23.rész - Már megint..

Arra ébredtem,hogy a felkelő nap belesüt a szemembe. Az éjszaka igencsak nehézkesen ment az alvás. Minden porcikám görcsben van. Fájdalmas és egyben nehézkes volt kikelni a fotelból. Megnéztem a telefonom még csak fél hat. Nehezen kikecmeregtem a fotelból és a kertajtóhoz sétáltam. Kitártam és a hajnali friss levegő átjárta az orrom minden járatát. Halkan visszahúztam az ajtót és visszaálltam az előbbi helyemre. Nagyokat szippantottam a friss levegőből. Leültem egy kis kerti székre és néztem, ahogy a boldog madarak örömmel röpdösnek a levegőben. A nap egyre jobban jött fel és a levegő jobban melegedett. A vizes fű felszáradt és szabadon járkálhattál benne, úgy, hogy nem lesz sáros a talpad. Londoni időjáráshoz képest meleg van. Úgy gondolom eleget szellőztettem a fejem ezért visszamentem a házba. Darcy még mindig a kanapén aludt. Eddig azért csak nem tarthat a nyugtató. Gondolom fáradt is volt és ezért alszik olyan sokat. De nem baj. Aludja csak ki magát. A gyomrom jelzett, hogy ideje lesz enni. Bementem a konyhába és kitártam a hűtőt. Nem volt benne sok minden. Majd vásárolunk. Kivettem belőle egy csomagolt sonkát, egy kis vajat meg a tejet. Nem volt benne túl sok, inkább hagyok Darcy-nak is. Gondosan elkészítettem a reggelim és visszaandalogtam a szendvicsemmel a nappaliba. A tévé még mindig ment. De persze, hogy a gyerek műsor. Kerestem egy normál adót, ahol nem a pletyka megy. Nem volt valami érdekfeszítő a műsor, de más érdekesebb nem volt. Evésem közepette megcsörrent a telefonom. Paul.

-         Szia Harry! Remélem nem keltettelek fel. – szólt bele.

-         Szia! Nem, dehogy is. Már nagyon régóta fent vagyok. Mit szeretnél? – kérdeztem.

-         Figyu Harry, be kéne jönnöd próbálni a stúdióba, mert előrehozták a turné állomásokat és holnap reggel indulnunk kell. Sajnálom, én sem szólhattam bele. Nem tudom, hogy gondolták ezt. De ezt innentől nekünk kell megoldani.

-         Tessék? Az lehetetlen. Nem lehet. Ez így nem jó. Mi lesz Darcy-val. – értetlenkedtem. Teljesen kiborított. Még volt egy hetünk a turnéig, nem nekik előre kell hozni. Persze. Miért is ne?

-         Nem tudom, amúgy, hogy van?

-         Tegnap este elvittem egy kicsit romantikázni, addig jobban is volt. Hazaértünk és én épp teát csináltam a konyhában mire visszaértem már megint sírdogált a kanapén. A sírdogálásból sírógörcs lett és el kellett hívnom Perrie-t az éjszaka közepén, hogy segítsen. Kapott egy nyugtatót és elaludt a nappaliban én meg egy fotelben aludtam, hogy figyelhessem. Nem nagyon aludtam az éjjel, ezért vagyok fent már ilyen korán. –kifújtam a levegőt idegességemben.

-         Értem. Nem nagyon akarsz akkor elindulni holnap, igaz?

-         Nem igazán. Itt kell lennem mellette és ez a hír még jobban rátenne egy lapáttal az állapotára. Kérlek, Paul próbálj meg valamit tenni. Bemegyek a stúdióba, de holnap ne kelljen elindulnunk. Egy próbát megér.

-         Rendben. Meglátom, mit tehetek. Fél kettőre a stúdióba. Most mennem kell. Szia.

-         Köszönöm. Szia. – bontottam a vonalat. Remélem nem kel elindulni holnap. Ez még nagyon korai ahhoz, hogy itt hagyjam Darcy-t. nagyon rossz az állapota. Nem hagyhatom itt. Szüksége van rám. Remélem Paul minden tőle telhetőt megtesz. Visszatettem a telefonom az asztalra és unottan a tévét kezdtem bámulni. Fáradt vagyok, de nem akarok aludni, mert ha Darcy felkel, akkor én is ébren akarok lenni. Majd talán egy kicsit pihenek később. Laposakat pislogtam és éreztem, hogy hamarosan álomba merülök. Ott minden nyugis. Nincsenek gondok és megpróbáltatások. Lassan tényleg elaludhattam, mert arra kelte fel, hogy valaki néz és a tekintete már égeti a bőröm és zavar. Kinyitottam a szemem és az én kócos barátnőmmel találtam szemben magam. Fáradt volt és erőtlen.

-         Szia. – ültem fel rendesen a fotelban.

-         Szia. Ne haragudj, hogy felkeltettelek. Aludja csak nyugodtan tovább.

-         Semmi baj. Amúgy is fel kell kelnem, mert fél kettőre a stúdióba kell mennem.

-         Miért?

-         Mert előrerakták a turnéállomásokat és holnap reggel kéne indulnunk. De, megkértem Paul-t, hogy intézkedjen, mert nem akarlak itt hagyni még. 

-         Értem. Ha elmész, kivel leszek?

-         Gondolom, majd Perrie-vel vagy Eleanorral. De csak akkor, ha holnap kell mennem.

-         Rendben. Még nem akarom, hogy itt hagyj Harry. – ült bele az ölembe és fejét a mellkasomnak döntötte.

-         Tudom. Én sem. Paul mindent megtesz oké? – adtam puszit a homlokára.

-         Jó.

-         Darcy készülődnöm kéne. Nem akarsz felállni? –kuncogtam.

-         De, persze. – mosolygott.

-         Eljössz velem vagy? – szóltam vissza a lépcső aljáról.

-         Nem megyek. Felhívom Lisa-t. kíváncsi vagyok mi lesz a reakciója. Nem keresett és nagyon furcsa ez nekem. Undok volt nagyon.

-         Rendben van. De ha valami baj van, hívj.

-         Hívni foglak, de menj már. – hessegetett felfelé.

-         Megyek már. – nevettem. Felsiettem a szobájába és gyorsan elintéztem a dolgaimat. Felkaptam a táskám, amiben a papírjaim a határidőnaplóm és a többi fontos dolgom hevert. Lesiettem a lépcsőn és a konyhában falatozó barátnőmhöz igyekeztem.

-         Mennem kell. Majd jövök. Ha baj van azonnal hívj, oké? – gyors csók és már csak azt hallottam, ahogy helyesel és elköszön. Beültem a kocsimba és már siettem is a stúdió felé. Bízom Paulban.

*Darcy szemszöge*

Harry elment és én befejeztem a „reggelim”. Rendet tettem a konyhában és a nappaliban. Aztán ezekkel végeztem és elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy felhívjam Lisa-t. Elővettem a telefonom és tárcsáztam az ominózus számot. Jó néhány csengésre felvette, de felvette.

-         Szia Lisa. – szóltam bele nyugodtan

-         Szia. – hangja kissé frusztráltnak tűnt.

-         Hogy vagy?

-         Én jól, és te? – kérdezett vissza. Gondolom tudja a választ.

-         Nem túl jól. Hiányolom a barátnőmet. Egyáltalán nem kerestél Lisa. Roxane meghalt és szükségem lenne rád érted?  Miért nem kerestél? – már majdnem sírtam, de erősnek kell maradnom.

-         Tudom és sajnálom, de nem volt időm elmondani. Már nem vagyok Angliában.

-         Tessék? Miért nem szóltál? Ha megmondtad volna, akkor nem haragudnék Lisa.

-         Jó. Oké. Hibáztam. De nem kéne kiabálni érte.

-         Én nem kiabáltam.

-         Persze, hogy nem.

-         Ne akarj veszekedni, könyörgöm. Valamilyen szinten mégis csak nekem van igazam. Szükségem van rád érted? De te les se szarod a fejem! – kezdtem kiabálni.

-         Nem szarom, le, csak nem volt időm. Darcy sok a munkám értsd meg.

-         Hogyne. Akkor miért nem hívtál fel mondjuk ebédszünetben? Valamennyi időd azért csak van. Ennyire gyerekes nem lehetsz.

-         Rendben. Ha te így gondolod. Majd legközelebb felhívlak.

-         Nem lesz legközelebb. – mondtam halál nyugodtan.

-         Tessék?- válaszolt, mint aki semmit nem ért.

-         Jól hallottad. Nem lesz legközelebb. Kibaszottul megbántottál, csak te nem fogod fel. Betelt a pohár. Nincs már rád szükségem. Nekem ilyen barátnő nem kell. Értsd meg. Leírtad magad nálam ezzel. Segítségre szorulok, de te magasról leszarsz, érted? Ebből én nem kérek köszönöm.

-         De.. – beszélt dadogva.

-         Nincs semmi de. felejtsük el egymást. Szia Lisa. – kinyomtam a telefont és innentől nem érdekelt, hogy mi van vele. Nagyon fáradt voltam, pedig rengeteget aludtam. Mégis úgy éreztem aludnom kell. Elhelyezkedtem a kanapén és addig lestem a tévét, amíg el nem szenderedtem.

*Harry szemszöge*

Mikor odaértem a stúdióba akkor már Niall és Zayn ott voltak. De a többiek sehol. Köszöntem a srácoknak, lepakoltam a cuccomat aztán visszamentem hozzájuk.

-         Na, mi a helyzet Darcy-val? – kérdezte Zayn.

-         Minden rendben van vele. Mielőtt eljöttem talán egy másfél órája kelhetett fel. Én meg fél hat óta fent verem a nyálam. Rohadt fáradt vagyok. Most meg egyedül van otthon. Nem akart eljönni, mert felhívja a barátnőjét. – mondtam.

-         Értjük. Nem vagytok éhesek? – tért el a témától Niall.

-         Most, hogy mondod, de. Menjünk már el valami kajáért. – tettem csípőre a kezem, int valami ovis. Ezek meg elkezdtek röhögni. Jól van Harry okos vagy te is.

-         Nekem nyolc. Mehetünk. Úgyis itt van a közelben egy Mc’Donalds. – értett velünk egyet Malik.

-         Hozzátok a pénzeteket akkor. – kiabált utánam Niall.

-         Horan, oda megyek.

-         Oké. Siessetek, már éhen halok. – tetette a hisztist az ír fiú.

-         Ne nyávogj már. Indulhatunk is. – paskolta meg a vállát Zayn.

-         Végre. – fújta ki a levegőt Niall. Tíz perc séta után elértünk a gyorsétteremhez. Niall rendesen bevásárolt magának, de a többiekre nem gondolt. Ezért Zayn-nel vettünk a többieknek is.

-         Amúgy nektek is mondta Paul, hogy előrehozták az időpontokat? – kérdeztem, miközben már visszafelé sétáltunk a stúdióhoz.

-         Igen. Mondtam is Perrie-nek. Nagyon letört volt.

-         Én megmondtam Paul-nak, hogy én nem akarok most elmenni. Még nincs jól és ne hagyhatom itt.

-         Persze megértem.

-         Ja, meg még azt is hozzátettem, hogy próbáljon meg beszélni a modestel. Remélem hatni fog, majd amit mondd.

-         Én is. – veregette meg a vállam Niall.

*                                                        *                                                   *

A próba nagyon nehézkesen ment. Mindenki tiszta fáradt volt és nem nagyon tudtunk odafigyelni. Paul beszélt a modestel és nem nagyon érdekelte őket a dolog. El kell utaznunk. Fél évre. Annyi van még a turnéból és nem kapunk több hetes szünetet. Le kell nyomnunk ezt a hat hónapot. Utálom, hogy alig van beleszólásunk bármibe is. A modestet is utálom. Néha pofán vágnám az összest. De szerintem ezzel a többiek is így vannak. Mindegy. Nem tudom, hogy fogja viselni Darcy. Azt se tudom, hogy mondjam el neki. Tuti ki lesz bukva. Nem akarom itt hagyni. Olyan rossz lesz neki. Nagyon szeretem és hatalmas nagy csalódás lesz neki. Nem tudom ki vigyáz majd rá ebben a nehéz időszakban. Beszélnem kell majd Perrie-vel. Vagy Eleanor-al. Hazaérve nagyon letört voltam. Lepakoltam a cuccomat és a nappaliba siettem, mert ment a tévé és gondoltam, hogy azt nézi. Tévedtem, mivel ott szunyókált. Nem akartam felkelteni. Inkább bementem a konyhába valami ehetőért. Semmi nem volt a hűtőben. Én hülye, észben kellett volna tartanom, hogy el kell menni, vásárolni. Néha komolyan elgondolkozok azon, hogy a nagy hajam talán beszívja az agyam. Összeszedtem a szükséges dolgokat a vásárláshoz és élelemszerző körútra indultam. A supermarket előtt megállított pár lány képért és aláírásért. Lerendeztem őket aztán besiettem. Vettem édességet, szalámikat, zöldséget egyszóval mindent. Odatoltam a szekeret a kasszához és sietve kipakoltam a termékeket. A pénztáros csaj is felismert és elkezdett áradozni, hogy ő és a húga mekkora nagy rajongók. Mosolyogva végig hallgattam majd a kezébe nyomtam két koncertjegyet, amit a táskából vettem elő. Nagyon hálálkodott, persze mondtam neki, hogy nem kell. Végeztem a vásárlással és egyenesen haza indultam. Nehézkesen becipeltem a sok tasakot, majd bezártam a kocsit. Kipakoltam az asztalra tett táskákat és mire végeztem az alvó hercegnő frissen lépett be a konyhába.

  -   Szia. – köszöntöttem egy csókkal.

  -   Szia. Na mi a helyzet? – kérdezte és közben nekitámaszkodott a konyhapultnak.

  -   Semmi különös. Most jöttem meg a vásárlásból.

  -   Látom. Elég rendesen bevásároltál. – nevetett.

  -   Aha. Remélem nem baj. – piszkáltam a körmöm.

  -   Nem. Miért lenne baj? Én ezt csak megköszönni tudom neked. Amúgy mi a baj? – jött oda hozzám és simogatta meg a karom.

  -   Semmi. – fújtam ki a nagy levegőt. Nem akarom elmondani neki de, kénytelen leszek. Kicsit fura lenne neki, ha reggel már a cuccaimat se találná itt. Persze amiket itt hagytam.

  -   Gondolom. Harry mondd már. Biztos nem olyan nagy baj.

  -   El kell utaznunk fél évre. – kimondtam. Félve rápillantottam és megdöbbent arcával találkoztam.

  -   Tessék? Hogyan? Az nem lehet. Fél év az rengeteg idő Harry. Nem fogom bírni.

  -   Tudom. Nehéz lesz de, ha szeretjük egymást sikerülni fog. Nem sokkal hosszabb, mint az előző.

  -   Á, dehogy hosszabb. Négy hónap különbség Harry. Mindegy megoldjuk. Pakolni mikor mész? Kell segítség.

  -   Igen, kéne egy kis segítség. De előtte itt is össze kéne pakolnom a cuccaimat. Otthon beszélnem kell Perrie-vel. Esetleg Eleanor-val.

  -   Miért? – tette össze helyes kis kezeit maga előtt.

  -   Mert egyedül nem akarlak hagyni. Gondoltam addig valamelyik lány idejöhetne hozzátok. Vagy? Egyedül szeretnél lenni? – odasétáltam hozzá és a feje búbjára adtam egy puszit.

   -   Felőlem. – vonta meg a vállát. – De, remélem bele megy valamelyikük. Tényleg nem szeretnék egyedül lenni.

  -    Akkor jó. Indulnunk kellene pakolni, mert sose végzünk így. – megpusziltam az orrát és elengedtem.

*                            *                     *

Három óra pakolás után csak-csak végeztünk. Megbeszéltük Perrie-vel a dolgokat és hála az égnek beleegyezett. Sőt, még nagyon is tetszett neki. Ellesznek, ők ketten úgy érzem. Átjött még Paul és megbeszéltük a holnapi napot az elejétől a végéig. Számunkra egy jó hírrel is érkezett. A turné után a szerződésünk lezárul a Modest-nél és a SYCO-val nyitunk új szerződést. Ez reméljük jobb lesz. A megbeszélés véget ért és mi haza indultunk, mert reggel ötkor indul a gépünk. Otthon lepakoltuk a sok cuccom és fürdeni indultunk. Ezúttal sajnos külön.

Darcy szemszöge*

Ledöbbentett, hogy megint elmegy. Azt a két hónapot is alig bírtam ki. Ez meg hat hónap lesz. A múltkor is optimista voltam. Most is annak kell lennem. Azt szokták mondani, hogy a távolság erősebbé tesz egy kapcsolatot. Ebben eddig nem hittem. Majd most kiderül. Remélem igazuk lesz azoknak, akik ezt vallják. Kivételesen külön mentünk a fürdőszobába. Inkább most magamban őrlődök, minthogy őt terheljem a hülyeségeimmel. Inkább Perrie-nek sírom ki a lelkem. Megérti, hiszen ő is csajból van. A hajamat egy konytba fogtam és úgy álltam be a forró víz alá. Alaposan kiáztattam magam az biztos. Harry már az ajtó előtt toporzékolt, hogy engedjem be. Ezeket mind elengedtem a fülem mellett és nyugisan végeztem tovább a dolgomat. Szárazra töröltem magam és, hogy idegesítsem direkt egy köntösben mentem ki. Úgy, hogy semmi nem volt alattam. Gondoltam kicsit megtréfálom. Kinyitottam az ajtót és magas alakja volt előttem. Szerintem pont belátott a köntösöm alá, mert kicsit kitágultak a szemei amint kiléptem a tisztálkodóhelységből. Pimaszul elmosolyodtam, majd azzal a lendülettel elindultam a szoba felé.

-         Nem igazán kéne magadra venni ennél többet Baby. – szólt utánam.

-         Miért ne? – incselkedtem vele.

-         Mert nehezebb dolgom lesz. – vígan nevetgélve mentem vissza a szobánkba. Nem foglalkoztam az előbbi beszólásával csak azért is magamra aggattam a pólóját. Elvettem a telefonom az ágyról és beállítottam az órát hajnali négy órára. Ha még mást is akar, csinálni az alváson kívül akkor majd alszik a gépen. Ez vicces volt. Nem hallottam már többé a vízcsobogást így arra következtettem, hogy mindjárt visszajön. Elhelyezkedtem kényelmesen, bekapcsoltam a tévét és vártam, hogy bejöjjön. Mikor bejött nagyon értetlen fejet vágott. Szerintem azt hitte, hogy majd szót is fogadok neki.

-         Mi az? – kérdeztem és közben összeráncolt szemöldökkel vártam a válaszát.

-         Ja, semmi. Azt hittem beválik a tervem, de úgy tűnik nem sikerült.

-         Milyen terv? – vágtam hülye fejet.

-         Hát mielőtt elmegyek, kicsit romantikázhatnánk. Tudom, hogy neked is jó lenne. – kacsingatott össze-vissza, amin nevetnem kellett.

-         De nem lenne rossz ötlet. Csak fáradt vagyok. – kaptam oda a homlokomhoz, hogy jobban kifejezzem magam. Mellesleg elég röhejes lehetett, mivel Harry nevetni kezdett. Közeledni kezdett felém és lassan felém kúszott és édes dolgokat suttogott a fülembe.

-         Na, Baby. Tudom, hogy akarod. Velem ne játszadozz, ki vagyok éhezve. Vágyom rád. – suttogta a fülembe. Finom csókokat hagyott a nyakam területén és játszadozni kezdett a fülcimpámmal. Beletúrtam göndör fürtjeibe és lassan közelebb húztam magamhoz. Ajkainkat egymásnak érintettem. Csak úgy faltuk egymást, mintha az életünkért küzdenénk. Elváltunk egymástól és zihálva néztünk szemeinkbe. Elmosolyodtam mikor duzzadt szájára pillantottam. Újra ajkamért nyúlt és édesen simogatta őket övéivel. Tenyerét a pólóm alá csúsztatta és simogatni kezdte az oldalam. Áthúzta a fejemen a pólót és már csak a csipke volt rajtam.

*                     *                               *

Fáradtan dőltünk vissza az ágyra. A hátán feküdt, én odamásztam hozzá puszit nyomtam a szájára és visszafeküdtem, de ezúttal a mellkasára. /kép/

-         Jó éjt. – mormogta.

-         Neked is. – lehunytam a szemeimet és aludni próbáltam. Végig kell aludnom azt a pár órát ami maradt is.