31.rész

Sziasztok! Holnap karácsony! Mit hoz a Jézuska?:) Tőlem egy új részt kaptok. A 40. résszel lezárom az első évadot és utána kezdem el a másodikat. Sok  komit és pipát kérek, hadd legyen ez az én ajándékom Tőletek!:) Puszi: Szter xx.

Éjjel arra ébredtem, hogy a saját izzadságomban fürdőzöm. Kikeltem az ágyból és a lementem a konyhába. Engedtem egy pohár vizet és kiittam a pohárból. Megkerestem a lázmérőt és leültem a nappaliba. A tévé ment, mert mielőtt felmentem aludni úgy hagytam.

Betettem a lázmérőt a hónom alá és vártam. Öt perc után csipogott, hogy kivehetem. Kivettem és furán néztem a kis szerkezetre. Hogyan lehetett nekem 39,1 fokos lázam? Mindegy. Bevettem egy lázcsillapítót és elfeküdtem a kanapén. Rendesen betakargattam magam egy vastag takaróval és aludni készültem, mert nagyon álmos voltam.

*órákkal később*

Kilenc óra előtt kelhettem fel. Felálltam és a szobámba mentem. Felöltöztem és megcsináltam az ágyam./kép/. Összeszedtem a szükségem irataim és beletettem a táskámba. Lementem a lépcsőn és felvettem a cipőm és a kabátom is. Nagyon fáztam. Beültem a kocsiba és siettem az orvosi rendelőhöz.

Nem kellett sokat várnom. Ketten voltak előttem. Behívott az orvos és megvizsgált.

-         Mik a panaszai? – kérdezte kedvesen az öreg ősz bácsi.

-         Hát ami tegnap bennem volt az mind kijött belőlem aztán lázam volt. Rosszul éreztem magam, nagyon émelyegtem. Izzadtam, mint egy ló és nagyon fáradékony voltam.

-         Értem. Én megvizsgáltam önt. Nem írok ki semmi gyógyszert, de most menjen el a kórházba sürgősen és ott többet tudnak mondani. Keresse a recepción Dr. Silverman-t, és mondja meg neki, hogy Dr. Green küldte önt. Vigyázzon odafelé. Viszlát.

-         Rendben, viszlát. – kijöttem és idegesen siettem a kocsihoz.

Iszonyat gyorsan száguldottam a kórház felé. Gyorsan megvettem a parkolójegyet és befelé siettem. Odaálltam a recepcióhoz és megszólítottam a lányt.

-         Jó napot! Dr.Silverman-t keresem. Engem Dr.Green küldött hozzá.

-         Dr.Silverman-nál most vannak, de tudok neki szólni és miután kijöttek ön bemehet. Papírt küldött Dr.Green?

-         Igen. Itt is van. – gyorsan kivettem a táskámból és a kezébe nyújtottam.

-         Rendben. Köszönöm. Addig foglaljon helyet. Szólni fogok, ha mehet a doktor úrhoz. – kedvesen mosolyogott rám. Megköszöntem neki és leültem egy fotelba.

Elővettem a telefonom és tárcsáztam anya számát. Nagy nehezen felvette.

-         Szia Kincsem! Hogy vagy? – kérdezte.

-         Szia! Hát eléggé ramatyul.

-         Miért?

-         Beteg vagyok és elmentem reggel a rendelőbe és átküldtek a kórházba kivizsgálásra. Most várok, hogy bemehessek valami Dr. Silverman-hoz.

-         Dr. Silverman? – egy oktávval feljebb emelkedett a hangja.

-         Igen.

-         Tudod ő milyen orvos?

-         Nem. Miért?

-         Ő a rákos betegeket vizsgálja Darcy. Remélem nem lesz semmi bajod. Azonnal odamegyek a kórházba.

-         Tessék? Rendben várlak. Szia. – kinyomtam a telefont és a zsebembe tettem.

A lábammal doboltam és idegesen vártam. Mit jelentsen ez? Én nem lehetek rákos. Nem bírnám ki. Remélem nem igaz ebből semmi, csak egy egyszerű kivizsgálás.

Anya idegesen robogott felém. Leült, de előtte szorosan megölelt, és míg be nem mehettünk szorosan fogta a kezem. Mintha meghalni készülnék. Bekopogtattam az ajtón és egy „tessék” után benyitottam.

-         Jó napot! Miben segíthetek? – állt fel és kezet rázott mindkettőnkkel.

-         Jó napot! Darcy Jones vagyok és Dr. Green küldött önhöz egy fontos ügyben. Nem tudom mi lenne az a nagyon fontos. Azt mondta, hogy ön ki tudna ma engem vizsgálni.

-         Igen. Meg tudjuk csinálni a vizsgálatokat.

-         Oké. Mit gondol mire utalhatnak ezek a tünetek. – szólt közbe anyám.

-         Nem tudom pontosan, de kiderül. Kezdjük is. Darcy kérem jöjjön velem, veszünk egy kis vért magától.

-         Rendben. – levettem a kabátom a sapkám és a sálam, majd követtem a kedves férfit.

-         Kérem feküdjön fel ide. – mutatott egy ágyra. Felfeküdtem és vártam.

Feltette azt a gumit a kezemre, hogy elszorítsa a kezem. Kitapogatta a vénám és ahol minden rendben volt oda beleszúrta a tűt. Elfordítottam a fejemet, mert nem nagyon voltam rá kíváncsi. Végzett az orvos és leszedte a kezemről a gumit majd egy papírdarabot adott, hogy szorítsam rá a sebre. Felültem az ágyon és tovább szorítottam a sebet.

-         Most egy kis vizeletmintát veszünk. Adok egy üveget és abba kéne bele. – kivette a szekrényből a kis üveget és a kezembe adta.

-         Hol tudnám megcsinálni? – néztem körbe a kórteremben.

-         Ott a mellékhelység. – mutatott egy ajtóra.

Magamra zártam az ajtót és nekiláttam a feladatnak. Olyan kínos érzés egy csőbe belepisilni. De ha ez muszáj, hát akkor.. Miután végeztem kimentem és az orvos kezébe adtam a mintát. Furcsán nézegette. Nem tudom mit lát benne.

-         Most megvan a havija?

-         Nincs.

-         Ó, értem. A mai vizsgálatokkal végeztünk. Holnap vissza kéne jönnie reggel 10-re. Az eredményeket megkapja holnap és még lesz CT és MRI vizsgálat valamint veszünk öntől csontvelőmintát.

-         Értem. Ez a csontvelőminta leszedés ez mennyire fáj?

-         Egy henger alakú szövetet veszünk ki a medencecsontból. Nem fog fájni, mert kap érzéstelenítőt.

-         Rendben. Köszönöm szépen. Viszlát. – elköszöntem és kijöttem.

Anya egészen hazáig jött velem, csak külön kocsival. Bementünk az ajtón és belökdösött a konyhába, hogy leüljek.

-         Mi volt? – kérdezte idegesen.

-         Semmi. Vizelet és vérmintát vettek. Holnap 10-re vissza kell mennem. Gerincvelőmintát vesznek meg CT és MRI vizsgálat lesz. Azám majd elválik mi lesz.

-         Te ilyen könnyen veszed?

-         Miért bőgjek, mikor még semmit sem tudok? Anya ne kezd el.

-         Sajnálom Kislányom de aggódom érted.

-         De nem kell.

-         Holnap elmenjek veled az orvoshoz?

-         Ha akarsz. De nem muszáj.

-         Elmegyek akkor. Kilencre itt vagyok. Most megyek mert ezer dolgom van még otthon. Négy nap és karácsony. Ne feledd! – adott egy puszit és elment.

Felmentem a szobámba és gyorsan előkerestem a dugipénzt. Eltettem és levágtattam a lépcsőn. Fogtam a táskám és elindultam ajándékbeszerző körútra. Ültem a kocsiban és hangosan szólt a rádió. Doboltam a kormányon és gondolkoztam. Mi van ha rákos vagyok? Megfogok halni? Gyógyítható leszek? Meg tudnak menteni? Ki fog hullani a hajam? Mi lesz belőlem? Ezernyi kérdés cikázott a fejem és megválaszolatlanul is maradtak. Nem tudtam értelmes mondatot alkotni a fejemben. Nem ment. Ki voltam borulva. Remélem rendbe jön most már tényleg minden. Elegem van ebből. Soha nem lehetek boldog.

Az Oxford Street-re mentem, hogy vásárolhassak a lányoknak a Topshop-ban. Leparkoltam és a boltba igyekeztem. Rengeteg szuper ruha volt és nem tudtam választani. Találtam egy szuper piros kockás inget. Mivel Perrie, Eleanor és én ugyanolyan méretek vagyunk ezért kerestem egy nekem megfelelő inget és a kosárba tettem Perrie részére./kép/. Eleanor-nak egy lila felsőt találtam aminek a hátulja hosszabb./kép/. A nadrágokhoz mentem és egyszerre megakadt a szemem egy virágmintás nadrágon./kép/. Ezt is félretettem a kosaramba Perrie-nek. Eleanor-nak egy divatos szaggatott nadrágot találtam./kép/. Magamnak is kerestem egy-két cuccot majd fizettem. Bepakoltam a kocsi csomagtartójába a táskákat és újra útnak indultam.

Leparkoltam a Westfield-nél és bementem. Gyorsan megkerestem az Adidas-t, hogy apunak cipőt vegyek. Itt is hatalmas volt a választék. Kellet egy fél óra, mire megtaláltam a tökéletes cipőt és méretet. Anyát is fel kellet hívnom, hogy megkérdezzem apunak hányas a lábmérete. Kifizettem és továbbmentem.

Bementem egy ékszerboltba is. Anyának akartam egy órát venni. Segítettek nekem a legjobb ajándék kiválasztásában. Átmentem egy férfiaknak kitalált boltba is, hogy minden fiúnak vegyek valamit. Itt csak Niall-nak találtam alkalmas ajándékot. „I love food” feliratú póló. Kifizettem és visszamentem az előbbi ékszerboltba. Harry-nek vettem egy kereszt formájú medált. Díszdobozba tetettem ezt is és újra útnak indultam. Lia megy Adidas pulcsit kapott, Louis egy Vans cipőt és Zayn egy bőrkabátot. Tudom, azt hiszitek csak szórom a pénzt, de nem! Imádok ajándékozni!

Már csak a fenyőfa hiányzott. Elmentem London végében lévő kis utcába. Leparkoltam a vásár előtt és megkerestem a fenyőfaárust. Szebbnél szebb fák voltak. De egy nagyon megfogott. Dús volt a levele és nagyon szépen nézett ki. Megkerestem egy árust és megkérdeztem, hogy mennyiért vihetem a fát. Kifizettem odahozták nekem a kocsihoz. Gyorsan előrepakoltam a táskákat az anyósülésre és a hátsó üléseket előre döntöttem. Még így is kicsi volt a kocsim. De szerencse volt a kocsiban minden és ki tudtuk kötözni ezt a gyönyörű fát. Megköszöntem a segítséget és hazaindultam.

Útközben bementem anyáékhoz szólni apunak, hogy segítsen majd a fát bevinni. Beült a kocsiba és jött utánam. Lassan vezettem, hogy nehogy kiessen a fa. Úgy néztem ki, mint azok a vurstlis emberek. Leparkoltam a kocsifelhajtón és megvártam, míg apa is ugyanezt teszi.

-         Na, gyere Darcy szedjük ki! – intett apa.

-         Jövök máris! – odamentem a kocsi hátuljához és együtt vettük ki a szépséges fámat.

Nagy nehezen becipeltük a garázsba és letettük. Arrébb pakoltunk pár dobozt hogy kényelmesen elférhessen. Miután készen lettünk beinvitáltam apát egy kicsit beszélgetni.

-         Mi ez a kórházas ügy kislányom? – kérdezte, majd leült egy székre.

-         Hát tegnap rosszul voltam aztán reggel elmentem orvoshoz, megvizsgáltak és egyszerre átküldtek a kórházba, hogy majd kivizsgálnak. A kórházban vér és vizeletmintát vettek és majd holnap kapom meg az eredményeket. Holnap tízre megyünk be anyával.

-         Mit fognak csinálni veled? Anyád nem nagyon mesélt semmit. Csak mondta, hogy holnap mentek be.

-         Hát, holnap gerincvelőmintát vesznek, MRI és CT vizsgálat lesz. A mai dolgoknak holnap mondják meg az eredményeit.

-         Félsz?

-         Nem. Mitől kéne, féljek?

-         Talán attól, hogy leukémiás is lehetsz.

-         Nem félek, egyáltalán nem.

-         Erős vagy Drágám, nagyon is.

-         Tudom Apa. Szeretlek. – odamentem és jól megölelgettem.

Apa még egy órát ott volt beszélgetni aztán elment. Jó hamar elrepült ez a nap. Már délután öt óra van. Gondoltam előszedem a karácsonyi díszeket és majd holnap kidíszítem a lakást. Már nagyon várom a karácsonyt. De a holnapot nem. Nem akarom megtudni, hogy mi a bajom. Igazából nagyon félek. Remélem minden rendben lesz velem.

Este 7 óra felé teleengedtem a kádat vízzel és belefeküdtem. A hajamat is megmostam. Jól esett egy kicsit ejtőzni a kádban. Teljesen ellazultam. Végeztem a fürdéssel és kényelmesen átöltöztem a pizsamámba. Bementem a konyhába valamit vacsorázni. Kentem egy vajas kenyeret és tettem rá paprikát. Leültem a nappaliba és megettem. Éppen hogy az utolsó falatot is lenyeltem, elkezdett csörögni a telefonom. Eleanor hívott.

-         Szia Csajszi! Mizujs van? Régen beszéltünk. – izgatott volt a hangja.

-         Szia El! Semmi különös. Igen, valóban rég beszéltünk. Hogy vagy mostanság? – tényleg örültem, hogy hívott.

-         Én jól vagyok. Alig várom a karácsonyt. Te?

-         Én is várom. Mikor szoktatok a többiekkel ajándékozni?

-         Hát úgy szoktuk, hogy a srácok 25.-én hazautaznak a szülővárosukba és ott lesznek pár napot. A szilvesztert pedig közösen töltjük el. Miért?

-         Mert vettem mindenkinek ajándékot és szeretném átadni mindenkinek.

-         Még Harry-nek is vettél?

-         Igen.

-         Merész vagy. – kuncogott.

-         Talán. – én is elmosolyodtam.

-         Holnap mit csinálsz?

-         10-re megyek a kórházba kivizsgálásra, aztán utána kidiszítem a házat és szerintem a fát is felállítom. Egyedül nem tudom, hogy sikerül-e majd, de kiderül.

-         Értem. Ha gondolod, szívesen átmegyünk Lou-val segíteni, ha gondolod, csak előtte hívj fel.

-         Ez nagyon kedves tőletek. Elfogadom az ajánlatot. Majd akkor felhívlak.

-         Rendben. De miért is mész te a kórházba?

-         Kivizsgálnak. Mert tegnap nagyon rosszul voltam aztán reggel elmentem dokihoz. Megvizsgáltak és egyszerre a kórházba küldtek. Vér és vizeletmintát vettek aztán holnap megtudom mi lett az eredmény. De még holnap is sok vizsgálat vár rám. Csak azt nem tudom mire fel. Majd meglátjuk mi lesz.

-         Jaj, istenem. Melyik orvoshoz küldtek?

-         Dr. Silverman.

-         Úristen. Remélem nem lesz semmi baj, csak egy egyszerű kivizsgálás lesz. De nekem most mennem kell, holnap beszélünk. Puszi.

-         Rendben, szia! – kinyomtam a telefont és magam mellé dobtam.

Nem sokáig ültem lent a nappaliban. Rendesen elfáradtam. Lekapcsoltam a tévét és a szobámba ballagtam. Ott felkapcsoltam a tévét és befeküdtem az ágyba. Kényelmesen feküdtem és hamarosan el is aludtam.

*másnap reggel*

Reggel kilenckor keltem, arra hogy anya dörömböl az ajtómon. Kómásan lementem a lépcsőn és kinyitottam neki az ajtót. Mosolyogtam, és megvártam. míg idegesen berobog.

     

-         Kislányom kilenc óra! Te még fel sem öltöztél?

-         Tudom, anya. Nem, nem öltöztem fel, amint látod.

-         Akkor igyekezz. – mutogatott az emelet felé és meglökdösött a kezével.

-         Anya, nem nyaralásra megyünk, úgyhogy ne lökdöss.

-         De kislányom ideges vagyok, és azt akarom, hogy minél hamarabb túless rajta.

-         Nem kell félni, minden rendben van. Ne aggódj, kezelem a helyzetet.

-         Jól van. De akkor is menj öltözni. – bólintottam és visszamentem a szobámba.

Kivettem egy meleg öltözéket és magamra vettem./kép/. Elrendeztem a fejszerkezetem és pont él tízre kész is lettem. Anya alig hagyta, hogy felöltözzek. Készen lettem és karon ragadott és ő vezetett a kórházig.

Tíz óra előtt öt perccel ültünk le a váróterembe. Nem sokkal később behívtak minket és Dr. Silverman beszélni kezdett.

-         Tehát. Nem csináljuk meg a mai vizsgálatok, mert a tegnapi mintákból mindent ki tudtunk venni. Mindjárt küldik a papírokat.

-         Mi a baj? – kérdezte lényegre törően anya.

-          A lánya leukámiás. – azt hittem rosszul hallok.

-         Tessék? – tördeltem az ujjaimat.

-         Jól hallotta. Sajnálom.

-         Meg fogok halni?

-         Nem. Ez még a gyógyítható változat. Viszont kemoterápia az szükséges, nagyon is.

-         Mik a tünetek? – kérdezte anya. Könnyes volt a szeme, de nem akart sírni.

-         Gyengeség, krónikus álmosság, ismeretlen eredetű láz és fogyás, gyakori vírusfertőzések, fejfájás, testszerte bőrpír, csontfájdalom, vérzékenység, hasi teltségérzés, nyirokcsomók megnagyobbodása.

-         Értem. Mennyi idő mire felépülök?

-         Minimum egy év.

-         Jézusom. De a haj kihullása nem tartozik a tünetek közé? – kérdeztem. Én úgy tudtam az is idetartozik.

-         Nem, az csak a kemoterápia miatt fog kihullani. De nem kell aggódnia, nem egyszerre fognak megjelenni a tünetek. Nem kell félni. Ez egy jóindulatú daganat. Könnyen el fog tűnni. Fel fog épülni Darcy.

-         Értem. Mikor kezdjük a kemoterápiát?

-         Az ünnepek után. Felírom az első időpontot. Hetente kell majd járnia, hogy minél előbb felépülhessen.

-         Rendben, köszönöm. Gyógyszert kapok?

-         Írok fel morfiumot, hogyha túlzottan fáj a feje bevehessen egyet. De nem többet és ne szedje be mindennap, mert ez egy nagyon erős gyógyszer. Vagyis egy drogfajta ezért ne is szedje mindig, mert hossztávon káros lehet.

-         Értem. Hát, köszönöm a segítséget. Viszlát, Dr. Silverman – kezet ráztunk és kijöttünk az irodából.

Teljesen lesokkoltam. Ez nem velem nem történhet meg. Mivel érdemeltem ezt ki? Nem szenvedtem még eleget? Annyira rossz érzés tudni, hogy nem vagyok egészséges. De küzdeni fogok, és nem hagyom el magam. Minden erőmmel azon leszek, hogy felépülhessek. Küzdeni fogok, és jól leszek.

-         Kislányom nagyon sajnálom. – jött oda anya és megölelt.

-         Semmi baj anya. Meg fogok gyógyulni, jó? Erős leszek és küzdök minden erőmmel.

-         Bízom benned kicsim. Gyere, menjünk.

-         Oké. – kimentünk és beültünk a kocsiba.

Útközben felhívtam Perrie-t.

-         Szia! Sürgősen beszélnünk kell. – szólaltam meg elsőként.

-         Szia! Miért? – idegesnek tűnt.

-         Ez nem telefontéma. Hol vagy most?

-         A Direction házban. Biztos ide akarsz te jönni? – biztos hülyének nézett.

-         Igen, biztos.

-         Mikor jössz? Csak mert akkor úgy készülök el.

-         Ja, hogy te még pizsiben vagy. –nevettem

-         Igen. De mikor jössz?

-         Fél óra múlva ott vagyok, mert most értem haza.

-         Rendben, várlak. Szia! – elköszöntem és kinyomta a telefont.

Anya kitett a házam előtt és elköszönt tőlem. Bementem gyorsan csináltam egy szendvicset és avval a kezemben kimentem a kocsihoz és elindultam a Direction ház felé. Fél óra alatt oda is értem. Kimásztam a kocsiból és az ajtóhoz mentem. Nem voltam kicsit sem ideges, áh. Becsengettem és vártam, hogy valaki beengedjen.

-         Szia Darcy! – köszöntött Perrie.

-         Szia. – eresztettem egy gyér mosolyt és besétáltam. Nagyon régen voltam már itt. Levettem a cipőm és követtem Perrie-t a nappaliba.

-         Szia Darcy! Úristen, de rég láttalak! – jött oda Liam és rendesen megszorongatott.

-         Hát igen. Fél év az hosszú idő. – mosolyogtam.

-         Darcy! Örülök, hogy látlak. – jött oda Niall és ő is megölelgetett.

-         Én is Ír manóm. – mosolyogtam a szőke fiúra.

-         DAAARCYY! – futott be a szobába Louis.

-         LOUIS! – emeltem magasba a kezem és jól megöltem.

-         Gyerekek, nyugi van! Darcy most egy fontos dolog miatt jött. Álljatok le. – csitítota le őket Perrie.

-         Mi az a fontos dolog? – szólaltak meg egyszerre.

-         Majd elmondom nektek is, de először Perrie-vel szeretnék beszélni négyszemközt, oké? – intettem nekik, hogy hagyjanak egy kicsit magunkra bennünket. Kimentek és végre leülhettünk beszélni.

-         Na, mi az? – paskolta meg maga mellett a helyet a kanapén.

-         Kimondom kerek-perec, nem húzom az időt.

-         Már azt csinálod. Na?

-         Leukémiás vagyok. – fújtam ki a bent tartott levegőt.

-         Hogyan? – kikerekedtek a szemei.

-         Jól hallottad. De szerencsére felépülök, mert ez egy jóindulatú megbetegedés.

-         Ki fog hullani a hajad?

-         A kemoterápiától fog.

-         Jézusom. – elsírta magát és a nyakamba ugrott.

-         Ne sírj, nem lesz semmi baj. Nyugodj meg. Meg fogok gyógyulni. – simogattam a hátát.

-         Biztos el akarod mondani nekik?

-         Igen.

Perrie kiáltott egyet és még a pormacskák is leültek körénk. Na, jó vicceltem. Mindenki leült a nappaliba, már csak egy személyre vártunk.

*Harry szemszöge*

A szobámban ültem mikor Perrie elkiáltotta magát, hogy megbeszélés lesz. Letettem a naplóm és lelépdeltem a lépcsőn. Megláttam és kikerekedtek a szemeim. Miért van itt Darcy? Nem mintha zavarna, csak furcsa. Talán túlságosan is. Leültem a kanapéra Eleanor mellé és egy pillanatra találkozott a tekintetünk. Úristen azok a gyönyörű szemek.

*Darcy szemszöge*

Harry is itt volt. Úristen! Biztos előtte akarom ezeket elmondani? Mindegy is. Nekiláttam a beszédnek és mindent részletesen elmondtam. Kicsi zavaró volt, hogy mindenki engem figyelt. Miután befejeztem könnyekkel teli szemekkel néztem a többiekre. Akik nagy szemekkel méregettek. Eleanor is sírt.

-         Hát ennyi lenne. – nyögtem ki az utolsó szót.

-         Ennyi? Ez nagyon is rossz. – csattant fel El.

-         Semmi baj El, meg fogok gyógyulni. Minden rendben lesz. Ne félj. – odamentem és megöleltem. Megéreztem Harry illatát és egy pillanatra kómába estem. Elengedtem a könnyes szemű lányt és mosolyogva visszaültem a helyemre.

Még egy két órát beszélgettünk a többiekkel, de Harry nem nagyon szólalt meg. Elmondtam nekik mindent, amit a betegségről tudok. Nevetgéltünk és délután 4 órakor indultam el haza.