24.rész- Fájó búcsú

24.rész – Fájó búcsú

Reggel négy óra van és a telefonom eszeveszettül csörög. Csapkodok, minden felé mire megtalálom a hangzavar forrását nyújtó tárgyat. Kikapcsolom az ébresztőt és lassan kinyitom álmos szemeimet. Harry felé fordulok, hogy lássam felkelt-e a hangos ébresztésre. Hát nem. Gyengén rázogatni kezdtem a vállát. Megmozdult és kinyitotta szép szemeit, amiket ma látok utoljára. Legközelebb majd csak hat hónap múlva érezhetem magam mellett őt, csókjait és a teljes lényét. Nehéz lesz, de mindketten erősek vagyunk és meg tudjuk oldani. Perrie-nek is ugyanolyan nehéz ez, mint nekem. Ki kell bírnunk. Nagyon szeretem Harry-t és bármit megtennék azért, hogy mindig velem legyen.

-         Harry kelj már fel. El fogunk késni. Kérlek. – rázogattam továbbra is a vállát.

-         Jól van kelek már. Csak öt percet adj. – morgott.

-         Nincs öt perc Drágám negyed öt van. Az út a repülőtérig majdnem fél óra. Igyekezz már.

-         Úristen! – gyorsan felpattant és a fürdőbe igyekezett. Elértem a célom. Kivettem egy rövidnadrágot a szekrényemből és egy trikót. Felvettem és a fürdőhöz indultam./kép/.

-         Siess már Harry én is be szeretnék jutni a fürdőbe most már. – a fürdő előtt álltam és dörömböltem az ajtón.

-         Várj már! Mindjárt kész vagyok. Ne parázz. – intett le. Nekitámaszkodtam az ajtófélfának és vártam. Szerencséjére hamar kiért így végre én is el tudtam intézni a reggeli dolgaimat.

-         Az én kocsimmal kéne menni. – jöttem ki frissen a fürdőből.

-         Miért? – nézett ki a hatalmas bőröndtömeg mögül.

-         Mert, talán nekem valamivel haza is kell jönnöm miután elment a géped. – fújtattam egy nagyot az „elment a géped” mondat után.

-         Rendben. De kérlek hadd vezessek én. – látta rajtam, hogy nem akarom elengedni.

-         Jó. Csak menjünk, már mert elkésel. – megfogtam egy könnyebb táskát a sok közül és az ajtó felé indultam. Bepakoltuk a kocsikba a rengeteg bőröndöt a kocsiba, bezártam az ajtót majd elindultunk a repülőtér felé. Harry sietett így bő húsz perc alatt oda is értünk. Kiszedtük a rengeteg cuccot és a 4-es terminál felé indultunk. Már most rengetegen voltak. Kezdtem egyre jobban ideges lenni. Mindjárt itt a gép és elmegy.

-         A New York-ba tartó gépünk hamarosan megérkezik. Kérem, kezdjék el a felszállást. – szólt a hangosbemondó.

-         Hát akkor. – fordult felém Harry és szorosan fogta a kezem.

-         Nem akarom, hogy elmenj. – könnyes szemmel ejtettem ki a szavakat.

-         Tudom. Én sem akarom, de ez nem a mi döntésünk volt.

-         Kérlek, vigyázz magadra és mindig hívj, jó? – itt már végem volt. A sminkem teljesen elfolyt, de nem nagyon érdekelt.

-         Rendben. Te is vigyázz. Légy jó. Hamarosan úgyis itthon leszek. Hamar el fog telni. Erős vagy.

-         Nagyon hiányozni fogsz Harry. Nagyon szeretlek. Siess haza, jó? – néztem a szemeibe.

-         Én is téged Hercegnőm. Sietek amilyen gyorsan csak tudok. – kezét állam alá csúsztatta és óvatosan felemelte a fejem. Könnyes szemeimmel néztem övéibe. Közeledett felém és ajkait az enyéimhez érintette. Kezemmel körül öleltem a tarkóját, ő a kezeit a csípőmre csúsztatta. Utolsó csók. Fél évig. Ez volt a legszebb csókunk. Nagyon keservesen váltam el tőle.

-         Mennem kell. Légy nagyon óvatos. Bármi baj van, hívj, ha kell haza is jövök hozzád. Perrie-vel nagyon jól szórakoztok majd. De ne keveredj bajba!

-         Te sem. Ne csábítson el senki sem.

-         Nálad jobban senki nem csábít el. Lehunyod a szemed és már itthon is leszek, hidd el. Ne sírj. – megpuszilta a homlokom.

-         Elhiszem Harry. Most menj, mert a végén még lekésed a géped. Szeretlek.

-         Szeretlek Darcy. – megfogta a cuccait és elindult. Karba tett kézzel álltam és zokogtam. Keservesen. Keserű könnyeim patakokban folytak le az arcomról. Szinte mindenki megnézett, de rohadtul nem érdekelt. Hátra fordult és csinos kis kezeit meglebegtette nekem. Szipogva integettem vissza neki. Csak álltam ott a világot kizártam csak én és ő léteztünk. De most elment. Lassan észrevettem, hogy eltűnik a tömegben a többi sráccal együtt. Egyik lány sem sírt olyan keservesen, mint én. Talán ők már megszokták. Nem tudom. Csak álltam ott és vártam, hogy mindenki induljon hazafelé. Perrie odajött és megölelgetett és nyugtatott azzal, hogy hamar vége lesz. Nem igazán segített. Kifelé battyogtam a reptérről vissza a kocsimhoz. Pont nyitottam volna ki a kocsit és figyelmes lettem, hogy Harry-ék gépe felettem szállt el. Még mindig ömlöttek a könnyeim. A szemeim feldagadtak a sírástól és úgy néztem ki, mint akit agyonvertek. Igazából leszartam mindet, ami körülöttem van. Haza megyek, és azt hiszem szükségem lesz egy kiadós alvásra. Beültem a kocsimba felhangosítottam maximumra a zenét és kizártam mindent. Hazáig kisírtam mindent. Már esküszöm annyit sírtam, hogy kifolyik a szemem. Beparkoltam a garázsba, lezártam a kocsit és besiettem. Benyomtam a tévét, hogy ne érezzem magam egyedül. A konyhába mentem valami ehető után nézve. Kinyitottam a hűtőt és elővettem belőle a vajat, a tejet és a szalámit. A szekrényből kivettem a zsemlét és elkészítettem a szendvicsem. Bögrébe töltöttem egy kis tejet, visszapakoltam a dolgokat a helyükre és leültem tévézni. A tévében pont arról írtak cikket, hogy Harry-ék, hogy szállnak fel a repülőre. Még jobban csodásítja a napom. Remek. Ismét előbújtak a könnyeim. Komolyan nem tudom, honnan van ennyi. Már most érzem a hiányát. Nincs mellettem, hogy megkérdezze jól vagyok-e vagy, hogy ölelgessen és szeressen. Fájó belegondolni, hogy hat hónapon át csak távolról láthatom és hallhatom őt. Nagyon furcsa lesz az biztos. Szeretnék végre majd újra munkába állni, de egyedül nem fog menni. Meg kell kérnem Perrie-t, hogy csak addig, amíg összeszedem, magam segítsen. Utána keresek egy alkalmazottat. Majd csak megélek. Össze kell szednem magam, mert ez így nem mehet tovább. Még mindig fáj a testvérem elvesztése, de túl kell lépnem, mert az élet nem áll meg. Minden rendbe fog jönni és viszonylag normális életet élhetek. Értem ezt arra, hogy semmi gond nem történik majd. De meglátjuk. Gondoltam felnézek a netre, mert már vagy ezer éve nem látogattam meg egyik közösségi portált sem. Felnyitottam a tetejét és megnyomtam a bekapcsoló gombot. Míg ez betölt, gondoltam addig felhívom Perrie-t a költözésével kapcsolatban. Tárcsáztam is. Remélem, ő nem alszik. Hát rosszul hittem. Kikapcsoltam a tévét és felvánszorogtam a szobámba. Átvettem a pizsamám és befeküdtem az ágyamba. Ismét előtörtek a könnyeim mivel nem hallhatom, édes szuszogását nem ölel át és nem bújunk össze. Álomba sírtam magam ismét.

*Harry szemszöge*

Már egy órája ülök a repülőgépen és nem tudok másra gondolni csak az én tündéremre. Remélem miután hazaért visszafeküdt pihenni. Nem akarom, hogy miattam sírjon. Elővettem a fejhallgatóm és bekapcsoltam az zenét. Kényelmesen elhelyezkedtem és kifelé bámultam a repülő ablakán. Az ég gyönyörű volt. Gondolataimban elaludtam.

  *                   *                          *

Valaki rázogatta a vállam, de nem nagyon akartam felkelni. Mikor már „ordibálni” is kezdett az a valaki kinyitottam a szemem. Louis bozontos fejével nézett rám.

-         Hazza, végre felkeltél. Mindjárt leszállunk. Kapd össze magad. –paskolta le a vállam majd egy mosoly után el is ment.

A fülest a fülemben hagytam és összepakoltam a cuccaimat. A hangosbemondóból szóltak, hogy megkezdik a leszállás ezért csatoljuk be az öveinket. Én sem tettem másképp. Leszálltunk a géppel és rengeteg rajongó várakozott ránk a reptéren. Nem nagyon szeretnék most fényképezkedni. Pihenni akarok. Estefelé majd felhívom Darcy-t. kipakoltuk a bőröndöket és befelé indultunk. Hatalmas sikítás tört ki mikor beléptünk. Már megszokhattam volna. Olyan mintha megsüketülnél. Pár aláírást kiosztottam és egy két képet is csináltunk aztán siettünk is ki az autóhoz, ami repülőtér előtt várt minket. Berakták a bőröndöket, amíg mi beültünk a terepjáróba. Louis és Liam ültek mellettem szemben velünk Zayn és Niall. A szállodához vezető úton sokat nevettünk. Kicsit feloldódtam. Fent a szobánkban elrendeztem a cuccaimat majd bekapcsoltam a tévét és elterültem az ágyamon közben meg telefonoztam. Kiírtam pár dolgot twiterre. A tévében találtam egy érdekes akció filmet és jobban lekötötte a figyelmem, mint a telefonom. Tárcsáztam a szobaszervíz számát és kértem egy kis édességet. Pár perc múlva a hordárlány kopogatott az ajtómon és hozta a sok finomságot. Megköszöntem és egy kis borravalót adtam a kezébe, majd becsuktam utána az ajtót. A kis kocsit az ágy mellé toltam és onnan csipegettem a tömérdeknyi szénhidrátból.

*Darcy szemszöge*

Újra bedagadt szemekkel keltem fel. Rendbe szedtem magam és felhívtam Perrie-t.

-         Szia Perrie! Csak azért hívtalak, hogy megkérdezzem, mikor pakolod a cuccaidat? Esetleg kell segítség? – beszéltem a telefonba

-         Szia! Hát most akartalak én is felhívni. A Direction házból összepakoltam minden cuccom. El kéne mennem hozzánk is. Ide tudnál jönni értem a fiúk házához? Bezárunk mindent rendesen és akkor mehetünk hozzánk. Persze ha nem baj.

-         Dehogy baj. Fél óra és ott vagyok. Puszi.

-         Szió. – kinyomtam a vonalat és gyorsan rendbe tettem magam, majd indultam is. Leparkoltam a fiúk háza előtt és kopogás nélkül bementem. Csak a két lány volt itt. Nagyon fura. Megkerestem a lányokat a hatalmas házban és mindegyikőjüket két baráti puszival köszöntöttem. Kipakoltuk Perrie cuccait az autómba megbeszéltünk egy holnapi találkát Eleanor-val. Beültünk a kocsiba és máris Perrie és Zayn háza felé indultunk. Ott is összepakoltunk Perrie cuccait. De mondtam neki, ha valami itt maradt, akkor majd eljövünk érte. Hazafelé tettünk egy kis kitérőt beültünk egy kávézóba. Ettünk egy sütit is és jól elbeszélgettünk. Otthon berendeztük közösen újdonsült lakótársamnak a szobáját. Nagyon jól nézett ki. Megnéztünk egy két filmet és jókat nevettünk együtt. Nem is foglalkoztam azzal, hogy Harry nincs itt.

-         Amúgy beszéltél a barátnőddel?- beszélt tele szájjal Perrie és a szájában lévő kaját mind az arcomba köpködte.

-         Igen beszéltem vele. – fuldokoltam a nevetéstől. Fogtam egy zsepit és letöröltem az arcom.

-         Jaj, bocsi. – kuncogott. – És, hogy ment?

-         Megmondtam neki, hogy nagyon szükségem volt rá, de ő le se szart engem és azt is mondtam, hogy ne keressük egymást. Ilyen „barátnő” nekem nem kell. – formáltam idézőjeleket az ujjaimmal.

-         Értem. Teljes mértékben igazad van. Ha a te helyedben lennék én is ezt tettem volna.

-         Hát ez van. Na, pakoljunk össze. Micsoda rumli van itt. – nevettem.

-         Az. Amúgy majd a fürdőszobát megmutathatnád. – kuncogott a barátnőm.

-         Hogyne. Elpakolunk és utána meg is mutatom. Aztán ha nem baj én elvonulok hátha Harry keresni fog. Mert ajánlom neki, hogy keressen.

-         Okés. Én is majd elhelyezkedem, mert én is szeretnék beszélni Zayn-vel.

-         Akkor jó. – összepakoltunk és elmosogattunk majd mindketten elvonultunk a saját kis birodalmunkba.

*Harry szemszöge*

Falatoztam a sok finomságokból és egyszer csak hallottam, hogy valaki kopogtat. Odasétáltam az ajtóhoz belenéztem a kukucskálóba és miután megbizonyosodtam róla, hogy csak Loui az beengedtem a barátomat.

-         Szia, Harry! Lemegyünk a párba Niall-vel. Te is jössz? – ugrándozott oda az édességes kocsihoz és kivett pár szem rumosgolyót.

-         De. szívesen meginnék egy pohár sört. Azt hiszem. Darcy-val is kéne beszélnem. – vakartam a fejem.

-         Majd beszélsz utána. Gyere már. – ragadta meg a csuklóm és rángatott kifelé az ajtón.

-         Esetleg a cipőm felvehetném? –nevettem.

-         Ja, persze. – kuncogott.

-         Indulhatunk is. – zsebre tettem a tárcám és a telefonom, gyorsan bezártam a szobám ajtaját és Louis után igyekeztem.

-         Hol van Niall amúgy? – kérdeztem már a liftben.

-         Már lent van. Előbb írt sms-t.

-         Ó, értem. – beértünk a bárba és rendeltünk magunknak.

*3 órával később*

A srácokkal jó pár korsóval legurítottunk. De nem csak sört ittunk. Koktéltól elkezdve whiskey-ig. már elég homályosan láttam mindent. Megittam az utolsó italomat és többet már nem rendeltünk. A számlát kifizettük és odasétáltunk a lifthez. Kicsit meginogtam miközben felfelé igyekeztünk. Elköszöntem a többiektől és komoly odafigyeléssel kinyitottam az ajtót. Útközben a fürdőig megbotlottam a saját lábamban. Alsógatyával a kezemben tértem be a fürdőszobába. Kézügyességet igénybe véve leaggattam magamról a ruháimat és hanyagul a földre dobtam. Beálltam a zuhany alá és gyorsan megmosakodtam. Megtörölköztem majd belebújtam az alsómba és aludni tértem.

*Louis szemszöge*

Niall-vel az oldalamon tértem be az én szobámba. Ugyanis szőke hajú barátom nem találta meg a szobáját. Beügyeskedtük magunkat a zárt ajtón és egyszerre dőltünk be a nagy és puha ágyba. Lerúgtam a lábaimról a cipőket, elhelyezkedtem és aludni próbáltam. Niall annyira horkolt, hogy néhányszor kupán vágtam szegényt, mert zavaró volt a horkolását hallgatni. Egyre laposabbakat pislogtam és el is aludtam.

*Darcy szemszöge*

Bekapcsoltam a laptopom és felnéztem twiterre. Senki nem volt fent, de még ki sem posztolt egyikőjük sem semmit. Gondoltam biztos próbálnak. Nem zavarok akkor. Elfelejtettem szólni Perrie-nek, hogy reggel 9 óra felé be kéne mennünk a fodrászatba, mert már elég rég voltam és rendbe kéne tenni a helyet. Újra megnyitom a helyet. Felkeltem a fotelemből és Perrie szobája felé tartottam. Bekopogtam és vártam a válaszát.

-         Gyere. – hallottam aranyos hangját az ajtó mögül.

-         Csak én vagyok. Figyu, elfelejtettem szólni, hogy reggel én megyek a fodrászatunkba rendet tenni és kihirdetni, hogy munkaerőt keresek. El tudnál jönni velem segíteni? Aztán hazajövünk, átöltözünk és megyünk is El-ért. – ültem le az ágya szélére.

-         Jó, szívesen segítek. Úgy sem csinálnék semmit sem. – mosolygott kedvesen.

-         Nagyon szépen köszönöm. – öleltem meg. Még egy kicsit beszélgettünk az üzletről, majd leköszöntem a barátnőmtől és a szobámba indultam. Megnéztem a telefonom, de Harry nem keresett. Nem tudom, mi lehet vele. Fel kéne hívnom valamelyik másik srácot. Tárcsáztam Liam számát és a fülemhez emeltem a készüléket.

-         Szia Liam! Figyelj, nem tudod, mi van Harry-vel? Kezdek aggódni. – járkáltam fel-alá a szobámban.

-         Szia Darcy! De tudom. Louis és Niall társaságában lementek a bárba és kellően elvarázsolták magukat. Most gondlom a szobájában fekszik s józanodik. De miért? Nem hívott fel?

-         Jézus. Nem egyáltalán nem keresett. Ezért is aggódtam. De akkor egy részem már megnyugodott. Akkor majd holnap beszélek vele, ha lesz ideje. Nincs programotok holnap?

-         De van délelőtt interjúnk lesz utána pedig próba. Estefelé már itthon leszünk. Nyugodtan felhívhatod.

-         Rendben van. Akkor, köszi, szépen! Szia Liam! – megvártam, míg elköszön, majd kinyomtam a telefont és az asztalomra tettem. Előszedtem Harry egyik pólóját, amit itt hagyott meg egy fehérneműt és a fürdőbe igyekeztem. Levettem a ruháim és beálltam a zuhany alá. Megmosakodta gyorsan, elzártam a csapot és szárazra töröltem magam. Belebújtam a pizsamámba aztán visszamentem a szobámba. Bekapcsoltam a tévét és elhelyezkedtem az ágyamban. Harry-re gondoltam, hogy vajon most mit csinálhat. Valószínű alszik. Józanodjon is csak ki.