát, hogy is mondjam. Most éppen megtörtem. Egy hülye barom voltam és elhajítottam magam mellől azt a lányt akiben megtaláltam magam. Erre mindent elcsesztem. De nem akarok többet beszélni róla elég zűrös.
-        Hűűha. Hát akkor valami komoly történhetett. – vélekedett Harry válaszáról a riporter srác.
-        Köszönjük srácok, hogy itt voltatok. Remélem még találkozunk. Sziasztok. – köszöntek el és én azzal a lendülettel ki is nyomtam a tévét. Gondoltam elmegyek sétálni és kiszellőztetem a fejem. Felöltöztem majd lefutottam a konyhába és hagytam egy üzenetet a még szunyókáló nővéremnek. Elindultam London forgalmas utcáin. Pénzt telefont mindent vittem magammal hátha akarok inni vagy enni valamit. De ezek után rá sem tudok nézni a kajára. Már egy ideje sétálhattam mikor elhajtott mellettem egy ismerős autó. Nem tudom, hogy kié de nagyon ismerős. Megállt a kocsi pont mellettem. Louis szállt ki belőle. De vajon mit akarhat tőlem?
-        Darcy! Végre megtaláltalak. Velem kell jönnöd. Most azonnal hatalmas nagy baj van! – rontott nekem.
-        Mit akarsz? Mi az a nagyon fontos? Csak nem meghalt egy hangya? – flegmáztam vele majd tovább indultam.
-        Ne menj el kérlek. Ezt látnod kell! Harry kórházban van. – amint ezeket meghallottam megálltam és visszafordultam.
-        Mi történt? – kérdeztem egyszerűen.
-        Harry kórházban van. -  jelentette ki.
-        Rendben veled megyek de csak most az egyszer. – mondtam majd beültem a kocsijába.
-        De előtte oda megyünk a közös házba összeszedünk pár cuccot Harrynek. – mondta és elindultunk. 10 perc alatt odaértünk a házhoz. Louis előre engedett beléptem az ajtón és nagy röhögés fogadott.
-        Komolyan elhitted, hogy Harry kórházban van? – kérdezte Louis.
-        Mivan? Mi bajotok? – értetlenkedtem.
-        Csak meg akartunk szívatni Louval. – közölte velem Niall. Remek. Még egy jó érv arra, hogy pocsék az életem.
-        Fenomenálisak vagytok. Jobban csesszétek el a napom. A göndörnek úgyis már sikerült. Hatalmas nagy taplók vagytok. Pedig odáig voltam értetek de tévedtem. Ekkora szemetek még ti sem lehettek.
-        Hagyjátok már abba. Akkora bunkók vagytok.  – jött le Harry a lépcsőn. Ez kellett nekem, hogy így lásson persze. Köszönés nélkül elsiettem ezektől az állatoktól. Én rajongói szemmel nem így ismertem meg őket. Hazasiettem beléptem az ajtón és nagy meglepetésemre ki vért otthon a nővéremmel? Harold.
-        Te mit keresel itt? Nem okoztatok még elég fájdalmat nekem? – vontam kérdőre.
-        Darcy én azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. – kezdett bele Harry.
-        Bocsánatot? Ezek után? Megaláztak a gyökér haverjaid. Akkor a pláza közepén smároltál egy szőke csajjal. Mi kell még? Láttam a mai interjút. Tudod akkor azt hittem érdekellek még egy kicsit. De miután az idióta haverjaid ezt tették velem kiábrándultam mindegyikőtökben. Hittem benned. Megpróbáltalak megismerni de te ellöktél magadtól. Tudod én szeretni akarlak de ha ilyeneket csinálsz, hogy éljek egy olyan kapcsolatban ami nem a hűségen alapul? Nem tudom mivel érdemeltem ki mindezt. Sajnálom ha ezzel most belegázoltam a popsztár lelkecskédbe de sajnos ez az igazság. – miután elmondtam egy szuszra a monológom felrohantam a szobámba becsaptam az ajtót és az ágyamra feküdtem és zokogtam.

Harry szemszöge*

-        Most akkor balfék vagyok? – néztem hülye fejjel Roxanera.
-        Hát az én szememben az vagy mert tönkre tetted a húgom. És valószínű a húgom szemében is az vagy. – mondta egyenesen a szemembe.
-        Gondoltam. Fel kéne mennem hozzá. Nem tudom mi ütött belém akkor. Remélem helyre tudom hozni valahogy. Akkora egy tapló vagyok. Istenem tönkre tettem szegény lányt. – szégyenkeztem.
-        Na látod ebben igazad van. – értett velem együtt Roxane.
-        Felmegyek hozzá rendben? – kérdeztem.
-        Menj csak de meg ne merd bántani még egyszer! – figyelmeztetett.
Bólintottam és felsiettem a lépcsőre. Megálltam az ajtaja előtt és csak zokogást halottam. Ez mind miattam van. Bekopogtam a szoba ajtaján de nem kaptam választ. Ezért benyitottam.
-        Darcy beszélhetnénk? – reménykedtem majd beljebb léptem és becsuktam magam mögött az ajtót
-        Mit szeretnél már megint? Mimet akarod újra és újra összetörni? – kérdezte majd felém fordult. Belenéztem könnyes szemeibe és engem is a sírás kerülgetett.
-        Darcy akkora egy balfék voltam. Nem tudom mi ütött belém elkapott a hév. Tudom, hogy nem érdemellek meg téged de nekem akkor is kellesz de nem az ágyamba. Tudom mindenki annak titulál be, hogy én egy nőfaló vagyok. Igen tényleg volt olyan időszakom. De most már egy igazi kapcsolatra vágyom. Egy olyan lányra mint te. Te egy csodálatos lány vagy. Akit nem lett volna érdemes átvernem. De nem tudom visszaforgatni az időt. Egy idióta voltam. Kérlek próbáljuk meg még egyszer. Ígérem nem okozok több csalódást. – már már srva fejeztem be a monológom.
-        Komolyan gondolod, hogy bedőlök neked? – ült fel az ágyán.
-        Ezt most tényleg komolyan gondolom.
-        Komolyan gondoltad akkor is amikor lent a nappaliban kitálaltál nekem? Nem hinném. Komolyan gondoltam én, hogy nem adok másik esélyt? Talán. Tudod nagyon megbántottál. Szörnyen fájt nekem amit tettél velem. Egy valamiben egyezzünk meg.
-        Miben? – néztem rá.
-        Adok egy esélyt. De bizonyítanod kell, hogy nem csalsz meg és tényleg szeretni fogsz. Mert egy kapcsolatban nagyon fontos a bizalom. Remélem érted mire gondolok.
-        Persze. Értem. – feleltem.
-        Több esélyt nem szeretnék adni. Mert így ennyi elég volt nekem.
-        Nem is kell adnod. – válaszoltam.
-        Gyere ide de nagy mackó. – tárta szét felém kis karjait. Szorosan megöleltem.
-        Köszönöm szépen.
-        Mit? – tette a hülyét?
-        Nem fogok csalódást okozni. Hidd el.
-        Remélem is. – megcsókolt majd kiment a szobából. El sem hiszem, hogy kaptam még egy esélyt.
-        Na mivan lejössz vagy? – állt meg az ajtóban.
-        Megyek csak gondolkoztam.
-        Min? – értetlenkedett.
-        Rajtunk. – azzal összekulcsoltam ujjainkat és lementünk.

Darcy szemszöge*


Örülök, hogy adtam még egy esélyt Harrynek. Nem akartam elveszteni. De remélem nem lesz több ilyen alkalom. Még csak a kapcsolat elején vagyunk. Mert akkor nincs több esély. Nem szeretem az olyan fiúkat akik hűtlenek. Mert az előző pasim is ilyen volt. És még neki állt feljebb, hogy miért dobtam. Majdnem megütött. Nem szeretnék így járni Harryvel sem.

4 megjegyzés: