20.rész- Roxane

Sziasztok! Nagy hírrel jöttem nektek. Ami nektek sem nekem nem jó. mivel nem látom, hogy nagyon megszórnátok a kommentekkel ezért szabályozni fogom. 5 komment után hozok csak új részt. Ebbe az én köszönetnyílvánításom nem tartozik bele.!! Sajnálom, de meg kell tudnom, hogy van- e értelme annak, hogy írok. Tehát öt komment. Ne haragujdatok,de muszáj volt ehhez folyamodnom.
Ez a rész kicsit érzelgős lett. Olvassátok és komizzatok! Puszi: Szter.xx <3

Levettem piszkos, izzadt ruháim és hanyagul a mosógép tetejére hajítottam. Megengedtem a csapot, beállítottam a megfelelő vízhőmérsékletet. Beálltam a zuhany alá és percegik csak álltam hátra hajtott fejjel. El akartam felejteni azt a rengeteg undorító dolgot, ami ma történt. Remélem, egy életre bent marad a sitten az a féreg. Megragadtam a finom illatú tusfürdőt, nyomtam a kezembe és eloszlattam alaposan testem minden szegletén. Minden mocskot lemostam magamról, amit ő okozott nekem. Lemostam a habot magamról. Még egy ideig állhattam a forró víz alatt. Mikor már mindenem rendesen kiázott, elzártam a csapot és lassan kimásztam a kádból. Levettem a törölközőt a tartóról és szárazra töröltem magam. Felvettem a csipkét és óvatosan az ajtóhoz lépdeltem a lábamat kissé bizsergető hideg kövön. Óvatosan lenyomtam a fém kilincset kidugtam a fejem majd az ágyon kiterült barátomhoz szóltam.

-        Harry odaadnád, azt a pólót kérlek? – mutogattam az ágyon kikészített pólóra gondolom nekem szánja.

-        Persze. – ülő helyzetbe tornászta magát a póló után nyúlt majd kezembe nyomta és puszit lehelt még enyhén nedves arcomra. Mosolyogva csuktam vissza az ajtót. Visszalépdeltem a hideg kövön a tükör elé. Megfordítottam a fekete pólót majd áthúztam a fejemen. Ügyetlenül beledugtam a kezeim is. Hajam kiengedtem hagytam, hogy a hátamra omoljon. Megfogtam a felmosót és a vizes követ szárazra töröltem. Kinyitottam az ajtót és úgy hagytam. Hadd száradjon a kő. Bár ha majd Harry fürdik, akkor is ugyanolyan vizes lesz. Odamentem az ágyhoz leültem mellé és ő kezét az enyémbe csúsztatta. Apró kis „mancsom” teljesen elveszett az övében. Elbambulva kémleltem a kezünket. Láttam, ahogy felnéz és az arcom égette a tekintete.

-        Megyek tusolni. Utána pihennünk kellene. Reggel mindketten kelünk. Nekem forgatni kell a filmhez. Neked pedig nagylányként kell egy üzletet vezetned. – mosolyogva felállt, kikotort a fiókból egy tiszta alsónadrágot majd halkan a fürdőbe ment. A táskámért nyúltam, hogy megkeressem a telefonom, de hiba mivel eltört. Remek. Holnap mehetek telefont venni. Visszatettem a táskám a földre majd kinyúltan terültem el az ágyon. Csak hallgattam a víz csobogását, míg az el nem állt. Pár perc múlva kilépett az ajtón. Befészkelte magát mellém, magunkra húzta a takarót és elhelyezkedett. Felé fordultam, hajamat hátra igazítottam, ami elterült a párnán.

-        Harry. – suttogtam.

-        Igen? – motyogta.

-        Kell vennem egy telefont. Mikor hívtalak kikapta a kezemből és a falnak csapta. Teljesen darabjaira tört. Miért tette ezt? – ismét sírásban törtem ki.

-        Nem tudom miért csinálta. De már vége. Nem kell sírnod. – közelebb mászott arcomat mellkasába fúrtam és próbáltam megnyugodni. Férfias illatát csak szívtam befelé. Mámorító. Teljesen bejárta az orrom.

-        Mikor kelsz reggel? – kérdeztem.

-        Nyolckor. Te is? – csak hevesen bólogattam.

-        Fáradt vagyok. Lekapcsolnád? – mormogtam a mellkasába.

-        Persze. Jó éjt. – nyomott egy puszit fejem búbjára aztán tovább simogatta a hajam. Amire sikeresen elaludtam.

Reggel az idegesítő csengés jelentette, hogy ideje felkelni. Megrángattam Harryt, hogy ugyan már ki kéne kapcsolni azt a szar ébresztőt. Vette az adást felkapta a szekrényről a telefont, nyomott rajta párat és elhalkult az idegesítő csilingelés.

-        Jó reggelt Harry! – közel hajolt hozzám majd egy lágy csókot lopott tőlem.

-        Neked is Hercegnőm! – eleresztette egy csábos mosolyt majd kikelt az ágyból és még előttem bement a fürdőbe. Felültem az ágyon és lestem előre. Felálltam odalépdeltem az ablakhoz, megragadtam a függönyt és kétfelé húztam. A nap kellemesen sütött. Behunytam a szemem és a lágy napsütés melengette az arcom. Csak álltam és úgy éreztem semmi gondom. Harry zavarta meg a nyugalmam mikor kijött a fürdőből és kijelentette, hogy én vagyok a soros. Megfogtam a ruhám és a fürdőbe igyekeztem. Arcomat jó alaposan megmostam és teljesen felfrissültem. Fogaimat is alaposan megmostam. Felöltöztem egy nekem laza cuccba. Hajamat szoros coffba fogtam, felhelyeztem egy laza sminket és kész is voltam.

-        Mikor indulsz? – szóltam Harryhez miközben pakoltam össze a cuccomat.

-        Mindjárt. De gondolom te is mivel fél kilenc van. – mutatott az órára.

-        Igen. Mert bemegyek egy Starbucksba valami reggeliért.

-        Este találkozunk? – már kint voltunk a kocsiknál.

-        Hogyne. Aztán megmutatom az új telefonom. – mosolyogtam.

-        Rendben van. Akkor este. Szia Drágám. – ajkait az enyéimnek nyomtam és egy gyors csók után elváltunk és mindketten mentünk a magunk útjára. Beültem a kocsiba és elindultam. Megálltam egy Starbucks előtt, leparkoltam és igyekeztem befelé.

-        Jó reggelt! Mit adhatok? – szólalt meg kedvesen a pultos nő.

-        Jó reggelt! Kérnék egy latte-t és három csokis fánkot.

-        Tessék. 6 fontot kérnék szépen. – kezébe nyomtam az aprót, köszöntem majd kifelé viharoztam a reggelimmel. Siettem mivel már így is késésben voltam. Leparkoltam a szokásos helyemen, kipattantam a kocsiból, előkerestem a kulcsokat és beléptem az üzletbe. Leraktam az irodában a cuccaimat majd visszasiettem. Hosszú lesz ez a nap.

*                                           *                              *

Ebédidő van. De nem ebédelek. Egy telefonosboltba igyekszem egy új készülékért. Délelőtt nem nagyon jöttek vendégek max. 10. közben rendet raktam a tegnapi zűrös nap után. Megálltam a bolt előtt és beigyekeztem.

-        Helló! Szeretnék egy új mobilt vásárolni. – ültem le egy fiatal srác elé.

-        Helló. Rendben van. Milyet szeretnél? – kérdezett aranyosan.

-        Ühm. Nem tudom a régi telefonom egy Ipone4S volt. De nem szeretnék már olyat.

-        Oké. Hát van az újabb telefon az ötös Iphone és most akciós.

-        Megnézhetném?

-        Máris hozom. – felállt a székről és elindult valahova hátra. Addig nézegettem valami katalógust.

-        Itt is van. Fehér színben hoztam gondolom, az neked jobban kedvez.

-        Igen. Tökéletes lesz. És mennyibe kerülne?

-        700 font. Ez az akciós ár.

-        Rendben elviszem. Kártyával tudnék fizetni?

-        Persze. – kezébe nyomtam a kártyám majd megcsináltuk a papírokat és bő fél óra alatt kész is voltam. Rengeteg volt mit ne mondjak. Út közben mikor a pirosnál álltam beüzemeltem a kicsikét és tökéletesen működött.          

*                                    *                           *

Elindultam Roxanehoz a kórházba. Nagyban sietek fel a szobájához, de jön szembe velem az orvosa komor arccal.

-        Jó napot Mrs. Jones. El kell mondanom valamit. – sóhajtott.

-        Jó napot Doktor Úr. Tessék csak.

-        Roxane bordája nem elrepedt, hanem eltört, ami az éjszaka folyamán belefúródott a tüdejébe. Sajnálom nem tudtuk megmenteni.

-        Tessék? Ez nem lehet igaz! Nem! Nem! Hogy történhetett? – sírtam.

-        Kérem, nyugodjon le. Holnap intézzék el a dolgaikat. A szülei már tudnak róla.

-        Rendben. A zárójelentését már megkaphatom? És a cuccai?

-        A zárójelentést a pultnál kérje el. A szobájában vannak, összepakolva elviheti.

-        Köszönöm. – szipogtam. Csoszogva belépdeltem a kórterembe leültem a székre és zokogtam. Most már véglegesen nincs értelme annak, hogy éljek. Elvesztettem az én egyetlen testvéremet. A támaszomat, aki mindig ott volt, ha bajban voltam. Segített talpra állni egy két balul elsült szerelem után. Ő volt a legjobb testvér és egyben a legjobb barátnő a világon. Sírástól rázkódva álltam fel a székről és megfogtam a cuccait. Odamentem a pulthoz elintéztem a papírokat majd haza mentem. Vagyis a Direction házba. Roxane cuccait is magammal vittem. Sírva rontottam be a házba. Lerugdaltam a cipőimet a lábamról és rendezetlenül ott hagytam.

-        Kicsim mi a baj miért sírsz? Mondd el, gyere, leülünk a kanapéra. – megfogta a vállam magához húzott és a kanapéhoz vezetett. Mert nem láttam a könnyeimtől. Leültünk maga felé fordított és kérdezgette, hogy mi történt de én nem tudtam válaszolni. Csak sírtam a vállán. Nem érdekelt, hogy mennyire aggódnak most minden kijön belőlem. Vagy egy órán keresztül bömbölhettem Harry vállán és még mindig nem mondtam el neki, hogy mi történt. De mostanra már annyira lenyugodtam, hogy elmondjam neki.

-        Na? – nézett rám félő tekintettel.

-        Roxane. M-mmeghalt!! – itt ismét hisztis zokogásban törtem ki.

-        Tessék? Hogy történt? Én ezt nem értem. – meredt maga elé.

-        A bordája nem megrepedt, hanem eltört és éjszaka átfúrta a tüdejét és nem tudtak rajta segíteni. – már az ájulás kerülgetett a sok sírástól. Eleanor a kezembe nyomott egy pohár vizet meg egy zsebkendőt. Egy húzásra megittam a vizet. Nagyon jól esett, lehűsített. Kifújtam az eldugult orrom, összegyűrtem a zsepit és az eléggé izzadt tenyeremben szorongattam.

-        Jézusom Darcy. Fogadd tőlem és a srácoktól is őszinte részvétünket. – jött oda Liam majd megölelgetett.

-        A temetés ki intézi? – simogatta meg az arcom Harry.

-        Felhívom anyát és akkor ők elintézik. Én ehhez nem értek. Mindjárt jövök. – kikutattam a táskám mélyén lévő készüléket tárcsáztam anya számát és vártam, hogy felvegye. Ő is szörnyen rosszul volt de megígérte, hogy telefonál ha kész az időpont és minden. Elköszöntünk majd visszaültem a nappaliba. Gondolkoztam az életemen. Kislány koromban rengeteget játszottunk a kertes házunk udvarán. Mindig hercegnőnek képzeltük magunkat és semmi gondunk nem volt. Csak játszottunk egész nap önfeledten. Nem kellett megbirkózni az élet nagy gondjaival és bajaival. És most? 19 éves leszek és holnapután és elvesztettem a legfontosabb dolgot, ami valaha létezett. Nővér. Egy igazi ajándék. Segít a bajban és mindig ott van melletted. Bár néha veszekedtél vele mindig megbocsájtott neked és ezzel csak erősítette a kapcsolatotokat. Mindennél jobban szereted, és azt kívánod, mindig legyen melletted és nyújtson neked biztos támaszt. De ha egyszer valami folytán elveszted az egyenlő a teljes összetöréssel. Bennem egy világ tört össze. De erősnek kell lennem, mert az élet megy tovább. Soha nem felejtem el amikor első szerelmem volt és szakítottunk akkor azt hittem mindennek vége. Ott volt és segített, mint mindig. Gondolatmenetemet Harry zavarta meg.

-        Min gondolkozol? Nem vagy fáradt, vagy éhes? – aggodalmaskodott.

-        Rajtam és Roxane-en. Nem, nem vagyok az és mindjárt megyek enni. Kérlek, ne aggódj, jól vagyok. – eresztettem felé egy halvány inkább nyugtalan mosolyt.

-        Gyere, egyél velem. Megvártalak. Ki fog hűlni, ha nem igyekszel. Utána elmegyünk fürdeni és alszunk. Vagy nem is, előbb megmutatod az új telód. Aztán alszunk. Sok volt neked ez a nap. Ugye holnap nem akarsz menni dolgozni?

-        Rendben megmutatom. De nem értek hozzá még figyelmeztetlek. – nevettem. A mai napon először. – De igen megyek dolgozni. Nem hagyhatom el magam. Minden rendben lesz Harry. Higgy nekem.

Oké. De együnk éhes vagyok. – mondta. Elfogyasztottuk a vacsorát, elpakoltunk magunk után majd felmentünk a szobánkba. Elővettem a telefonom és Harry segített a kezelésében, mert neki is ilyen van. Ketten lefürödtünk. Nagyon jól esett. Az is, hogy mellettem van. Ágyba bújtunk és megint rám tört a sírhatnék. Így álomba sírtam magam.