18.rész - Koncert

Harry szemszöge*

Reggel arra ébredtem, hogy valaki őrülten csapkodja az arcom. Résnyire nyitott szemmel láttam, ahogy Louis ül a csípőmön és csapkodja az arcom.

-        Jó reggelt! Keljetek, menni kell az arénába. Elaludtatok. – mondta Louis miközben még mindig csapkodta az arcom.

-        Jobbat. Felkelnék ha leszállnál rólam. Csak fél órát adjatok. – löktem le magamról Lout aki egy hatalmas dörrenéssel landolt a földön amire Darcy is felkelt.

-        Mi történt? Mi volt ez a földrengés? – ült fel az én szépségem álmos fejjel.

-        Louis jött ébreszteni erre én lelöktem az ágyról. Van fél óránk elkészülni elaludtunk és menni kell az arénába.

-        Rendben. Keresek valami csinosat.

-        Oké. Igyekezzünk.

-        De Harry nekem haza kéne mennem ruháért. Elmehetek a kocsiddal? Sietek, ígérem.

-        Persze de tényleg siess.

-        Mindjárt jövök. – megcsókolt majd kis is viharzott az ajtómon. Pont olyan pizsama volt rajta amiről tényleg látni, hogy pizsi de nem érdekelte.

Darcy szemszöge*

Kimentem az ajtón majd gyorsan beültem Harry kocsijába és siettem is hozzánk. Eszembe jutott, hogy b

Pizsamában vagyok. De nem érdekelt. Gyorsan kiszálltam a kocsiból majd beakartam nyitni az ajtón de eszembe jutott, hogy Roxane dolgozik. Nekem se ártana már dolgoznom. Holnap vissza is megyek. Kinyitottam az ajtót majd a szobámba siettem. Kikaptam egy ruhát a szekrényből majd visszasiettem a kocsihoz és már indultam is a Direction házba. A ház előtt leparkoltam majd visszamentem a szobánkba ahol Harry épp a kedvenc Ramones pólóját vette fel. Megálltam az ajtóban és sexi felsőtestét bámultam.

-        Meg is jöttem. Gyorsan összekapom magam. – tértem észhez majd a fürdőbe siettem. Hamar letusoltam majd szárazra töröltem magam és belebújtam a ruhámba. Szerencsére mindenféle kiegészítőt is hoztam magammal. A ruhámhoz illő sminket tettem fel, hajamat kiengedve hagytam.

-        Kész vagy? – hallottam Harry hangját az ajtó mögül.

-        Igen. Egy pillanat. – elpakoltam a cuccokat és már kint is voltam a fürdőből.

-        Tyűhaa. – mért végig Harry. – Gyönyörű vagy.

-        Köszönöm szépen. Te meg döglesztő. – kacsintottam. Közel hajolt hozzám majd puha csókban forrtunk össze. Elengedett majd összekulcsolta ujjainkat és úgy mentünk le a többiekhez.

-        Aztamindenit. – mondta Zayn.

-        Csodaszép vagy. – ölelt meg Niall.

-        Köszönöm szépen. Aranyosak vagytok. – mosolyogtam.

-        Na akkor induljunk. – csapta össze a kezét Paul. Mindenki beszállt a kisbuszba. London legnagyobb arénája előtt álltunk meg. A hátsó ajtót megközelítve mentünk be. Néhány fotós lekaphatta, ahogy Harryvel kézen fogva sietünk befelé. De nem érdekelt.

-        Az öltözőket erre találjátok. Már behozták a ruháitokat. – mutogatott Paul.

-        Itt mindenkinek külön öltözője van? – kérdeztem miközben a folyosón kerestük a „HARRY” nevű öltözőt.

-        Igen. Általában mindig van külön. De van egy ilyen nappali féle ahova le ülünk beszélgetni vagy kajálni.

-        Itt a tiéd. – mutattam az ajtóra. Benyitottunk és egy tök szuper helyre érkeztünk. Nem így képzeltem el egy öltözőt az biztos. Kávégép, de csak ilyen pici. Hűtő tele enni, innivalóval. Fürdőszoba minden.

-        Ez komoly? Minden arénában ilyen öltözőitek vannak? – néztem körbe alaposabban.

-        Igen mindig. De ha nem haragszol elmennék tusolni, mert a hangpróba után már nem lesz időnk. Mindjárt jövök. – lopott tőlem egy csókot majd el is tűnt a fürdőben.

-        10 perc múlva hangpróba. – hallottam egy női hangot az ajtó túloldaláról. Felálltam majd bekopogtam a fürdő ajtaján.

-        Harry 10 perc múlva kezdődik a hangpróba. Igyekezz.

-        Rendben. – válaszolt. Nem sokkal már nem hallottam a víz csobogását. Egy félmeztelen, hülye vagyok inkább félpucér Harry jött ki a fürdőből. Káprázatosan nézett ki. Ott állt előttem és nem tudtam mást nézni csak őt. Izmost felsőtestén még egy két helyen apró vízcseppek voltak.

-        Tetszik mi? – fordult felém, miután kivette a ruháit a táskából.

-        Ühüm. – hajtottam le a fejem, hogy eltakarjam egyre jobban pirosodó arcom. Erre ő csak édesen felnevetett.

-        Harry gyere, kezdünk. – hallottuk Liam hangját.

-        Fél perc, csak felöltözök. – válaszolt vissza. Gyorsan magára rángatta a ruháit majd ki mentünk a színpadhoz. Hatalmas volt az aréna. Rengeteg ülőhely van itt.

-        Mi honnan fogjuk nézni? – álltam meg Harry mellett, aki már igyekezett felmenni a színpadra.

-        Majd Paul vagy valaki megmutatja mennem kell Kicsim. Innen nézheted a próbát. – gyors csók után már ment is fel a színpadra.

              *                                      *                                        *

Most engedték be az arénába a rengeteg rajongót. Nagyon izgulok. Soha nem voltam még 1D koncerten. Mindjárt kezdenek.

-        Jó estét London! – jött fel Louis a színpadra és köszöntötte a rajongókat, akik hatalmas sikoltozással köszöntötték kedvenceiket.

-        Remélem jól mulatunk ma este. – mondta Niall.

-        Kezdődjék a koncert. – fejezte be Liam. A What makes you beautiful volt az első szám. Az egészet végig tomboltam. Nagyon jó volt. A koncert végén mikor elköszöntek a srácok Harry felrángatott azzal a címmel, hogy most bemutat mindenkinek. De nem akartam felmenni. Nem akartam tönkre tenni a koncertet. De a csajok bíztattak, hogy menjek mert velük is megcsinálták ugyanezt.

-        Kedves közönség! Szeretnék valakit bemutatni nektek. – fogta meg Harry a kezem és felsétált velem a lépcsőn.

-        Ő itt Darcy, a barátnőm. Kérlek ne utáljátok őt, mert én ettől még ugyanúgy szeretlek titeket. Gyerünk Drágám mutatkozz be. – kezembe nyomta a mikrofont és én csak álltam ott, mint a jó gyerek.

-        Öhm. Sziasztok! Darcy vagyok 18 éves. Remélem nem fogtok engem utálni nem szeretném, ha ezért nem bírnátok. És hallottátok Stylest ugyanúgy szeret titeket. Sziasztok! – majd lejöttünk a színpadról.

-        Jaj Kicsim egy tünemény voltál. Látod nem fognak utálni. Hallod, hogy sikoltoznak neked? – és tényleg igaza volt a nevem kiabálták.

-        Köszi. Lányok nektek is ugyanez volt? – mentem oda Perriehez és Eleanorhoz.

-        Aha. Totálisan. Vagy tíz percig kiabálták a nevem. – mondta Perrie.

-        Nekem is. De engem még mindig van aki nem kedvel. Mert van a sok Larry Shipper akik nem állnak le és csak az utálatot küldik felém. Nem értem mit tettem. De a többiek mind szeretnek.

-        Értem. Akkor jó. Most ez nagyon feldobta a kedvem. Menjünk inni szomjas vagyok. Nem jöttök velem?

-        De menjünk. – mondta el és a közös helységbe vezetett minket.

-        Hol voltatok lányok? – jött oda Lou.

-        Csak beszélgettünk. Hol találunk valami innivalót?

-        Gyere megmutatom. – állt fel a kanapéról Harry.

-        Oké. – követtem egy ilyen kis kamra szerű helyre. Harry benyúlt a kis hűtőbe majd a kezembe nyomott egy üveg vizet.

-        Megfelel? – megfogta a derekam majd közel húzott magához.

-        Tökéletes. – mosolyogtam. Tekintetét az enyémbe fúrta majd arca egyre közelebb ért az enyémhez. Duzzadt ajkait az enyéimnek nyomta majd lágy csókolózásba kezdtünk. Egyre többet akartunk egymástól.

-        Mit szólnál ahhoz, ha mi most haza mennénk? – engedett el. Csak bólogatni tudtam, mert még Harry csókjának a hatása alatt voltam. Megfogtam a vizem majd kimentünk a kamrából vagy mi ez.

-        Skacok mi most haza megyünk mert Darcy nem érzi jól magát. Sajnáljuk.

-        Igen. Ne haragudjatok szörnyen érzem magam.

-        Mehetünk?

-        Igen. Sziasztok! – kimentünk a közös helységből majd Harry öltözőjéből kiszedtük a cuccait. Szóltunk Paulnak, hogy haza megyünk. Fogtunk egy taxit majd haza indultunk. Nem sok idő után már otthon is voltunk. Bezártuk magunk után az ajtót majd Harry sietősen a szobája felé húzott. Becsukta a szobaajtót majd neki nyomott. Hevesen csókolóztunk már egy ideje mikor lerángattam róla a pólót. Izmos felsőtestére teljes rálátást nyertem. Végig simítottam a kockáin majd ismét az ajkaira tapadtam. Az ágy felé húzott majd lassan lefektetett rá. Óvatosan lehúzta a cipzárt majd lehámozta rólam a hosszú ruhát.

*                                             *                                                                   *

Lihegve dőltünk vissza egymás mellé az ágyra. Magunkra húztam a takarót majd összebújtunk.

-        Ez jó volt. Már nem is vagyok rosszul. – nevettem.

-        Tényleg rosszul voltál? – nézett rám kérdő tekintettel.

-        Nem dehogyis. Csak téged idéztelek. Hány óra van?

-        Megnézem. – telefonja után nyúlt az éjjeliszekrényre. Teljesen kirajzolódtak a hátizmai.

-        Hajnali 4.

-        Mennyi? Mikor jöttünk mi haza?

-        Éjfél után valamikor.

-        A többiek itthon vannak már?

-        Azt hiszem. – kuncogott.

-        Remek. – nyomtam bele a fejem a párnába.

-        Nem voltál annyira hangos. – emelte ki az annyira szót.

-        Aha. Csak gondolom a fél ház rajtam röhögött. Mindegy aludjunk elfáradtam megint és megígértem Roxanenak, hogy reggel megyek újra dolgozni.

-        Rendben van. Reggel elviszlek. Jó éjt. Szeretlek. – közel húzott magához majd megcsókolt. Összebújtunk jó szorosan és már aludtunk is.