19.rész - Mi jöhet még?

Sziasztok! a lap szélére felkerültek a szereplők, mint azt látjátok! innentől úgy lesz, hogyha ruhát illesztek be nem a szöveg közepére teszem be hanem a végére. Mivel rendesen meggyűlt vele a bajom mindig. Komikat szeretnék látni ezalatt a rész alatt is! de nem csak egyet! ez nekem nagyon fontos. nem szeretném korlátozni azt, hogy mikor lesz új rész. Jó olvasást! Puszi : Szter xx. 

Reggel arra ébredtem, hogy eszeveszettül csörög a telefonom. Kapálóztam az éjjeliszekrény felé majd mikor megtaláltam a fülemhez emeltem.

-        Halló?  - szóltam bele reggeli hangomon.

-        Szia Darcy! Betudnál ma jönni végre dolgozni? – szólt bele a nővérem egy pici dühvel a hangjában.

-        Persze. Tegnap mondtam Harrynek is, hogy ma megyek vissza. Elkészülök és indulunk is.

-        Rendben van. Köszönöm. Várlak, szia. – meg sem várta míg elköszönöm, már bontotta a vonalat.

-        Harry. Szívem. Kelj fel kérlek, mennem kell dolgozni. – közben apró puszikat hagytam csodás arca minden szegletén.

-        Minden nap így akarok kelni. – jelent meg az a csábos mosoly az arcán.

-        Kelhetsz így csak ébredj. Mennem kell dolgozni. – közben kimásztam az ágyból.

-        Rendben. – felült majd egy hatalmasat nyújtózkodott. Kivettem a dolgaimat a táskámból majd a fürdőbe siettem. Megmostam a fogam meg az arcom. A hajam szoros kontyba kötöttem. Hamar felöltöztem és kimentem onnan.

-        Sietek. – gyors puszit nyomott számra majd eltűnt a fürdőben.

-        Harry kihoznád a fésűm ha kész vagy? Bent hagytam. – szóltam neki.

-        Persze. – pont akkor lépett ki az ajtón. Kezembe nyomta a fésűm. Gyorsan beleraktam a táskámba és már indulni akartam de Harry visszahúzott a derekamnál fogva. Alig volt köztünk pár centi hely. Tekintetünk találkozott és az ajkait az enyéimre tapasztotta. Nyelvével megbökte alsó ajkam bejutásért könyörögve, amit persze megkapott. Érzéki csókunk tarthatott vagy öt percig de levegőhiány miatt el kellett válnunk.

-        Menjünk, mert a végén még nem érsz oda. – kuncogott.

-        Nagyon vicces vagy Styles. – összekulcsoltam ujjainkat majd lecammogtunk a lépcsőn. Elköszöntem a fiúktól és elindultunk. Leparkolt a fodrászat előtt majd egy csók után elköszöntem és indultam is befelé.

-        Sziasztok! – intettem és az irodába siettem. Lepakoltam a cuccom és munkába is álltam. Éppen az ebédemet fogyasztottam, mikor hangokat hallottam az üzlet felől.

-        Roxane! Mi volt ez? – kiabáltam ki.

-        Darcy gyere ide gyorsan kérlek! – csuklott el egyre jobban a hangja. Nekem se kellett több letettem a telefonom és ki siettem. Luke szorongatta Roxanet és ordibált vele, hogyha nem fogadja vissza megöli.

-        Engedd el te seggfej. – ordítottam.

-        Mert mit teszel? Hívod Harrykét és ő majd elrendez mindent? Te sem gondoltad komolyan. – nevettet fel kínjában. Nekem sem kellett több visszarohantam az irodába felkaptam a telefonom és tárcsáztam Harry számát.

-        Szia Baby! Mi a helyzet?

-        Harry azonnal ide kell jönnöd a fodrászatba! Rögtön. – kikapta a kezemből  a telefonom majd a falhoz csapta ami sikeresen darabokra tört. Megrántott majd erőteljesen a falhoz nyomott.

-        Ajaj cica. Ezt nem kellett volna. – hajolt egyre közelebb hozzám. Én azzal az adandó alkalommal jól szemközt köptem. Egyszerre elengedett. Kirohantam az irodából, hogy megnézzem a nővéremet. Ott feküdt a földön.

-        Roxane! Hallasz? Szólalj már meg! – sírva könyörögtem. Hatalmas fékezést hallottam és Harry rontott be.

-        Luke! Bent van az irodában. – mutogattam. A vezetékes telefon után kaptam és tárcsáztam a mentőket.

-        Harry hívj rendőrt! – ordítottam.

-        Azt csinálom. – hallottam a választ. Nem kellett sok kiértek a mentősök és rendőrök is. Lukeot elvitték a kapitányságra, Roxanet pedig a kórházba. Bezártuk a boltot, kocsiba ültünk és mentünk Roxane után.

-        Fáj valamid? – nézett rám a pirosnál.

-        Hát egy két helyen a karom meg az arcom.

-        Majd téged is megnézetünk.

-        Rendben. Most ellenkeznék, de úgysem engednéd meg.

-        Nem is. Sajnálom, hogy megint idejött ez a szemét.

-        Nem kell. De most már elegem van. Gemma most meg ez. Tényleg vele mi van?

-        Gemma hétvégén már hazamehet a kórházból. Majd akkor meglátogatjuk. De egy darabig pihennie kell otthon.

-        Értem. Csak előtte intézzük el ezt a szemetet. Remélem egy életre becsukják. De én nem megyek bíróságra.

-        Nem is kell mindent elintéztem. Azt mondták a rendőrök, hogy ezt Lukeal elintézik és nem kell mennetek sehova.

-        Hála istennek. Köszönöm. – nyomtam puszit az arcára.

-        Nincs mit. – mosolygott. Közben már odaértünk a kórházhoz. Megálltam a recepciós pultnál majd megszólítottam a csajt.

-        Helló! Roxane Jones szobáját keressük.

-        Jó napot! A 334 szoba az övé.

-        Köszönjük. – a lifthez siettem. Pont mikor felértünk a szobájához akkor jött ki az orvos.

-        Jó napot! Önök Mrs. Jones hozzátartozói? – kérdezte.

-        Igen én vagyok az. Mi történt a nővéremmel? – nyugtalankodtam.

-        A nővérének bordarepedése és kéztörése van. Rendesen elbántak vele.

-        Jézusom. Bemehetünk hozzá? – kaptam a fejemhez idegességemben. Legszívesebben sírni tudtam volna.

-        Igen. Bemehetnek hozzá, de hagyják pihenni és ne nagyon beszéltessék. Még a levegővétel is fájdalmas számára. Nekem mennem kell. Viszlát! – és el is tűnt.

-        Édes istenem. – borultam Harry nyakába és szabad utat engedtem sós könnycseppjeimnek.

-        Nyugodj meg. Meg fog gyógyulni. Minden rendben lesz. Nem érhet titeket bántódás többet. Megígérem. Nem lesz baj. – simogatta a hajam.

-        Oké. Menjünk be. – törölgettem a könnyektől ázott arcom. Benyitottam a kórterembe és egyszerre megcsapott a gyógyszerszag. Fogtam egy műanyag széket közel húztam az ágyhoz és leültem.

-        Szia. Hogy vagy? – néztem rá nagy szemekkel. De csak mutogatott. Gondolom, fáj a beszéd. Arcát lila foltok csúfították. Összeszorult a torkom.

-        Holnap egyedül kell dolgoznod. Rendben? – suttogta, de mondandója után a torkához kapott. Jaj, mikor lesz már ezeknek vége.

-        Rendben van. Meg tudom csinálni. Máskor is volt már így.

-        Roxane az orvos nem mondta mikor jöhetsz haza? – kérdezte Harry és ő is helyet foglalt mellettem. Bólogatott és mutogatta, hogy a jövő héten hétfőn.

-        Rendben. Elintéztem nektek, hogy ne kelljen bíróságra mennetek. Majd küldenek egy levelet és onnan megtudjátok mi lett vele.

-        Mi most megyünk. De holnap bejövök hozzád. Pihengess. – arcon pusziltam majd elköszöntünk neki és elindultunk haza.

-        Átjössz hozzánk? – kérdezte Harry.

-        Igen. Nem szeretnék egyedül lenni. De menjünk haza cuccért. Meg külön menjünk, mert az én kocsimmal akarok menni reggel dolgozni. Kicsit ki kell szellőztetnem a fejem. Majd utánad megyek.

-        Oké. De vigyázz magadra. – gyors csók után kiszálltam a kocsiból és befelé indultam. Pakoltam össze magamnak holnapra cuccot. Felkaptam a kulcsokat, bezártam magam után az ajtót majd a kocsimhoz igyekeztem. Bedobtam a táskám a hátsó ülésre elindítottam a zenét és elindultam. Ordított a zene, de valahogy most ez nyugtatott meg. Megint éreztem, hogy a sírás határán járok. De nem engedtem el a könnyeim. Mindig velünk kell történnie valaminek? Miért ver ennyire a sors? Elegem van. Legszívesebben ordítanék és szétrombolnék mindent. De nem tehetem. Leparkoltam a McDonald’s előtt, majd megnéztem magam a tükörben. Nem látszanak lila foltok az arcomon csak a kezemen. Az nem lényeges. Kikotortam a tárcám a táskámból, kipattantam a kocsiból bezártam majd befelé siettem. Kértem mindenkinek kaját elvitelre kifizettem. A ruhám már borzalmasan festett rajtam, pedig egy király szerkót vettem fel ma. Mindegy. Visszaültem a kocsiba maximumra tekertem a hangerőt. Engedtem, hogy a zene átjárja a zsigereim és teljesen ellazultam. Nem érdekelt semmi. Bő fél óra után beparkoltam a Direction ház előtt a bejáróra. Kipakoltam a kocsiból a sok zacskót. Nem kopogtam csak bementem. Lerúgtam a csukáimat az előtértben majd a konyhában ülő srácok elé leraktam a zacskókat és bevágódtam Harry mellé.

-        Na mi a helyzet? – simogatta meg a hátam kedvesen Liam.

-        Semmi. –sóhajtottam nagyot majd a kajám után nyúltam. Ma még alig ettem valamit. Az ebédem sem tudtam megenni. Kivettem a zacskóból a sültkrumplit meg a hamburkerem és neki láttam. Majdnem lecsukódtam a szemeim. Szörnyen fáradt voltam. Megettem a kajámat kidobtam a szemetet a kukába, töltöttem magamnak innivalót közben nekidőltem a konyhapultnak.

-        Sajnálom Darcy, hogy ez történt. De sok rossz után mindig jó jön. – ölelgetett meg Zayn.

-        Köszi Zayn. Remélem is. – mosolyogtam rá. – Amúgy hányadika van?

-        19. – beszélt teli szájjal Horan.

-        24. – én szülinapom lesz! Jézusom el is felejtettem. 19 éves leszek! – ugrándoztam körbe mindenkit.

-        Remek. Akkor tudom mit kapsz szülinapodra. – nevettet Louis.

-        Semmi olyat nem kérek Tomlinson. –röhögtem.

-        Fenébe. Elrontottad a tervem. – ment ki szomorúságot színlelve.

-        Szeretek nálatok lenni mert itt mindig megnevettet valaki a legrosszabb napomon is. – mosolyogtam.

-        Jaj. Gyertek ide családi ölelés! – ordított Louis. Jól megszorongattak.

-        Én rohadt fáradt vagyok emberek. – csaptam össze a tenyerem majd levágódtam Malik mellé a kanapéra.

-        Hát akkor menj aludni. – nézett rám értetlenül Niall.

-        Nem lenne rossz ötlet. Harry veled mi a helyzet? – fordultam hátra, mivel mögöttem állt.

-        Hát. Én nem vagyok fáradt de te nyugodtan menj fel.

-        Rendben van. – felálltam a kanapéról arcon pusziltam majd fellépdeltem a lépcsőn Harry szobájáig. Elfelejtettem, hogy a táskám lent maradt a konyhában.

-        Harry! Légy szíves hozd fel a táskám! Lent maradt a konyhában! – kiabáltam az ajtóból.

-        Viszem! – kiabált vissza. Nagy lépteket hallottam és az én csodás barátom jelent meg a táskámmal a kezében.

-        Köszönöm. – behúztam az ajtón majd heves csókolózásba kezdtünk. Nyelve vad táncot járt az enyémmel. Már annyira belejöttünk, hogy azt vettem észre, hogy az ágyon fekszünk. De túl fáradt voltam hozzá. Levegőhiány miatt elváltunk. Harry lassan mellém gurult. És lihegve feküdtünk egymás mellett.

-        Megyek fürdeni. – mosolyogva sétáltam a táskámért kivettem belőle egy fehérneműt majd Harry szekrényéhez sétáltam.

-        Vehetek ki egy pólót? – fordultam felé.

-        Te soha nem hozol pizsamát. Persze vegyél csak. Majd keresek neked egy pólót amit neked adok és abban aludhatsz.

-        Köszönöm. Imádlak. – kacsintottam egyet majd bementem a fürdőbe.