40.rész /ÉVADZÁRÓ/

Sziasztok! Ehhez is elérkeztünk, itt az évadzár rész. Köszönöm a rengeteg támogatást és azt, hogy kitartottatok mellettem. Szeretném, ha a 2. évadban is ennyi támogatást kapnék, mert engem ez éltet. Imádok írni és nem is szeretném egy jó darabig abbahagyni. 

Arra kérlek titeket, hogy pár mondattal írjátok le, hogy az eddigi részek, hogy tetszettek. Nagyon köszönöm, hogy itt voltatok velem! Találkozunk a 2. évadban, ahol új kalandok várnak és a blog is új külsőt kap majd! Puszi: Szter xx.

*1 hónappal később*

Ezalatt az egy hónap alatt sok minden történt. Gyakrabban jöttek a rosszullétek és vele együtt a kezelések is. Gyógyszereket is egyre többször kaptam. Fáradt vagyok a nap minden szakában és aludni tudnék csak. Az étvágyam eléggé alacsony szinten van. Nem eszek sokat és ez baj. A hajam most már egyre kevesebb, csomókban válok meg tőle. Elfehéredett a bőröm és a szemeim is kezdenek karikásak lenni. Az orvosok biztatnak, hogy jó úton haladok, mert a daganat és a sejtek egyre kisebbek, valamint húzódnak vissza. Ennek nagyon örülök. Sajnos ennyi minden történt egy hónap leforgása alatt és hihetetlenül mások lettek a körülmények.

Harry az összes szabad idejét itt tölti mellettem. Nem sok mindent tudunk csinálni, mivel erőm nem sok van. Inkább beszélgetünk. Két hét múlva indul a turné és Amerika az első állomás, de nem tudok semmit erről.

Anyáék is rengeteget vannak mellettem, ez hihetetlen erőt ad. Anya sokat sír amikor itt vannak, mert az akarja, hogy egészséges legyek és végre otthon lásson. Nekem is ez a legnagyobb vágyam, de még nem lehet.

Mindenki sűrűbben látogat meg. Szó szerint a szemük előtt mentem tönkre. Perrie és Eleanor tartják bennem a lelket és mindig sikerül felvidítaniuk. Az összes fiú benéz, akár csak egy kis időre, de itt vannak. Hatalmas segítsége ez nekem. Néha hoznak egy csokor virágot vagy lufit, de megmondtam nekik, hogy már az is nagy ajándék, ha itt vannak.

Most a szobámban fekszek és Harry is itt van. Hozott egy kis kaját, de semmi étvágyam. Nem tudom megenni.

   - Szerelmem, enned kéne. Ez így nem lesz jó. - Harry böködte a kezem.

   - De nem vagyok éhes. Majd később. - motyogtam és előre figyeltem üveges tekintettel.

Rájöttem, hogy ezt a két hetet ki kell használnom. Múltkor még az járt a fejemben, hogy Harryt távol kell magamtól tartanom egy kis időre. De most, hogy elmegy nagyon fog hiányozni és sajnálni fogom, amiért nem lesz majd velem, amikor haza mehetek.

Georga még mindig olyan kedves velem és nagyon sokat segít. Most jöttünk vissza a fürdésből és lassan, de  biztosan visszafeküdtem az ágyamba. Kaptam egy grillezett sajtos szendvicset és küszködve, de megettem. Naponta egyszer sikerül belém tömniük valamit. Hozzák rendesen a napi adagokat, de szinte ránézni sem bírok.

Harry már elment és egyedül maradtam. Lassan a telefonomért nyúltam és játszani kezdtem rajta. Valami hülye játékkal szórakoztam, elég vicces volt. Meguntam ezért visszatettem a készüléket a polcra és aludni akartam, de valahogy nem ment. Az álmosság gyötört, mégsem sikerült elaludnom.

Bekapcsoltam a tévét és kerestem rajta valami műsort. Nem volt annyira érdekes, de lekötötte a figyelmem. Hamarosan a szemhéjaim is elnehezedtek és elragadott az álom.

*másnap reggel*

Reggel iszonyat korán felébredtem. Már hét óra óta fent kukorékoltam. Georga kicserélte a kezemben az infúziós tűt és újat rakott be a helyére. Kicsit fájt, de nem volt vészes.

Ebéd után (amiből nem ettem, mert borzalmasan nézett ki) Eleanor látogatott meg és jót beszélgettünk, azt hiszem...

   - Szia Édesem! Hogy vagy? - mosolygott és helyet foglalt egy mellettem lévő széken.

   - Szia, most jól. Louis hogy van? - kérdeztem és halványan elmosolyodtam.

   - Louis jól van. Azt mondta, hogy üzenjem meg, hogy kitartás és sajnálja, amiért nem tudott bejönni. - mondta El és kivette a táskájából a mobilját.

   - Kis édes. Semmi baj, tudom, hogy elfoglaltak. - sóhajtottam és elvettem a poharam, majd nagyokat kortyoltam belőle.

   - Ettél ma valamit? - komolyan nézett rám és hirtelen nem tudtam mit is kéne mondanom.

   - Aha, a reggelit megettem. - hazudtam és a takarót gyurmáztam.

   - Ne hazudj! Tudom, hogy még rá sem néztél az ennivalóra! Darcy, ezt nem csinálhatod, nem szabad elhagynod magad. Megígérted a családodnak és a barátaidnak, hogy erős leszel és küzdeni fogsz. Ez nem látszik annak. - rendesen kiosztott és sajnos igaza van.

   - Igazad van, de egyszerűen nem megy. Nincs erőm semmihez sem. Sajnálom, hogy csalódnod kellett bennem. - lehajtottam a fejem és elengedtem néhány kusza könnycseppet.

   - Nem csalódtam, csak rossz azt látni, hogy szenvedsz. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk neked. Bármikor számíthatsz ránk. - megfogta a kezem és rám mosolygott.

   - Tudom, csak nem akarok a terhetekre lenni. Utálom, hogy len kiszolgáltatott vagyok. - szipogtam.

   - Ne sírj, minden rendben lesz. Hamarosan ugyanaz a boldog lány lehetsz, akit megismertem. - közelebb jött és megölelt.

   - Köszönöm Eleanor. Most pedig, ha nem bánod mutatnék valamit! - mosolyogtam és levettem a kendőt a fejemről.

Igaz, hogy még nem hullott ki minden hajam, de hordom a kendőt, mert így is eléggé furcsán nézek ki. Harry nekem adta az egyik fejkendőjét, ami körbeéri a fejem. Nagyon imádom és 0-24-ben rajtam van.

Levettem a kendőt a fejemről és eligazítottam a maradék hajam. Lehajtottam a fejem és felfedtem az üres foltot a koponyám közepén. Nevetve mutogattam Eleanornak, aki velem együtt nevetett, de furcsán nézte az üres területet a fejem mentén.

   - Olyan vagy, mint azok az öreg papok. - nevetett és a szemei könnyesek lettek a nevetéstől.

   - Tudom és annyira ciki! Azt vártam, hogy egyszerre hullik ki mind! - kuncogtam és visszakötöttem a fejemre a kendőt.

Eleanor nem sokkal később hazament, mivel Louis hazaérkezett a stúdióból és együtt vacsoráznak meg este.

Harry vacsora előtt nem sokkal esett be és pont rossz időpontban érkezett. Nagyon rosszul éreztem magam. Levert a víz és szédültem.

   - Harry szólj egy orvosnak! - nyögtem és jobbra fordítottam a fejem, hátha hánynom kell.

   - Máris! - az elmúlt hónapban, ha ilyen volt Harry egyszerre ugrott és és most is ez volt.

Dr. Silverman nem sokkal később már mellettem állt és injekciót készült beadni a fenekembe. Fájdalmasan felsikoltottam, amikor megéreztem, hogy a tű betalált. Harry mellém guggolt és nyugtató dolgokat suttogott. Miután Dr. Silvermna végzett Harry megköszönte neki és ki is ment.

   - Tudtad, hogy a szalamandrák nem énekelnek? - mondtam és Harry arcát figyeltem.

   - Erős a gyógyszer, amit kaptál és a lázad is magas ezért kicsit félre beszélsz, de minden rendben lesz. - puszit nyomott a homlokomra és mosolygott.

   - Hát oké, de komolyan nem énekelnek! Nekem elhiheted! - mondtam és a hátamra feküdtem, de nem volt jó ötlet a sajgó fenekem miatt.

   - Elhiszem. Én most megye, holnap majd jövök. Aludj kicsit, hamarosan találkozunk. Szeretlek mindennél jobban! - Harry arcon csókolt és kiment mielőtt köszönhettem volna.

Hamarosan mély álomba szenderültem és olyan világba csöppentem, ahol minden szép és tökéletes. Én is itt akarok élni. Az álmodtam, hogy egy kutyát sétáltatok a réten, a fűben és önfeledten futkostunk a kutyussal,a míg el nem fáradtunk. Elfeküdtünk a friss zöld fűben és az eget néztem, miközben a kutyus körülöttem ugrált. És minden rendben volt......