31.rész

Sziasztok!!:) most, hogy kitettem azt, hogy lehessen pipálni, így már kommenteket nem kapok. Semmi visszajelzést arról, hogy milyen az, amit csinálok. Ez nagyon rosszul esik. Olyan mintha a nagy semminek írnám az újabb részeket. Szeretnék végre egy – kettő hozzászólást is látni. Remélem, megkapom!

Puszi : Szter xx.

*Darcy szemszöge*

Elkaptam a tekintetem és idegesen tovább mentem. Megkerestem Perrie-t és egy műmosoly kíséretében táncolni hívtam. Éreztem, hogy figyelnek. Tudtam, hogy Harry valahol itt áll és engem néz. Gondoltam kicsit játszok vele.

Közöltem Perrie-vel a tervem és egy hatalmas mosollyal fogadta. Kissé ittas állapotban voltam. Ilyenkor nem igazán tiszták a gondolataim. Mondjuk kinek az?

Tehát. A zene ütemére egyre jobban és „erotikusabban” kezdtem mozgatni a csípőmet. Még mindig ott állt és figyelt. Pimasz mosolyra húztam a szám és tovább folytattam.

Egy idő után fáradni kezdtem és inkább abba hagytam. Perrie és én együtt odamentünk a bárpulthoz és kértünk magunknak valami frissítőt. Megittuk, majd Zayn keresésére indultunk.

Az egyik haverjával beszélgetett. Szóltunk neki, hogy most már ideje lenne haza menni, mivel 3 óra, és mi sem vagyunk a legjózanabb állapotban. Nem kellett sokat várnunk rá, mert egyet értett velünk. Elköszönt a barátjától és egy taxival indultunk haza. Akkor este nem láttam többet őt.

*Másnap reggel*

Fél 10-kor keltem fel. A fejem fájt és fájt a lábam. Biztos a magas sarkútól. Felöltöztem és a hajamat egy kontyba kötöttem./kép/. Lementem a konyhába és nekiláttam a vasárnapi ebédnek. Főztem egy kis zöldséglevest és másodiknak rántott karfiol készült pürével. Imádom ezeket a kajákat. Gondoltam kedveskedek egy kicsit Zayn-nek a hazaérkezése alkalmából, meg persze Perrie-nek is.

Mivel a zöldséglevesnek nem kell olyan sokat főznie így már fél egykor kész voltam az ebéddel. Sütöttem egy kis muffin-t is.

Egy óra felé a két jómadár is letévedt az emeletről. Nagy szemekkel néztek a megterített asztalra. Csak mosolyogva álltam. Intettem nekik, hogy foglaljanak helyet. Leültek és eléjük tettem a gőzölgő levest.

-         Ízlik? – kérdeztem, miközben mertem magamnak egy jó nagy kanállal.

-         Nekem igen. Nagyon finom. – dicsérte meg Zayn a főztöm. Perrie is helyeslően bólogatott.

-         Akkor örülök. Sütöttem egy kis muffin-t is. Majd ha végeztünk ezekkel, akkor majd eszünk belőle. – mondtam.

Elpakoltam a tányérokat, persze nagyon nem akarták, hogy kiszolgáljam őket. De azt hiszem, tartozom ennyivel az este után. Tényleg az este. Jól éreztem magam, de. ott volt és nem tudom elfelejteni. Eszméletlenül nézett ki. FEJEZD EZT MOST AZONNAL BE! Szidtam a gondolataimat a fejemben.

Mosolyogva raktam le a szerelmespár elé a fincsi sütiket. Hoztam hozzá nutellát, hátha valaki megkívánná.

Befejeztük az ebédet, majd Perrie segített elpakolni. Elköszöntek tőlem és haza indultak a közös lakásukba. Még mielőtt elindultak volna, Perrie kezébe nyomtam egy kis dobozt benne sütivel. Mosolygott, majd integetve elmentek.

Egyedül vagyok itthon megint. Ez egyre többször lesz, mivel Zayn itthon van és Perrie vele tölti majd az idejét. De megnyugtatott, hogy mindig jönni fog majd.

Elmosogattam a piszkos tányérokat és el is törölgettem őket. Az asztalt is letakarítottam, majd felmentem a szobámba és lehoztam a telefonom és a laptopom. Bekapcsoltam a házimozit, bedugtam egy pendrivét és hallgattam sorra a számokat. Nem volt kedvem a túl hangos zenéhez, ezért csak halkabban hallgattam. Telefonoztam közben a gépemen intéztem azt ami fodrászattal kapcsolatos. Elintéztem a rendeléseket és minden egyebet.

Délután 5 órakor már végeztem és meguntam a zenehallgatást. Bekapcsoltam a tv-t és a HBO-ra kapcsoltam. Ott mindig megy valami jó film. Most sem volt ez másképp. Kimentem a konyhába egy kis nassolnivalóért. Letettem a dohányzóasztalra a sok finomságot, majd a szobámba mentem, mert át akartam öltözni. Meleg volt a lakásban, de nem baj, mivel kint hideg van elég rendesen. Felvettem egy laza rövidnadrágot és egy jó nagy és bő pólót. Visszabandukoltam a nappaliba és lehuppantam a kanapéra. Kényelmesen elfeküdtem a fotelban és az ölembe vettem egy zacskó chipset. Unottan rágcsáltam a kaját, mikor valaki csengetett. Ki keres ilyenkor?

Odacsoszogtam az ajtóhoz elfordítottam a kulcsot és kinyitottam. Kikerekedtek a szemeim mikor megpillantottam Harry-t az ajtómban. Be akartam csukni az ajtót, de a lába ott volt és ezzel meggátolta, hogy becsukhassam. Egy szál semmiben állok előtte. Igen, tudom már látott úgy, de ez már egy másik helyzet.

-         Mit keresel itt?

-         Hozzád jöttem. – morogta azon a gyönyörű hangon.

-         Minek? – próbáltam erős lenni.

-         Beszélnünk kell. Beengednél?

-         Nem. Menj, el Harry nem kell nekem több fájdalom. Felejtsük el egymást, kérlek.

-         Most hatalmasat hazudtál magadnak is Darcy. Tudom, hogy még nem vagyok közömbös neked.

-         És ha ez igaz, akkor mi van? Megcsaltál Harry! Talán elfelejtetted? Igen valóban még mindig táplálok feléd érzelmeket, de rájöttem, hogy ennek már nem lenne semmi értelme. Ha egyszer valaki már megcsalt, akkor úgyis újra meg fogja tenni.  Nekem ez nem kell. Elég fájdalmon estem már túl. Több nem kell. – alig hagyta, hogy befejezzem, mert az ajkait az enyéimre tapasztotta. El akartam lökni magamtól, de sikertelenül. Beljebb tolt és becsapta az ajtót. A falnak nyomott és úgy csókolt tovább. Csapkodtam a mellkasát, kapálóztam össze-vissza, de ő erre csak belemosolygott a csókba. Feladtam és visszacsókoltam. Jó volt újra ezt érezni. A pillangóim felébredtek a hasamban és vad táncot jártak. Elváltunk és lehajtott fejjel kémleltem tovább a lábaimat. Nem szóltam semmit.

-         Hiányoztál. – morogta. Kirázott a hideg a hangjától.

-         Ezt nem szabad. – mondtam szaggatottan.

-         Miért nem? – emelte fel a fejem az államnál és a tekintetét nekem szegezte.

-         Mert nem lehet. Nekünk már nincs együtt jövőnk. De azt hiszem, ezt te is tudod Harry. – nagyot nyeltem, mert a gombóc a torkomban egyre nagyobb lett.

-         Igen, tudom. De akkor is fáj a tudat, hogy már nem lehetek veled.

-         Te cseszted el.

-         Tudom, és bánom is. De még mindig felcsillan a szemem, ha a nevedet hallom vagy bármit, ami veled kapcsolatos.

-         Nem az én problémám. Erről sajnos csak te tehetsz.

-         Ezt is tudom, de..

-         Semmi de, Harry. Elbasztad minden esélyed, értetted? Piszkosul fájt, érted? Te nem fogsz megjavulni. Te mindig ilyen szemétláda maradsz. Játszol a nők szívével és az eszével. De neked ez le sem esik. Még mindig szeretlek ez tény és való, de nem akarok újra tévhitekben élni. Nem akarok több fájdalmat, miattad és egyéb más okokból. Most az akarom, hogy menj el. Menj el és egy ideig ne is keress. Elég zűrzavart kavartál most is bennem. Nem kell ez nekem. Rád gondolok és ideges leszek, mert szeretlek és utállak is egyben. Menj haza, kérlek. – elsétáltam mellette és kinyitottam neki az ajtót. Meredten nézett rám. Nem tudta mit tegyen. A szemei sötétek lettek. Talán a félelemtől. Feldúltam beletúrt a hajába, elköszönt, aztán elment.

Hangosan becsaptam az ajtót és végigcsúsztam rajta, addig amíg teljesen le nem ültem. A térdeimet felhúztam és a karjaimmal körül öleltem. Patakokban csorogtak a könnyeim. Fuldokló sírásba kezdtem és lassan felálltam a földről. A konyhába mentem és megtámaszkodtam a pultban. Hangosan szívtam be a levegőt a számon és nagyokat sóhajtottam. Kivettem egy poharat a szekrényből, megtöltöttem vízzel és kiittam a teljes tartalmát.

Megkerestem a telefonom és kikerestem Perrie telefonszámát. Alig láttam valamit a könnyektől. Toporogva vártam, hogy felvegye.

-         Segítened kell. – szipogtam és nagyokat sóhajtottam, hogy rendesen tudjak beszélni.

-         Mi a baj? – idegesnek tűnt.

-         Át kell jönnöd. – szaggatottan beszéltem.

-         Mi történt? – kérdezte újra.

-         Harry. Ide jött. – ahogy ezt kimondtam egyre erősebben folytak le a könnyek az arcomon.

-         Mit csinált? – nyújtotta el a szavakat.

-         Igen, jól hallottad. Ide tudnál jönni. – szipogtam.

-         Persze. Szólok Zayn-nek és rohanok. – letette a telefont.

Leültem csendben egy fotelbe és vártam. A könnyeim még mindig szüntelenül potyogtak le az arcomon. Hangosan vettem a levegőt a számon keresztül és ereztem, hogy émelygek. A kezem a szám elé kaptam és a lenti fürdőbe rohantam. Kicsaptam az ajtót a villanyt sietősen felkapcsoltam. A wc kagyló felé hajoltam és máris jött. Teljesen kiürítettem a gyomrom. Fogalmam sincs, hogy miért kellett most hánynom. Minden kijött belőlem, amit ma ettem.

Lassan felálltam és lehúztam. A tükör elé álltam és megnéztem magam. Olyan fehér voltam, mint a fal. Megengedtem a csapot és megmostam az arcom, aztán kiöblítettem a szám. 10 perc alatt összeszedtem magam és émelyegve, de visszamentem a nappaliba. Elfeküdtem a kanapén és a tévét néztem.

Perrie hamarosan megérkezett és kopogás nélkül tört be az ajtón. Lerúgta a cipőit és befutott hozzám, a nappaliba. Én még mindig a kanapén feküdtem és csendben voltam.

-         Mi van?! Mesélj már! Mi történt? – kezdett el hangoskodni. Lassan felültem és köhintettem egyet. Megint rosszul lettem. Óvatosan felültem és nagyot sóhajtottam.

-         Itt volt. – sóhajtottam.

-         És? Mit csinált?

-         Megkérdeztem mit keres itt és mondta, hogy hozzám jött. Aztán belökött az ajtón és lesmárolt. Ütöttem ott ahol értem, de nem tudtam ellent állni. Rohadt jó volt meg minden. Aztán mondtam neki, hogy én még szeretem, de nem lehet már semmi köztünk. Elmagyaráztam neki mindent. Aztán elküldtem és mondtam neki, hogy egy pár napig ne is keressen. Szomorúnak látszott. Megbántottam?

-         Atya ég. Nem hinném, hogy megbántottad maximum rájött az igazságra. De ha te úgy érzed, hogy újra megbíznál benne, akkor én, nem állíthatlak meg.

-         Én, én azt hiszem, megbízom benne, de nem is beszéltünk még rendesen. Én vele akarok lenni. Annyira rossz ez. Azt mutatom neki, hogy nem kell, de közben mégis. Nem tudok dönteni.

-         Elhiszem, Drágám. Az ilyen nagyon nehéz, de én azt javaslom, azt tedd, amit jónak látsz. Hidd el az lesz a legjobb, amit te annak látsz. Ez egy jó tanács. – fogta meg a kezem.

-         Most arra buzdítasz, hogy kezdjem vele újra? – összeráncoltam a szemöldököm.

-         Igen, azt hiszem. De, csak azért mert utálom, hogy boldogtalan vagy.

-         Köszönöm. Te vagy a legjobb. – lassan felálltam, - mert még rosszul voltam- és megöleltem.

-         Ne köszönd. – fogta meg a karom és a szemembe nézett.

-         Iszok egy kis vizet. – mosolyogtam és felálltam, hogy a konyhába menjek.

Megfogtam a poharam és a csap alá tartottam. Teleengedtem a poharat vízzel és a számhoz emeltem. Hirtelen megszédültem és elsötétült előttem minden. Elájultam.

*Perrie szemszöge*

Nagy  csörgés és ennyi. Amint meghallottam a konyhába siettem. Darcy ájultam feküdt a földön. Megfogtam a kezét és leellenőriztem a pulzusát. Azzal minden rendben volt. Gyorsan pofozni kezdtem az arcát, - de nem brutálisan – és szólogattam.

-         Darcy! Kelj fel! Mi történt! Hallasz? – idegesen beszéltem mikor nem olyan sok idő elteltével kezdte kinyitni a szemeit.

-         Mi történt? – nyögte.

-         Elájultál. Történt valami az előtt, hogy idejöttem.

-         Igen, rosszul éreztem magam, és ami bennem volt mind kijött. 10 percet biztos a fürdőben voltam.

-         Ez érthető. De nem vagy terhes, ugye?

-         Hogy lennék az? Nem is voltam senkivel. Sehol sem voltam Perrie. Ne viccelj már.

-         Bocsi, csak ideges lettem. Gyere, segítek felállni. – megfogtam a kezét és óvatosan felhúztam a földről.

-         Köszi. Le kéne feküdnöm egy kicsit. Remélem, nem leszek beteg. Karácsonyi ajándékokat is kell vennem még ezen a héten.

-         Majd elintézzük, ne aggódj. – mosolyogtam rá.

-         Rendben.

-         Feküdje le pihenni. Én most megyek. Ne csinálj semmi butaságot. Pihend ki magad reggel munka! – dorgáltam meg.

-         Oké. Még egyszer köszönöm neked a sok segítséget.

-         Nincs mit. Jó legyél. Szia! – becsuktam magam mögött az ajtót és a kocsimhoz mentem.

Fél óra alatt hazaértem. Zayn már nagyon várt. Üdvözlőcsókot váltottunk és bementem. Levettem a cuccaimat és a nappaliba mentem. Leültem Zayn mellé és hozzábújtam.

-         Mi volt Darcy-nál?

-         Harry ott volt nála. Lesmárolta és nem nagyon akarta elengedni. Aztán Darcy mondta neki, hogy szereti, de nem lehet semmi már. Elmondott neki mindent. Aztán elküldte haza és mondta neki, hogy ne keresse egy pár napig. Szegény úgy sírt. Mondta, hogy Harry-vel akar lenni és még mindig megbízik benne. Kiment a konyhába inni és hirtelen elájult. Úgy megijedtem. Rohantam be mint az ök. Felébredt, segítettem neki felállni. Kérdeztem, hogy volt-e valami baja. Azt mondta mielőtt jöttem hányt. Felküldtem a szobájába aludni. Aztán eljöttem. Most biztosan pihen. Kicsit aggódom érte. – kifújtam a levegőt és adtam egy puszit Zayn kulcscsontjára.

-         Jaj, szegénykém. Most már ideje lenne, hogy boldog életet éljen. Beszélnem kéne Harry-vel, hogy most mit akar tőle. Szerintem eléggé ráijesztett.

-         Erre én is gondoltam, hogy megijesztette. Jó lenne, ha legalább Darcy érdekében beszélnél vele.

-         Majd meglátjuk mi lesz a végkifejlet. – kacsintott egyet, majd megpuszilta a számat.

-         Szeretlek Malik. – suttogtam.

-         Én is Edwards. – puha csókot hagyott a homlokomon, majd magához húzott.

*Darcy szemszöge*

Miután Perrie elment bekulcsoltam az ajtót és a szobámba mentem. Felkapcsoltam a tévét és az ágyamba bújtam. Kényelmesen elhelyezkedtem, majd hamarosan el is aludtam.