26.rész.

Sziasztok, Bébik! Itt az új rész! Szeretnék sokkal több kommentet is látni a részek alatt. Sajnálom, de ez nekem nem elég. Nagyon szépen köszönöm az újabb feliratkozót és a majdnem 3000 oldalmegjelenítést is. A részek alatt most már pipálni is tudtok, ha nincs kedvetek kommentelni. Ha nem írtok egy hozzászólást sem akkor arra kérnélek benneteket, hogy egy pipát hagyjatok magatok után! Sok pipát szeretnék látni. Puszi: Szter xx.

*Darcy szemszöge*

Reggel 7 órakor keltem, hogy időben odaérjek nyolc órára és nyithassam az üzletet. Felöltöztem, megmosakodtam, fogat mostam és teljesen elrendeztem magam./kép/. Eltettem mindent a táskámba és lementem a konyhába gyorsan bekapni valamit. Perrie már lent falatozott és közben a telefonján nyomkodott valamit.

-         Jó reggelt! – köszöntöttem egy kedves mosollyal.

-         Neked is. –mosolygott vissza rám.

-         Mit eszel? – álltam meg a hűtő előtt.

-         Hát. Öhm. Ilyen csokis müzlit és van benne ilyen csoki töltelék.

-         Mióta van nekünk ilyen itthon?

-         Fogalmam sincs itt találtam a szekrényben. – nevetett fel kínosan.

-         Értem. Hát akkor megkóstolom. De igyekezzünk fél nyolc lesz. Minimum 20 perc az oda út.

-         Rendben. Hozom a táskám. – és már el is tűnt a lépcsőn.

-         Perrie, gondolkoztam valamin. – szólítottam meg miután leült velem szemben az asztalhoz.

-         Mi lenne az?

-         Úgyis történtek dolgok a bandáddal. Jól tudom ugye?

-         Igen. – sóhajtott.

-         Tehát. Azon gondolkoztam, hogy mivel úgyis történtek dolgok ezért felvehetnélek alkalmazottnak. Persze, ha érdekelne.

-         Úristen!! Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Elvállalom! Arany szíved van!- futott oda hozzám és rendesen megölelgetett.

-         Azért megfulladni nem szeretnék. – nevettem.

-         Jaj, bocsi. – engedett el végre.

-         Tehát akkor elvállalod?

-         Igen. Köszönöm szépen.

-         Nincs mit. – mosolyogtam.

-         Nem kéne indulni? Fél nyolc. – mutatott az órára Perrie.

-         De. – elpakoltam a maradékot, bezártam mindent és elindultunk dolgozni.

-         Nálad az üzletben időpontot kell kérni vagy csak jönnek? – kérdezett már az autóban ülve.

-         Kell kérni időpontot, de ha van időm, akkor időpont nélkül is dolgozom. Ez nyílván való.

-         Értem. Nagyon hálás vagyok neked ezért. Nem tudom, hogy köszönjem meg.

-         Nem kell köszönni Perrie. Hidd, el szívből teszem.

-         Tudom. De akkor is köszönettel tartozom.

-         Nem akarom még egyszer meghallani, hogy megköszönöd ezt. Kérlek túl hízelgő. – nevettem el magam.

-         Oké.

A boltban leszedtük azokat a táblákat amin az volt, hogy munkaérőt keresek. A városba nem fogok már kifutkosni csak azért, hogy leszedhessem. Nagyon sokan jöttek. Hála istennek. Holnapra is rengetegen kértek időpontot. Úgy néz, ki beindul az üzlet. Nagyon örülök, hogy újra a régi vagyok. Még mindig fáj, hogy elvesztettem a nővéremet. Az biztos, hogy nem volt velem túl jó az élet. De nem akarok sajnálkozni, mert tudom, hogy vannak rosszabb életűek, mint én. De akkor is rossz.

Sokat dolgoztunk ma Perrie-vel. Mindent megtanítottam neki tudásom szerint és azt hiszem nagyon ügyes munkaerő lesz. Gyorsan tanul az biztos. A fárasztó nap után beültünk egy sütire a közeli Starbucks-ba.

-         Hogy tetszik a munka? – kérdeztem a szőkeségtől, aki kellően összemaszatolta magát egy csokis muffin-val. Felém fordítottam a fejét és még viccesebb volt, ahogy a csoki feje rád néz.

-          Hm? Ja, nagyon tetszett. Igazából az a jó benne, hogy sosem unatkozol. Beszélgetsz a vendégekkel, zenét hallgatsz és tökre elvagy. Nagyon tetszik.

-         Akkor örülök. Holnap is ekkora lelkesedéssel fogsz dolgozni? – haraptam bele a sütimbe.

-         Azt hiszem igen. Még a hatása alatt leszek, egy pár napig úgy hiszem.

-         Kiváló munkaerő. – nevettem.

-         Köszi. Menjünk?

-         Mehetünk. Gyorsan odaszaladok és kifizetem.

-         Oké.

-         Na, ez megvolt indulhatunk haza.

-         Otthon valami program? Vagy elfáradtál?

-         Kicsit elfáradtam, de arra gondoltam, hogy skype-on beszélhetnénk ezekkel a jómadarakkal. Csak előtte fel kell hívni Harry-t, mert fogalmam sincs hány óra van az amcsiknál. Meg ma koncertjük lesz. Aztán annak sem tudom, hogy mikor lesz vége. Majd meglátjuk.

-         Ez remek ötlet. Tiszta rossz ez az időzóna. Mert sosem tudod náluk hány óra van. És már vicces.

-         Amúgy igen. Tiszta rossz. Mit tudom én nálunk délután 5 óra van ott meg mondjuk éjfél és felhívom szegény Harry-t, hogy : - Szia Édes mi a helyzet?. Szegényt felébrezted és rájössz, hogy ja, ott nem annyi az idő, mint itt.

-         Ez benne a vicc.

-         Na, gyere. – kikulcsoltam az ajtót és bementünk a házba.

-         Van itthon még valami édesség vagy mindet megettük tegnap?

-         Nézd meg. Egy pillanat és jövök. – felszaladtam a szobámba és letettem a cuccaimat, majd lesiettem Perrie-hez aki a szekrényben kutakodott.

-         Találtál valamit? – ültem fel lendületesen a pultra és sikeresen beütöttem a fejem.

-         Jól vagy? – fordult felém röhögve Perrie.

-         Soha jobban! – dörzsöltem a fejem a fájó ponton.

-         Akkor szuper. Találtam popcorn-t, nyalókákat, nutellát. Van itt bőven kaja.

-         Remek. De nem akarok filmet nézni. Van társasjátékunk nem akarsz játszani?

-         De. úgyis rég társasoztam. Előtte csinálok egy adag kukoricát.

-         Én meg megkeresem a játékot, aztán választunk.

-         Rendicsek. – besietett a konyhába és nekilátott.

Kiválasztottunk az értelmiségi szintünknek megfelelő játékot és nekiláttunk a játszásnak. De előtte lefényképeztem és posztoltam a világhálóra.

*Harry szemszöge*

Ma reggel eléggé fáradtan keltem fel. Kimásztam az ágyból és az ablakhoz indultam, hogy kinyissam. Rossz ötlet volt. Csak egy kicsit dugtam ki a fejem az ablakon, már egyszerre fülsüketítő sikítás követte ezt a tettem. Komolyan a rajongóing sosem alszanak? Becsuktam az ablakot inkább és öltözködni kezdtem. Még mindig kómásan jöttem ki a tisztálkodó helységből ezért inkább leültem az ágyamra és bámultam a tv-t.  Aztán jött a hívás, hogy most menjünk le a hallba, mert megbeszélést tart a Modest. Fogtam a pénzem és a telefonom, bezártam a szobám és indultam lefelé. Útközben összefutottam Zayn-vel és míg leért a lift beszélgettünk. A Modest másfél órás megbeszélést tartott, amiben elmondták a koncert helyszíneket és időpontokat. Totál unalmas volt az egész, már azt hittem kifolyok abból a fotelból. Mikor már szétuntam a fejem előkotortam a zsebemből a telefonom és játszani kezdtem vele.

-         Harry! Figyelsz? – kiabált rám Greg a fő okostojás.

-         Hogyne!

-         Nagyon figyelsz, látom. – folytatta tovább a beszédet én meg tovább játszottam a telefonomon. Ami engem érdekelt azt már mindent elmondott.

-         Te Harry, pszt. – szólt oda Niall.

-         Mi van haver? – húzódtam közelebb hozzá, hogy jobban halljam.

-         Ez a hólyag már igazán befejezhetné. Éhes vagyok.

-         Nem csak te. Még semmit nem ettem. Ez meg itt járatja a száját.

-         Szóljunk Louis-nak biztos van cukorkája. Előbb is láttam, hogy azt ette.

-         Oké. – befejeztük az érdekfeszítő beszédest és Niall a mellette ülő Louis-t gyorsan megszólította. Miután Louis belenyomott a kezébe pár darab gumicukrot. A szőke srác mosolyogva adott nekem is belőle. Louis-ra néztem és köszönet képpen rákacsintottam, amit ő észre is vett, majd széles mosollyal nyugtázta. Vége lett a megbeszélésnek és volt még egy óránk addig, hogy elinduljunk próbálni aztán, kezdődhet a koncert. Fel kéne hívnom Darcy-t. annyira hiányzik már.

*Darcy szemszöge*

Nagyon régóta játszhattunk már mikor megcsörrent a telefonom. Harry. Szóltam Perrie-nek, hogy egy perc és folytatjuk, csak felveszem a telefont.

-         Szia, Harry! Mi újság? – szóltam bele elsőként.

-         Szia, Édes! Semmi különös. Most ért véget egy másfél órás megbeszélés. Hülye Modest.

-         Ne légy ideges. Miről volt szó?

-         A koncertidőpontokról és a helyszínekről. Nagyon untam magam ezért elkezdtem játszani a telómon de a hülye hólyag rám szólt, hogy miért nem figyelek. Semmit nem ért el vele.

-         Te hülye vagy. – nevettem.

-         Miért? – kérdezte magasabb hangon.

-         Azt mondtad, hogy hülye hólyag. – itt már komolyan elnevettem magam. Most szerintetek ez nem vicces?

-         Mert az. Veled mi történt ma?

-         Hát. Jó sokan jöttek a fodrászatba. Volt elég dolgunk. Nem is meséltem neked Harry. Ugye Perrie-vel és a bandájával volt egy kis gond, ezért felvettem alkalmazottnak. Annyira örült azt hittem megfújt.

-         Ez remek. Büszke vagyok rád Drágám.

-         Köszönöm. Ma miféle dolgotok lesz még?

-         Lesz egy koncert egy óra múlva indulunk. Ti mit csináltok?

-         Értem. Csináltunk pattogatott kukoricát és neki álltunk társasozni. Már egy órája legalább játszunk.

-         Hát akkor nem is zavarlak titeket. Valamelyik nap Skype-on is beszélhetnénk.

-         Igen, erre én is gondoltam már. Mész is?

-         Igen. Mindjárt indulunk és össze kell pakolnom. Szia Darcy! Legyetek jók! Majd beszélünk! Szia!

-         Szia, Harry! Vigyázz magadra. – letettem a telefont és visszahelyeztem a formás hátsóm a szőnyegre Perrie mellé és folytattuk a játékot. Éjfélig nyomattuk a játékot aztán aludni mentünk mind a ketten, mert reggel ismét munka van.

Reggel olyan fáradtan ébredtem, mint még soha szerintem. Csigalassúsággal kiszültem magam az ágyból és szokásomhoz híven egyenesen a fürdőbe mente, hogy rendre intsem a fejszerkezetem. Magamra aggattam a ruháimat, de még mindig azt sem tudtam, hogy hol vagyok./kép/. Leügyeskedtem a konyhába és főztem le egy adag kávét. Tettem bele mindent, ami szükséges számomra és kortyolgatni kezdtem. Közben Perrie is leérkezett hozzám és ő is töltött magának egy csészével. Nem sokkal később elindultunk, hogy munkába állhassunk. De nem akarok mindig a munkámról rizsázni.

*                   *                           *

Miután mindent elvégeztünk a munkával kapcsolatban, megkérdeztem Perrie-t, hogy ki jönne-e velem a temetőbe. Igent mondott. Egy közeli virágüzletben vettünk 10 szál gyönyörű fehér krizantémot. Leparkoltunk eme számomra utálatos hely előtt és befelé irányítottunk utunkat. Lassan sétáltunk a sok sír között a macskaköves úton. Az 5.-dik parcellánál befordultunk és az első sír volt a nővéremé. Nagy sóhajtások közepette leszedtem az elszáradt virágokat a sírjáról. Vizet öntöttem a vázába és szépen berakosgattam a virágokat a helyére. Még egy 10 percig ott lehettünk, aztán elegem is lett belőle. Még mindig hihetetlen számomra ez az egész. Kifelé sétáltunk, beültünk a kocsiba és hazáig be sem állta szánk.

-         Perrie? – szólítottam meg, de közben nem figyeltem rá mert az útra kellett koncentrálnom.

-         Hm? – válaszolt és a szemem sarkából láttam, hogy felém fordította helyes kis szőke buksiját.

-         Hogy tudtad megszokni ezt a rengeteg időt amíg Zayn távol volt?

-         Tudod. Eleinte én is nagyon hisztérikusra vettem a dolgot. Állandóan csak sírtam és hisztiztem. Aztán anya azt mondta, hogy ez be kell fejeznem. Így nem kezelhetem a dolgokat. Elmagyarázta A-tól Z-ig, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy ezen túllépjek. Bevallom sokat segített a támogatása. Mondta, hogy kapcsolódjak ki és ne folyton azon járjon az eszem, hogy vajon most mit csinál, vagy éppen hol van. Megfogadtam a tanácsát és a sarkamra álltam. Munkát vállaltam és kialakult a karrierem aztán véget is ért. Mindegy ez most nem lényeges. Én azt tanácsolom neked, hogy kapcsolódj ki, szórakozz és ne mindig rajta forogjon az agyadnak az összes gondolata. Az oké, hogy minden nap beszéltek telefonon vagy esetleg kamerán keresztül, de szerintem annyi elég is. Én így állok hozzá, és hidd el, hamar el fog telni. Kellett nekem már többet is kibírnom nélküle.

-         Aha. – kicsit elnyújtottam a szót, mert még értelmeztem az imént hallottakat. – Van benne igazság. Ez egy remek tanács. Köszönöm szépen. De vágyok valamire.

-         Mire? – ráncolta össze a szemöldökét és értetlenül nézett rám.

-         Arra, hogy egy hideg őszi estén hazafelé jövet gyalogolok és felbukkan a hiány a szívemben és semmi másra nem vágyok jobban, minthogy hátulról elkapjon, és szorosan magához láncoljon, és azt mondja,: Hiányoztál!

-         Wow. Ez aztán költői volt, de tényleg! De, amúgy meg szörnyen aranyos. Nem lenne rossz egy ilyen fogadtatás. Bár, valószínűleg kicsit összeszartam volna magam az tuti. – nevetett fel.

-          Ebbe nem is gondoltam bele. Okos lány vagy. – simogattam meg a feje búbját, amitől már fuldokló nevetésbe kezdett.

-         Elég lesz. – nevetett tovább.

-         Oké. – vezettem tovább. Hamarosan hazaértünk. De én okos elfelejtettem, hogy vásárolni kéne. Átöltöztünk és elindultunk egy szupermarket felé. Odaérve megragadtunk egy kocsit, és mint az örültek befelé száguldoztunk. A biztonsági őr előtt egy pillanatra moderáltuk magunkat, majd jött a további vadulás. Eszeveszettül toltuk a kocsit a sorok között és közben pakoltuk a szükséges élelmeket. Rengeteget nevettünk ez alatt az egy óra alatt. Kifizettünk mindent és kifelé már nehezebb dolgunk volt, mivel a kocsi nehéz volt és ügyetlenül toltam ki a nagy boltból. Eltűntettük a csomagtartóban a vásárolt cuccost visszahuppantunk a kocsiba és elindultunk a pláza felé. Most kezdem azt érezni, hogy Perrie a legjobb barátnőm. Ott volt nekem Lisa helyett. És most is rengeteget segít nekem abban, hogy ideköltözött hozzám erre a fél évre és segít alkalmazottként a fodrászatban. Úgy érzem, maximálisan megbízhatok benne és szerintem ez ő is így gondolja. Segített nekem talpra állni ebben a nehéz helyzetben. Amit megköszönni nem tudok. Szeretem ez a csajt nagyon, mert őrült, megértő és imádnivaló. Nagyon jó, hogy van nekem.

*                *                                      *

Este nyolc óra felé érhettünk haza a vásárlásból. Vettem pár új cuccot és Perrie is. Közös pólót is vettünk és kijelentettük, hogy ikrek vagyunk.

-         Ez állati volt. És ikrek vagyunk. – mutatta fel a mutatóujját.

-         Az volt. És igen azok vagyunk. Lefárasztott ez a sok séta azért. Téged nem?

-         De elfáradtam. Meg éhes is vagyok. Van pizza tészta itthon? 

-         Azt hiszem, van. Keress. Milyen pizzát készítesz? – fordultam hátra a kanapén.

-         Szerintem valami egyszerűt és gyorsat. Nyugodtan nézd a tv-t. majd én megcsinálom.

-         Köszi. – visszafordultam és bámulni kezdtem a tv-t. fél óra múlva Perrie kiabált a konyhából, hogy kész a vacsora. Teletömtük magunkat és tele hassal dőltem hátra székben.

-         Ez finom volt. Köszönöm szépen. – simogattam meg a hasam.

-         Egészségedre. – kacsintott Perrie és mellécsapott egy kis szemöldökmozgatást is. Vicces volt.

-         Elálmosodtam. Hány óra van?

-         Én sem érzem magam különben. Tíz. – nézte meg a kezén az óráját.

-         Azta. Hamar elment az idő. El kéne mennem fürdeni, lehet lenne egy kis energiám. – felálltam és a koszos tányérjainkat a mosogatóba tettem. Még egy fél órát fecseghettünk aztán együtt felmentünk az emeletre és mondtam Perrie-nek, hogy menjen előbb ő fürdeni, mert én valamit megnézek az interneten. Leültem a kis kanapéra szobámban és az ölembe vettem a laptopomat. Beléptem twiterre és rákerestem egy régi ismerősömre. Név szerint Page Norman. Megtaláltam és írtam neki egy kis üzenetet.

„Szia Page! Emlékszel még rám? Osztálytársak voltunk az általános iskolában. Hogy vagy mostanában? Mi a helyzet veled? Remélem, minden rendben van. Puszi Darcy xx.”

Elküldtem az üzenetet és mivel nem volt bejelentkezve ezért tovább nézelődtem. Nem sokkal később hallottam egy „Mehetsz fürdeni Darcy” hangot. Összeszedtem a pizsamám és a fürdőbe sétáltam. Becsuktam az ajtót, és nyugisan vetkőzni kezdtem. Bedobtam a szennyes ruhák közé és észrevettem, hogy nem ártana mosni. Holnap bedobok egy mosást. Vagy kettőt. Esetleg hármat. A picsába is kimosok mindent. Teleengedtem a nagy kádat és vártam, míg megtelik. A hajamat kiengedtem, mert meg fogom mosni. Elzártam a csapot és beszálltam a kádba. Lassan elmerültem a víz alatt, de csak addig, amíg teljesen vizes nem lett a hajam. Nyomtam egy „kis” sampont a tenyerembe és elmasszíroztam a fejbőrömön. Ez igazán jól esett. Lemostam a sampont a fejemről és utána balzsammal is átdörgöltem. Lemostam és utána tusfürdővel mostam meg a testem. Leöblítettem magam. Kihúztam a dugót a kádból és a víz szép lassan folyt le a kádból. Megtörölköztem, belebújtam az alvásra szánt ruhámba, ami egy francia bugyiból és egy lenge pólóból állt. Természetesen Harryé volt a póló. Gyorsan megszárítottam a hajam és kifésültem. Rendet tettem magam után, lekapcsoltam a villanyt a fürdőben és becsuktam a hátam mögött az ajtót. Besétáltam a szobámba és bekapcsoltam a tv-t. Befészkeltem magam az ágyikómba, de előtte beállítottam az ébresztőt a telefonomon. Elhelyezkedtem. Módosítottam egy kicsit a tv hangerején és valószínű, hogy miközben néztem elaludtam.