21.rész

 ÖT KOMMENT UTÁN ÚJ RÉSZ.!!

Reggel karikás szemekkel ébredtem ez mind a sírástól van. De ma akkor is dolgoznom kell. Nem hagyhatom el magam. Nagy nehezen kimásztam az én angyalom mellől majd megközelítettem a fürdőszobát. Beálltam a zuhany alá és csak folyattam magamra a vizet. A meleg víz körbe járta mindenem és olyan volt mintha lebegnék. Csak lebegek. Nincs körülöttem semmi, csak én vagyok az egyetlen. Semmi gondom és önfeledten bolyonghatok a rengetegben. De ez csak egy buta álom. Ilyen soha nem lesz. Talán akkor, mikor lesz egy gyerekem. Egy szépséges kislány vagy egy helyes kisfiú. Talán mindkettő. Hamarosan úgyis itt az ideje a gyerekvállalásnak. Majd lehet, megemlítem Harrynek. Végeztem önmagam áztatásával és kikecmeregtem a fürdőből immáron készen. Írtam egy papírt Harrynek, hogy dolgozok, és ha akar, ebédidőben keressen. Adtam egy puha puszit a kipirult arcára és elindultam dolgozni.

*                     *                           *

Keservesen telt a mai nap, szinte mindenki tudta mi történt, de nem emlegették. Talán jobb is. Harry eljött ebédkor és hozott ebédet is. Most indulok haza a mi házunkba. Ma Harry is jön velem. Segít elpakolni Roxane cuccait. Nagyon sok emléket idézett fel a pakolás rengeteget sírtam megint. A dobozokat kicipeltük a garázsba. Miközben beszélgettünk a gyerekvállalásról.

-        Szeretnék egy gyereket. Szerintem most már itt az ideje. De majd csak jövőre. Úgyis mindjárt karácsony.

-        Nem rossz ötlet. De még azért várjunk vele, nem gondolod?

-        Aha. De ha kislány lesz, akkor azt a nevet szeretném neki adni, hogy Heather. Vagy Cortez. Ha kisfiú Harry az apukája után vagy Jamie. Ezek olyan helyes kis nevek.

-        Igen tényleg jók. De ezen még ráérünk gondolkozni. De aranyos lenne egy kis bébi.

-        Igen. De most, hogy ez történt szerintem elfeledtetné a gondokat egy baba.

-        Valóban. Na de pakoljuk el a maradék dobozokat és végeztünk. Ami szobák üresen maradtak azokat át lehetne alakítani gyerekszobának. Elképzeltem, ahogy bent játszanak a szobájukban és néha összekapnak és sírás lesz belőle. Mi pedig megtanítjuk neki, hogy ugyan veszekedni nem szabad és rossz dolog. – vigyorgott Harry. Örültem neki, hogy tetszik az ötlet. Idő közben megcsörrent a telefonom. Anya. Azt mondta beugrik hozzánk és megmutatja a papírokat. Ő most nem ment vissza apával dolgozni.

-        Szia Kislányom. Gyere, üljünk le.

-        Szia Anya! Várj, be szeretnék mutatni neked valakit. Harry kérlek, gyere ide! – kiabáltam Harrynek mivel ő még a garázsban pakolta fel a dobozokat.

-        Itt vagyok. Jó napot! Harry Styles vagyok. – rázott kezet anyával.

-        Szervusz. Abbie vagyok. Nyugodtan tegezz.

-        Rendben van. Kérem, fogadd őszinte részvétem. Sajnálom, ami történt.

-        Köszönöm. Gyertek, üljünk le.

-        Kértek teát? – vettem elő a filtereket.

-        Igen kérünk. – mosolygott Harry.

-        Mindjárt kész. Nos, anya mi ez a rengeteg papír, amit hoztál?

-        A kórházi papírok meg a temetéshez szükséges papírok és számlák. Össze kell adnunk mennyibe is fog mindez kerülni nekünk.

-        Rendben. Hozok egy számológépet. – kimentem a nappaliba és az egyik fiókból kivettem egy számológépet. Gyorsan visszasiettem.

-        Köszönöm. Tehát akkor összesen 800 font lesz. Hát igen ez rengeteg pénz. Darcy ebbe neked is bele kell adnod. Muszáj.

-        Tudom. Nem gondoltad, hogy majd egyedül álltok mindent?

-        Rendben akkor készen is vagyunk. Jaj, várjatok! Szombaton fél háromkor kezdődik a temetés. – érzékenyült el. Csodás szülinap lesz.

-        Csodás szülinap. – hajtottam le a fejem.

-        Sajnálom kicsim. – simogatta meg a hátam. – Nekem most mennem kell. Sziasztok!

-        Szia! – kikísértem az ajtóig és megvártam, míg elhajt. Becsuktam magam után az ajtót neki dőltem a fának és egy sóhajtás követte az előtörő könnyeimet. Lassan lecsúsztam a padlóig. Csak sírtam és sírtam megint. Ez a két nap gyötrelmes számomra.

-        Darcy! – ennyit hallottam és elsötétült minden. Megint lebegek a nagy fehérségben. Jelen pillanatban ez a legnyugodtabb dolog, ami velem történik. Nem akarok innen elmenni, de valami mégis azt sugallja, hogy el kell mennem itt nem maradhatok. Még nem mehetek el. Pedig most ez lenne a legjobb dolog. Elmenni és magam mögött hagyni minden rosszat, ami üldöz. De egy részben rohadt nagy önzőség lenne, mert ha itt hagynék mindenkit csak a fájdalom maradna nekik. Ezt nem tehetem még nem. Gondolom, a csipogás nem azt jelenti, hogy meghaltam. Nem is szeretnék. Lassan kinyitottam a szemem, még egy darabig homályosan láttam majd 7 magas alakot láttam állni előttem. Kinyitottam szemem és már nem volt semmi homályos

-        Meglepetés! Jöttünk meglátogatni téged! Bár ma már mehetsz haza. – hangoskodott Louis.

-        Sziasztok. – tornáztam magam ülő helyzetbe erőtlenül.

-        Mi a helyzet? Hogy vagy? – ült le mellém Perrie.

-        Most jól. Bár fogalmam sincs, hogy kerültem ide. Valaki tudatná velem?

-        Mindjárt mondom, csak előtte egyél. – nyomott a kezembe egy szendvicset Harry.

-        Rendben. Úgyis éhen halok. Közben mondhatod. – kibontogattam a fóliából a szendvicset és mohón beleharaptam.

-        Na szóval. Arra emlékszel, hogy anyukád elment és sírógörcsöt kaptál?- bólogattam.

-        Oké. Elájultál és nem tértél magadhoz. Behoztalak a kórházba és megmondták, hogy pihenned kell, mert kimerültél és még egy lapáttal rátettek a dolgok. Összeroppantál. Ez történt tegnapelőtt. Közben egyszer kétszer felkeltél, de nem nagyon emlékezhetsz rá, mert erős nyugtatót kaptál. De ma már mehetünk haza.

-        Értem. Milyen nap van ma?- összegyűrtem a szemetem és az ágyam mellett lévő kis műanyag kukába hajítottam.

-        Péntek van. Hamarosan jöhetsz haza. – vigyorgott Niall és közben egy szendvicset evett. Nem értem miért éhes mindig ez a gyerek.

-        Remek. Anya volt itt?

-        Igen volt és azt üzeni, hogy minden rendben van velük. Ma miután haza értünk átjön és meglátogat. – simogatta meg a kezem Harry.

-        Oké. Jaj, gyerekek annyira örülök, hogy itt vagytok, és nem hagyjátok, hogy tönkre menjek. Köszönöm nektek.

-        Nincs mit. – és kaptam tőlük egy hatalmas családi ölelést. Most pont erre volt szükségem.

-        Jó napot a fiataloknak! Mrs. Jones itt vannak a papírjai, kérem, írja alá és már mehet is haza. Önöktől azt szeretném kérni, hogyha lehet ne nagyon tegyék ki stressznek a hölgyet. – gyorsan aláfirkantottam a papírokat. Megköszöntem a dokinak majd ki is ment. Segítettek összepakolni a cuccaimat és elindultunk haza. Leraktuk a cuccaimat nálunk és megbeszéltük Harryvel, hogy haza visszük a többieket és visszajövünk hozzánk.

-        Jól van Srácok! Vigyázzatok magatokra! Holnap találkozunk! – eresztett halvány mosoly Liam. Tudtam mire gondolt. Temetés. Édes istenem.

-        Sziasztok! – intettünk nekik.

-        Harry nem akarok holnapot. – sóhajtottam fájdalmasan.

-        Tudom Kicsim. De, hidd el minél hamarabb túl vagyunk rajta annál könnyebb lesz. Hidd el. – simogatta meg a combom.

-        Köszönöm.

-        Mit?

-        Azt, hogy itt vagy nekem még a legnehezebb helyzetekben is. Nagyon szeretlek Harry.

-        Ez természetes, hogy itt vagyok. Én is nagyon szeretlek Darcy. – mosolygott rám bíztatóan.

-        Hazaérünk és letusolok aztán alszok. Holnap nehéz napunk lesz megint.

-        Tudom. Induljunk. – kifordultunk az 1D-ház elől majd haza mentünk. Otthon melegítettem egy kis vacsorát és szerencsétlenségemre sikerült megégetnem a csuklómat. Harry hozott kötszert a fürdőből és gondosan bekötözte. Jól esik, hogy ennyit törődik velem.

-        Köszönöm. – eresztettem egy gyenge mosolyt.

-        Szívesen. Drágám máskor jobban vigyázz! – emelte fel mutató ujját, majd megdorgálás képpen megrázta. Ezen el kellett nevetnem magam. Napok óta most nevetek először.

-        Nem vicceltem Darcy. – kulcsolta össze maga előtt a kezeit és durcás fejet vágott. Megint nevetnem kellett. Együtt nevetgéltünk a konyhában.

-        Jól van Harry. Menjünk fürdeni, fáradt vagyok. –dőltem neki a mellkasának.

-        Én is. – megpuszilta a fejem búbját elhúzódtam tőle és szemeibe néztem, majd ajkaimat az övéire tapasztottam. Elváltunk majd löktünk egymásnak egy mosolyt és szó nélkül az emelet felé mentünk.

-        Jöhetek veled? – nézett rám félénken, kisfiús arccal.

-        Jöhetsz. –aprót bólintottam. Kivettem a szekrényemből Harry pólóját amit nekem adott. Intettem a fejemmel, hogy jöjjön. Nyitva hagyta a fürdőajtót, amit nem is bánok. Legalább nem lesz bent olyan meleg. Szemben álltunk egymással, de mégsem néztük egymást. Szépen lassan levetkőztem, addig Harry tele engedte a kádat vízzel. Beleültünk és áztattuk magunkat a meleg vízben. Harry segített megmosni a hajam és a testem. Én is. Kikászálódtunk a vízből. Megtörölköztünk felvettük a pizsamát és mentünk is lefeküdni. Hajamra tekertem egy törölközőt és úgy mentem az ágyba. Harry mellkasán helyezkedtem el. Tökéletes.

-        Jó éjt. – nyújtózkodtam fel és nyomtam puszit szájára.

-        Neked is. – mosolygott. Hamar elaludtam.

 Harry szemszöge*

Nem tudtam elaludni. Gondolkoztam a holnapi napon. Szegény Darcy. Mostanában semmi jó nem érte. Remélem ezek után minden rendben lesz és végre boldog lehet. Annak örülnék a legjobban. Végre boldog lenne és nekem hatalmas nagy örömet okozna. De ez? Látni a legfontosabb dolgot az életedben tönkre menni az a legborzalmasabb dolog a világon. És az, ha segíteni akarsz de nem tudsz mert nem érzed át a helyzetét. Szörnyű. Már 3 óra van, és még mindig nem tudok aludni. Csak leskelődök a sötét szobában és gondolkozok. Azon, hogy milyen lesz ha egyszer lesz egy aranyos kisgyerekünk. Ha kislány lesz majd neki is göndör haja lesz, meg zöld szeme és majd játszok vele a kertben. Esti mesét olvasok neki, megfürdetem. Megfésülöm szép haját és minden bajtól megvédem őt. Gyönyörű lesz, mint az anyukája. Ha kisfiam születik, akkor olyan haja lesz, mint nekem. Focizok vele az udvaron, megtanítom, hogy kell csajozni. Belövöm a séróját. Igazi macsót nevelek belőle. Imádni fogom a gyerekemet. Legjobb dolog lesz, ami velem történhet. Gondolatomból Darcy sírása ébresztett fel. Gyorsan odakaptam a fejem, de nem tudtam mit tegyek. Álmában sírt. Nem bántom, mert talán megijesztem. Végig simítottam arcán jó néhányszor mire megnyugodott. Szegényt biztos rémálmok gyötrik. Legyen már vége ennek. Hamarosan én is elaludhattam mert többre nem emlékszem.