Sziasztok, Bébik! Itt az új rész! Szeretnék sokkal több
kommentet is látni a részek alatt. Sajnálom, de ez nekem nem elég. Nagyon szépen
köszönöm az újabb feliratkozót és a majdnem 3000 oldalmegjelenítést is. A részek
alatt most már pipálni is tudtok, ha nincs kedvetek kommentelni. Ha nem írtok
egy hozzászólást sem akkor arra kérnélek benneteket, hogy egy pipát hagyjatok
magatok után! Sok pipát szeretnék látni. Puszi: Szter xx.
*Darcy szemszöge*
Reggel 7 órakor keltem, hogy időben odaérjek nyolc órára
és nyithassam az üzletet. Felöltöztem, megmosakodtam, fogat mostam és teljesen
elrendeztem magam./kép/. Eltettem mindent a táskámba és lementem a konyhába
gyorsan bekapni valamit. Perrie már lent falatozott és közben a telefonján
nyomkodott valamit.
-
Jó reggelt! – köszöntöttem egy kedves
mosollyal.
-
Neked is. –mosolygott vissza rám.
-
Mit eszel? – álltam meg a hűtő előtt.
-
Hát. Öhm. Ilyen csokis müzlit és van
benne ilyen csoki töltelék.
-
Mióta van nekünk ilyen itthon?
-
Fogalmam sincs itt találtam a
szekrényben. – nevetett fel kínosan.
-
Értem. Hát akkor megkóstolom. De
igyekezzünk fél nyolc lesz. Minimum 20 perc az oda út.
-
Rendben. Hozom a táskám. – és már el
is tűnt a lépcsőn.
-
Perrie, gondolkoztam valamin. –
szólítottam meg miután leült velem szemben az asztalhoz.
-
Mi lenne az?
-
Úgyis történtek dolgok a bandáddal.
Jól tudom ugye?
-
Igen. – sóhajtott.
-
Tehát. Azon gondolkoztam, hogy mivel
úgyis történtek dolgok ezért felvehetnélek alkalmazottnak. Persze, ha
érdekelne.
-
Úristen!! Köszönöm, köszönöm,
köszönöm! Elvállalom! Arany szíved van!- futott oda hozzám és rendesen
megölelgetett.
-
Azért megfulladni nem szeretnék. –
nevettem.
-
Jaj, bocsi. – engedett el végre.
-
Tehát akkor elvállalod?
-
Igen. Köszönöm szépen.
-
Nincs mit. – mosolyogtam.
-
Nem kéne indulni? Fél nyolc. –
mutatott az órára Perrie.
-
De. – elpakoltam a maradékot,
bezártam mindent és elindultunk dolgozni.
-
Nálad az üzletben időpontot kell
kérni vagy csak jönnek? – kérdezett már az autóban ülve.
-
Kell kérni időpontot, de ha van időm,
akkor időpont nélkül is dolgozom. Ez nyílván való.
-
Értem. Nagyon hálás vagyok neked ezért.
Nem tudom, hogy köszönjem meg.
-
Nem kell köszönni Perrie. Hidd, el
szívből teszem.
-
Tudom. De akkor is köszönettel
tartozom.
-
Nem akarom még egyszer meghallani,
hogy megköszönöd ezt. Kérlek túl hízelgő. – nevettem el magam.
-
Oké.
A boltban leszedtük azokat a táblákat amin az volt, hogy
munkaérőt keresek. A városba nem fogok már kifutkosni csak azért, hogy
leszedhessem. Nagyon sokan jöttek. Hála istennek. Holnapra is rengetegen kértek
időpontot. Úgy néz, ki beindul az üzlet. Nagyon örülök, hogy újra a régi
vagyok. Még mindig fáj, hogy elvesztettem a nővéremet. Az biztos, hogy nem volt
velem túl jó az élet. De nem akarok sajnálkozni, mert tudom, hogy vannak
rosszabb életűek, mint én. De akkor is rossz.
Sokat dolgoztunk ma Perrie-vel. Mindent megtanítottam neki
tudásom szerint és azt hiszem nagyon ügyes munkaerő lesz. Gyorsan tanul az
biztos. A fárasztó nap után beültünk egy sütire a közeli Starbucks-ba.
-
Hogy tetszik a munka? – kérdeztem a
szőkeségtől, aki kellően összemaszatolta magát egy csokis muffin-val. Felém
fordítottam a fejét és még viccesebb volt, ahogy a csoki feje rád néz.
-
Hm? Ja, nagyon tetszett. Igazából az a jó
benne, hogy sosem unatkozol. Beszélgetsz a vendégekkel, zenét hallgatsz és
tökre elvagy. Nagyon tetszik.
-
Akkor örülök. Holnap is ekkora
lelkesedéssel fogsz dolgozni? – haraptam bele a sütimbe.
-
Azt hiszem igen. Még a hatása alatt
leszek, egy pár napig úgy hiszem.
-
Kiváló munkaerő. – nevettem.
-
Köszi. Menjünk?
-
Mehetünk. Gyorsan odaszaladok és
kifizetem.
-
Oké.
-
Na, ez megvolt indulhatunk haza.
-
Otthon valami program? Vagy
elfáradtál?
-
Kicsit elfáradtam, de arra gondoltam,
hogy skype-on beszélhetnénk ezekkel a jómadarakkal. Csak előtte fel kell hívni
Harry-t, mert fogalmam sincs hány óra van az amcsiknál. Meg ma koncertjük lesz.
Aztán annak sem tudom, hogy mikor lesz vége. Majd meglátjuk.
-
Ez remek ötlet. Tiszta rossz ez az
időzóna. Mert sosem tudod náluk hány óra van. És már vicces.
-
Amúgy igen. Tiszta rossz. Mit tudom
én nálunk délután 5 óra van ott meg mondjuk éjfél és felhívom szegény Harry-t,
hogy : - Szia Édes mi a helyzet?. Szegényt felébrezted és rájössz, hogy ja, ott
nem annyi az idő, mint itt.
-
Ez benne a vicc.
-
Na, gyere. – kikulcsoltam az ajtót és
bementünk a házba.
-
Van itthon még valami édesség vagy
mindet megettük tegnap?
-
Nézd meg. Egy pillanat és jövök. –
felszaladtam a szobámba és letettem a cuccaimat, majd lesiettem Perrie-hez aki
a szekrényben kutakodott.
-
Találtál valamit? – ültem fel
lendületesen a pultra és sikeresen beütöttem a fejem.
-
Jól vagy? – fordult felém röhögve
Perrie.
-
Soha jobban! – dörzsöltem a fejem a
fájó ponton.
-
Akkor szuper. Találtam popcorn-t,
nyalókákat, nutellát. Van itt bőven kaja.
-
Remek. De nem akarok filmet nézni.
Van társasjátékunk nem akarsz játszani?
-
De. úgyis rég társasoztam. Előtte
csinálok egy adag kukoricát.
-
Én meg megkeresem a játékot, aztán
választunk.
-
Rendicsek. – besietett a konyhába és
nekilátott.
Kiválasztottunk az értelmiségi szintünknek megfelelő
játékot és nekiláttunk a játszásnak. De előtte lefényképeztem és posztoltam a
világhálóra.
*Harry szemszöge*
Ma reggel eléggé fáradtan keltem fel. Kimásztam az ágyból
és az ablakhoz indultam, hogy kinyissam. Rossz ötlet volt. Csak egy kicsit
dugtam ki a fejem az ablakon, már egyszerre fülsüketítő sikítás követte ezt a
tettem. Komolyan a rajongóing sosem alszanak? Becsuktam az ablakot inkább és
öltözködni kezdtem. Még mindig kómásan jöttem ki a tisztálkodó helységből ezért
inkább leültem az ágyamra és bámultam a tv-t. Aztán jött a hívás, hogy most menjünk le a
hallba, mert megbeszélést tart a Modest. Fogtam a pénzem és a telefonom,
bezártam a szobám és indultam lefelé. Útközben összefutottam Zayn-vel és míg
leért a lift beszélgettünk. A Modest másfél órás megbeszélést tartott, amiben
elmondták a koncert helyszíneket és időpontokat. Totál unalmas volt az egész,
már azt hittem kifolyok abból a fotelból. Mikor már szétuntam a fejem
előkotortam a zsebemből a telefonom és játszani kezdtem vele.
-
Harry! Figyelsz? – kiabált rám Greg a
fő okostojás.
-
Hogyne!
-
Nagyon figyelsz, látom. – folytatta
tovább a beszédet én meg tovább játszottam a telefonomon. Ami engem érdekelt
azt már mindent elmondott.
-
Te Harry, pszt. – szólt oda Niall.
-
Mi van haver? – húzódtam közelebb
hozzá, hogy jobban halljam.
-
Ez a hólyag már igazán befejezhetné.
Éhes vagyok.
-
Nem csak te. Még semmit nem ettem. Ez
meg itt járatja a száját.
-
Szóljunk Louis-nak biztos van
cukorkája. Előbb is láttam, hogy azt ette.
-
Oké. – befejeztük az érdekfeszítő
beszédest és Niall a mellette ülő Louis-t gyorsan megszólította. Miután Louis
belenyomott a kezébe pár darab gumicukrot. A szőke srác mosolyogva adott nekem
is belőle. Louis-ra néztem és köszönet képpen rákacsintottam, amit ő észre is
vett, majd széles mosollyal nyugtázta. Vége lett a megbeszélésnek és volt még
egy óránk addig, hogy elinduljunk próbálni aztán, kezdődhet a koncert. Fel kéne
hívnom Darcy-t. annyira hiányzik már.
*Darcy szemszöge*
Nagyon régóta játszhattunk már mikor megcsörrent a
telefonom. Harry. Szóltam Perrie-nek, hogy egy perc és folytatjuk, csak
felveszem a telefont.
-
Szia, Harry! Mi újság? – szóltam bele
elsőként.
-
Szia, Édes! Semmi különös. Most ért
véget egy másfél órás megbeszélés. Hülye Modest.
-
Ne légy ideges. Miről volt szó?
-
A koncertidőpontokról és a
helyszínekről. Nagyon untam magam ezért elkezdtem játszani a telómon de a hülye
hólyag rám szólt, hogy miért nem figyelek. Semmit nem ért el vele.
-
Te hülye vagy. – nevettem.
-
Miért? – kérdezte magasabb hangon.
-
Azt mondtad, hogy hülye hólyag. – itt
már komolyan elnevettem magam. Most szerintetek ez nem vicces?
-
Mert az. Veled mi történt ma?
-
Hát. Jó sokan jöttek a fodrászatba.
Volt elég dolgunk. Nem is meséltem neked Harry. Ugye Perrie-vel és a bandájával
volt egy kis gond, ezért felvettem alkalmazottnak. Annyira örült azt hittem
megfújt.
-
Ez remek. Büszke vagyok rád Drágám.
-
Köszönöm. Ma miféle dolgotok lesz
még?
-
Lesz egy koncert egy óra múlva
indulunk. Ti mit csináltok?
-
Értem. Csináltunk pattogatott
kukoricát és neki álltunk társasozni. Már egy órája legalább játszunk.
-
Hát akkor nem is zavarlak titeket.
Valamelyik nap Skype-on is beszélhetnénk.
-
Igen, erre én is gondoltam már. Mész
is?
-
Igen. Mindjárt indulunk és össze kell
pakolnom. Szia Darcy! Legyetek jók! Majd beszélünk! Szia!
-
Szia, Harry! Vigyázz magadra. –
letettem a telefont és visszahelyeztem a formás hátsóm a szőnyegre Perrie mellé
és folytattuk a játékot. Éjfélig nyomattuk a játékot aztán aludni mentünk mind
a ketten, mert reggel ismét munka van.
Reggel olyan fáradtan ébredtem, mint még soha szerintem.
Csigalassúsággal kiszültem magam az ágyból és szokásomhoz híven egyenesen a fürdőbe
mente, hogy rendre intsem a fejszerkezetem. Magamra aggattam a ruháimat, de még
mindig azt sem tudtam, hogy hol vagyok./kép/. Leügyeskedtem a konyhába és főztem le
egy adag kávét. Tettem bele mindent, ami szükséges számomra és kortyolgatni
kezdtem. Közben Perrie is leérkezett hozzám és ő is töltött magának egy
csészével. Nem sokkal később elindultunk, hogy munkába állhassunk. De nem
akarok mindig a munkámról rizsázni.
*
* *
Miután mindent elvégeztünk a munkával kapcsolatban,
megkérdeztem Perrie-t, hogy ki jönne-e velem a temetőbe. Igent mondott. Egy
közeli virágüzletben vettünk 10 szál gyönyörű fehér krizantémot. Leparkoltunk
eme számomra utálatos hely előtt és befelé irányítottunk utunkat. Lassan
sétáltunk a sok sír között a macskaköves úton. Az 5.-dik parcellánál
befordultunk és az első sír volt a nővéremé. Nagy sóhajtások közepette
leszedtem az elszáradt virágokat a sírjáról. Vizet öntöttem a vázába és szépen
berakosgattam a virágokat a helyére. Még egy 10 percig ott lehettünk, aztán
elegem is lett belőle. Még mindig hihetetlen számomra ez az egész. Kifelé
sétáltunk, beültünk a kocsiba és hazáig be sem állta szánk.
-
Perrie? – szólítottam meg, de közben
nem figyeltem rá mert az útra kellett koncentrálnom.
-
Hm? – válaszolt és a szemem sarkából
láttam, hogy felém fordította helyes kis szőke buksiját.
-
Hogy tudtad megszokni ezt a rengeteg
időt amíg Zayn távol volt?
-
Tudod. Eleinte én is nagyon
hisztérikusra vettem a dolgot. Állandóan csak sírtam és hisztiztem. Aztán anya azt
mondta, hogy ez be kell fejeznem. Így nem kezelhetem a dolgokat. Elmagyarázta
A-tól Z-ig, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy ezen túllépjek. Bevallom sokat
segített a támogatása. Mondta, hogy kapcsolódjak ki és ne folyton azon járjon
az eszem, hogy vajon most mit csinál, vagy éppen hol van. Megfogadtam a
tanácsát és a sarkamra álltam. Munkát vállaltam és kialakult a karrierem aztán
véget is ért. Mindegy ez most nem lényeges. Én azt tanácsolom neked, hogy
kapcsolódj ki, szórakozz és ne mindig rajta forogjon az agyadnak az összes
gondolata. Az oké, hogy minden nap beszéltek telefonon vagy esetleg kamerán
keresztül, de szerintem annyi elég is. Én így állok hozzá, és hidd el, hamar el
fog telni. Kellett nekem már többet is kibírnom nélküle.
-
Aha. – kicsit elnyújtottam a szót,
mert még értelmeztem az imént hallottakat. – Van benne igazság. Ez egy remek
tanács. Köszönöm szépen. De vágyok valamire.
-
Mire? – ráncolta össze a szemöldökét
és értetlenül nézett rám.
-
Arra, hogy egy hideg őszi estén
hazafelé jövet gyalogolok és felbukkan a hiány a szívemben és semmi másra nem
vágyok jobban, minthogy hátulról elkapjon, és szorosan magához láncoljon, és
azt mondja,: Hiányoztál!
-
Wow. Ez aztán költői volt, de
tényleg! De, amúgy meg szörnyen aranyos. Nem lenne rossz egy ilyen fogadtatás.
Bár, valószínűleg kicsit összeszartam volna magam az tuti. – nevetett fel.
-
Ebbe nem is gondoltam bele. Okos lány vagy. –
simogattam meg a feje búbját, amitől már fuldokló nevetésbe kezdett.
-
Elég lesz. – nevetett tovább.
-
Oké. – vezettem tovább. Hamarosan
hazaértünk. De én okos elfelejtettem, hogy vásárolni kéne. Átöltöztünk és
elindultunk egy szupermarket felé. Odaérve megragadtunk egy kocsit, és mint az
örültek befelé száguldoztunk. A biztonsági őr előtt egy pillanatra moderáltuk
magunkat, majd jött a további vadulás. Eszeveszettül toltuk a kocsit a sorok
között és közben pakoltuk a szükséges élelmeket. Rengeteget nevettünk ez alatt
az egy óra alatt. Kifizettünk mindent és kifelé már nehezebb dolgunk volt,
mivel a kocsi nehéz volt és ügyetlenül toltam ki a nagy boltból. Eltűntettük a
csomagtartóban a vásárolt cuccost visszahuppantunk a kocsiba és elindultunk a
pláza felé. Most kezdem azt érezni, hogy Perrie a legjobb barátnőm. Ott volt
nekem Lisa helyett. És most is rengeteget segít nekem abban, hogy ideköltözött
hozzám erre a fél évre és segít alkalmazottként a fodrászatban. Úgy érzem,
maximálisan megbízhatok benne és szerintem ez ő is így gondolja. Segített nekem
talpra állni ebben a nehéz helyzetben. Amit megköszönni nem tudok. Szeretem ez
a csajt nagyon, mert őrült, megértő és imádnivaló. Nagyon jó, hogy van nekem.
*
*
*
Este nyolc óra felé érhettünk haza a vásárlásból. Vettem
pár új cuccot és Perrie is. Közös pólót is vettünk és kijelentettük, hogy ikrek
vagyunk.
-
Ez állati volt. És ikrek vagyunk. –
mutatta fel a mutatóujját.
-
Az volt. És igen azok vagyunk.
Lefárasztott ez a sok séta azért. Téged nem?
-
De elfáradtam. Meg éhes is vagyok.
Van pizza tészta itthon?
-
Azt hiszem, van. Keress. Milyen
pizzát készítesz? – fordultam hátra a kanapén.
-
Szerintem valami egyszerűt és
gyorsat. Nyugodtan nézd a tv-t. majd én megcsinálom.
-
Köszi. – visszafordultam és bámulni
kezdtem a tv-t. fél óra múlva Perrie kiabált a konyhából, hogy kész a vacsora. Teletömtük
magunkat és tele hassal dőltem hátra székben.
-
Ez finom volt. Köszönöm szépen. –
simogattam meg a hasam.
-
Egészségedre. – kacsintott Perrie és
mellécsapott egy kis szemöldökmozgatást is. Vicces volt.
-
Elálmosodtam. Hány óra van?
-
Én sem érzem magam különben. Tíz. –
nézte meg a kezén az óráját.
-
Azta. Hamar elment az idő. El kéne
mennem fürdeni, lehet lenne egy kis energiám. – felálltam és a koszos
tányérjainkat a mosogatóba tettem. Még egy fél órát fecseghettünk aztán együtt
felmentünk az emeletre és mondtam Perrie-nek, hogy menjen előbb ő fürdeni, mert
én valamit megnézek az interneten. Leültem a kis kanapéra szobámban és az
ölembe vettem a laptopomat. Beléptem twiterre és rákerestem egy régi
ismerősömre. Név szerint Page Norman. Megtaláltam és írtam neki egy kis
üzenetet.
„Szia Page! Emlékszel még rám?
Osztálytársak voltunk az általános iskolában. Hogy vagy mostanában? Mi a
helyzet veled? Remélem, minden rendben van. Puszi Darcy xx.”
Elküldtem az üzenetet és mivel nem volt bejelentkezve
ezért tovább nézelődtem. Nem sokkal később hallottam egy „Mehetsz fürdeni Darcy”
hangot. Összeszedtem a pizsamám és a fürdőbe sétáltam. Becsuktam az ajtót, és
nyugisan vetkőzni kezdtem. Bedobtam a szennyes ruhák közé és észrevettem, hogy
nem ártana mosni. Holnap bedobok egy mosást. Vagy kettőt. Esetleg hármat. A picsába
is kimosok mindent. Teleengedtem a nagy kádat és vártam, míg megtelik. A hajamat
kiengedtem, mert meg fogom mosni. Elzártam a csapot és beszálltam a kádba. Lassan
elmerültem a víz alatt, de csak addig, amíg teljesen vizes nem lett a hajam. Nyomtam
egy „kis” sampont a tenyerembe és elmasszíroztam a fejbőrömön. Ez igazán jól
esett. Lemostam a sampont a fejemről és utána balzsammal is átdörgöltem. Lemostam
és utána tusfürdővel mostam meg a testem. Leöblítettem magam. Kihúztam a dugót
a kádból és a víz szép lassan folyt le a kádból. Megtörölköztem, belebújtam az
alvásra szánt ruhámba, ami egy francia bugyiból és egy lenge pólóból állt. Természetesen
Harryé volt a póló. Gyorsan megszárítottam a hajam és kifésültem. Rendet tettem
magam után, lekapcsoltam a villanyt a fürdőben és becsuktam a hátam mögött az
ajtót. Besétáltam a szobámba és bekapcsoltam a tv-t. Befészkeltem magam az
ágyikómba, de előtte beállítottam az ébresztőt a telefonomon. Elhelyezkedtem. Módosítottam
egy kicsit a tv hangerején és valószínű, hogy miközben néztem elaludtam.
Nyajj de jóó lett :33 :D :) ♥ ♥ :* Siess köviveel ♥ :* :D
VálaszTörlésEsztiiiiii..ez rohadt jó lett..ez a blog már a szívemhez nőtt...nagyon siess a kövivel..zseniális vagy..!!
VálaszTörlésimádlak <3
Törlés