22.rész- Temetés

Darcy szemszöge*

Éjjel furcsát álmodtam. Nem tiszta a kép róla. Sírtam és rohantam valami elől. Elkapott. Nem segített senki. Sikítottam.

Ma van a szülinapom és egyben a temetés is. Borzalmas szülinap. Harry még mellettem békésen aludt. Göndör haja rakoncátlanul rendetlenkedett a párnán. Nyugodt volt és gyönyörű. Izmos válla kilógott a takaró alól. Tetoválásai jól kirajzolódva pihentek puha bőrén. Jó sok van neki. De nekem így tökéletes. Támaszkodtam a kezemen és csak figyeltem. Most csak ezt tudnám csinálni. Figyelni őt. Néha sóhajt egy két nagyobbat, de aztán alszik tovább. Átfordult a hátára kezeit a feje fölé tette sóhajtott egyet majd tovább aludt. Bicepsze megfeszült és jól látszódott. Gondoltam hagyom tovább aludni ezért felálltam az ágyról és a szekrényemhez mentem. A ruhám ki volt készítve. Leemeltem a fogasról és kiterítettem a székemre. Fáradtan bekullogtam a fürdőbe, becsuktam az ajtót. Levettem a pizsamám a mosógépre dobtam megengedtem a vizet és beálltam a zuhany alá. Nem engedtem, hogy a hajam vizes legyen. Alaposan megmosakodtam, majd elzártam a vizet. Megtörölköztem és meztelenül visszamentem a szobába. Harry úgyis alszik. Meg amúgy is már látott így többször. Mit szégyelljek előtte? Kivettem a fiókomból egy csipkét belebújtam és eligazgattam magamon. A melltartóval szintúgy. Az ágy felé néztem és már nyitott szemmel figyelte ügyeskedésem. Felvettem a fekete ruhámat is. Eligazgattam magamon majd Harry felé fordultam.

-         Szia Darcy. – köszönt.

-         Szia.

-         Hogy vagy? – ült fel az ágyon.

-         Még jól. – fogtam egy hajgumit és összegumizta vele a hajam.

-         Értem. Hány óra van?

-         Egy óra. Fél háromkor kezdődik. De nem lenne rossz már két óra előtt ott lenni.

-         Megyek akkor készülődni. A ruhámért el kén menned hozzánk. Fel van akasztva a szekrényre.

-         Oké. Fél óra és itt vagyok. – intettem és lementem a lépcsőn. Felkaptam a kulcsokat bezártam az ajtót és már mentem is.

Harry szemszöge*

Kikecmeregtem az ágyból és gyorsan a fürdőbe mentem. Levettem az alsógatyám, Darcy ruhái közé dobtam. Megnyitottam a csapot beállítottam a vizet és beálltam alá. Vettem egy kis sampont a kezembe majd alaposan eldörzsöltem a fejemen. Leöblítettem vízzel a hajamról a sampont majd jött a többi. Fél óra fürdés után kijöttem a kádból megtörölköztem és a derekamra tekertem egy törölközőt. Megkerestem a hajszárítót gyorsan bedugtam és szárítani kezdtem a hajam.

Darcy szemszöge*

Siettem Harry ruhájáért. Na, jó azért nem azt kell képzelni, hogy hatszázzal repesztettem az utakon. Leparkoltam majd gyorsan kiszálltam a kocsiból bezártam és gyorsan befutottam. A ruhám lobogott hat felé, de nem érdekelt. Bementem köszöntem a többieknek, akik éppen készülődtek. Felsiettem a lépcsőn be egyenesen Harry szobájába. Odalépdeltem a szekrényéhez leakasztottam a fogason lógó ruhát és már mentem is. Lefelé menet a lépcsőn Niall állított meg.

-         Hogy vagy Drága? – simogatta meg a karom.

-         Hát. Még egyenlőre, csak ideges vagyok. De majd meglátjuk. – engedtem egy halvány mosolyt felé.

-         Értem. Légy erős. Tudom, hogy az vagy. Na de engedlek, mert gondolom Harrynek már szüksége van a ruhájára. – vigyorgott.

-         Igen. Mondtam is neki, hogy sietek. – levágtattam a maradék lépcsőfokon majd elköszöntem a srácoktól és siettem is haza.

A temetésen*

Mindenki csendben állt és hallgatta a pap szónoklatát. Szörnyű. Csak álltunk ott Harryvel kéz a kézben és figyeltünk. A keserű könnyek patakokban csorogtak le az arcomról. Anyának és apának is ugyanígy. A férfik megragadták a koporsót és vitték a helyhez ahova eltemetik az én egyetlen nővéremet. A tömeg vonult szótlanul és szomorúan. Senki nem tudott volna megnyugtatni. Most kisírom minden bajomat. Betették a koporsót a földbe és temetni kezdték. Közben a pap megáldotta. Harryhez bújtam és zokogtam a vállán. Nyugtatás képpen (ami most nem nagyon ment neki) simogatta a hátam. Befejezésként elhelyezték a koszorúkat és a temetés véget ért. Borzalmas volt. Remélem most már minden rendben lesz. Úgy gondolom már eleget szenvedtem. Többet nem kérek az ilyesmi dolgokból. Ez túl sok. Harry kivezettet a kocsihoz és beültetett. Mondta, hogy maradjak bent, mert ő mindjárt jön, csak beszél még pár szót a fiúkkal. Ültem a kocsiban és sírtam. Nem bírom abbahagyni. Hátra hajtottam az ülést, kényelmesen elhelyezkedtem benne. Becsuktam a szemem, próbáltam megnyugodni. Ő volt a legjobb testvér a világon. Mindig vele mentem iskolába mikor kicsi voltam. Ha valaki piszkált a nagyok közül ő mindig megvédett, és amikor haza értünk elmeséltem anyának, hogy milyen hősies volt velem. Amin anya nagyokat mosolygott. Ha nem értettem a leckét mindig segített. Sokszor veszekedtünk apró hülyeségeken, de fél óra múlva megint mi voltunk a legjobb tesók a világon. Volt rengeteg Barbie babánk mindig azokkal játszottunk. Rosszaságból néha levágtuk a hajukat vagy kiszedtük a kezét, lábát. Persze anya ezért megszidott minket. De mindig nagyokat nevettünk rajta. Most már többé nem lesz olyan, akivel megbeszélhetem a bajaimat. Mert egy testvér senkinél sem ért meg jobban. Hirtelen annyit vettem észre, hogy valaki kinyitja a kocsiajtaját. Figyelme kívül hagytam és gondolkoztam tovább. De nem ment mert tekintete égette az arcom. Kinyitottam a szemem és Perrie állt előttem az ajtónak támaszkodva.

-         Szia. – köszöntem erőltetett mosollyal. Bár még ez sem ment.

-         Szia. Beülhetek hozzád?

-         Persze. Ülj a vezetői oldalra. – biccentettem a mellettem lévő ülésre.

-         Rendben. – gyorsan megkerülte a kocsit előröl.

-         Hogy érzed magad? Pihenned kéne tudod az orvos mondta, hogy ne tegyünk ki feszültség alá. De sajnos. Amúgy van valamim a számodra! – mosolygott és a táskájában kezdett kutakodni. Kivett egy ünnepi tasakot és a kezembe adta.

-         Boldog születésnapot Darcy! A többit majd megkapod. –kacsintott rám. Az ajándékától kicsit jobb kedvre derültem. A tasakban egy karkötő volt és egy kis mackó.

-         Nagyon köszönöm. Nem kellett volna. Milyen többit? Ne költsétek rám a pénzeteket Perrie! – szűkítettem össze a szemem.

-         Ugyan már! Ennyi rossz dolog után megérdemled! Fel a fejjel Drága! – mosolygott majd a nyakába borultam és ismét potyogni kezdtek a könnyeim. De ezek most örömkönnyek voltak.

-         Köszönöm, hogy vagy nekem.

-         Mindig itt leszek! – simogatta meg a hátam. Elváltam tőle és halvány mosolyt eresztettem felé.

-         Tudom. A barátnőm Lisa nem is keresett. Még csak annyit sem mondott, hogy bukj fel. Pedig most jól esne a támogatása. Lehet, már nem is érdeklem. De nem érdekel, ha ő így akkor én is. Ilyen barát nekem nem kell.

-         Ne is foglalkozz vele. Itt vagyunk neked mi.

-         Még egyszer nagyon köszönöm.

-         Nincs mit. Na de én megyek vissza Zaynhez mert úgy látszik indulunk. Szia Darcy! – arcpuszival elköszöntünk egymástól és már ment is. Közben Harry is beült mellém az autóba.

-         Miről beszélgettetek? – fordul felém.

-         Hát kaptam egy kis ajándékot tőle. Meg beszélgettünk még.

-         Értem. Kicsim szeretnék neked valamit mondani.

-         Igen?

-         Nagyon boldog születésnapot szeretnék neked kívánni! Nagyon szeretlek Édesem! – közel hajolt hozzám és lágyan csókolózni kezdtünk. Igazi szeretetteljes csók. Elváltunk és mosolyogva indultunk el haza. Most már kezdem egyre jobban érezni magam. Haza érkeztünk és Harry azt mondta, hogy vegyek fel egy másik ruhát és elmegyünk valahova. Felvettem egy csinos szoknyát a sminkemet egy kicsit megigazítottam és már készen is voltam. Felhúztam egy topánt és lefelé andalogtam a lépcsőn. Harry alaposan végig mért amitől halvány pírbe borult az arcom. A szememet bekötötte egy kendővel és vezetni kezdett. Lassan sétáltunk valamerre. Fogalmam sincs merre, de azt tudom, hogy az utcán vagyunk már.

*Harry szemszöge*

Lassan vezettem a park felé, ahol egy meglepetés vár rá. A park mellett volt egy folyó és lassan odasétáltunk. Egy szépen kidekorált ladik elé vezettem, ami a folyóparton volt kikötve és nyugisan lebegett a vízen. Óvatosan kikötöztem a kendőt majd lassan elhúztam a szeme elől. Csodálkozva nézte a vízen lebegő különlegességet.

-         Harry ez csodálatos! – örvendezett, és a nyakamba ugrott.

-         Pont mint te. – pusziltam meg feje búbját. Magas sarkúban volt de még így is legalább egy fél fejjel kisebb volt nálam.

-         És még vacsorát is hoztál! Köszönöm! – mosolygott. Végre érzem, hogy boldog.

-         Igen. Gyere, segítek beszállni. – megfogtam a kezét és segítettem neki beszállni a csónakba. Kicsit megijedt, mikor a hajó egyszer- kétszer megingott, de miután megnyugodott ügyesen ült le a fapadra. Én is beszálltam, elkötöttem, megragadtam az evezőt és lassan elindultunk a folyón. Nem terveztem sokáig menni csak a parkot evezzük körbe. Mivel a folyó körül öleli a parkot és nagyon csodálatosan néz ki. Főleg az éjszakában.

-         De nem csak ez az ajándékom. – hátra nyúltam és a kosárból kivettem egy ékszeres dobozt. Odanyújtottam neki és megvártam, míg kinyitja.

-         Ez gyönyörű Harry. Nem tudom, hogy köszönjem meg. – lassan előremászott és édes puszit hagyott az arcomon. A bőröm mindig ég mikor megpuszil. Ez most sem volt másképp.

-         Nagyon szívesen. – mosolyogtam rá. – Gyere lassan közelebb felteszem a nyakadba.

-         Rendben. – óvatosan mászott az előttem lévő padra és háttal leült. Letettem az evezőt, kivettem a dobozból a nyakláncot majd a nyaka köré tettem és becsatoltam. A nyaklánchoz vettem egy medált is, ami egy kis kulcsot és egy kis lakatot ábrázolt. Eleanor segített kiválasztani.

-         Nagyon tetszik! Köszönöm! – ölelt meg.

-         Nincs mit Szerelmem! Együnk? Mert én éhes vagyok. – kuncogtam.

-         Rendben. – megint hátranyúltam a kosárért és Darcy kezébe adtam. Kivette belőle a poharakat, és az ennivalót. Kezembe adta a pezsgőt, hogy nyissam ki. Kibontottam és töltöttem magunknak.

-         Boldog Születésnapot!

-         Köszönöm! – koccintottunk és kortyoltunk az alkoholból. Még egy darabig csónakázhattunk, majd visszaértünk oda ahonnan indultunk. Ismét segítettem kiszállni neki a csónakból. Miközben hazafelé sétáltunk sokat beszélgettünk rólunk és arról, hogy milyen lesz, ha majd gyerekünk lesz. Bevallom, nem lenne rossz. De még fiatalok vagyunk ez nagy felelősség. Remek lenne egy kis csöppség. De ezt már korábban is mondtam nektek. Csak attól félek, hogyha turnézunk, akkor kevesebbet lehetek a gyermekemmel. Ezért tartok még a dologtól. De ha születik egy kis aprótalpú akkor minden időmet neki szentelem majd és mindentől megvédem majd. Talán tényleg jól mondta Darcy. Elfeledtetné a rossz dolgokat egy gyerek. A napjaid vidámabbak lennének és és…. Nem tudom mit mondjak. Haza értünk és leültünk a nappaliba még beszélgetni.

-         Támadt egy ötletem. – mondtam Darcynak már a tévét bámulva.

-         Mi az? – fordult felém és törökülésbe rakta a lábait.

-         Mi lenne ha ideköltöznék? Mert egyedül nem hinném, hogy biztonságban lennél. Vagy költözhetnénk az én házamba és ezt meg eladjuk.

-         Jézusom az nagyon jó lenne! – ölelt meg. – Olyan gonosz vagy. Nem is mondtad, hogy van külön házatok. Nem is voltam még ott.

-         Tényleg nem. De nem baj majd holnap megmutatom. – nevettem.

-         De akkor mi legyen? Eladjuk vagy? A te házadban hány szoba van? A gyerekek elférnének? – bombázott kérdésekkel az én angyalom.

-         Nem tudom. Ahogy te jónak gondolod. 4. biztos vagyok benne, hogy elférnének. – hadartam el gyorsan a válaszokat.

-         Először meg kell kérdeznem anyát, hogy eladhatjuk-e ha igen akkor felőlem remek ötlet. – egyezett bele. Én is azért gondolom ezt jó ötletnek, mert így biztonságban lehet mellettem. Mert azért az ő lakásuk is elég nagy. Egyedül csak nem lakhat benne.

-         Rendben van. Akkor ezt megbeszéltük. Kérsz egy teát? – tápászkodtam fel a kanapé elől.

-         Attól függ milyet csinálsz.

-         Gyümölcsöset.

-         Akkor kérek. De Harry siess. Nem akarok egyedül lenni.

-         Igyekszem. – tényleg siettem. Hamar megcsináltam a teát és mentem vissza a nappaliba. Darcy feküdt a kanapén és könnyektől ázott szemeivel nézett rám. Letettem az asztalra a bögréket és hozzá siettem.

-         Mi történt? – aggódva figyeltem.

-         Nem tudom. Csak…csak hiányzik. – tört ki véglegesen sírásban. Odamásztam hozzá fel emeltem fáradt testét és elhelyezkedtem úgy hogy a mellkasomon feküdjön. Simogattam és nyugtatgattam. Magyaráztam neki, hogy ő mindig itt lesz. Soha nem hagyja el őt és vigyázni fog rá. Ezentúl, már csak jobb lesz, de ő ezektől csak még jobban sírt.

-         Miért kellett itt hagynia?

-         Nem hagyott itt. Itt van veled Darcy. Csak nem látod, hanem érzed. Nyugodj meg kérlek. Tudom, hogy ma rengeteg megpróbáltatás ért de erős vagy és túl éled. Itt vagyok én is neked. Mindenben segítek neked. Könyörgöm, ne sírj. – közben már nekem is potyogtak a könnyeim.  -Olyan rossz így látni téged. Ha sírsz, összefacsarodik a szíves én nekem is sírnom kell. Légy erős. Tudom, hogy soha nem tudod majd elfelejteni, de ezzel vele kell élned. Sajnálom. Tudom, hogy az nem ér semmit, amit mondok, de segítenem kell neked. Kérlek Darcy. – sírtam el magam.

-         Hí-hívd fel. – nyöszörögte.

-         Kit? Kit hívjak fel? – kezdtem el kapkodni. Kikotortam a zsebemből a telefonom és vártam, hogy elmondja kit hívjak.

-         Perrie. – gyorsan tárcsáztam a számot. Óvatosan felálltam a kanapéról és hagytam, hogy elfeküdjön. Jó néhány csengésre vette csak fel.

-         Szia Harry! Mit akarsz ilyen későn? – szólt bele álmos hangon.

-         Darcynak sírógörcse van és nem tud leállni. Egyfolytában azt hajtogatja, hogy hívjalak fel. Én nem tudok segíteni rajta. Könyörgöm,

-         gyere ide én ezt már nem bírom. – sírtam.

-         Rendben Harry mindjárt ott vagyok. Kérlek, legalább te próbálj megnyugodni.

-         Köszönöm. – kinyomtam a telefont. Visszamentem Darcyhoz aki még mindig rázkódott a sírástól.

-         Darcy figyelj rám! Meg kell nyugodnod. Perrie mindjárt jön hozzád, rendben? Nyugodj le, nem lesz semmi baj! – szólítgattam. De semmit nem hatott. Kezdtem nagyon megijedni. Perrie is ideérhetne már.

*Perrie szemszöge*

Nagyon megijedtem, azon amiért Harry felhívott. Gyorsan keltegetni kezdtem Zaynt.

-         Zayn, Zayn kelj fel! Nagy baj van! – rázogattam a vállát.

-         Hm? Mi a baj? – nyitotta ki a szemeit.

-         El kell mennünk Darcyhoz, mert sírógörcsöt kapott és nem tud leállni egyfolytában azt hajtogatja, hogy hívjon fel engem Harry. Harry már olyan szinten rosszul van, hogy ő is zokog. Kérlek, vigyél el hozzájuk.

-         Jézusom. Gyorsan kapkodd össze magad. Indulunk. – hamar készen lettünk és már siettünk is Darcyhoz. Nem kellet 15 perc már a ház felé rohantam. Kitéptem az ajtót és rohantam be a nappaliba. A kanapén a sírástól rázkódó Darcyt láttam és a mellette a földön ülő zokogó Harryt. Gyorsan odamentem Darcyhoz és Harryt arra utasítottam, hogy menjen odébb. Letérdeltem a kanapé elé megragadtam Darcy vállait és beszélni kezdtem hozzá.

-         Ide figyelj! Nem szabad összeomlanod! Tudom, nagyon nehéz, de túl fogod élni! Érted? Sikerülni fog! Bízom benned Darcy! Könyörgöm, nyugodj le! – rázogattam a vállait. De semmi javulás.

-         Harry keressetek valami nyugtatót most! – kiabáltam ki nekik. Gyorsan befutottak a konyhába és kutatni kezdtek. Zayn megtalálta engedett egy pohár vizet és ide hozta.

-         Vedd ezt most be. – adtam a kezébe a poharat és a pirulát. Remegve elvette a tablettát és undorodva lenyelte. Lassan pedig álomba szenderült. Betakargattam és hagytam nyugodtan aludni. Bementem a konyhába ahol Harry sírt Zayn vállán. Odamentem megsimogattam a hátát és vártam, hogy rám nézzen. Felém fordult és a kisírt szemeivel találkoztam. Kitártam a karjaimat és értette a célzást. Közé furakodott és még szipogott egy kicsit a vállamon.

-         Elaludt. De ne keltsd fel. Jó? – figyelmeztettem.

-         Rendben. Majd lent alszok a nappaliban. Valamelyik fotel lesz most az ágyam. Olyan rossz így látni. Megszakad a szívem. Hogy segítsek neki? – túrt idegesen a hajába. Közben Zayn mellé sétáltam és belebújtam a karjaiba.

-         Nézd. Ez egy nehéz időszak. Most pedig rengetek minden történt vele. Megértem, ha így kezeli. De az nem az jelenti, hogy soha többé nem lesz boldog. Harry neked mindenben mellette kell állnod. Tudom, mindent megteszel, amit tudsz és ezt tisztelem is benned. De, ha néha azt kéri, hogy hagyd egyedül, akkor hagyd egyedül. És soha ne hagyd, hogy valami hülyeséget csináljon!

-         Rendben. Azt mondta szeretne egy gyereket. Mondtam neki, hogy van időnk, de nem rossz ötlet. Gondolkoztam magamba, hogy talán elhamarkodott lenne, mert egy az, hogy nem is vagyunk együtt olyan rég óta. A másik meg az, hogy ehhez még fiatalok vagyunk és ez kurva nagy felelősség.

-         Az biztos is. – szólt közbe Zayn.

-         Szerintem ezzel még várjatok. Bármi közbe jöhet még.

-         Tudom.

-         Szerintem menjünk. Fáradtak vagyunk mindannyian. Harry te vegyél egy forró fürdőt és feküdj le.

-         Oké. Köszönöm szépen.

-         Nincs mit. Na de tényleg megyünk. Szia Harry! – köszöntünk el tőle és haza indultunk. Otthon ágyba bújtunk és hamar elaludhattunk.

*Harry szemszöge*

Becsuktam az ajtót, majd bekulcsoltam. Bementem a nappaliba és megnéztem, hogy biztosan alszik-e. Miután megnéztem felmentem Darcy szobájába és egy tiszta alsóneműt vettem le a szárítóról. Már jó pár alsómat itt hagytam. Mindegy. Bementem a fürdőbe és a ruháimat unottan a sarokba hajítottam. Megnyitottam a csapot, a zuhanyrózsát a kezembe vettem és folyattam magamra a vizet. A hajamat is összevizeztem. Megmosakodtam és kiszálltam a kádból. A hajamat megtöröltem és csapzottan hullott a fejemre. Nem érdekelt, hogy ma már egyszer mostam hajat. Rendesen megtöröltem magam majd belebújtam a fekete anyagba. Feltöröltem a vizes követ és hagytam száradni. Lekapcsoltam a villanyt és visszamentem Darcy szobájába. Megfogtam egy párnát és egy takarót gyorsan a telefonom is megragadtam majd megpróbáltam halkan a nappaliba slisszolni. Befészkeltem magam a fotelba, magamhoz vettem a távirányítót és kapcsolgatni kezdtem. Megakadtam a hírcsatornán.

-         Harry Styles barátnője a csődtömeg szélén áll. Darcy Jones a múlt héten vesztette el különböző okok miatt a nővérét. Hogy honnan tudjuk ezeket? A paparazzik mindenhova befurakodnak. Képeket is készítettek ahol Harry kedvesével távozik a temető területéről majd még előtte beszélgetett barátaival. Sajnáljuk szegényt! Reméljük hamarosan jobban lesz. – nyávogott a riporter csaj. Abban a pillanatban azt hittem lerúgom azt a tévét a helyéről.

-         Meg a jó édes anyátok azt. Sajnáljátok mi? Hogyne! Mással kéne foglalkozni. Bekaphatjátok.– szitkozódtam. Nem érdekelt tovább a sok szenny inkább máshova kapcsoltam. Valami film ment, de csak hallgattam. Gondoltam teszek némi megjegyzést twitteren.

„Mi a francért, nem lehet békén hagyni minket? Miért nem mással foglalkoztok? Könyörgöm, nőjetek már fel!! Ez hihetetlen! Szánalom, amit művelnek manapság az emberek..”

Kaptam pár kedves és nem kedves hozzászólást is. De rohadtul nem érdekelt engem. Liam-el beszélgettem üzenetben és elmeséltem neki miért borultam ki. Azt mondta teljesen megérti a helyzetem és nagyon sajnálja, hogy Darcy nincs jól. Elköszöntem tőle és inkább játszani kezdtem. Még a tévénél is jobban érdekelt az, hogy az őserdőben rohangászok ilyen mutáns majmok elől. Végére már ezt is meguntam és leraktam a telefonom a dohányzóasztalra. Próbáltam minél kényelmesebb pozícióban elhelyezkedni. Nagyon elfáradtam ma. Nem akartam lekapcsolni a tévét. Hadd szóljon valami. Még utoljára rápillantottam és megbizonyosodtam róla, hogy nyugodtan alszik. Én sem tettem különben aludni próbáltam. Nem sok sikerrel.