38.rész

Sziasztok! Itt az új rész! Hozzászólásokat elfogadok! Hamarosan itt a 2. évad. Kellemes olvasást.! 

                                                       Puszi: Szter xx. 

*szilveszter napja*

*Darcy szemszöge*

Ma kaptam meg az első kezelést. Borzasztó volt. Eleve mondták, hogy amúgy is kellemetlen lesz, de az első még inkább. Szinte éreztem, ahogy az ereimben folyik az infúzió. Ezeknek is pont szilveszter napján ellett nekiállni ennek.

Harry végig itt volt és bátorított. Miatta még a halált is képes lennék túlélni. Szörnyen hálás vagyok neki ezért. Nem engedi meg azt sem a szüleimnek, hogy kifizessék az ellátásom árát. Nagyon drága és nem értem miért pazarolja erre a pénzét. Hiába próbáltam meggyőzni arról, hogy ne tegye ő hajthatatlan. Tiszteletre méltó, amit tesz. Nem is tudom, hogy köszönjem meg.

   - Hoztam neked egy kis salátát meg vizet. - jött be anya a szobámba és mögötte Harry is, aki sikeresen beesett az ajtón.

   - Köszönöm! Jézusom, Harry minden rendben? - tört ki belőlem a nevetés.

   - Persze, minden rendben van. - elfojtott hangon beszélt, szerintem elszorult a levegője. 

   - Na, és mit csináltok ma apával? - kérdeztem anyut, miközben óvatosan felültem és enni kezdtem. 

   - Otthon leszünk ás átjön apád pár munkatársa. - még nekik is izgibb estéjük lesz, mint nekem.

   - Ez remek! Én csak unatkozni fogok. - sóhajtottam és a kajámra koncentráltam.

   - Hé! Nem is fogsz unatkozni! Elfelejtetted, hogy én itt leszek? - ugrott meg Harry ülőhelyzetéből. 

   - Bocsi! Mostanában minden kimegy a fejemből! - most már együtt nevettünk.

Miután anya elment, Harry maradt velem és a közös estét tervezgettük. Harry készült egy csomót, de én akkor is szomorú voltam. Senkinek nem lenne kedve egy kórházban tölteni a szilvesztert. Hisz' ez az év legnagyobb bulija! Inkább lennék Louis-val és átordítanánk a bulit, vagy Niall-vel akivel megennénk az összes pizzát. Liam-vel, akivel részegen az élet titkait firtatnánk. Zayn-vel, akivel "beszívva" táncolnánk a parkett közepén. Aztán együtt andalognék az én hősömmel és egész végig körbeölelném a nyakát és 00:00-ig csókolnám. Ne aggódj, Darcy hamarosan kikerülsz innen!

*pár órával később*

   - Te jössz! - intett rám Harry.

   - Te jössz! - ismételtem meg, miután léptem egyet a bábummal.

   - Bébi, ez szerinted is unalmas már egy kicsit? - fújtatott Harry.

   - Szerintem ez már az elejétől fogva unalmas. Könyörgöm, csináljunk valami mást! - nyafogtam.

   - Mit szeretnél csinálni? - kajánul vigyorgott.

   - Harry, semmi olyat. Mint látod ágyhoz vagyok kötve. És különben is alig élek, a kezelés miatt. - vigyorgok.

Éjfél előtt két órával régi történeteket meséltünk egymásnak. Rengetegszer elkapott a röhögőgörcs, de mégsem voltam boldog. Örültem, hogy Harry engem választott a barátai helyett, de sajnálom, hogy unalmasan telik a szilvesztere. Én sem magamat választanám.

   - Harry, drágám tudom, hogy unatkozol. Miért nem mész el a többiekkel? - kérdeztem, miközben lepakoltam magamról a társasjáték darabjait. 

   - Én teljesen jól szórakozom. Nem megyek sehová! Kérlek, ne hidd, hogy unalmasnak talállak. - sóhajtott.

   -De igen! Ezt hiszem, mert tudom, hogy igaz! Az isten szerelmére ki a franc akarna egy leukémiás beteggel együtt "bulizni"? - feljebb emeltem a hangom és idézőjeleket formáltam az ujjaimból.

   - Darcy, engem nem érdekelnek a többiek, hát nem érted? Veled akarom tölteni ezt a napot, mert fontosabb vagy bárki másnál. Akármennyire unalmas ez a társasjáték vagy bármi, érted a csillagokat is lehoznám! - patakokban folytak a könnyeim.

   - De nem akarom, hogy unalmasan teljen ez a kibaszott estéd. - suttogtam.

   - Nem telik unalmasan. Mindjért éjfél, Georga is bejön és közösen koccintunk egy kis gyerekpezsgővel. - mosolygott és sikerült meggyőznie.

   - Rendben. - szipogtam és a ruhám ujjában megtöröltem a kézfejemet.

Nem sokkal éjfél előtt Georga is csatlakozott és bekapcsoltuk a tévét, hogy egészkor meghallgassuk a himnuszt és az őrjöngő tömeggel együtt gratuláljunk egymásnak.

   - 5..4..3..2..1. Boldog Új évet! - kiáltott Georga és sorra megölelgetett minket.

   - Neked is! - mosolyogtam és koccintás után megittam a rózsaszín löttyöt.

Georga nem sokkal később távozott köreinkből, mert dolga akadt, így ismét kettesben maradtunk. Harry felállt és a poharával a kezében hozzám lépett. Ajkain érezni lehetett a kölyökpezsgő izét, és ez tetszett.

   - Álmos vagyok. - kuncogtam.

 

   - Mondták, hogy a kezeléstől fáradékony leszel. - halványan elmosolyodott, majd levette a cipőit és a speckós ágyára feküdt.

   - Sajnálom, hogy nem aludhatsz velem. - sóhajtottam és felé fordultam.

   - Én is. - ez a gyerek mindig mosolyog. Olyan erős.

Nem is meséltem, hogy Harry lebeszélte Dr. Silvermann-val, hogy néha napján hadd vegye használatba a szobámban lévő másik fekhelyet. Persze megengedte neki, de ez nem azt jelenti, hogy minden áldott nap itt van, csak néha itt alszik. Ez biztonságot nyújt nekem is.

Éjjel egy óráig beszélgettünk még, aztán bealudtam, mint az állat.

*másnap reggel*

Éreztem, hogy most baj lesz, ezért megfogtam azt a kis tálat ami mellettem volt ilyesmi problémák orvoslására.és a tegnapi kajám összes tényezőjét beletettem. Hangosan vettem a levegőt és köhögtem is.

Miután befejeztem a "művem" megnyomtam a nővérhívó gombot és pár pillanat múlva Georga jött segítségemre. Harry értetlenül bámult és nem tudta mit hova tegyen.

Később csak feküdtem az ágyamban és a fejfájás teljesen megőrjített. Ha aludni próbáltam, akkor nem ment és így tovább.

Harry-t, Perrie és Eleanor váltotta fel. Az összes srác stúdióban van.

   - Sziasztok! - köszöntem, miközben felém lépdeltek.

   - Szia! Hogy vagy? - szólalt meg El, és leültek egy székre.

   - Szörnyen. Hasogat a fejem és nem bírok aludni tőle. Ma reggel kidobtam a taccsot és azóta megőrjít a fejem. Gyógyszert sem kaphatok rá, mert gátolná a kemoterápiát. Szóval, remek napom van! - mosolyogtam.

   - Uhg, nem lennék a helyedben, de elképesztő, hogy így is bírsz mosolyogni. - tette keresztbe a kezeit Perrie.

   - Miért mit csináljak? Sírjak? Nem akarok gyenge pöcsnek látszódni. - nevettem.

A lányok délután háromtól fél hatig bent voltak. El kellett menniük, mivel jött az esti szobavizit és a velejáró vizsgálatok.

Georga segített ágyneműt cserélni és megmosakodni is segített. Harry telefonált, jhogy nem tud bejönni, mert az új klip előkészületeit intézik. Belenyugodtam és az este további részét olvasással és tévézéssel töltöttem. Nem tudtam elaludni, mert egész éjjel a gyomrom ürítettem és a rókaállományt fejlesztettem.

Hajnalban elnehezedtek a szemeim és álomra hajtottam a fejem. Szörnyű álmok gyötörtek. Harry és én voltunk benne. Az az időszak játszódott le, amikor már fal fehér voltam és kopasz. Harry lépett be az ajtón és, amint meglátott ki is ment. Ettől félek a legjobban. Mindig magyarázta, hogy ő soha nem teszi majd ezt. Nem tudok hinni neki. Eldöntöttem, hogy erre az időre kicsit távol tartom magam tőle. Amennyire szükséges.

*másnap reggel* /január 2./

Fal fehér voltam, amikor felkeltem. Georga éppen a tegnapi akcióm maradékait takarította el. 

   - Kö..Köszönöm. - nyögtem reggeli hangon.

   - Ne köszönd, hisz' ez a dolgom.  - mosolygott és kivitte a koszos tálakat.

Hamarosan kiment és ismét visszaaludtam. Arra ébredtem fel, hogy valaki egyenesen bámulja az arcomat.

   - Mi a francot nézel? - morogtam csukott szemmel.

   - Meg sem látogathatom a kislányom? - apa volt az.

   - Ó, szóval nem Harry vagy. - mondtam és kinyitottam a szemem.

   - Nem is örülsz? Mert akkor el is mehetek! - indult el az ajtó felé.

   - Dehogynem, örülök nagyon, csak Harry néz mindig mikor alszom. -kinyúltam a poharamért és ittam belőle.

   - Értem, és hogy vagy? - kérdezte, majd közelebb húzta a széket.

   - FRemekül, remélem érezted az iróniát. Tegnap egész éjjel hánytam és a fejem is lüktetett. -még beszélni is rossz volt róla.

   - Sajnálom, de ez sajnos ezzel jár. Hidd el, hamarosan minden rendben lesz és hazajöhetsz. - megsimogatta a kezem.

   - Tudom, apa. - mosolyogtam és megölelt.

Harry apa után nem sokkal érkezett. Pont vacsoráztam, amikor betoppant.

   - Szia, Édes! Mi a szitu? - ezer wattos mosollyal leült az ágyam szélére.

   - Szia, Harry! Semmi különös, meg vagyok. Veled mizu? -letettem a tálcát és minden figyelmem neki szenteltem.

   - Semmi, fáradt vagyok. Nem gond, ha ma éjszakára nem maradok bent? - kiskutya szemekkel vizslatta az arcom.

   - Nem, semmi baj, gondolom úgysem akarod hallani, ahogy rókákat tenyésztek két napja minden éjjel. - kínosan felnevettem.

   - Minden rendben van? - aggódó volt a tekintete.

   - Persze, ez a betegséggel jár, ne aggódj jól vagyok. Nem lesz semmi baj. - megfogtam a kezét és biztatás fejében megszorítottam.

Közelebb mászott hozzám és hevesen támadt az ajkaimra. Szerencsére tudta, hol a határ. Imádom ezt a fiút!

   - Darcy! Itt vannak a gyógyszerek. Vízzel vedd be őket. - viharzott be Georga, aztán ki is ment.

Kivettem a kezéből a pirulákat és egy pohár vízzel lenyeltem mind a hármat.

Harry este kilencig boldogított, aztán haza zavartam, mert alig látott már szegény gyerek!

Hála istennek éjjel nyugodtan tudtam aludni és nem kellett segítenem a rókáknak, hogy új családok alakuljanak ki.