25.rész

25.rész

Reggel nyolckor kipattant a szemem. Ma izgatottan keltem ki az ágyamból. Újult erővel vágtam neki a napnak. Alig várom már, hogy megnyissuk újra a boltot. Bementem a fürdőbe, rendbe szedtem magam, majd miután késznek nyilvánítottam magam kimentem a helységből./kép/. Perrie szobájához igyekeztem. Tudtam, hogy még nem kelt fel, ezért halkan benyitottam a szobájába. Az ágyához sétáltam leültem és ébresztgetni kezdtem. Szólogattam, rázogattam, de semmi. Felálltam óvatosan az ágyra és ugrálni kezdtem.

-         Ébresztő! Kelj már fel! Ma nagy nap van! – ugráltam és ordítottam.

-         Mivan? – ült fel kómásan az ágyában.

-         Ma nagy nap van Kedves! Alig várom, hogy megint kinyissunk. Felújítjuk az egész helyet! Otthonosabbá tesszük. Mit szólsz? – közben felhúztam a redőnyöket és kinyitottam a szoba ablakot.

-         Rendben van. Csak fel kell ébrednem. – nevetett.

-         Oké. Addig elintézek pár hívást. Fel szeretnék venni egy új alkalmazottat, és azzal kapcsolatban telefonálok és csináltatok szórólapokat.

-         Az szuper. Akkor gyorsan összeszedem magam. Máris kész vagyok. – kipattant az ágyból, kiszedett egy két ruhát a szekrényből és a fürdőbe száguldott. Lementem a nappaliba és nekiláttam a telefonálgatásoknak.

*Perrie szemszöge*

Gyorsan a fürdőbe siettem és nekiláttam a készülődésnek. Felöltöztem a ruháimba majd eligazgattam magamon./kép/.. Megmostam az arcomat és a fogamat majd, elláttam egy laza sminkkel. A hajamat maga copfba kötöttem és késznek éreztem magam. Leszaladtam én is a nappaliba, ahol Darcy még mindig telefonált. Bementem a konyhába és reggelit kerestem. Összedobtam valami ehetőt és jóízűen falatozni kezdtem. Befejeztem az evést és elpakoltam magam után. Darcy boldog arcával találkoztam miután visszamentem hozzá.

-         Elintéztem mindent. Mehetünk is. – csapta össze a tenyereit.

-         Rendben. Hozom a táskám. – felfutottam az emeltre, minden fontos dolgomat, majd lesiettem. Beültünk az autóba és Darcy-ék üzlete felé indultunk.

*Darcy szemszöge*

Alig vártam már, hogy odaérjünk a fodrászathoz. Útközben beszélgettünk sok mindenről. Szóba került Harry is. Mondtam neki, hogy este felhívtam Liam-et. Csodálkozott ő is, hogy ittas állapotba került. De remélem, már jól van, mert ma sok dolguk van. Leparkoltunk és befelé indultunk majd nekiálltunk a rendrakásnak.

*Harry szemszöge*

Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem. Kikecmeregtem az ágyból és egy melegítőnadrág után kutattam. Felvettem egy pólót is és Zayn szobája felé indultam, mivel ő volt a legközelebb. Bekopogtam és megvártam, míg beenged.

-         Mivan haver? – röhögött rajtam.

-         Ne nevess már. – boxoltam vállba.

-         De ez vicces. Nagyon cukin nézel ki. A hajad szár felé áll, a szemeid össze vannak szűkülve és úgy nézel ki, mint egy kínai. – még mindig nevetett.

-         Nagyon vicces. Mindegy, adnál fájdalomcsillapítót?

-         Nem.

-         Miért nem?

-         Mert lecsesztél, hogy ne röhögjek rajtad. Pedig te nem is egyszer nevettél ki engem egy züllött este után. Ezért nem kapsz Styles. Ma mókás kedvemben vagyok.

-         Ne már. Amúgy, miért van mókás kedved ment a kedvenc rajzfilmed a mesecsatornán és nem volt közben reklám?

-         Bekaphatod. – vágott tarkón az arab.

-         A tiédet? Meg sem találom. – röhögtem. – Szóval viccet félre téve. Kérlek, adj már egy kurva pirulát. Szét fog szakadni a fejem. – „könyörögtem”.

-         Jól van. Nesze. Aztán tünés, mert még meg talállak ütni. – nyomtam bele a kezembe a tablettát és az ajtó felé kezdett lökdösni.

-         Kösz. – röhögtem és visszaigyekeztem a szobámba. Bevettem az orvosságot és lefeküdtem az ágyra bámulni a tévét. Fél perc múlva megint kopogott valaki az ajtómon. Odamentem és megnéztem, hogy ki az. Csak a szobaszerviz.

-         Jó napot! Szobaellenőrzés. – beviharzott egy igencsak furcsa és fiatal lány.

-         Jobbat. – köszöntem vissza. Direkt nyitva hagytam az ajtómat. Furcsa volt, mert gyorsan végzett és karba tett kézzel távozott. Vagyis nem távozott, mert az ajtó elé álltam és nem engedtem ki.

-         Őrség! – kiáltottam el magam és abban a pillanatban mellettem termet az egyik testőrünk.

-         Mi a baj Harry? – állt mellém. Fejemmel az előttem álló lányra mutattam és a nagy ember vette az adást. Kitárta ölbe zárt karjait és egyszerre kihullott a kezéből a pólóm.

-         Hát kislány ez nem sikerült. Ezt megúsztad, de legközelebb meg se próbáld ezt. Na, húzás innen. – dorgálta meg Chris a testőrünk.

-         Köszi, Chris. – veregettem vállba.

-         Ez a dolgom. – majd el is ment a bűnözővel. Komolyan úgy utálom az ilyeneket. Kikészítenek. Megtesznek ezek bármit. Becsuktam az ajtót kulcsra zártam és készülődni indultam. A fürdőben megmosakodtam, fogat mostam és eligazítottam a hajam. Felöltöztem a szobában és a telefonom után nyúltam. Kikerestem Darcy számát és hívni kezdtem.

*Darcy szemszöge*

Pakoltam helyére pár dolgot, mikor megcsörrent a mobilom. Kivettem a táskámból és meg sem nézve azt, hogy ki hív a fülemhez kaptam.

-         Szia, Édes! Ne, haragudj, hogy este nem hívtalak csak történtek dolgok. – az én Szerelmem az. Hogyne micsoda dolgok történtek.

-         Szia Harry. Tudom mi történt az este.

-         Kitől? – hallottam a hangján, hogy egy kicsit berezelt.

-         Liam. Este felhívtam, mert nem tudtam mi van veled, vagy miért nem hívsz és elmesélte, hogy az este jól érezted magad kicsit túl jól.

-         Iszogattunk egy kicsit Lou-val és Niall-vel.

-         Egy kicsit?

-         Igen.

-         Vicces vagy Harry. De mindegy nem érdekel. Mit csinálsz?

-         Semmit. Hamarosan indulunk egy interjúra aztán hangpróba lesz. Veled mizujs?

-         Hát. Ma eljöttünk az üzletbe, hogy rendbe szedjük Perrie-vel. Csináltattam szórólapokat, amiket hamarosan idehoznak. Intéztem el új cuccokat is. Azokat is ide szállítják majd. Elpakolunk és minden készen áll a nyitásra. Alig várom már.

-         Milyen ügyes barátnőm van nekem. Majd ha hazamegyek, szeretném látni. Képzeld el mi történt.

-         Rendben majd megmutatom. Na, mi?

-         Reggel valaki bekopogtatott azzal az ürüggyel, hogy szobaszerviz van. Igen furcsa volt az emberke. Sietett is nagyon. Ki akart menni, de nem engedtem és gyorsan kiabáltam Chris-nek a testőrünknek, aki jött és átkutatta a kiscsajt. El akart vinni a pólóim közül egy két darabot. Olyan ideges lettem. Úgy utálom az ilyen embereket.

-         Ezek nem normálisak. Miket meg nem tesznek. Én már rég agybajt kaptam volna, komolyan.

-         Nekem mondod? Mindegy is. Mennek kell Szerelmem, majd beszélünk. Vigyázz magadra és ügyesek legyetek. Perrie-t puszilom. Szeretlek, Szia Édes.

-         Én is téged. Szia. – leraktam és tovább végeztem a dolgom. Hamarosan meg is hozták a szórólapokat és az új bútorokat, amiket a szállítók segítségével a helyükre is tettünk. Miután minden a helyére került összetakarítottunk és az ajtóhoz álltunk, hogy megcsodálhassuk milyen lett.

-         Ez valami eszméletlen. – lelkendezett Perrie. Tényleg igaza volt.

-         Pontosan. Nagyon tetszik. Alig várom, hogy holnap kinyissunk. Na de igyekezzünk, mert ki kell osztani a szórólapokat.

-         Okés. Hozom a táskámat. – beszaladt az irodába és kihozta a táskáját. Bezártuk a boltot és kocsiba ültünk. Elmentünk a hosszú utca végéig ahol megálltam. Mindkettőnk megfogott egy dobozt és a járda két oldalán mentünk én a jobb oldalon míg Perrie a baloldalon. Röpke 4 óra alatt kiosztottuk mindet London forgalmasabb utcáin. Haza siettünk, mert még találkozónk lesz Eleanor-val. A szobámba siettem és átöltöztem./kép/.. Mindjárt vége a nyárnak és egy kicsit már hűvösebb van. Ez csodás nyár volt az biztos.

-         Gyere Perrie indulhatunk. Gyalog megyünk mivel nincs messze a kávézó.

-         Nekem nyolc. – mosolygott. Bezártunk mindent és gyalog megindultunk a kávézóhoz ahol Eleanor-val találkozunk majd. Odafelé beszélgettünk. A kávézóban már ott volt El és egy bokszban várt minket. Meglátott és egy öleléssel köszöntött mindkettőnket.

-         Na, mi a helyzet a fodrászattal? – kérdezte barna hajú barátnőm.

-         Csodás lett. Alig várom a holnapi nyitást. Roxane halála óta ez az első munkanapom. Kíváncsi leszek milyen lesz. Keresek majd egy alkalmazottat is, hogy könnyebb legyen.

-         Értem. Bármit segíteni kell szólj ám.- mosolygott.

-         Sziasztok! Mit hozhatok? – jött oda a pincérfiú.

-         Én kérnék szépen egy Latte-t, egy csokis és egy áfonyás muffin-t. – szólaltam fel elsőként.

-         Én is ugyanezt kérném. – mondta Perrie kedvesen.

-         Úgyszintén ezt kérem. – szólalt fel utolsóként El.

-         Máris hozom. –elment a pincérsrác és hamarosan visszatért a finomságokkal. Miközben falatoztunk sokat beszélgettünk. Hét óra felé elköszöntünk és haza sétáltunk. Otthon leültünk a tévé elé és beszélgettünk.

-         Amúgy beszéltél Harry-vel? – fordult felém.

-         Igen. Még mikor pakoltunk felhívott. Kicsit mérges voltam rá bevallom. Remélem, nem akarja ezt sűrűn csinálni, mert idegbajt kapok az biztos.

-         Értem. Én is beszéltem Zayn-vel. Mondta, hogy interjújuk lesz meg hangpróba.

-         Aha. Amúgy én úgy utálom ezt.

-         Mit?

-         Ezt az egészet. Azt, hogy mindig olyan messze mennek és egy csomó időre. Nem azt mondom, hogy ne csinálja meg ilyesmi, de annyira rossz, hogy nincs itt. Én ebbe belepusztulok. Gondolom, te sem kedveled ezt nagyon.

-         Én sem vagyok ennek a rajongója. De sajnos ez van. Te kezdtél ebbe bele Darcy. Tudtad úgyis, hogy ez lesz. Ezt ne vedd sértésnek. Hamar el fog telni ne parázz.

-         Igen tudom mibe kezdtem bele. De túlélem. Nem is olyan sok ez. Mindig optimistának kell lenni.

-         Ennyi.

-         Megnézem van-e itthon valami édesség. Úgy ennék most valamit. Te kérsz?

-         Aha, én is kérek. Valami csokit, ha van.

-         Oké. – kiabáltam vissza a konyhából. Kutakodtam a szekrényben és találtam csokis kekszet, csokit, gumicukrot és még csomó mindent, ami a fogunkra való.

-         Tessék itt egy csomó minden. – raktam le a dohányzóasztalra a sok édességet.

-         Ez remek. Na, akkor hizlaljuk a seggünket. –nevetett Perrie és elvett az asztalról egy csomag gumicukrot és kibontotta, majd megkínált belőle. Jóízűen falatoztuk a sok finomat és közben a tévében egy tehetségkutatót bámultunk.

-         Ezek milyen jól táncolnak már. – mutatott a tévére.

-         Ja. Nem rosszak. Amúgy ez most ilyen táncos tehetségkutató?

-         Szerintem tuti. De nekem bejön.

-         Nekem is. Vannak benne ügyes emberkék. Elfogyott az utolsó csomag gumicukor. – biggyesztettem le a számat mintha tényleg szomorú lennék.

-         Ne már. – sajnálkozott a gumicukor után a barátnőm.

-         Amúgy ezt tudnám elvezni így minden este.

-         Mármint a lazulást itt a kanapén? – nevetett.

-         Azt bizony. Tök jó így leülni és csak beszélgetni, röhögni és lesni a tévét. Én bírom az ilyen estéket.

-         Dettó. El tudnám viselni mindig. De van, amikor én is úgy elfáradok, hogy egyszerűen még arra sincs időm, hogy megfürödjek.

-         Adom. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy zombi. És megeszem a saját agyam. De ne röhögj már. – csaptam fejbe a szőkét egy párnával.

-         Miért ne? Ezt tiszta vicces. Bejössz a szobába és áááá jöttem és megeszem az agyad. Nincs esélyed, mert én vagyok Darcy. Most gondolj bele. –itt már nekem is nevetnem kellett.

-         Te teljesen gyökér vagy.

-         Most miért? –játszotta a sértődöttet és hátat fordított nekem.

-         Hát jó. Ha így játszol. Engem nem izgat. Megyek aludni. Szia Perrie. – az emelet felé indultam és láttam, hogy utánam nézett és iszonyatos röhögőgörcsben törtünk ki. Vicces volt.

-         Most tényleg mész aludni? – nevetett még mindig.

-         Igen. Komolyan gondoltam. Reggel korán kelek. Nyolckor nyitok. Jössz segíteni?

-         Segítsek?

-         Ha szeretnél. Bár nem tudom, hányan lesznek. – mondtam már a lépcsőn állva.

-         Akkor megyek, segítek.

-         Köszönöm. Na de tényleg megyek aludni, mert már alig látok. Szerbusz.- intettem neki és felfelé indultam.

-         Szia. – már csak ezt hallottam mielőtt beléptem a szobámba. Elővettem a pizsamám és a fürdőbe mentem. Teleengedtem a kádat vízzel és csinos kis habfürdőt varázsoltam magamnak. A lámpát lekapcsoltam és csak a hangulatjelző égők égtek a fürdőben. Nagyon jól nézett ki. Levettem a ruháim és a szennyes ruhák közé dobtam. Óvatosan beléptem a kádba, hogy el ne essek. Elhelyezkedtem és áztattam magam a fejemmel együtt. Mindent rendesen átgondoltam magammal és Harry-vel kapcsolatban. Félek, hogy ez a hat hónap már túl sok lesz nekünk. Nehéz lesz majd így együtt maradni. Ne gondoljatok arra, hogy szakítani akarok. Ez volt még csak az első nap nélküle és már ilyeneken jár az eszem. Istenem, de hülye vagyok. Komolyan néha csodálkozom magamon. Az is felmerült már bennem, hogy lehet, saját magam ellensége vagyok. Van, hogy optimistán gondolkozok, de ez nem mindig megy. Az a helyzet, hogy félek. Bármi történhet ez alatt a hat hónap alatt. Nagyon szeretem Harry-t és nem akarom elveszíteni. Bármit megtennék érte, hogy lássam vagy csak egy percre érezhessem, hogy mellettem van. Meghalnék érte annyira imádom. Alig várom, hogy újra itt legyen.  Nagyon hülye vagy Darcy ez még csak az első nap nélküle. Túl fáradt vagyok azt hiszem. Megmosakodtam és megtörölköztem, majd leengedtem a vizet a kádból. Belebújtam az alvóruhámba kiengedtem a hajam és megfésültem hátra dobtam és kifelé indultam a fürdőszobából.

-         Mehetsz fürdeni. – kiáltottam el magam az ajtóm előtt, majd miután hallottam egy „okét” bementem a szobámba és lefeküdtem aludni.

*Harry szemszöge*

Miután letettük a telefont Darcy-val Paul kopogtatott az ajtómon azzal az ürüggyel, hogy indulunk az interjúra. Utána pedig rögtön a próbára este koncert lesz, mint most megtudtuk. Nagyon jó, hogy most tudnak szólni. Összeszedtem a cuccaimat vállamra kaptam a táskám és kifelé indultam a lifthez. Lou másnapos fejével találkoztam és elkapott a röhögés. Niall sem nézett ki jobban.

-         Ne röhögj Styles. – csapott fejbe Niall.

-         Mert? Miért ne? – nevettem még mindig.

-         Reggel te is így néztél ki haver. – paskolta meg a hátam Louis.

-         De én javítottam a helyzetemen Malik piruláival. – kacsintottam.

-         Te szemét nekem nem adtál? – szólt rá Zayn-re Louis.

-         Nem jöttél. Én, meg nem kereslek. – szólalt meg Zayn miközben már kiszálltunk a liftből.

-         Buta vagy. – tette ölbe a kezét az Ír fiú és sértődötten beült a kocsiba.

-         Te meg vicces. – röhögött Paul.

-         Amúgy miért csak most mondtad, hogy lesz koncert ma már? – szólt előre Paulnak Liam.

-         Mert a Modest csak ma reggel szólt.

-         Értem. Hát bekaphatják. – mondtam. Fél óra múlva odaértünk a Today Show helyszínéhez ahol interjút adunk és eléneklünk pár számot. Rengeteg sikoltozó lány várt minket a helyszínen. A sok sikítástól sípolni kezdett a fülem, és ha beszéltek hozzám nem nagyon értettem. Nagy léptekkel igyekeztünk befelé az öltözőkhöz.

*                     *                           *

Nagyon élveztük az interjút és a fellépést. Sokat ökörködtünk közben. Az interjú után sok aláírást kiosztottunk és képeket is készítettünk a rajongókkal. Már most elfáradtam. Visszaültünk a kocsiba és egyenesen az aréna felé indultunk. A hátsó ajtón mentünk be. A hangpróbára pár rajongót beengedtek, hogy láthassanak minket és kérdezzenek tőlünk, ha van kedvük.

-         Harry, hogy bírod Darcy nélkül? – kérdezte az első sorból egy szőke hajú lány.

-         Hát. Nehéz az biztos. De kibírta a két hónapot is és ezt is ki fogja. Tudom, mert bízok benne és ő is bennem. Várom már, hogy újra láthassam. – adtam őszinte választ.

-         Zayn, neked milyen Perrie nélkül? – szólalt fel a szőke hajú lány barátnője.

-         Hát nekem is rossz az tuti. De szegénykém már megszokta, hogy utazom minden felé. Hiányzik nagyon, de elviseljük. – válaszolt Zayn miközben leült a színpad elejére.

-         Liam, mi a kedvenc cipőmárkád? – kiabált egy barna hajú.

-         Converse, Nike, Adidas. Sok jó márka van. – mondta Liam és ő is csatlakozott Zayn-hez és leült a színpad elejére.

-         Srácok! Menjetek az öltözőkbe, mert mindjárt jönnek, a VIP jegyesek majd szólunk mikor jöhettek ki. El ne vesszetek. Bármit csinálhattok, de nem érdemes kimenni.

-         Oké. – mondtuk kórusban és elköszöntünk a lányoktól, majd az öltözőinkbe mentünk. Leültem a kanapéra és nekiláttam enni, mert azt hittem éhen halok. Közben nyomkodtam a telefonom. Kb. fél óra múlva kopogtattak az ajtón, hogy menjek mert beengedték azokat a rajongókat akik a színfalak mögött találkozhatnak velünk. Ezt is letudtuk és már nem volt sok idő a koncertig. Gyorsan letusolta, átöltöztem és mentem Lou-hoz, hogy megcsinálja a hajam. Miközben a fejemen alkotott Lux-val játszottam. Imádom a kiscsajt. Egyszerűen tündéri meg tudnám zabálni. Én is ilyen tünemény kislányt akarok.

*                     *                      *

A három órás koncert után visszaindultunk a szállodába. Hulla voltam. Az úton beszélgettünk, röhögtünk Louis sok ökörségén. A szálloda előtt vagy 20 fotós állt és várta, hogy elinduljunk befelé. A vakuk csak villogtak egyenesen bele a szemünkbe.

-         Jó éjt srácok.  – intettem a négy fiúnak. A szobámba mentem, megfürödtem és lefeküdtem aludni és az álom szigetére repítettem magam.