24.rész – Fájó búcsú
Reggel négy óra van és a telefonom eszeveszettül csörög.
Csapkodok, minden felé mire megtalálom a hangzavar forrását nyújtó tárgyat.
Kikapcsolom az ébresztőt és lassan kinyitom álmos szemeimet. Harry felé
fordulok, hogy lássam felkelt-e a hangos ébresztésre. Hát nem. Gyengén
rázogatni kezdtem a vállát. Megmozdult és kinyitotta szép szemeit, amiket ma
látok utoljára. Legközelebb majd csak hat hónap múlva érezhetem magam mellett
őt, csókjait és a teljes lényét. Nehéz lesz, de mindketten erősek vagyunk és
meg tudjuk oldani. Perrie-nek is ugyanolyan nehéz ez, mint nekem. Ki kell
bírnunk. Nagyon szeretem Harry-t és bármit megtennék azért, hogy mindig velem
legyen.
-
Harry kelj már fel. El fogunk késni.
Kérlek. – rázogattam továbbra is a vállát.
-
Jól van kelek már. Csak öt percet
adj. – morgott.
-
Nincs öt perc Drágám negyed öt van.
Az út a repülőtérig majdnem fél óra. Igyekezz már.
-
Úristen! – gyorsan felpattant és a
fürdőbe igyekezett. Elértem a célom. Kivettem egy rövidnadrágot a szekrényemből
és egy trikót. Felvettem és a fürdőhöz indultam./kép/.
-
Siess már Harry én is be szeretnék
jutni a fürdőbe most már. – a fürdő előtt álltam és dörömböltem az ajtón.
-
Várj már! Mindjárt kész vagyok. Ne
parázz. – intett le. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának és vártam. Szerencséjére
hamar kiért így végre én is el tudtam intézni a reggeli dolgaimat.
-
Az én kocsimmal kéne menni. – jöttem
ki frissen a fürdőből.
-
Miért? – nézett ki a hatalmas
bőröndtömeg mögül.
-
Mert, talán nekem valamivel haza is
kell jönnöm miután elment a géped. – fújtattam egy nagyot az „elment a géped”
mondat után.
-
Rendben. De kérlek hadd vezessek én.
– látta rajtam, hogy nem akarom elengedni.
-
Jó. Csak menjünk, már mert elkésel. –
megfogtam egy könnyebb táskát a sok közül és az ajtó felé indultam. Bepakoltuk
a kocsikba a rengeteg bőröndöt a kocsiba, bezártam az ajtót majd elindultunk a
repülőtér felé. Harry sietett így bő húsz perc alatt oda is értünk. Kiszedtük a
rengeteg cuccot és a 4-es terminál felé indultunk. Már most rengetegen voltak. Kezdtem
egyre jobban ideges lenni. Mindjárt itt a gép és elmegy.
-
A New York-ba tartó gépünk hamarosan
megérkezik. Kérem, kezdjék el a felszállást. – szólt a hangosbemondó.
-
Hát akkor. – fordult felém Harry és
szorosan fogta a kezem.
-
Nem akarom, hogy elmenj. – könnyes
szemmel ejtettem ki a szavakat.
-
Tudom. Én sem akarom, de ez nem a mi
döntésünk volt.
-
Kérlek, vigyázz magadra és mindig
hívj, jó? – itt már végem volt. A sminkem teljesen elfolyt, de nem nagyon
érdekelt.
-
Rendben. Te is vigyázz. Légy jó.
Hamarosan úgyis itthon leszek. Hamar el fog telni. Erős vagy.
-
Nagyon hiányozni fogsz Harry. Nagyon
szeretlek. Siess haza, jó? – néztem a szemeibe.
-
Én is téged Hercegnőm. Sietek amilyen
gyorsan csak tudok. – kezét állam alá csúsztatta és óvatosan felemelte a fejem.
Könnyes szemeimmel néztem övéibe. Közeledett felém és ajkait az enyéimhez
érintette. Kezemmel körül öleltem a tarkóját, ő a kezeit a csípőmre csúsztatta.
Utolsó csók. Fél évig. Ez volt a legszebb csókunk. Nagyon keservesen váltam el
tőle.
-
Mennem kell. Légy nagyon óvatos.
Bármi baj van, hívj, ha kell haza is jövök hozzád. Perrie-vel nagyon jól
szórakoztok majd. De ne keveredj bajba!
-
Te sem. Ne csábítson el senki sem.
-
Nálad jobban senki nem csábít el. Lehunyod
a szemed és már itthon is leszek, hidd el. Ne sírj. – megpuszilta a homlokom.
-
Elhiszem Harry. Most menj, mert a
végén még lekésed a géped. Szeretlek.
-
Szeretlek Darcy. – megfogta a cuccait
és elindult. Karba tett kézzel álltam és zokogtam. Keservesen. Keserű könnyeim
patakokban folytak le az arcomról. Szinte mindenki megnézett, de rohadtul nem
érdekelt. Hátra fordult és csinos kis kezeit meglebegtette nekem. Szipogva
integettem vissza neki. Csak álltam ott a világot kizártam csak én és ő
léteztünk. De most elment. Lassan észrevettem, hogy eltűnik a tömegben a többi
sráccal együtt. Egyik lány sem sírt olyan keservesen, mint én. Talán ők már
megszokták. Nem tudom. Csak álltam ott és vártam, hogy mindenki induljon
hazafelé. Perrie odajött és megölelgetett és nyugtatott azzal, hogy hamar vége
lesz. Nem igazán segített. Kifelé battyogtam a reptérről vissza a kocsimhoz.
Pont nyitottam volna ki a kocsit és figyelmes lettem, hogy Harry-ék gépe
felettem szállt el. Még mindig ömlöttek a könnyeim. A szemeim feldagadtak a
sírástól és úgy néztem ki, mint akit agyonvertek. Igazából leszartam mindet,
ami körülöttem van. Haza megyek, és azt hiszem szükségem lesz egy kiadós
alvásra. Beültem a kocsimba felhangosítottam maximumra a zenét és kizártam
mindent. Hazáig kisírtam mindent. Már esküszöm annyit sírtam, hogy kifolyik a
szemem. Beparkoltam a garázsba, lezártam a kocsit és besiettem. Benyomtam a
tévét, hogy ne érezzem magam egyedül. A konyhába mentem valami ehető után
nézve. Kinyitottam a hűtőt és elővettem belőle a vajat, a tejet és a szalámit.
A szekrényből kivettem a zsemlét és elkészítettem a szendvicsem. Bögrébe
töltöttem egy kis tejet, visszapakoltam a dolgokat a helyükre és leültem
tévézni. A tévében pont arról írtak cikket, hogy Harry-ék, hogy szállnak fel a
repülőre. Még jobban csodásítja a napom. Remek. Ismét előbújtak a könnyeim.
Komolyan nem tudom, honnan van ennyi. Már most érzem a hiányát. Nincs
mellettem, hogy megkérdezze jól vagyok-e vagy, hogy ölelgessen és szeressen.
Fájó belegondolni, hogy hat hónapon át csak távolról láthatom és hallhatom őt.
Nagyon furcsa lesz az biztos. Szeretnék végre majd újra munkába állni, de
egyedül nem fog menni. Meg kell kérnem Perrie-t, hogy csak addig, amíg
összeszedem, magam segítsen. Utána keresek egy alkalmazottat. Majd csak
megélek. Össze kell szednem magam, mert ez így nem mehet tovább. Még mindig fáj
a testvérem elvesztése, de túl kell lépnem, mert az élet nem áll meg. Minden
rendbe fog jönni és viszonylag normális életet élhetek. Értem ezt arra, hogy
semmi gond nem történik majd. De meglátjuk. Gondoltam felnézek a netre, mert
már vagy ezer éve nem látogattam meg egyik közösségi portált sem. Felnyitottam
a tetejét és megnyomtam a bekapcsoló gombot. Míg ez betölt, gondoltam addig
felhívom Perrie-t a költözésével kapcsolatban. Tárcsáztam is. Remélem, ő nem
alszik. Hát rosszul hittem. Kikapcsoltam a tévét és felvánszorogtam a szobámba.
Átvettem a pizsamám és befeküdtem az ágyamba. Ismét előtörtek a könnyeim mivel
nem hallhatom, édes szuszogását nem ölel át és nem bújunk össze. Álomba sírtam
magam ismét.
*Harry szemszöge*
Már egy órája ülök a repülőgépen és nem tudok másra
gondolni csak az én tündéremre. Remélem miután hazaért visszafeküdt pihenni.
Nem akarom, hogy miattam sírjon. Elővettem a fejhallgatóm és bekapcsoltam az
zenét. Kényelmesen elhelyezkedtem és kifelé bámultam a repülő ablakán. Az ég
gyönyörű volt. Gondolataimban elaludtam.
* * *
Valaki rázogatta a vállam, de nem nagyon akartam felkelni.
Mikor már „ordibálni” is kezdett az a valaki kinyitottam a szemem. Louis
bozontos fejével nézett rám.
-
Hazza, végre felkeltél. Mindjárt
leszállunk. Kapd össze magad. –paskolta le a vállam majd egy mosoly után el is
ment.
A fülest a fülemben hagytam és összepakoltam a cuccaimat.
A hangosbemondóból szóltak, hogy megkezdik a leszállás ezért csatoljuk be az
öveinket. Én sem tettem másképp. Leszálltunk a géppel és rengeteg rajongó
várakozott ránk a reptéren. Nem nagyon szeretnék most fényképezkedni. Pihenni
akarok. Estefelé majd felhívom Darcy-t. kipakoltuk a bőröndöket és befelé
indultunk. Hatalmas sikítás tört ki mikor beléptünk. Már megszokhattam volna.
Olyan mintha megsüketülnél. Pár aláírást kiosztottam és egy két képet is
csináltunk aztán siettünk is ki az autóhoz, ami repülőtér előtt várt minket. Berakták
a bőröndöket, amíg mi beültünk a terepjáróba. Louis és Liam ültek mellettem
szemben velünk Zayn és Niall. A szállodához vezető úton sokat nevettünk. Kicsit
feloldódtam. Fent a szobánkban elrendeztem a cuccaimat majd bekapcsoltam a
tévét és elterültem az ágyamon közben meg telefonoztam. Kiírtam pár dolgot
twiterre. A tévében találtam egy érdekes akció filmet és jobban lekötötte a
figyelmem, mint a telefonom. Tárcsáztam a szobaszervíz számát és kértem egy kis
édességet. Pár perc múlva a hordárlány kopogatott az ajtómon és hozta a sok
finomságot. Megköszöntem és egy kis borravalót adtam a kezébe, majd becsuktam
utána az ajtót. A kis kocsit az ágy mellé toltam és onnan csipegettem a
tömérdeknyi szénhidrátból.
*Darcy szemszöge*
Újra bedagadt szemekkel keltem fel. Rendbe szedtem magam
és felhívtam Perrie-t.
-
Szia Perrie! Csak azért hívtalak,
hogy megkérdezzem, mikor pakolod a cuccaidat? Esetleg kell segítség? –
beszéltem a telefonba
-
Szia! Hát most akartalak én is
felhívni. A Direction házból összepakoltam minden cuccom. El kéne mennem
hozzánk is. Ide tudnál jönni értem a fiúk házához? Bezárunk mindent rendesen és
akkor mehetünk hozzánk. Persze ha nem baj.
-
Dehogy baj. Fél óra és ott vagyok.
Puszi.
-
Szió. – kinyomtam a vonalat és
gyorsan rendbe tettem magam, majd indultam is. Leparkoltam a fiúk háza előtt és
kopogás nélkül bementem. Csak a két lány volt itt. Nagyon fura. Megkerestem a
lányokat a hatalmas házban és mindegyikőjüket két baráti puszival köszöntöttem.
Kipakoltuk Perrie cuccait az autómba megbeszéltünk egy holnapi találkát
Eleanor-val. Beültünk a kocsiba és máris Perrie és Zayn háza felé indultunk.
Ott is összepakoltunk Perrie cuccait. De mondtam neki, ha valami itt maradt,
akkor majd eljövünk érte. Hazafelé tettünk egy kis kitérőt beültünk egy
kávézóba. Ettünk egy sütit is és jól elbeszélgettünk. Otthon berendeztük
közösen újdonsült lakótársamnak a szobáját. Nagyon jól nézett ki. Megnéztünk
egy két filmet és jókat nevettünk együtt. Nem is foglalkoztam azzal, hogy Harry
nincs itt.
-
Amúgy beszéltél a barátnőddel?-
beszélt tele szájjal Perrie és a szájában lévő kaját mind az arcomba köpködte.
-
Igen beszéltem vele. – fuldokoltam a
nevetéstől. Fogtam egy zsepit és letöröltem az arcom.
-
Jaj, bocsi. – kuncogott. – És, hogy
ment?
-
Megmondtam neki, hogy nagyon
szükségem volt rá, de ő le se szart engem és azt is mondtam, hogy ne keressük
egymást. Ilyen „barátnő” nekem nem kell. – formáltam idézőjeleket az ujjaimmal.
-
Értem. Teljes mértékben igazad van.
Ha a te helyedben lennék én is ezt tettem volna.
-
Hát ez van. Na, pakoljunk össze.
Micsoda rumli van itt. – nevettem.
-
Az. Amúgy majd a fürdőszobát
megmutathatnád. – kuncogott a barátnőm.
-
Hogyne. Elpakolunk és utána meg is
mutatom. Aztán ha nem baj én elvonulok hátha Harry keresni fog. Mert ajánlom
neki, hogy keressen.
-
Okés. Én is majd elhelyezkedem, mert
én is szeretnék beszélni Zayn-vel.
-
Akkor jó. – összepakoltunk és
elmosogattunk majd mindketten elvonultunk a saját kis birodalmunkba.
*Harry szemszöge*
Falatoztam a sok finomságokból és egyszer csak hallottam,
hogy valaki kopogtat. Odasétáltam az ajtóhoz belenéztem a kukucskálóba és
miután megbizonyosodtam róla, hogy csak Loui az beengedtem a barátomat.
-
Szia, Harry! Lemegyünk a párba
Niall-vel. Te is jössz? – ugrándozott oda az édességes kocsihoz és kivett pár
szem rumosgolyót.
-
De. szívesen meginnék egy pohár sört.
Azt hiszem. Darcy-val is kéne beszélnem. – vakartam a fejem.
-
Majd beszélsz utána. Gyere már. –
ragadta meg a csuklóm és rángatott kifelé az ajtón.
-
Esetleg a cipőm felvehetném?
–nevettem.
-
Ja, persze. – kuncogott.
-
Indulhatunk is. – zsebre tettem a
tárcám és a telefonom, gyorsan bezártam a szobám ajtaját és Louis után
igyekeztem.
-
Hol van Niall amúgy? – kérdeztem már
a liftben.
-
Már lent van. Előbb írt sms-t.
-
Ó, értem. – beértünk a bárba és
rendeltünk magunknak.
*3 órával később*
A srácokkal jó pár korsóval legurítottunk. De nem csak
sört ittunk. Koktéltól elkezdve whiskey-ig. már elég homályosan láttam mindent.
Megittam az utolsó italomat és többet már nem rendeltünk. A számlát kifizettük
és odasétáltunk a lifthez. Kicsit meginogtam miközben felfelé igyekeztünk.
Elköszöntem a többiektől és komoly odafigyeléssel kinyitottam az ajtót.
Útközben a fürdőig megbotlottam a saját lábamban. Alsógatyával a kezemben
tértem be a fürdőszobába. Kézügyességet igénybe véve leaggattam magamról a
ruháimat és hanyagul a földre dobtam. Beálltam a zuhany alá és gyorsan
megmosakodtam. Megtörölköztem majd belebújtam az alsómba és aludni tértem.
*Louis szemszöge*
Niall-vel az oldalamon tértem be az én szobámba. Ugyanis
szőke hajú barátom nem találta meg a szobáját. Beügyeskedtük magunkat a zárt
ajtón és egyszerre dőltünk be a nagy és puha ágyba. Lerúgtam a lábaimról a
cipőket, elhelyezkedtem és aludni próbáltam. Niall annyira horkolt, hogy
néhányszor kupán vágtam szegényt, mert zavaró volt a horkolását hallgatni.
Egyre laposabbakat pislogtam és el is aludtam.
*Darcy szemszöge*
Bekapcsoltam a laptopom és felnéztem twiterre. Senki nem
volt fent, de még ki sem posztolt egyikőjük sem semmit. Gondoltam biztos
próbálnak. Nem zavarok akkor. Elfelejtettem szólni Perrie-nek, hogy reggel 9
óra felé be kéne mennünk a fodrászatba, mert már elég rég voltam és rendbe kéne
tenni a helyet. Újra megnyitom a helyet. Felkeltem a fotelemből és Perrie
szobája felé tartottam. Bekopogtam és vártam a válaszát.
-
Gyere. – hallottam aranyos hangját az
ajtó mögül.
-
Csak én vagyok. Figyu, elfelejtettem
szólni, hogy reggel én megyek a fodrászatunkba rendet tenni és kihirdetni, hogy
munkaerőt keresek. El tudnál jönni velem segíteni? Aztán hazajövünk, átöltözünk
és megyünk is El-ért. – ültem le az ágya szélére.
-
Jó, szívesen segítek. Úgy sem
csinálnék semmit sem. – mosolygott kedvesen.
-
Nagyon szépen köszönöm. – öleltem
meg. Még egy kicsit beszélgettünk az üzletről, majd leköszöntem a barátnőmtől
és a szobámba indultam. Megnéztem a telefonom, de Harry nem keresett. Nem tudom,
mi lehet vele. Fel kéne hívnom valamelyik másik srácot. Tárcsáztam Liam számát
és a fülemhez emeltem a készüléket.
-
Szia Liam! Figyelj, nem tudod, mi van
Harry-vel? Kezdek aggódni. – járkáltam fel-alá a szobámban.
-
Szia Darcy! De tudom. Louis és Niall
társaságában lementek a bárba és kellően elvarázsolták magukat. Most gondlom a
szobájában fekszik s józanodik. De miért? Nem hívott fel?
-
Jézus. Nem egyáltalán nem keresett. Ezért
is aggódtam. De akkor egy részem már megnyugodott. Akkor majd holnap beszélek
vele, ha lesz ideje. Nincs programotok holnap?
-
De van délelőtt interjúnk lesz utána
pedig próba. Estefelé már itthon leszünk. Nyugodtan felhívhatod.
-
Rendben van. Akkor, köszi, szépen! Szia
Liam! – megvártam, míg elköszön, majd kinyomtam a telefont és az asztalomra
tettem. Előszedtem Harry egyik pólóját, amit itt hagyott meg egy fehérneműt és
a fürdőbe igyekeztem. Levettem a ruháim és beálltam a zuhany alá. Megmosakodta gyorsan,
elzártam a csapot és szárazra töröltem magam. Belebújtam a pizsamámba aztán
visszamentem a szobámba. Bekapcsoltam a tévét és elhelyezkedtem az ágyamban.
Harry-re gondoltam, hogy vajon most mit csinálhat. Valószínű alszik. Józanodjon
is csak ki.
Jajj de jólett *---* Várom a kövit :)) <3 :* xx
VálaszTörlésUgyan még csak most tudtam elolvasni ezt a rést..de Eszti! Egyszerűeen csodálatos lett..!! Ahogy keverednek az érzések a viccek..áhhh..! :D Ne hagyd abba az írást!! /ezeket a szavakat, teljes őszinteséggel mondom!/
VálaszTörlésNagyon jóóó már alig várom a következő rész, és bocsi hogy nem kommentelem eddig de nagyon elmerültem az olvasásba ugyanis röpke 4 óra alatt végig olvastam az egészet és IMÁDOM. Fantasztikus vagy és remélem sokáig fogod mér írni a blogot ♥♥♥♥♥
VálaszTörlésúúristen köszönöm!! olyan édes vagy soha nem kaptam még ilyen kommentet <3 imádlak igyekszem a résszel! elsírtam magam olyan aranyos vagy.<3
TörlésNagyon Jó lett Esztiii.:D Várom a következő részt.:D♥
VálaszTörlés