37.rész

Sziasztok! Ne haragudjatok a sok késésért, de nem volt ötletem, sem időm írni. Orvosoltam a múltkori problémát és innentől Blogger-ben írom az új részeket.  
Felhívom a figyelmeteket arra, hogy nemsokára vége az 1. évadnak és megkezdem a másodikat. Több szerepet kap majd Niall és Liam is:)
Kommenteket szeretnék kapni!
Kellemes olvasást! Puszi: Szter xx.

Reggel kilenc órakor Georga ébresztett fel. Álmosan dörzsölgettem a szemem és felültem az ágyon. belebújtam a papucsomba és a fürdőbe mentem. A fejem szörnyen nyomott és rájöttem, hogy én tegnap hanyatt vágtam magam.

Georga még mindig ott várt a szobámban, mikor visszaértem a fürdőből. Mosolygott rám és kitessékelt a helyiségből.

     - Hova megyünk? - fogalmam sem volt, mit miért fognak velem most csinálni.

     - Vizsgálataid lesznek, Darcy. Először csak sima kivizsgálás, majd MRI és a fejednél lesz valami vizsgálat. De azt még nem tudom, hogy mi. Amint megtudom el is mondom. - mosolygott és egy fura szobába vezetett.

A falak túlságosan fehérek voltak és ez megijesztett. Csak álltam egy helyben és nem tudtam, hogy mi fog következni.

Hirtelen a lámpák felkapcsolódtak és a falak még fehérebbnek tűntek. Dr. Silverman lépett elő az egyik ajtó mögül és vigyorgott rám.

     - Jó napot kedves Darcy! Jöjjön velem, elkezdjük az MRI vizsgálatot. Utána agyvizet fogunk levenni Öntől, hogy megállapíthassuk, hogy milyen erős gyógyszerek kellenek a kemoterápiához.

     - Öhm, agyvizet vesznek? Mennyire fájdalmas ez? És muszáj ezt? - nagyon féltem ettől az agyvizes cucctól.

    - Igen, sajnos muszáj. Nem fog fájni, de nem lesz kellemes. Majd ezt később megbeszéljük! Kezdjük is el!

*pár órával később*

Betoltak egy helyre és kórházi ruhában voltam. Erősek voltak a fények a folyosón és nem tudtam rendesen koncentrálni.

Az agyvizem fogja bánni ezt a vizsgálatot.

   - Rendben, most áttesszük Önt egy másik ágyra és össze kell gömbölyödnie, mint egy macskának. Beszélni fogok magához, és csak rám figyeljen, oké? - bólintottam.

   - Ha, nagyon rosszul érzi magát és fáj, akkor torka szakadtából sikítson. Nem számít milyen hangosan, de sikítson. - ismét bólintottam.

Ráhelyeztek a fejemre egy műszert és nem sokkal később le is vették. Valami hideget éreztem és hirtelen valamit beleszúrtak a fejembe és szörnyen fájt. Sikítani kezdtem, amennyire csak tudtam. Dr. Silverman folyamatosan beszélt hozzám, és próbált nyugtatni.

Miután kitoltak a teremből, szörnyen kábult voltam. Elmagyarázták, hogy nem mozdulhatok meg 24 órán keresztül. Hála Istennek! Ha vécére kell mennem, akkor megnyomom a gombot és egy nővér segít.

*délután 3 óra*

Harry jött be a kórtermembe és felébresztett ezzel engem. Lassan kinyitottam a szemem és homályos tekintettel figyeltem a magas alakot.

    - Szia Édes! Hogy érzed magad? - éreztem, hogy leül mellém egy székre és megfogja a kezem.

    - Szia Maci. Remekül vagyok, csak 24 órán keresztül mozdulatlannak kell maradnom. - nyöszörögtem össze vissza.

    - Maci? Tetszik ez a név! - nevetett. - Akkor itt maradok és segítek neked. A srácok öt óra fele bejönnének. Nem gond? - ó, jaj.

    - Persze, csak mondd meg a Répafiúnak, hogy ne ordítson majd, mert kivágom! - figyelmeztettem és hevesen bólogatott.

Nem sokkal később a négy jómadár is megérkezett. Kérdezgettek az állapotomról és én készségesen, de válaszoltam. A fejem mindkét oldalon nagyon szúrt.

    - Harry, vagy valaki. Szóljatok a nővérnek. Gyorsan! - próbáltam hangosabban beszélni, de a jelenlegi állapotom nem engedte.

    - Mi a baj? - hirtelen felpattant a székről és idegesen kapkodta a tekintetét.

    - Csak szólj már valakinek! - csattantam rá.

Harry kifutott és Georga-val az oldalán jött vissza.

Odasiettek hozzám és Georga megvizsgált. Adott egy nyugtatót, azt hiszem és nemsokára álomba szenderültem. Mint, akit fejbe vágtak egy húsz kilós kalapáccsal.

Éjjel arra ébredtem, hogy rendesen levert a víz és a saját kiabálásomra ébredtem meg. Harry még mindig itt volt. Teljesen megnyugtatott. Egy székben volt elterülve és a szuszogása betöltötte a teret.

    - Harry! Ébren vagy? - suttogva beszéltem hozzá.

    - Mi a baj? Kell segítség? - pislantott párat és rendesen felült.

    - Kérek egy kis vizet. - nyögtem és felé nyújtottam a kezem.

Öntött egy pohár ásványvizet és szívószál segítségével megitatott. Utáltam ezt a kiszolgáltatott helyzetet. Megköszöntem neki és mosolyogva visszaült a székre.

    - Félek a holnapi kezeléstől. Fájni fog? - kérdeztem és hunyorogva pillantottam rá, amikor feloltotta az egyik kislámpát.

    - Nem fog fájni. De szokatlan lesz, mivel ez új neked. Itt leszek végig és számíthatsz rám, mindig. - mosolygott és megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat.

    - Szeretlek, Harry. - halkan mormolom és ő is kimondja.

Közelebb jött a székkel és fölém ágaskodott. Ajkait az enyémre tapasztotta és édes csókban préselődtünk össze. Mosolyogva elvált tőlem és visszaült a helyére és mindketten álomba merültünk.

*másnap reggel*

Álmosan törölgetem a szemeimet, de ugye nem nagyon szabadott volna mozognom. Körbenéztem a szobában és egy árva lélek sem tartózkodott a közelemben.

Megnyomtam a nővérhívó gombot és nem sokkal később Georga mosolygós arccal állt előttem.

    - Goerga, kérhetnék valamit enni? - kínosan mosolyogtam.

    - Természetesen, mindjárt behozom a reggelidet. - az ajtó felé indult, de én utánaszóltam.

    - Nem tudod hol van Harry?

    - Dr. Silverman-nal beszélt az előbb, mikor bejöttem. Szóljak neki, hogy kerested? - ez a lány mindig mosolyog.

    - Ha megkérhetlek rá. - sóhajtottam és Georga is elment.

*Harry szemszöge*

Amint felráztam a zsibbadt izmaimat, kijöttem a még alvó Darcy mellől a szobából. Dr. Silverman megkeresésére indultam, mert mindenképpen beszélni akartam vele.

    - Jó napot! Harry Styles vagyok, de már jártam Önnél, Darcy miatt. - intett, hogy üljek le és úgy teszek.

    - Igen, Mr. Styles. Miben segíthetek? - ő is leült és árgus szemekkel figyelt.
 
    - A kemoterápiáról érdeklődnék. Hogy működik ez? - tényleg nagyon kíváncsi voltam rá.

    - Nos. Adott időközönként és dózisban intravénásan adunk kemoterápiás gyógyszert. Mivel ezek a szerek nem csak a daganatos sejtekre hatnak, hanem általánosságban a gyorsan osztódó sejtekre is, ezért az egészséges sejtek is károsodhatnak. Megsérülhetnek a szőrtüszők, száj- és bélnyálkahártya sejtjei és a fehérvérsejtek. Részleges vagy teljes kopaszság alakulhat ki. Ezek a sejtek maguktól vagy gyógyszerek segítségével újratermelődnek. - annyi mindent mondott, hogy már én is lehetnék orvos.

     - Értem, és az agyvízlevétel mire volt szükséges? - erre az egyre még kíváncsi voltam, aztán igyekeztem minél előbb véget vetni ennek a beszélgetésnek.

     - Azért kellett, hogy megállapíthassuk milyen erős gyógyszerek kellenek a terápiához. Az eredmények már megvannak. - sóhajt és kutatni kezdett az aktái között.

     - Megtudhatom milyenek az eredményei? - kérdeztem és reméltem, hogy nem kell rosszra számtanom.

     - Erős gyógyszerek kellenek neki. Ne mondja el Darcy-nak, mert felidegesítené magát rajta. Így is úgy is kellemetlen lesz az első kemo, de majd megszokja.  - jézusom. Itt kell lennem mellette.

     - Rendben. Köszönöm a segítségét doktor úr. Viszontlátásra. - kezet fogtunk és kijöttem az irodából.

A kocsimhoz mentem, mert vettem még tegnap ennivalót meg innivalót Darcy-nak, csak elfelejtettem bevinni. Kikaptam a bevásárlószatyrot és Darcy szobájába mentem.

Amint sietősen benyitok, el is kell halkulnom, mert negédesen alszik, mozdulatlanul. Csak a mellkasa egyenletes mozgását láttam és egyszerre mosoly terült az ajkaimra.

Halkan letettem a székre a táskát és a zsebemből előhúztam egy kis papírt és ráírtam egy üzenetet:

Később jövök. Ha felkeltél írj egy üzenetet.
                                             Szeretlek, Harry xx.

Kiosontam az ajtón és egyenesen a házamba mentem. Beparkoltam a garázsba és a tegnapi cuccaimat kiszedtem, majd a házban lepakoltam.

A konyhába mentem, hogy valami ehetőt keressek. Maradt még a tegnapi pizzából, így azt ettem meg.

Olyan fura, hogy nem alszik megint mellettem senki. Üres az ágy és napok óta, mikor felkelek tapogatózom az ágyon, hogy mellettem van-e. Annyira hiányzik, pedig minden nap láthatom. Hiányzik a törődése, simogatása és az is, hogy éjjel mindig hozzám bújt és a mellkasomnak nyomta a kis fejét. Bátran játszadozhattam a hajával, mert imádja, ha birizgálom a haját. Annyira üres megint a ház. Bár általában az, mert nála többet voltunk. Csend van és a lágy hangja nem tölti ki a teret és a szívemet. Alig várom, hogy jól legyen végre és újra velem lehessen. Tudom, hogy ez önző dolog, de szerelmes vagyok.

Elmélkedésemből a telefonom csörgése zavart meg. Kikotortam a zsebemből és felvettem. Niall keresett.

     - Szia, Harry. Holnap akkor hogyan lesz? Mert akkor lemondjuk a helyedet, ha nem jössz. - a hangja, mint aki most ébredt fel.

     - Szia. Nem megyek holnap. Darcy-val szeretném tölteni az újévet. Neki is mondtam már, de köszi azért. - mindig megmosolyogtat ez a gyerek.

     - Rendben, és amúgy, hogy van?

     - Mielőtt eljöttem, aludt, azelőtt meg az orvosával beszéltem. - sóhajtottam és beleharaptam egy újabb szelet pizzába.

     - És mit mondott?

     - Azt, hogy erős gyógyszerek kellenek majd a kemoterápiához. - fáj a gondoltat is. Fúj, Harry mióta vagy te ilyen nyálas?

    - Az nem jó. Figyu, Harry nekem most mennem kell, mert randira vagyok hivatalos. Örültem, hogy beszéltünk. Szia! - ejha, becsajozol még a végén fiam?

     - Sok sikert Nialler! Szia! - letettem és elpakoltam magam után.

Az emeltre mentem és megfürödtem. Felvettem egy melegítőt és félmeztelenül egy üveg vízzel és törölközővel a kezemben mentem le a saját edzőtermembe.

Kikapcsolódtam edzés közben. Hangosan üvöltött a zene a lejátszóból és ritmusra futottam a gépen. Három óra sport után ismét fürdés jött, majd visszaindultam Darcy-hoz a kórházba.